▪▪ Foglalkozás : Photographer, Barista ▪▪ : : ▪▪ Hozzászólások : 541 ▪▪ Csatlakozott : 2022. May. 16. ▪▪ Tartózkodási hely : Bayville, Elm Street, "Vibe-house" ▪▪ : :
Tárgy: Mask of Many Faces Kedd Szept. 06 2022, 21:33
Operation SystemDisszociatív személyiségzavar
r
Rosemarie már gyermekkora óta önbizalomhiánnyal küzdött, gyakran szorongott, ahogy próbált szüntelenül megfelelni. Szülei ugyanis a tudtuk nélkül hatalmas nyomást helyeztek rá elvárásaikkal és tökéletes gyermekképükkel. Tinédzser éveit pedig csak megnehezítette mutáns képességének aktiválódása. Amikor szülei azt tapasztalták, hogy gépekkel társalog, azonnal pszichológushoz kezdték járatni: Dr. Jeremy Livingstonehoz. Dr. Livingstone amerikai pszichológus volt, kinek fő kutatási témája a hipnózis terápiák hatásai, számos könyvet és cikket publikált álnéven ezzel kapcsolatban. Harmincas éveiben csatlakozott a HYDRA szervezetéhez, kiknek megbízásából Oroszországban kezdett praktizálni gyerekeken. A fiatalokat nem csak gyógyította, hanem hipnózis útján ültetett el parancssorokat bennük, hogy felnőtt korukban utasításokat hajtsanak végre a HYDRA igénye szerint. A szülőknek pedig konstans hamis diagnosztizálásokat közvetített. Rosemarie kezelése speciális volt, különlegesnek tartotta mutáns ereje miatt. Ahelyett, hogy „kigyógyította” volna a „kórból”, avagy belé plántálta volna a kódot, képességének fejlődését vizsgálta és különböző hatásoknak tette ki a hipnózis alatt. Gyakran használt zenét a kísérletek során, mellyel kondicionálta Rosemariet a gépekre való ráhangolódásra. Ez az oka annak, hogy jobban teljesít képessége használatával, ha van valamilyen dallam a háttérben. A hipnózis miatt Rosemarie nem emlékezett pontosan a kezelések részleteire. Ezért laikusan azt gondolta az állapotáról, hogy folyamatosan romlik. Mivel képessége fejlődése miatt már nem csak a gépekkel „beszélgetett”, hanem irányítani is tudta őket anélkül, hogy hozzájuk ért volna. Ugyanakkor ezeket nem volt képes tudatosan befolyásolni, emiatt elkezdett félni mutáns erejétől. Bizonytalan én-képén pedig nem segített, hogy az orvoslátogatások ellenére továbbra is fennálltak a problémái. Mentálisan instabillá vált, kerülni kezdte a szociális interakciókat, később depresszióra is hajlamos lett. Rosemarie tini fejjel nem mert a felnőttektől segítséget kérni, szülei így is sokszor voltak konfliktusban egymással állapota miatt. Az iskolában flúgosnak tartották, aki nem tudott megfelelni szimpla társadalmi elvárásoknak. Úgy próbált megküzdeni a helyzettel, hogy az internetre és számítógépes játékokba menekült a való élet elől. A világhálón létrehozta kamu személyiségét: Glitchet, akit egy maszknak használt, mely mögé elbújhatott, mikor már nem bírta elviselni a környezetéből érkező nyomást. Avatarját felruházta azokkal az erős tulajdonságokkal, amikre mindig is vágyott. Így a digitális térben sokkal bátrabban fejezte ki magát, jóval magabiztosabban mozgott. Rosemarie lelki állapotának romlása és növekvő félelme mutáns ereje felé, fokozni kezdte képességének koordinálatlan használatát. Mikor Dr. Livingstone kísérletezései során éppen Rosemarie erejének határait feszegette, sokkoló balesethez vezetett. Először töltött túl egy mobiltelefont a képességével, miközben az adottsága révén éppen „benne” volt az adott gépben. Ezt nagy traumaként élte meg. Nem csak érzelmileg, de tudati szinten is megviselte. Dr. Livingstone javaslatára nyugtatóval kezdték kezelni, melyre szervezete rosszul reagált, végül kórházba került. Ez az eset idézte fel benne az elvágyódást az egész kezeléses miazmától. Miután mutáns ereje miatt a számítógépek voltak az első komplex rendszerek, melyeket leolvasott. Így gyakorlatilag azoknak a képét kezdte lemásolni a mentális kór, melyet a kísérlet okozta trauma váltott ki nála. Internetre kreált személyiségét alapul véve létrehozta a védelmező szerepét betöltő alteregóját, a „tűzfalat”: Glitchet, aki a „tökéletes-ént” reprezentálta számára. Azzal a céllal, hogy megvédje Rosemariet a „rendszert”. A kórházi időszak után Glitchként látogatta