Save the World, Swedish House Mafia; 2011

-Köszönjük, hogy mind eljöttetek. Akivel még nem találkoztunk volna, Wong vagyok, a Föld Dimenziójának Legfőbb Varázslója, ő pedig Stephen Strange, ennek a Szentélynek az őrzője.
Más-más forrásból ugyan, de talán mind tudjátok, hogy a világunk egy újabb súlyos fenyegetéssel, Dormammuval néz szembe. A Bosszúállókhoz hasonló hősök hárítják el a fizikai veszélyeket, mi varázslók a misztikus fenyegetéseket semlegesítjük. A három szentélyünk, ez itt, a hongkongi, illetve a londoni együtt egy nagy védőpajzsot von a Föld köré. A szentélyek megvédik a világot, mi varázslók pedig azokat más dimenzióbeli lényektől, mint például Dormammutól. A Lélekfaló  a Sötét Dimenzióban lakozik, az időn túl. Ő a kozmikus hódító, világok elpusztítója. Hatalma korlátlan, éhsége csillapíthatatlan. A célja, hogy megszálljon minden univerzumot, és minden világot a dimenziójába rántson. Leginkább a Földre éhezik. Korábban is próbálkozott már a bekebelezésünkkel, de évekkel ezelőtt azt sikeresen hárítottuk. Strange-nek hála ezidáig biztonságban voltunk tőle, de az időkő megsemmisülése miatt, és hogy bizonyos körülmények megváltoztak, így újra az elsődleges célpontjává váltunk. -Wong bevezetője után átvettem tőle a szót.
-Erről az információt Cleának, a Sötét Dimenzió Legfőbb Varázslónőjének köszönhetjük, aki támogat minket abban, hogy háríthassuk ezt a jelenlegi fenyegetést. Több fronton is. -de a térfúzióról majd később.
-Dormammu át akar jutni a világunkba és a Sötét Dimenzió részévé tenni, az embereket pedig a szolgáivá, ahogy azt már számtalan birodalommal is megtette. Ehhez szüksége van legalább egy földi követőre, aki segít neki ebben. Nem kell, hogy az illető az önkéntes szolgája legyen. Elég csak ráakadnia valakire, akiben elég fájdalom, szenvedés, gyász lakozik, hogy őt táplálja. Ez lényegében bármelyikünk lehetne. Ekkor képes lehet valakit megszállni, a Sötét Dimenzióból irányítani. -pillantottam Pietróra.
-Ezen túl számítunk még a kíséretére, mivel nem csak ebben a dimenzióban toborzott már sereget magának. Mindenhol vannak hívei és követői. Ezt jó, ha mind észben tartjuk. Dormammu eljövetele nélkül is felbukkanhatnak.
-A Lélekfaló több módon is átjöhet a világunkba, de jelenleg csak egy módszer az, amivel törődnünk kell. Létezik egy mágikus tárgy, egész pontosan Watoomb jogara, amely képes transzdimenzionális átjárókat nyitni. Összesen hat darab létezik belőle, szerte a dimenziók között. A portál kinyitásához azonban akár egyetlen is elég.
-Ezen kívül megfelelő számú emberi áldozatra is szükség van, hogy képes legyen átlépni a határokat. Lelkeket kell összegyűjteni, akik megfizetik azt a hatalmas árat, amiért cserébe ebbe a világba jöhet. Ezért mondtam, hogy legalább egy követőre mindenképp szüksége van, aki segít neki egy jogart találni, és a lelkeket összegyűjteni. Ezt azonban lehetetlen megakadályozni, sajnos nem foghatjuk minden egyes ember kezét a világon. -bár így működne.
-A jogart a hongkongi szentélyben őriztük, ám Dormammu megtalálta a tökéletes módot, a tökéletes személyt rá, hogy gond nélkül kijátszhassa a varázslóink védelmét. Pietro Maximoffot, általa pedig a felfoghatatlanul gyors képességeit használta fel ellenünk, hogy megszerezze azt. Sikerrel járt.
-Selene és Magneto egyik rendkívül erős telepata társa szabadította fel Pietro elméjét a megszállás alól. Ugyan az emlékei meglehetősen hiányosak, de képes elvezetni minket oda, ahová a jogart vinnie kellett.
-Mivel nem tudjuk, mire számítsunk, így egy csapatot kell magával vinnie, akiknek elsődleges célja a jogar visszaszerzése, illetve egymás védelme. Bár a helyszínt csak Pietro ismeri, a csapatot a Legfőbb Varázslónő, Clea vezeti majd. Pókembert, Bishopot, illetve Pyro-t viszik magukkal. -mutattam végig az említetteken.
-Nem véletlenül nem ejtettünk szót még egy valakiről. A wakandai királynak, N'Jadaka-nak ugyanis egészen más feladata lesz. Mert hogy Dormammu nem az egyetlen veszély, amivel a világunknak szembe kell néznie.

