Save the World, Swedish House Mafia; 2011

- Ööööh.. - hogy fontos-e? Persze, hogy az... általánosságban. Különben is, valaminek a fontossága szubjektív megítélés alapján történik. Vagy legalábbis valami ehhez hasonló, mély érveléssel rukkolnék elő, ha nem mentené meg ettől a hallgatóságot a két beérkező szavazat, ami, meg kell hagyni, engem is meglep. De mindig jól esik a támogatás.
- Mint hallhatta, a csapat szólott, tehát igen, nagyon is fontos! Köszi! - feltartom két hüvelykujjamat a szavazóknak, hogy vizuálisan is kimutassam, mennyire értékelem a hátszelet.
- Igazából, szívesen feldobnám még, hogy vitassuk meg a csatakiáltásunkat, de ha ezt komolyan megtenném, lehet, hogy átvetne egy másik univerzumba. - a könnyed hanglejtés és az apró vállrándíts, amivel Dokihoz beszélek, elárulhatja, hogy még csak nem is tudnám hibáztatni érte.
- Így aztán beérem annyival, hogy ha fűbe harapnék, a banda névadójaként emlékezhetnek majd rám. - folytatom tovább a gondolatmenetet, csupán utólag érzékelve, hogy talán kezdek sötétebb vizekre evezni vele.
- Ami nyilván nem fog megtörténni... pozitív gondolatok! - jó, azért a motiváló beszédek atyja már nem leszek, ennyibe belenyugodhatok. És ha már a pozitív gondolatoknál tartunk...
- Azért, ha sikerrel járunk, utána benyomunk egy pizzát valahol, ugye? - az ünneplés fontos. És kicsit éhes vagyok. Aminek nyilván semmi köze semmihez. Már megint.
Még jó, hogy azért sikerül némileg útját állnom annak a krónikus szóáradatnak, amit csak Parker-szindrómának neveztem el és az idegességi szintemhez köthető. Ugyan, a név csak átmeneti. Még nem döntöttem el, hogy a Parkerson-kór név túl övön aluli volna-e.  
- Illetve, ha az az alternatív Föld valóban lakatlan és ezáltal az ideális célpontnak tekinthető, isteneket próbálunk játszani egy másik világ sorsával. - lakatlan vagy sem, nem hinném, hogy volna ezen mit szépíteni. Nyilván értem én az "ők vagy mi" felfogást a terv mögött, de azért ennek akkor is vannak aggasztó kérdőjelei és nem csupán a morális halmazra gondolok.
- Van arra lehetőség, hogy ezzel felhívjuk magunkra... nem is tudom... mások figyelmét? Érti, a kozmikus "fenyegetést jelentetek, úgyhogy elpusztítalak titeket" fajtából? - tudom, megint előre sietek, de ha mindaz, amit mi ma végrehajtunk (és reményeink szerint sikeresen) nem lesz több, mint egy szélmalomharc kezdete, akkor talán bölcs volna a tarsolyunkban tudni egy C-opciót. Vagy Zs-t. Kicsit sok minden merült fel egyszerre, nem tudom, melyik következik.

-Ha sikerrel járunk, mindenkit meghívok egy pizzára. -úgy néztem Wongra, mint aki most tudta meg, hogy ő nyerte a Powerball jackpot sorsolást. Aztán a tekintetem Peter/Pókemberre vándorolt, mikor megjegyezte, hogy isteneket próbálunk játszani egy másik világ sorsával. Oh, igazán? Na ne mond!
-Elhiheted, már Thanos esetében sem volt könnyű meghozni a döntést, és elfogadni, hogy csak akkor győzhetünk és menekülhetünk meg, ha a világ élőlényeinek a fele öt évre eltűnik, majd vissza. Tönkretéve ezzel rengeteg ember életét. Nekem sem tetszett az egyetlen esély, amit láttam, mikor is Stark feláldozza magát, magára hagyva a feleségét, és árván a kislányát. A Föld az egyik legnagyobb védelmezőjét, legnagyobb koponyáját, feltalálóját veszítette el általa, aki még az időutazást is kirázta a kisujjából. És mindez a döntés az én lelkemen száradt. De sokszor fájó áldozatok kellenek, akik életben tartják a reményt. -mindenesetre köszönöm az emlékeztetést.
-Most is csak annyit tudtunk, hogy a térfúzió egyetlen ellenszere, ha a sajátunkért cserébe elpusztítunk egy másik világot, mielőtt annak valóban eljönne az ideje. A TemPad a TVA szerkezete, ami képes portálokat nyitni térben és időben. Meghökkentően alapos pontossággal ki lehet választani a világvége eseményeket. Pusztuló félben lévő bolygót kerestünk, amin már nincs élet. Volt köztünk olyan, egészen konkrétan Pyro, aki még ahhoz is ragaszkodott, hogy már az állatvilág se legyen jelen. -böktem a fejemmel az említett személy felé.
-Ez egy olyan Föld, aminek talán évei sincsenek hátra, de nem azon a napon semmisítjük meg, amikor egyébként is sor került volna egy hatalmas robbanásra. Ez az egyetlen kiskapu, amit találtunk, és elenyésző a veszteség. Hidd el, nekem sem tetszik, mert ellenkezik az elveimmel, de vagy az az egyébként is halálra ítélt bolygó, vagy ez a rengeteg élet, amit még megmenthetünk. -köztük az általad annyira szeretett Michelle Jones-szal.
-Sajnálom, ha bármi kegyetlenül hangzik, de nekünk varázslóknak, az a feladatunk, hogy a Föld Dimenzióját védelmezzük a fenyegetésekkel szemben.
-Ezt a Földet. Nem egy másikat.
-Ahogy eddig, most sincs rá garancia, hogy nem figyelnek fel ránk, mert fenyegetést jelenthetünk a jövőben. Loki, Thanos, Dormammu, és még ki tudja, hogy kiknek kerültünk a látókörébe. Túl sok az aggasztó tényező és a megválaszolatlan kérdés, de mindig ugyanoda fut ki a vége. Kockáztatnunk kell. Úgyhogy ha készen álltok, ha nem, vágjunk is bele! Clea, Pókember, Bishop, Pyro! Ti kövessétek kérlek Pietrót Watoomb jogarához. Mi pedig a többiekkel a térfúzióval foglalkozunk majd. De ha szükségetek lenne ránk, akkor csak szóljatok.