a pszichológust. Az volt a célja, hogy eljátssza a kigyógyult szerepét és békén hagyják őket. Dr. Livingstone észrevette nála a disszociatív személyiségzavarra utaló jeleket. Glitch ellenállt a kísérleteknek (emiatt vannak halvány emlékei ezekről), így Dr. Livingstone megkezdte integrálni a két személyiséget, hogy könnyebb dolga legyen velük. A hipnózis révén, rövid időn belül sikerült elérnie, hogyha háromszor nevén szólítja az egyik alter egót, akkor az kerüljön felszínre. A „kezelés” abbamaradt, amikor a HYDRA és az orosz maffia nézeteltérésekbe keveredtek. Ebbe a szituációba Rosemarie édesapja is involválva lett. A lebukás veszélyének elkerülése végett Dr. Livingstone elhagyta az országot. A hipnózis útján létrehozott integrációval, egy roppant bizonytalan egyesítést hozott létre a két személyiség között. Rosemarie továbbra is úgy tudta, hogy Glitch egy kitalált személyiség az interneten. Glitch pedig elhitte, hogy valóban kitaláció. Utóbbi alteregó csak bizonyos esetekben bontakozott ki, többnyire valamilyen komolyabb problémamegoldás, stresszhelyzet, avagy képességének aktívabb használata során. Ezek rövid ideig tartottak és egyszer sem jártak emlékezetkieséssel. Rosemarie a kezelések után kezdett el ragaszkodni a Romy becenévhez. Azonban a hipnózis miatt nincsenek pontos emlékei azokról az eseményekről, melyek a pszichológus látogatása alatt érték. Ezért hiszi azt, hogy sikerült elszínlelnie a kigyógyultat és a szülei ennek okán nem vitték többet az orvoshoz. A visszapittyenés utáni sokk újabb mély nyomott hagyott Romyban. A kihagyott öt év behozása, majd a hirtelen élethelyzet változás (külföldi tanulmányok, leválás a családról, felsült kapcsolatai) óriási egzisztenciális krízist okozott számára. Megingott a két személyiség közötti integráció. A depressziót, szorongást és stresszt szülei egy terápiás kutyával akarták orvosolni, ez volt Bow. A jószág pedig tudtuk nélkül kordában tartotta Glitchet. A két személyiség ismételt kettészakadása több esemény következménye volt. Bishop által Romy szembesült a ténnyel, hogy képessége nem betegség, hanem mutáns mivoltához köthető. Ezt a szülei elvárásai miatt nehezen tudta feldolgozni. Félt az esetleges következményektől, ezért nem merte elmondani családjának. Hiszen a közelébe sem ért annak a tökéletes gyermeknek, akire mindig is vágytak szülei. Mikor édesapja tettei miatt menekülni kényszerült a maffia elől, majd édesanyja rejtélyes balesetével is szembesült. Később a maffia sorra kezdte levadászni rokonságát, ezekről hírekből értesült. A bizonytalan helyzetéből származó elveszettség és a gyász tagadási fázisával a régi jól bevált taktikával próbált megküzdeni: figyelmének elterelésével a keserű valóságtól. Erősödő magányérzetét Wandával és Pietroval próbálta meg kompenzálni, amiért ők tanúsítottak elsősorban megértést a helyzetével kapcsolatban. Viszont Wanda távozása, majd azt követő vitájuk; Pietroval ápolt – Romy által túlgondolt – haveri kapcsolatuk megkérdőjelezése, illetve édesanyja temetésének vészes közeledése szembesítette a valóság csúf odalával. Alvászavarai lettek, depresszió kerülgette, ismét szorongani kezdett a bizonytalan kapcsolatokban. Hogy ne érezze az ebből fakadó magányt és tehetetlenséget, a képességének használatába menekült, mivel olyankor nem kellett saját gondolataival foglalkoznia. Gyakorlatilag ekkor Glitch vette át az irányítást. Édesanyja temetésének napján megfogalmazódott benne a vágy kitalált énje iránt. Tudattalanul átadta az irányítást alteregójának, kinevezve fő tudatnak. Az édesapjával való találkozás eseményei és a terápiás kutyájának halála pedig ismét kettészakította a két személyiséget. Glitch lépett aktívan felszínre, Romy ennek okán nem emlékszik a találkából származó trauma pontos részleteire, csak arra, amit az alteregó engedett neki „látni” belőle. Glitch jelenleg tudatosan dolgozik azon, hogy biztonságban tartsa Romyt, ki csak el akar tűnni a valóságból, békében élni középszerű, átlagos életét. Ez a cél az oka annak, hogy Glitch vendettát indított minden zavaró tényező ellen.