-Sorry, mates. -köszörültem meg a torkomat, hogy felhívjam magamra a mélyen tisztelt varázslóközösség és egyéb egybegyűltek figyelmét. Érdekes volt a dormammus beszámoló, de...
-Mielőtt folytatnánk itt a wakandai őfelségével, nekem, mint a jogarmentő csapat egyik tagjának, lenne egy nem épp elhanyagolható kérdésem. Ha szabadna... -néztem a már emlegetett Maximoffra is, nem csak a vezetőnknek kijelölt legfőbb sheilára (=Clea).
-Szóval... Hogy néz ki ez a jogar? Jobb lenne, ha mind tudnánk, mit is keresünk. Defo. -persze lehet, hogy Pókember és Bishop már túlképzettek a Watoomb témában, de én speciel nopp.
-És mit kell tudni róla? Mire képes? Tudjátok. Ha esetleg valaki ellenünk akarná használni, mégis jó lenne képben lenni, mire számítsunk. Ha mondjuk random tűzálló pajzsokat lehet vele varázsolni, akkor fuck logic, ne engem küldjetek. -vontam meg a vállamat. Szívesen beverem pár idióta képét, de a már említett kényszer-társaim a hírek szerint jobbak benne. Bishop egészen biztosan. Pókemberrel eddig még nem találkoztam személyesen, csak követtem a róla szóló cikkeket. De abból ez jött le. Úgyhogy marad az élő láng.
-Illetve még egy: Ha odamegyünk, és valaki úgy járna, mint Maximoff, tehát Dormammu megszállná az elméjét... azzal mi a terv? Gondolom nem a likvidálás az elsődleges megoldás. -de ha mégis, önként vállalom. Ezt a véleményemet inkább egy sokat ígérő mosoly mögé rejtettem.

A tekintetemet lassan vezettem át a Stephen és Wong alkotta kettősről a felszólaló férfira. Felvont szemöldökkel néztem végig rajta, majd végül összepréselt ajkakkal vezettem át a sokatmondó tekintetemet Stephen-re, pár értetlen pislogás kíséretében.
-Teljesen érthető a kérdés, elvégre lehetséges, hogy én, aki tudom, hogy is néz ki pontosan, nem tudok veletek menni az ereklyéig. Ez egy körülbelül egy láb hosszú kristálypálca, a két végén faragott, démoni fejekkel. -pillantottam a férfira, majd tovább vezettem a tekintetemet a többiekre, akikkel majd mennem kell, végül pedig Pietrora pillantottam.
-Már tudjuk, hogy ez az Emma nevű telepata képes felvenni a küzdelmet Dormammu-val. Aki befolyás alá kerül, azt hatástalanítani kell és elvinni a megfelelő helyre, de csak az után, hogy visszaszereztük a jogart. Ez az elsődleges és legfontosabb feladatunk. -válaszoltam meg előbb a legutolsó felvetését, hogy aztán...
-Ami pedig a jogar képességét illeti... elnyeli és tárolja a mágikus erőt, amit később fel lehet használni mágikus robbanások létrehozására, pajzsok kreálására, interdimenzionális kapuk nyitására, létrehozhatunk vele úgynevezett "medencéket", amelyben mágikus esszencia tárolható, illetve felerősíti a mágus más varázslatait is a tárolt energiával. Biztosan van még más képessége is, de használatban még sosem figyelhettem meg. Ehhez legalább egyidősnek kell lenni az emberiséggel, vagy itteni mágusnak kell lenni, mivel feljegyzések alapján maga a jogar is minimum tizenezer éves, illetve az egyik szentélyben őrizték az eltulajdonított darabot. Én személy szerint azonban úgy gondolom, hogy a jogart inkább elzárták, mintsem használnák. A Lélekfalónak fontos az az ereklye és nem kockáztatná meg, hogy bármiféle szolgája eltékozolja az erejét, illetve esetlegesen kiadja a kezeiből. Persze én nem voltam ott az átadáson... -pillantottam a kényelmetlenül fészkelődő Maximoff fiúra.
-Nem tudom, hogy jelenleg mire használják, de amikor átadtam valakinek, akkor tudom, hogy elzáratták, amíg fel nem készülnek Dormammu dicsőséges eljövetelére. De tök mindegy. Ti úgy is csak figyelemelterelés lesztek. Bemegyek, aztán simán kihozom azt a mágikus fogpiszkálót anélkül, hogy bárkinek is feltűnne, és visszaadom a Legfőbb Varázslónak.


