The Spider-Drive

Ahogyan megannyi variánsáról elmondható ugyanez szerte a multiverzumban, a mi világunk Peter Parkere is egy különleges arachnid marásának köszönhetően tett szert csodálatos adottságaira. Tizennégy éves volt csupán, amikor egyik tanulmányi kirándulásán egy hamis özvegy (steatoda nobilis) megmarta a kíváncsisága miatt osztályától elszakadó fiút. Ámbár fájdalmas, mégis egy hétköznapi, ártatlannak tűnő incidens volt, mely mindent megváltoztatott az akkor még gyanútlan ifjú számára.

De miként volt képes egy relatív apró termetű állat ekkora hatást gyakorolni egy ember életére?
A válasz olyan egyszerű, hogy már-már klisésnek mondható: titkos kísérletek. Mindig voltak, mindig lesznek.

Esetünkben az indokok egészen a 9/11-es terrortámadásig vezethetőek vissza, ugyanis utána megszaporodtak azon ambíciózus kutatói közösségek száma, akik abban látták a megoldást a nemzet világvezető hatalmának megacélozására, ha leporolnak egy, a II. világháború óta megismételhetetlennek tartott vállalkozást. Az elkövetkező esztendők azonban bebizonyították, hogy az 1943-ban elhunyt Dr. Abraham Erskine formuláját nem olyan könnyű reprodukálni. A Biotechnikai Erőnövelő Program 2005-ös "kudarcát" követően az amerikai kormány megszüntetett minden hivatalos támogatást, amit addig a huszadik század Újjászületés Projektjének feltámasztására fordítottak. Úgy tűnt, egy tökéletesen működő, erőnövelő csodaszer a történelem egy meseszerűnek ható szegmense marad. Így volt ez legalábbis egészen 2012-ig, amikor váratlan választ kaptunk azon kérdésre, hogy egyedül vagyunk-e a kozmoszban. Noha a new yorki invázió egy mára már méltán legendásnak hívható szuperhőscsapat megalakulását ösztönözte, egyben több tudós figyelmét hívta fel arra, hogy az emberiségnek jobbá kell válnia, ha jobb esélyekkel akarja megvédeni magát az extraterresztriális fenyegetésekkel szemben.
Mivel a mutagenetikus folyamatot elindító vita sugarakat előttük már megpróbálta valaki gammasugárzással helyettesíteni, a Horizont Laboratórium egy szűk csoportja fű alatt új irányba vitte el kutatásait. Különböző fázisaiban lévő, illegális szérummásolataikat kistestű állatokon kezdték el tesztelni. Eljárásuk két részre osztható fel:

1. Lappangó stádium (az injektálást követő megfigyelés, mely az egyed súlyának és a beadott szérum mennyiségének függvényében néhány perctől kezdve akár heteken át tarthatott)
2. Rekombinálási fázis (egy külön erre a célra épített, biztonságos távolságból vezérelhető gépezet segítségével az állapotromlást nem tanúsító egyedeket eltérő intenzitású és időtartamú, koncentrált radioaktív sugárzásnak tették ki, hogy a genetikai kód temporális felbontásával aktiválják a szervezetben leülepedett szérumot és mesterséges mutációt váltsanak ki)

A legtöbb alany elpusztul a kísérletek során, és sokáig úgy tűnik, ez a szárnypróbálgatás sem lesz több egy újabb elkeserítő fejezetnél az emberiség "Bukott istenek" című könyvében. A naptár 2015-re fordul át, mire a kutatók felfigyelnek arra, hogy egy bizonyos nyolclábú faj nagyobb rezisztanciát mutat a megpróbáltató procedúrával szemben, mint az állatvilág többi képviselője. Legnagyobb pechjükre ugyanebben az időszakban átszervezésre kerül a laboratórium finanszírozása, ugyanis a döntéshozók az unalmasnak és kiapadt forrásnak ítélt génkutatások helyett a kibernetikát és robotikai fejlesztéseket jelölik meg jövőbeli irányelvként (választásukat vélhetően nagyban befolyásolta az Ultron felbukkanását körüllengő technológiai kérdések). Ennek érdekében többek között komoly személyzetváltást is eszközölnek, a teszteket végzők pedig aggódni kezdenek, hogy tartós szabadságvesztés elé nézhetnek, ha napvilágra kerülne a nem engedélyezett (és nem mellesleg etikailag megkérdőjelezhető) kísérleteik ténye. Példányaiktól az idő szorítása miatt a végleges módon szabadulnak meg, legalábbis, a rejtély homályába merülő csapat eme hitben áll tovább. Tudtukon kívül azonban a potroh felső részén elterülő körkörös minták miatt "Zérus Pók", illetve mitológiai vontkozásból "Arachne" nevekre keresztelt 6215-ös számú pókot a vezetés kiállítási célból a manhattani Empire State University természettudományi karának ajándékozza, itt kerül sor 2015-ben ominózus, s a nőstény példány számára végzetes, találkozására egy bizonyos Peter Parkerrel.

