Against the world

Nem különösebben ragadta mega  figyelmem ez az oltári nagy felfordulás, valahogy a könyvek és a szétmállani készülő pergamenek sosem vonzottak. Nem azért, mert ennyire primitív szerettem volna maradni, inkább itt úgysem találtam volna meg, amit kerestem. Lehetett szuper érzékem dolgokhoz, ha képtelen lettem volna a Zsurnaliszta elrendezését átlátni, látványos kutakodásra pedig nem akartam magamra vonni a figyelmét. Egyébként is egyszerre csak egyet intézzünk el, aztán jöhet az összes többi. Nem is időztem sokáig emiatt sokáig a nézelődéssel, inkább megnéztem a fickótól kapott dokukat. Nem kellett sokat nyálaznom, hogy megtalálhassam a nekünk kellőt. Amikor megpillantottam Niel arcmását az egyik képen, elbizonytalanodtam, vajon ezt ő akarja-e. Fel is pillantottam rá, ahogy meghallottam a hezitálást a hangjában. Magamban biztos voltam, ha szükséges, én el tudnám tenni láb alól a variánsomat, de Nielt más fából faragták. Ő nem volt ennyire szisztematikus és célorientált, mint én.
- Ez te vagy, csak nem innen. - én is megismertem a vonásait, ha meg le akartam volna ellenőrizni, elég volt megint szemügyre venni a vonásait. A Zsurnaliszta előtt mégsem akartam beégetni, hogy akarja-e egyáltalán ezt a küldetést, ezt a témát elraktároztam későbbre. Inkább olvasgattam tovább, igyekeztem megjegyezni a látottakat, miközben hallgattam a két beszélgetőt.
- Tiszta sor, nem maradhat, akkor megöljük. - az is megfordult a fejemben, hogy visszaküldjük, de ha Niel is úgy vélekedik, hogy veszélyes, akkor én nem akartam kétségbe vonni a szavait.
- Persze mielőtt még bármit nyitnának, nyomra akadunk. - biccentettem végül eltökélten. A dokumentumokat végül csak becsuktam, de eszem ágában sem volt visszaadni. Kellett egy terv, hogy miképp akadjunk a nyomukra, aztán majd a többit meglátjuk.
- Ez akkor addig nálam lesz, majd Niel visszahozza, ha már nem kell. - úgy pillantottam a férfira,  hogy ezeket teljesen komolyan is gondoltam. Eszem ágában sem volt visszaadni neki, amúgy sem venné semmi hasznát. Viszont foglalkoztatni kezdett még egy egészen aprócska tényező, én pedig voltam olyan pofátlan, hogy meg is akarjam kérdezni.
- Egy bizonyos doktor Miles Warrenről is van ilyen dokumentum? Fontos lenne. - ha szolgáltat nekem adatokat, akkor én sem kérek semmit azért cserébe, hogy önkéntes alapon elhárítok egy olyan kaliberű bajt, amit nem is én okoztam, valahol pedig mégis hozzám kapcsolódott. Időm, mint tenger, ő pedig némi méregetés után csak biccentett. Ha kérdezné, úgysem fogom elárulni, miért van szükségem rá.
- Azzal majd egy későbbi alkalommal foglalatoskodjunk, ha ez elintézésre került. Valamit valamiért, így korrekt. - kelletlenül húztam el a számat, de kénytelen voltam belemenni. Teljesen érthető volt a Zsurnaliszta bizalmatlansága, az pedig akárki oldalán is áll, biztosan sokat lendítene a helyzeten, ha hozzájárulnék a hőn szeretett egyensúlyukhoz. Ezt már megtapasztaltam a mágusokról, mind erre törekedett, akit még nem mételyezett meg a hatalom részegsége.
Nem fecséreltem sokáig a szót, inkább hamar szerettem volna kívül lenni, négy szem közt maradni Niellel. Láttam rajta, hogy nincs túlságosan a helyzet magaslatán.