[Köszönet a közreműködésért Pietro Maximoff ex-userének. <3]

Nem is olyan rég még itt laktam, most pedig szolgálattételre jelentkeztem be a varázslóknál. A csapat nagy részét már ismerem valamennyire. Aki kivétel, azt megnézem, felmérem. Egyébként pedig kihúzott háttal, alapállást felvéve türelmesen végighallgatok mindent. Az eligazításon a katona figyel, memorizál és ha kérdése van, felteszi, amint lehetősége adódik rá. Ehhez tartom magam. A felszerelésemet kicsomagoltam, az X-Men uniformisomra vannak ráerősítve megfelelő védőtokban a pisztolyom, a késem (lábszáron egy pótkés), füst-, gáz és repeszgránátok, egy apró elsősegélycsomag és a telefon, amire szintén szükség lehet. Kezemben a jövőből hozott fegyverem, jó alkarnyi darab. Egy vezetékkel magamra csatlakoztattam, hogy ha energiát nyelek el, bele tudjam tölteni. Eleve betárazva hoztam, de utántöltésre szükség lehet.
Igyekszem minden részletre figyelni a varázslók beszámolójából és a kérdésekből is. Nagy erejű tagok jelentek meg és bízom benne, hogy a csapatnak az együttműködéssel sem lesz gondja. Rendkívül nagy öröm tölt el, hogy ebben részt vehetek. Ez az egész új nekem, nem hallottam róla. Vagy eltitkolt csata lesz belőle vagy csak ennek az időelágazásnak a történelmében van jelen, az én világoméban nem.
- A jogar a kinézetén kívül felismerhető a kisugárzásáról is? Ez segíthet abban az esetben, ha egy másolattal próbálnának megtéveszteni minket.
Úgy sejtem, hogy egy ekkora erejű lény inkább arroganciával dolgozik, mint ravaszsággal, de nem árt tudni a részleteket.
- Akik még nem ismernek, azok kedvéért elmondom, mivel szolgálhatok, mert fontos ismernünk, mik a csapat erősségei. Katonai képzettséggel és tapasztalattal rendelkezem, képességem az energia elnyelése és újrakibocsátása. A száz évvel későbbi jövőből érkeztem, így van némi tudásom ma még kevéssé ismert tényekről is. De figyelembe kell venni, hogy itt néhány esemény más irányba befolyásolta a történéseket.
Clea mindent tud erről, de úgy lesz ütős az egység, ha tudjuk, miben számíthatunk egymásra.

   