Véletlenek láncolata vált megmondójává annak, mekkora sikert értek el azok, akik Arachne szervezetét a neogenikus rekombinátor segítségével ionizáló alfa-sugárzásnak tették ki. A példány nem csupán túlélte a több fajtársa számára végzetesnek bizonyuló kísérletsorozatot, hanem egyben át is adta sejtjeiben tárolt különleges tulajdonságait valaki másnak. Ehhez pedig nem kellett mást tennie, mint üreges, méregmirigyeihez csatlakozó csáprágóin keresztül kiszemeltjének rendszerébe juttatni a súlyos génmódosításon átesett toxinját. Ahelyett, hogy ezáltal áldozatának belső szerveit cseppfolyósítva egy elnyújtott, kínkeserves halálnemnek tette volna ki a Midtown Természettudományi és Műszaki Gimnázium elsőéves, eminens tanulóját, ő vált univerzumunk be nem tervezett, s mégis talán legtökéletesebb fajkeresztezési egyedévé. DNS láncának módosulása például nem eredményezett nála hat szemet, sem négy extra kart.

De akkor mégis milyen adottságokkal ruházta fel pontosan a fiút a pók, melyet hasonló eljárásnak vetettek alá, mint egykoron Steven Grant Rogers kapitányt, James Buchanan Barnes őrmestert vagy Isaiah Bradley közlegényt?
Lecsupaszítva: Peter Parker méretarányos pókképességekre tett szert a harapás után.

Miben nyilvánul ez meg, ha valamilyen módon képességeit mégis szemléltetni, esetleg számosítani akarnánk?

szuperhumán erő: az első különlegesség, mellyel gyors lefolyású gyengélkedését követően szembesült 2015. december 2. reggelén, emberfeletti mértékűvé fejlődött testi ereje volt, amikor is egy óvatlan mozdulattal hüvelykujját szó szerint keresztülnyomta telefonja kijelzőjén, majd néhány pillanattal később letörte szobájának ajtajáról a kilincset. Ez nem annyira meglepő, ha a megfigyeléshez hozzáadjuk tudósok azon megállapítását, miszerint pókok képesek saját testsúlyuk akár százhetvenháromszorosát magukkal hordozni, s applikáljuk ezt Peter szorosan rétegeltté, nagy teherbírásúvá vált izomzatához, ínszalagjaihoz és csontozatához. Ez proporcióiban képessé teszi őt egy standard kétemeletes busz fej fölé való kiemelésére, vagyis 15-16 tonna (körülbelül 14000-15000 kilogramm) megtartására, anélkül, hogy a mutatvány kárt tenne benne. Szemléltetésül: ez a korlátaikat feszegető súlyemelők által felállított rekordok alapján az emberi teljesítőképesség maximumának megközelítőleg harmincszorosa. Ha osztályozni akarnánk, 20-as erőkategóriájú besorolást kaphatna, ami annyit tesz, hogy nagyobb dózisú adrenalinfröccs mellett sem lépné túl nála az abszolút felső korlát a 20 tonna (18100-18200 kilogramm) tömegű objektumok megmozgatását.
 
szuperhumán gyorsaság: igaz, nem egy szélvész, abban az értelemben, amilyenben Pietro Maximoffot tette száguldozó tényezővé a naturális mutációja, s még csak nem is tartozik az ide-oda való futkorászás Peter elsőszámú (értsd: kedvelt) közlekedési módszerei közé, fontos szót ejteni arról, hogy a nyers ereje mellett fürgesége szintúgy okozhat meglepetéseket az őt alábecsülők számára. Ahogyan vannak pókok, melyekre igaz, hogy rövid távon képesek saját testhosszuk akár hetvenszeresét megtenni egy másodperc alatt, úgy méretarányaiban elmondható ugyanilyen adat Pókemberről. Ha mindent belead, megvan benne a potenciál ahhoz, hogy sprintelésben sebessége elérje a 435 km/h (270 mph) maximum értéket. Ez tízszerese annak a világcsúcsnak, melyet Usain Bolt mondhat magáénak 100 méteren, papíron lehetővé téve számára, hogy az utat Bronxból Staten Islandre (egy körülbelül 30-35 mérföldes távolságot, pontos kiindulástól és célállomástól függően) futva kevesebb, mint 8 perc alatt tegyen meg. Jóllehet, ezen az értéken alapból javít az, ha valakinek nem kell foglalkoznia olyan hátráltató tényezőkkel, mint a napi forgalom vagy az esetleges lezárások miatti kötelező kerülések.