* * *
BOW & ARROW. Mindketten kiképzett jószágok. Bow valóban terápiás kutya volt. Romy édesapja a találkozásuk alkalmával adta ki az utasítást nekik, hogy védjék meg a lányát. Arrow azóta is ennek a parancsnak tesz eleget. Továbbá, miután eléggé érzékeny rá, ezért tudja, hogy Romyban mikor van jelen a védelmező személyiség. Ez az oka annak, hogy sokkal agresszívabban reagál mindenkire, aki a lány közelébe megy. Különösen, ha feszültnek érzékeli az adott helyzetben gazdáját. Próbálja helyettesíteni Bow szerepét, emiatt lett sokkal bújósabb, miután folyamatosan ezt látta a másik ebtől.
Dr Grace Frosttal(Emma Frost) lefolytatott terápiáknak köszönhetően sikerült megismernie többi személyiségét, megérteni és elfogadni létezésüket, érzéseiket, ami valamelyest segítségére volt a feloldásukban. Emlékei nagyrésze visszatért azokról az időszakokról, amiket Glitchként élt át (többek között a gyerekkori „terápiákról” Dr Livingstone-nal). A legtöbbre tanulságként tekint vissza, ellenben nem szívesen mesél róluk akárkinek. Miként azt sem szívesen reklámozza, hogy milyen mentális betegsége volt. Nem szégyelli, mindössze úgy gondolja, hogy ez az ő magánügye. Emiatt megválogatja, hogy kinek beszél róla, mivel senki előítéletére vagy sajnálatára nem kíváncsi.
Azzal, hogy elfogadta Glitchet, személyiségeik javarészt összefonódtak. Empatikus, kedves, jóindulatú, szabadelvű és romantikus hozzáállását megőrizte. Ellenben fel meri vállalni anno online térben kialakított „személyiségét”. A játékos hasonlatait és utalásait nem vetkőzte le, továbbra is szereti megkönnyíteni számára ezzel a módszerrel a külső ingerek befogadását. Glitchtől megörökölte a talpraesett viselkedését, immáron kevésbé kérdőjelezi meg saját tetteit, bátrabban ki meri mondani véleményét és nézőpontjait, amitől cserfesnek hathat. Különösen, ha olyan témáról beszélhet, ami érdeklődési körébe tartozik. Nem olyan hiszékeny és naiv, mint korábban. Nem akar másoktól függeni, így a szívességeket mindig igyekszik viszonozni. Felszínesen elhaverkodik, eltársalog bárkivel, viszont múltjában történő események miatt őszinte bizalmát immáron nehezen adja. Amennyiben normálisan viselkednek vele, értelemszerűn ezt viszonozza. Nem keresi magától a konfliktust, hanem tőle telhetően asszertíven igyekszik megoldani. Viszont, akik felé kialakult a kötődése, azokat nagyon közel tartja a szívéhez, mindent megtenne a biztonságuk, boldogságuk érdekében. Jóval egészségesebb én-képnek örvend, mint amivel korábban rendelkezett. Nem kenik padlóra a váratlan stresszhelyzetek, egész ügyesen alkalmazkodik. Habár a dolgok birizgálása, kéztördelés megmaradt nála, mint az idegesség coping mechanizmusa. Bátrabban mer kipróbálni dolgokat és az álmainak, vágyainak él, nem pedig a másoknak megfelelés a fő hajtómotorja. Ellenben a számára kellemetlenséget okozó tényezők ellen igyekszik védekezni, felszólalni és ha lehet: elkerülni. Nem pedig szó nélkül lenyelni, elviselni őket, mint korábban. Ebből kifolyólag energiáit intenzíven leszívó