Ha valaki néhány évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy visszatérő látogató leszek a Szentélyben, egy apró nevetés és fejcsóválás kíséretében emlékeztettem volna az illetőt arra, hogy bár a barátságos Pókember lokális jelenség, vannak azért városon belül is bőven olyan ligák, ahová aligha érnék fel. S most, hogy itt állok... izé... állunk, pontosan ezt érzem, függetlenül attól, hogy a résztvevők felével sosem talákoztam. Aztán emellé a kisebbségi érzés mellé nyughatatlan agyamnak még sikerül kiragadnia a "Mivel nem tudjuk, mire számítsunk..." kezdetű mondatot és ez elég ahhoz, hogy hirtelen már ne is az egyébként változatlanul menő épületet lássam magam előtt, hanem egy, a Földtől vészesen csak távolodó Q-hajót. Még szerencse, hogy a lencsék mögött nem látszik, amint szemeim Dokira siklanak. Vajon benne is felmerült ez az emlék vagy őt eléggé leköti a jelenleg megoldandó probléma ahhoz, hogy ne olyasmin rágódjon, ami talán bekövetkezhet újra? Lehet, hogy nekem sem kéne.
- Támogatom Mr. Bishop felvetését az erősségeket illetően. Én Pókember vagyok... - egy szép félkört leírva a levegőben intek egyet a jelenlévők felé. - ... és... hát... méretarányos pókképességeim vannak. - jóó, ez sokkal kevésbé hangzik menőnek, mint az imént hallott bemutatkozás, de azt be kell lássuk, egy energiaelnyelő, és még amellett is magasan képzett, időutazó katonát elég nehéz überelni. Ennek ellenére ahogy az utolsó szó elhagyja a számat, már meg is bántam, hogy egyáltalán belevágtam. De nem én lennék, ha nem próbálnám meg elsimítani a dolgot azzal, hogy úgy tekintgetek körbe, mint akinek a fülét egy váratlan zaj csapta meg.
- Várjunk! Más is hallotta a beálló, kínos csendben a tücsökciripelést vagy csak én? - örömmel megnyugtatnám a kényszertársakat, hogy lesz ez jobb is, de nem találnám helyénvalónak, hogy hamis reményekkel áltassam őket.
- Egyébként nekem lenne egy fontos felvetésem! - még jelentkezek is mellé, mert a szükségtelenül levegőbe emelt jobbomnál mi sem húzza alá jobban azt a részt, hogy fontos.
- Mivel nem tudjuk, mire számítsunk... - igen ezt a részt lehet, hogy Dokinak címezve emelem ki. Szándékosan vagy a véletlen műve csupán, hogy a hanghordozását is megpróbáltam leutánozni? Sosem fogják kiszedni belőlem!
- ... azt javasolnám, hogy most válassznk magunknak csapatnevet, természetesen szem előtt tartva azt, hogy ha ma történelmet írunk... - ezen a ponton Bishopra vetek egy jelentőségteljes pillantást. Továbbra sem lát belőle senki semmit, de én tudom, hogy így teszek, és csak ez a fontos.
- ... és elterjed, akkor érdemes olyasmi mellett döntenünk, ami nem csak jól cseng, de pólókra és bögrékre egyaránt ráfér. Watoomb Raiders? JoGardians? - szétnézek, várva a szavazatokat vagy további javaslatokat.
- Ó, és egy kérdésem is akadna! - egy fokkal komolyabb a csapatneves felvetésemnél, de a mellékelt ábra alapján annyival azért mégsem, hogy ezzel is kezdjem.
- A jogar korából kiindulva arra következtetek, hogy nem egy könnyedén sérülő tárgyról van szó. Mégis, abban az esetben, ha tényleg minden balul sülne el, létezhet mód arra, hogy eltávolítsuk az egyenletből még mielőtt megint rossz kezekbe kerülhetne? - fordulok ezzel Clea felé.
- Úgy értem... véglegesen. - az építés és nem a pusztítás híve vagyok (akármennyire nem látszik ez az én lajstromommal), azonban valamennyire megnyugtatna a tudat, hogy van egy vészhelyzeti tervünk.

-A jogar teljesen átlagosnak tűnik, ha nincs feltöltve energiával, így a kisugárzása azon múlik, hogy épp mire használják. Amennyiben csupán egy helyben, egy tárolóban pihen, semmiféle feltűnő nincs benne. -ráztam meg a fejemet óvatosan, a tekintetemet Bishop-ra vezetve, majd a bemutatkozása után végül Peter-nek szenteltem minden figyelmemet. Az erejének bemutatása után és a kínos csendre való utalás közben türelmesen pislogtam rá, hogy végül aztán felvont szemöldökkel nézhessek rá, ahogy a neveket említette.
-Nem hiszem, hogy szükséges lenne számunkra bármiféle név, elvégre mi, akik itt vagyunk, úgy is tudjuk, mi történt. Ha szeretnél feljegyzéseket magadról, amiért teljesítetted hősi kötelességeidet és visszaszereztél valamit, amit elloptak, akkor azt hiszem...
-Védelmezők. Vannak Bosszúállók, Galaxis Őrzői, Testvériség, X-men. És így Clea sem akad fenn a popkulturális utalásokon. Jó lesz így? -szegezte a tekintetét Pietro Pókemberre, majd végül az ártatlan vigyorgására én csak a szemeimet forgattam. A kérdés szó hallatán, aztán csak bólintottam, hogy nyugodtan tegye fel, elvégre ezért voltunk itt.
-Remek felvetés. Igazán örülök, hogy ez is eszébe jutott valakinek. A pálca, mint tárgy, megsemmisíthető, azonban hiába törnénk például ketté, semmit sem segítene. Teljesen el kell szívni belőle a mágikus erőt, amivel maga a tárgy is rendelkezik, amitől végül ártalmatlanná válik, és porrá kell zúzni, hogy többé esély se legyen a feltöltésére. Kiemelkedő mágikus képességek szükségesek ahhoz, hogy valaki képes legyen ezt megtenni, de egyáltalán nem lehetetlen. Egyes mágusok feljegyzések szerint képesek voltak démonokat is magukba szívni, így a testük ezekből és sötétségből épült fel. Aki hasonló lény, illetve képes ilyesmire, az semlegesítheti a pálca erejét. -vezettem a tekintetemet előbb a Selene nevű nőre, majd az elsőként felszólaló férfira, aztán Stephen-re.
-De egyelőre inkább a visszaszerzésére koncentráljunk, ugyanis nekünk is remekül jönne, ha használhatnánk a harcok során. A jogar eredendően nem rossz, a használóin múlik, mit tesznek vele. Ráadásul egy mágikus, nagy becsben tartott ereklye, így egyébként is értéket képvisel, amire kérlek benneteket, hogy nagyon vigyázzatok majd.