- Minden oké? Ha úgy érzed, hogy sok, akkor csak keressük meg őket és bízd ide a többit. - gondosan összezártam az aktákat, hogy ne vesszen el egyetlen infónk sem, mielőtt még pontosítjuk a tervet. Talán neki sem árt, ha ilyen kaliberű feladatban is van tapasztalata.
- Én habozás nélkül megölném a variánsom itt is, ha megteremtenék. Veszélyes.

Hármunk közül én ismertem a legjobban a világunkban tomboló káoszt és az általa megváltozott emberek mentalitását. Attól függetlenül mindenki hatalomra törekedett, hogy kinek miféle képességei voltak. mert akinek megadatott, azt félték és akit féltek, annak behódoltak ahelyett, hogy az életére törtek volna. Kissé zord és nyers tények voltak ezek, de én sem véletlenül működtem úgy ahogy. Ebben a világban igyekeztem arra törekedni, hogy lerázzam magamról az ott felszedett sallangokat, a vértet, ami ide nem kellett, de nem vágytam sohasem hatalomra, csak megtűrésre. Na meg arra, hogy a magam ura lehessek. De ezeket nem az motiválta, nem véletlenül nyitották meg azt az átjárót és az itteni énjeikkel ellentétben biztosan erősebbek voltak a kialakult helyzet miatt.
- Menthetetlenek. - értettem egyet a Zsurnalisztával, miután meghallottam Niel szavait. Könnyedén zökkentem ki az emlékképek közül a valóságba, vissza ebbe a végtelenségig zsúfolt apró helyiségbe a sok papírlap közé. A pillantásom elérulta, ezt mennyire komolyan gondoltam. Nem azt vártam, hogy ne ellenkezzen, csaupán azt, hogy ne kérdőjelezzen meg. A kettő között óriási különbség volt és most bennem is felmerült, hogy van mit félteni. Ezt a világot, a lakóit, a lakótársaimat.
- Akkor megvárom. - bólintottam. Neki fontosak voltak az iratai, megértettem. Ez volt az élete, amit itt tett, bizonyára minden egyes szegmense nagy hiány lett volna egy teljes rendszerből. Hagytam, hogy a dolgára menjen, tekintetem pedig Nielre emeltem. Elgondolkodtató volt az arckifejezése, ő még mindig emésztette magát, talán azon, amit a Zsurnaliszta mondott, talán azon, amit én.
- Nem voltál abban a világban, ott az erőszak a beszéd eszköze. A szavakat tettek váltják fel, most sem lenne ez másképp. Ha nem hiszed el, nézz rám. Egy helyről jöttünk. - nem tartottam magam különbnek náluk, hisz amíg ott tevékenykedtem csak ez motivált engem is. Mielőtt kérdeztem volna, már a cselekvés megelőzte azt. Szégyellhettem is volna ezt a talentemet, de nem éreztem úgy, hogy ezt kellene tennem. Niel még sok mindent nem tapasztalt meg, megértettem azt is, hogy ez neki már túl erőszakos volt.
- Minden kimondott szó csak időpocsékolás. De ha attól megnyugszol, tehetsz egy próbát. Nem ezen fog elveszni az ügy. - abban biztos lehetett, ha egyszer rálelünk a nyomukra, akkor nem fogjuk hagyni, hogy elmeneküljenek. Niel látszólag valamit tudott, amit én nem vagy legalábbis sejthetett, de az is meglehet csak én láttam ezt bele a mondandójába.
- Minden variánsod gonosz? - kérdeztem is egyből vissza, hiszen ez az információ nem kicsit ragadta meg a figyelmemet, most pedig minden plusz infó jól jött. A Zsurnaliszta közben befejezte a fénymásolást és visszatért. Nem sokat foglaltoskodott szavakkal, a kezembe adta a dokukat.
- Akkor tudjátok a dolgotok, járjatok szerencsével. - a szavai az összes mágusnak és hozzájuk kapcsolódó alaknak mindig is nyakatekert volt, ez vele sem volt másképp. Eszembe jutott, hogy az a Volstagg is hasonlóan kacifántosan beszélt abban a mexikói kajáldában velünk.