kapcsolatokba, ismertségekbe már bele sem megy. Szégyentelenül saját lelki egészségét priorizálja, mert fél attól, hogy a hazugságok miatt újabb személyisége alakulhat ki. Szívesen meghallgat másokat és ha igénylik véleményt nyilvánít, de ennél jobban nem szól bele senki dolgába. Saját, számára érzelmileg leterhelő dolgokról ritkán mesél kérésre, inkább elkerüli a témát vagy hamar rövidre zárja. Ez alól kivételt élveznek azok, akikben megbízik. Szüksége van az introvertált feltöltési időszakokra, főleg több emberes összejövetelek után, hogy visszanyerje energiáit. A játékok miatt eléggé kompetitív, de nem veszi zokon a vereséget, hanem inkább fejlődési lehetőségként tekint rá és a folyamat szórakozási értékére fókuszál. Mutáns erejéből kifolyólag a törvényt igen szélsőségesen fogja fel, ha problémája lenne szabályok áthágásával, akkor nem generálna magának csaló kódokat az általa játszott játékokba. A komoly törvényszegést megveti, de például cseppet sem szégyelli, hogy a maffiózók lopott pénzét anno Glitchként menhelyeknek adományozta. Képességéhez is jóval bátrabban áll hozzá, mint korábban. Habár még nem tudja tökéletesen befolyása alatt tartani és sokat kell még tanulnia. Továbbra is gyakori félelme, hogy az online térben ragad, avagy az, hogy az elektromos aurája elszabadul és másnak vagy magának árt vele. Ellenben már nem átokként tekint rá, hanem adományként, saját részeként kezeli. Az Egyetemi tanulmányok révén lehetőleg mások megsegítésére szeretné használni az erejét.
Rosemarie a súlyosabb negatív emlékeit kevéssé tudta egyelőre elfogadni (főleg BitBugként átélt élményeket), ami miatt egy „sötét” énje megmaradt védelmi mechanizmusként. A jelzővel ellentétben nem gonosz és csak akkor bújik elő belőle, ha intenzíven provokálják vagy valami komoly esemény történik az életében, ami érzelmileg leterheli őt (pl.: életveszélyes helyzet, mentális összeomlás). „Sötét” énje jóval komolyabb, képességét is sokkal magabiztosabban, morális gátlások nélkül használja. Olyan, mintha „Józan Ész” komolysága, BitBug tettrekészsége és Glitch pimaszsága ötvöződne benne. Nehéz determinálni a változását, mert emlékei megmaradnak, amit Rosemarieként cselekedett előtte. Viszont jellemében árnyalatnyi változások mennek végbe: remek problémamegoldó; kicsit csipkelődő, szarkasztikus a stílusa; enyhén türelmetlen és szélsőségesebb döntésekre hajlamos. Ez a személyiség csak addig marad felszínen, ameddig a kiváltó trigger effekt fennáll, utána visszaadja a szerepet Rosemarienek, kinek ezekről az eseményekről nincsenek emlékei. Ellenben tud „sötét” énje létezéséről. Kezeléseken most is foglalkoznak vele, mert nem volt hajlandó az emlékképek kitörlését, mint megoldás elfogadni. Viszont mivel még egyszer sem okozott számára problémát, így bátorkodik türelmesen állni hozzá. (A trigger effekteket igyekszik elkerülni.) Mivel nem gondol rá problémaként, ebből kifolyólag nem is reklámozza a létezését.
Megjegyzés: lentebb az ikonoknál a személyiségek régi leírása található.