[Köszönet a közreműködésért Pietro Maximoff ex-userének. <3]

-Tényleg ez a legfontosabb most? -néztem hitetlenül Pókemberre, majd Pietróra.
-A Watoomb Raiders is nagyon kreatív, de a JoGardians-re szavazok.
-És még az én alkalmasságomat kérdezőjelezték meg a Legfőbb Varázslói posztra. -jegyeztem meg szemforgatva, leginkább csak magamnak.
-Igen, a humorod is alkalmatlan volt.
A fejemet csóválva köszörültem meg a torkomat.
-Gondolom többeteknek is feltűnt a szélsőséges időjárás, a természeti katasztrófák gyakoribbá válása, és hogy nem kelt fel a nap. -akinek esetleg mégsem, az inkább fáradjon haza, de most.
-Ennek az oka az úgynevezett térfúzió. Dormammu emiatt a jelenség miatt kezdte el felhatalmazva érezni magát, hogy ellenünk próbálkozzon. A Föld és a Sötét Dimenzió határai kezdenek egybemosódni, így az agymosott serege átjárók nyitása nélkül is képes a világunkba jönni. -és még mindig nem ez vele a legnagyobb gond.
-Dormammu és a térfúzió terjedésének jelei sokban hasonlítanak. Egyre terjed a sötétség, míg nem kel fel többé a nap. Hideg, zord, szélsőséges időjárás veszi át az uralmat. Hóesés melegben, szökőárak, tornádók pusztítanak, a szunnyadó vulkánok kitörnek. Az univerzum kezd darabokra hullani, összedőlni, szó szerint, ahogy a két világ összeütközik. Zavar lép fel a gravitációs mezőben. A tárgyak lebegni kezdenek. Végül eltűnik az élet, és egyedül csak az marad örök magányra ítélve, aki a térfúziót létrehozta. Mindkét világ elpusztul, ő pedig ott marad az örök semmiben. -jelentőségteljesen rám szegezte a tekintetét.
-Sajnálom. Ez valóban az én művem, de ez egy rendkívül bonyolult történet. Ha nem kockáztattam volna meg a térfúziót kiváltó távjárást a halott variánsom testében, akkor a Skarlát Boszorkány pusztította volna el a multiverzumot. Még mindig ez volt a kisebbik rossz. Annak ellenére is, hogy a térfúzió megállításának csak egyetlen, rémes módja létezik: egy másik univerzum Földjének idő előtti megsemmisítése. -ezzel át is adtam a szót Selene-nek.

A névadásos maszlagra csak a szemeimet forgattam, ahogy felvont szemöldökkel vettem alaposan szemügyre a maskarás alakot, majd amint a Doktor humora kifogásolásra került, Wong-ra vezettem a tekintetemet, egy hitetlen mosoly kíséretében, ami aztán végül el is tűnt, ahogy végre szóba került a térfúzió. Érdeklődést színlelve hallgattam az előadást, ugyanis én már mindent tudtam, így végül csak akkor figyeltem fel ismét, amikor elhangzott a másik univerzum Földje.
Elgondolkozva vezettem végig a tekintetemet a kiscsoportos foglalkozáson, alaposan szemügyre véve a résztvevőket, hogy aztán megszólalhassak.
-Először is... sajnálom, ha bárkit megbánt majd a nyers stílusom, csak részben lesz szándékos. Az a helyzet, hogy egy másik univerzumot keresni, ahol egy erre alkalmas Föld található, hatalmas macera lett volna, ugyanis a célunk az, hogy egyetlen egy élőlény se haljon meg közben. -csak tudnám, minek ez az agonizálás.
-Végül a megoldás magától sétált be az életünkbe, ugyanis már feltűnhetett nektek az a roppant "megnyerő" férfi. Mentségére legyen mondva, hogy még így is bőven szimpatikusabb megoldás, mint a megzakkant Skarlát Llorona. -böktem a fejemmel egy hanyag mozdulattal az antipatikusabb Erik irányába.
-Ő Magneto, csak épp nem kilencven és a halál között van. Egy másik univerzumból érkezett és a birtokában van egy olyan szerkezet, amit TemPad-nek hívnak. Ezzel képes volt egy nekünk megfelelő Földet találni, amely teljesen lakatlan, így senki, sem ember, sem állat, de még növények sem igen fognak elpusztulni a művelet során. A pusztítást is ő fogja elvégezni. Hatalmas ereje van, amit rúnák segítségével én fogok felturbózni, hogy rendbe hozzuk a kedves Doktor által létrehozott térfúziót, mivel hiába mondaná egy épp porladó kislány anyjának, hogy ez volt a kisebbik rossz. -forgattam meg a szemeimet, hogy aztán a tekintetemet Erik Stevens-re vezethessem.
-A művelet azonban nem veszélytelen, mivel a Föld pusztulásával együtt jár, hogy... hát... nincs. Szóval Magneto-nak az űrben kellett volna lebegnie utána, ahol valószínűleg meghalt volna. -bárcsak.
-De itt jön a képbe Wakanda új királya, aki amellett, hogy uralkodó, képzett mérnök is. Képes áthidalni a mágia és a tudomány közti határokat. Ha volna szíves felvázolni ezt, felség. -pillantottam rá jelentőségteljesen.