- Így lesz. - biccentettem egyben elköszönés gyanánt és már kint is voltunk az utcán újból. Egy pillanatra körbesandítottam, a szavaimat pedig halkabbra vettem, itt már nem a négy fal között voltunk.
- Szóval mit tudsz, ami hasznos lehetne?

Ismertem ezt a nézést, a kétségbeesés teljes palettáját ismertem már, amikor az áldozataim szemébe néztem, pont ez tükröződött vissza rám. Csak épp nem volt semmi rossz szándékom Niellel. Sejtettem, hogy ez neki mennyire nehéz, Peter nekem pont annyira hasonló identitás, mintha neki lettem volna egy variánsa, így kivételesen tudtam volna mihez hasonlítani az érzést. Hagytam neki egy kis időt, addig a zsurnalisztához váltottam pár szót, hogy eméssze csak a szavakat. De végtelen idővel nem szolgálhattam neki és ezt ahogy láttam ő is realizálta. Végtelenségig sem agonizálhat rajta.
- Nagyjából. Nem tudom az evilági énem milyen lenne, erősebb, gyengébb, hasonló... de az biztos, hogy a te variánsod nem jó ember. - várjunk csak. Olyan magabiztosan kérdezte ezt vissza, hogy megindultak az agytekervényeim, Niel tudott valamit, amit én nem és ami lehet hasznos lett volna a képletbe. Nem voltam a letámadások alanya, így egyelőre még csak magamban tartottam ezt a gyanút. Volt épp elég más dolgunk is, mint elkérni a dokukat, nem elfeledkezve arról, ami különösen engem érdekelt.
- Már hasznos szemöldök vagy? - kérdeztem vissza az ő szavajárásával. Nem tagadom, volt benne szándék, hogy oldjam a feszültségét. Rosszabb nem is lehetett a szitu, ha folyamatosan rágörcsölt, mert azzal a saját figyelmével tolt ki, ez pedig egyikünknek sem hiányzott. Ő bizonyítani akarta, hogy hasznos, én nem álltam az útját és nem terveztem egészen addig, amíg úgy gondoltam, amit meg kell tennie, meg fogja. Nem a felügyelője sem a tanára nem voltam, hogy folyamatosan szemmel tartsam. Felnőtt emberek voltunk mindketten. Vagyis leginkább ő, de most nem érünk rá mindenféle morális témákon elmélkedni.
Megköszöntem a Zsurnaliszta segítségét, mielőtt távozásra fogtuk volna. Akadtak Nielhez még kérdéseim, de azokat nem nat szem közt szerettem volna megbeszélni, hanem vele. Csakis vele. Biztosan nem mondtam volna semmi infót, de engem is zavart volna ha valami bizalmas infóról beszélgetünk valaki más előtt, aki nem érintett.
- Mitől vagy te olyan különleges, ami mássá tesz hozzájuk képest? Ez fontos tényező, mert tudnom kell, hogy esetleg megingatható vagy-e. - magyaráztam is gyorsan a kérdésem. Nem voltak fenntartásaim, a beszélgetést is tök őszintén kezdeményeztem. Tudnom kellett, hogy esetleg mivel kalkulálhatunk és ezek új infók voltak Nielről.
- Megbeszéltük. De előbb elmegyünk kajálni, üres hassal te sem tudsz koncentrálni. Tudsz helyet a környékről? - eszembe jutott, hogy a srác a Casában mennyire nekiesett a popcornnak is, sejtettem, hogy energiára szüksége lesz mág a mai nap. Én már végleg elütöttem a sorozatozás ötletét, jelen pillanatban nem értünk rá. De talán egy kis kitérő segítene neki is, legalább nem kattogna az iméntieken.
- Milyen edzésről jöttél? A cuccod nem hétköznapi. - újabb témát dobtam fel, ebben pedig azért eléggé otthon voltam, hogy kezdeményezni akarjam. Vele még úgysem beszélgettem olyan hosszasan, mint a többiek. Leginkább megfigyelő voltam.