-Én is a JoGardians-re szavazok. Azt mondtad, olyan legyen, ami jól hangzik, a pólókon és a bögréken is mutatós. Az emberek elég egyszerűen tudnak működni. A jogaros sztori asszociációt előbb megértik és megjegyzik, mint hogy ki vagy mi a rák az a Watoomb. Nekem ezek az érveim. Ez már két szavazat. A hallgatás pedig beleegyezés. Még valaki? -ha nincs ellenvetés, akkor ez lesz.
A vámpíros spiné szövegelésére csak bólintottam. Én nem biztos, hogy ennyit vesződtem volna a humánus megoldással, de örülök, hogy legalább Pyro erre is gondolt.
-Nem kell felségnek hívnod, istennő. A N'Jadaka is megteszi. -főleg ha van benne némi gúnyos él, akkor inkább tartsd meg magadnak.
-Szóval Magneto-nak nem kell hősi halálra lebegnie magát az űrben. Itt a Szentélyben ugyanis vannak valamiféle megbűvölt ablakok, amik a Föld különböző pontjaira néznek és átjárót képeznek. -néztem a varázsló közösség tagjaira megerősítésre várva. A mágia nem az én szakterületem.
-Tehát ezeket az ablakokat összehangoljuk a TemPad nevű kütyüvel, így be tudjuk mérni azt az alternatív Földet, amit Magneto talált nekünk. Átjárót nyitunk oda, és elég azon keresztül elpusztítania azt a bolygót. -és mindenki jól jár. Sunshine & Rainbows.
-A mágia és a tudomány közti határokat a mérnöki tudásomon túl a vibrániummal fogom áthidalni. Ez ugyanis egy olyan nem földi fém, ami varázslatos tulajdonságokkal bír. Ha a megfelelő hőmérsékleten edzük, akkor képes elnyelni, vezetni, átalakítani, erősíteni a misztikus energiákat is. Az anyag ilyenkor nagyon instabillá válik, mert kvantumszinten gyakorlatilag végtelen energiaáram fut végig a fém atomjain. De tudom stabilizálni, így a két dolgot össze tudom kötni egymással. Nem para. -ezt vehetitek elintézettnek.
-Engem inkább Magneto képességei érdekelnek. Oké, Selene felturbózza... rúnákkal. De mit is pontosan?

Egyetértően bólogattam a wakandai Erik JoGardians-es érvelésére. Magam sem mondhattam volna jobban, úgyhogy nem volt hozzáfűznivalóm. Mondjuk Raven említette, hogy valamiféle üzleti végzettsége is van, szóval muszáj, hogy legyen valami érzéke a marketinghez is. Meg hát ő Wakanda királya, a politikában is el kell tudnod adni dolgokat, például magadat, a sületlenségeket, etc.
A TemPad és a misztikus ablakok összekötése elméletben jól hangzott, de majd a gyakorlatban elválik. Most azt mondja, nem para, de majd az lesz, ha elszúr valamit, és Selene-nek baja esik miatta. Akkor kinyírom. A másik Erikkel együtt. Magneto felőlem élete végéig lebeghetne a jéghideg, sötét űrben. Ebben remélem, valami félresikerül. Sok-sok hosszú szenvedést kívánok neki! Lehetőleg újra és újra és újra.
A vibránium királyt Magneto képességei érdekelték...
-Engem meg inkább az, hogy is került ebbe a világba. Pontosan mióta is vagy itt? És hoztál még magaddal mást is Emmán kívül? -néztem rá kérdőn, ha már szabad a vásár. Máskor úgyis szándékosan kerül engem, hogy bármit is mondhatnék neki. Tudom, hogy fél tőlem. Nem csak az erőm miatt, hanem mert túl okos vagyok, és ez nem tetszik neki.
-De vissza a térfúzióhoz! Akár működik N'Jadaka hangzatos vibránium elmélete, akár nem, ma túl kell esnetek rajta, amíg mi a többiekkel jogardedámkodunk. -vándorolt a tekintetem előbb Selene-re, majd végig a rögtönzött bandán.
-Selene-nel folyamatosan nyomon követtük a világ eseményeit, a híreket, a médiában elhangzottakat és/vagy leírtakat, de még a különféle fórumokat és közösségi platformokat is, amiket összevetettünk azzal, amit a térfúzióról és annak lehetséges hatásairól tudtunk. Nem akarok itt apokaliptikus történetekkel riogatni, de a megfigyeléseink és az általatok mondottak alapján a térfúzió úgy jó 98%-on lehet. Ha számadatot kellene mondanom. Szóval ez az egyetlen egy dobásunk van. Különben nem hogy nem kel fel a nap, de nem is lesz már holnap, amikor újra próbálkozhatnánk. -sorry, mates.

-Az unalmas részletekbe nem mennék bele a képességeimmel kapcsolatban, de a lényege a teljesség igénye nélkül, hogy az akaratommal manipulálom a mágnesességet, legyen az természetes vagy mesterséges tér. A legapróbb elemi szinten képes vagyok érzékelni és formálni ezeket, akárcsak minden fémet tartalmazó anyagot. Legyen az bármilyen mélyen is a földben. Ha Selene felerősíti ezeket a mutációs adottságokat, gond nélkül elpusztítom azt a másik bolygót. Ha kell, darabokra szedem. -elég ennyit tudniuk róla. A többi jelen szempontból mellékes, és egyébként sem adom ki, mit tudok valójában, és az hogy működik.
-Nem tudom, ki mennyit tud erről, de megpróbálom érthetően összefoglalni, hogy is kerültem ide. A saját világomban nem kívánatos jelenség voltam, mert olyan döntést hoztam, olyat tettem, ami megváltoztatta azt az idővonalat. Van ugyanis egy titkos szervezet, a TVA, aki ezekért felel, és elkapják, majd eltörlik azokat a variánsokat, akik veszélyeztetik a Szent Idővonalat azzal, hogy ilyen alternatív elágazásokat hoznak létre, és letérnek a kijelölt útról, amit a sors nekik szánt. Megszöktem arról a helyről egy ellopott TemPad segítségével. Más mutánsokat is magammal hozva. Például Emmát. Ő nem az én világomból való, de nem akartam ott hagyni a halálra várva, mert más, saját döntést mert hozni. A többiek kilétét viszont nem adom ki. Egyikük sem szeretné úgy végezni itt, mint a saját világában. -akinek ez nem érthető, nem tudok mit kezdeni vele.
-Hogy egész pontosan mióta is vagyok itt, nem tudnám megmondani, de nem elég régóta. -néztem Pyro-ra.
-De ha nem tévedek, van most fontosabb dolog is az életutamnál, amivel foglalkozni kellene. Nagyon szívesen tartok később beszámolót, ha valakinek nincs jobb programja. -ő maga mondta, hogy nincs vesztegetni való időnk. Akkor a személyes ellenszenvét mellőzhetné. Utálom ezt a kölyköt.

Pókember első felvetését rezzenéstelen arccal hallgatom végig. Várom, hogy lecsapja egy "Csak vicceltem" mondattal, de ez nem következik be. Népszerű lesz a gondolat, a két varázslónőt kivéve mindenki mást érdekel. Beszéljenek csak nyugodtan lényegtelen dolgokról, ha egyébként haladunk is. Ehhez nem szólok hozzá.
A jogarról hallottak nem a legjobb hírek, de kezelhető a helyzet. Akkor derül ki, hogy az igazit hoztuk-e el, ha valaki majd megpróbálja használni. Ha mégis másolatot szereztünk be, megyünk az eredeti után. Én majd biztosítok, amíg keresik.
Megjegyzem azt is, hogy a jogar ereje csak rendkívül nagy mágikus erővel szívható el. Van itt több varázshasználó. Amikor kell, tudnak lépni.
A térfúzióról hallottak sokkal részletesebbek, mint amit a Skarlát Boszorkány megállításáról szóló feljegyzések megőriztek. Azok elég tömörek. A doki megmentette a világot, de egyben veszélybe is sodorta. Sajnos ez a két dolog nem először jár együtt, ezért nem is ítélkezem.
- Az "agymosott seregbe" mindenféle fajú, erejű és kinézetű lények tartozhatnak? Csak mágikus és telepatikus úton lehet őket beazonosítani vagy van erre más mód is?
Összeakadhatunk velük és akkor észnél kell lennünk.
Selene mondókája közben a nőt igyekszem alaposan megfigyelni testbeszéddel, gesztusokkal együtt. Ezzel a névvel valami igazán gonosz és alig ismert lényt illettek az én időmben. Lehet, hogy itt nem így van. Már rengeteg különbséget láttam. A stílusa mintha hasonlítana Parázséra, de ez most nem számít.
- Honnan tudjuk, hogy az a Föld bizonyosan lakatlan? Ha mégsem az és megtámadjuk, egy multiverzális háború esélyét kockáztatjuk.
Valamit kell tenni, az biztos, de nem mindegy, hogy mit. Ekkora jelentőségű döntést nem lehet meghozni egyetlen illető szavában bízva, bárki is az. Erről a Magneto-ról annyit se tudunk, mint az eredetiről.
A többiek kérdéseit és válaszait is igyekszem odafigyeléssel hallgatni. Rengeteg dologról lehetne beszélni és később majd akarok is, de nem ehhez a témához kapcsolódóan.

   

-Igen, és nem. -szólalt meg végül a szőke hajú nő, mire az én tekintetem is automatikusan rá siklott. Nyugtalannak tűnt, némiképp idegesnek is. Ritka alkalmak egyike, hogy érzelmek jelentek meg az amúgy mindig rideg, rezzenéstelen arcán.
-Dormammu a Sötét Dimenzió uralkodójaként már több évszázada, ha nem évezrede kebelez be más dimenziókat, hogy a magáéba olvassza. Az ott lakó lényekkel egyetemben. Így számtalan fajú és képességű lény állhat a szolgálatában. Sokakat megölt, akik ellenálltak, másokat a szolgáivá tett, míg végül az Elmétlenek állapotába taszította őket. Ez a folyamat visszafordíthatatlan, és a manipuláltak teljesen elveszítették eredeti mivoltukat. Nincs se szabad akaratuk, se gondolataik, se érzelmeik. Őket könnyű felismerni mindennemű telepátia nélkül, ugyanis inkább szörnyetegek, mint bármi más. Nem gondolkodnak, csak mennek és gyilkolnak, akár egymást is. Rajtuk kívül akadnak még maguktól is megszállott rajongói, akiket szintén könnyű felismerni. A legnehezebben kiszúrhatóak olyanok, mint ő. -mutatott az egyik hosszú, hófehér ujjával Pietro felé.
-Alapból ugyanúgy viselkednek, mint mások, azt leszámítva, hogy szentül meg vannak győződve róla, hogy visszakaptak valamit. Szerelmet, családtagot, egészséget, békét, stb. Dormammu bármit fel tud ajánlani, amit az adott illető elhisz. Így amikor a kötelék, amivel magához láncolta az elméjüket, harcba hívja őket, mintegy transzszerű állapotba kerülve tesznek meg mindent a parancsolójuknak. -fejezte be a mondandóját, mire csak felvont szemöldökkel méregettem a nőt tovább, majd végül John és Magneto kettősét figyeltem, akik csak hozták a formájukat.
-Az fantasztikus lesz, ugyanis nekem éppenséggel nem akad jobb dolgom. Vannak kérdéseim, te pedig válaszolni fogsz rájuk, gyermekem. -ha akarsz, ha nem. Kiverem én belőled erőszakkal is a válaszokat. Élvezném. És nem csak "ez a kölyök" utál téged, te multiverzumi betolakodó féreg.
A tekintetem végül Bishop-ra siklott, ahogy félredöntött fejjel méregettem őt, összehúzott szemekkel. "Ezzel a névvel valami igazán gonosz és alig ismert lényt illettek..." Micsoda rendes egy időből jöttél te. Inkább csak kifújtam a bent rekedt levegőt, hogy végül egy gúnyos mosoly kíséretében figyelhessem előbb Magneto-t, majd őt.
-Onnan, hogy leellenőriztem. Csak nem gondoltad, hogy bízom... benne? -böktem a fejemmel a nagyra nőtt hűtőmágnes felé.
-Nem szeretnénk sem multiverzumokon átívelő háborút, sem felesleges, hiábavaló áldozatokat. Mindig igyekszünk humánus megoldást taláni, mielőtt drasztikus lépésekre szánjuk magunkat. Ahogy mi sem szeretnénk meghalni más idiotizmusa miatt, úgy ez fordítva is igaz lehet. -vezettem a tekintetemet John-ra, majd végül a többiekre.
-Van még bárkinek kérdése, vagy nekiláthatunk végrehajtani a terveket? Amíg mi itt pizsipartizunk, a világunk haldoklik, gyermekeim.