szuperhumán szökkenés: ahogyan az már Peter futásában is megnyilvánul, emberfeletti munkavégzésre képes izomzata nem merül ki pusztán a felső testben, így például a vállak erősségében, mellkasi izomzatban, kockahasban, és a karizomzatban. A pókcsípés hatására szintúgy drasztikusan megnövekedett például a térdízület, a négyfejű combizmok (musculus quadriceps femoris), továbbá a hátsó részeken található hajlítóizmok (biceps femoris) teherbírása. Ennek a fiziológiai módosulatnak köszönhetően bír Pókember az ugrópókfélékéhez (salticidae) hasonló adottsággal, vagyis, akár említett kistestű arachnid társai, testhosszának akár ötvenszeresét is képes egy erőteljes elrugaszkodással megugrani. Ez az ugrópókok egy nagyobb példányának, ebben az esetben egy 2 centiméteres testhosszal számolva, egy méteres értéket is elérhet, míg átváltva ezt Peter emberi mértékére, az adat 85-90 méterre is rúghat horizontálisan. Ez felér egy minimum szabványértékeket betartó, 100 yardos futballpálya teljes hosszával. Ha ugyenazen képességét a koordináta-rendszer másik tengelyén vizsgáljuk, fontos tényezővé válik, hogy ő sem mentesül a testére ható gravitációs erőtől, így, mint mindenki esetében, ezen eredmény mindig kisebb lesz. Mindent egybevéve, semmit nem kell szégyellnie azzal, hogy 36 láb magasra tudja elrúgni magát a földtől, vertikálisan produkálva egy igencsak elképesztő, 10-12 méteres ugrást, amivel 3-4 emeletet is simán maga mögött (ebben az esetben, maga alatt) hagyhat.

szuperhumán agilitás: a fentebb felsorolt teljesítménnyel kapcsolatos példákból adná magát, hogy Pókember hasonló termettel rendelkezzen, mint a Föld izomkolosszusainak nevezhető bajnokai, mint Hulk, Thor vagy akár a szuperkatona szérum legnemesebb Kapitánya, Steve Rogers, ám ez mégsincs így. Peter esetében ugyanis a testtömegi masszivitással szemben sokkal inkább érvényesül a kidolgozott, mégis sportosabbnak, atletikusabbnak mondható, szálkás testalkat. Ő olyan, akár egy gép, s azon belül is egy rendkívül áramvonalas, dinamikus, biológia masina, ami bosszantóan sebes, s egyben lélegzetelállítóan kecses, hajlékony, látványos mozgásokat tud produkálni. Ha számosítani akarnánk, azt mondhatnánk, hogy Póki tizenötször agilisabb az utca emberénél. Miért van ez így? Nos, nagyban segíti őt, hogy a test kötőszövetei Peter esetében kétszer rugalmasabbak annál a türéshatárnál, amit egy átlagember képes volna feszegetni, biztosítva ezzel számára, hogy olyan manővereket hajtson végre a levegőben pillanatok leforgása alatt, amiket aranyérmes tornászok és profi akrobaták is lehetetlennek minősitenének. Izomzatában ráadásul kevesebb, mint negyedakkora sebességgel halmozódnak fel a fizikai fáradásért felelős szerves anyagok, például a tejsav. Ennek, s az aktivitásához adaptálódott tüdőkapacitásának köszönhetően mozgékonyságát megtízszereződött stamina fedezi, megközelítőleg tizenkét órán át hajthatja magát feszített tempóban, mielőtt a kimerülés komolyabban elkezdené hátráltatni. Természetesen ez az érték körülményektől függően, így például az aktivitás pontos természetétől és minőségétől, harci helyzettől és ellenfelektől függően módosulhat.

szuperhumán reflexek: olyasvalakinek, aki a bűnüldözést választja hivatásul (vagy legalábbis részmunkaidős állsként), mindennapos élménnyé válhat, hogy támadásokat kell elkerülnie. Nincs ez másképpen a város ügyeletes piros-kék szerkós jelenségével sem, azzal a különbséggel, hogy az ő esetében ezen offenzív próbálkozások nem minden esetben merülnek ki egy-egy feldühödött törvényenkívüli ütéseiben, rúgásaiban, zsebkéses suhinatásaiban vagy alkalomadtán lőfegyverek elsütésében. Világunk tele van a falmászóhoz hasonló emberfeletti individuumokkal, szóval nem meglepő, hogy Peternek az elmúlt évek során nála fizikailag erősebb személyek támadásait, energiaalapú, high-tech fegyverek és harci drónok tölteteit, villámokat, kézi bombákat, mechanikus szárnyakat, illetve gépi polipkarokat kellett leköröznie. Oké, maguk a példák picit talán meglepőek, úgy viszont már kevésbé, ha a teljes képhez hozzácsapjuk, hogy Póki reakcióideje negyvenszer gyorsabb az átlagénál, s a lehető legideálisabb esetben (tehát kombinálva fürgeségét egy másik nagyon hasznos képességével, a pókösztönnel és feltételezzük, hogy figyelmét semmilyen fizikai vagy mentális körülmény nem osztja meg) egy mikroszekundum alatt képes reagálni az adott fenyegetésre. Elég gyorsan tud cselekedni például ahhoz, hogy hálóval szőjjön be egy fegyvert, azután, hogy az illető meghúzta a ravaszt, de még azelőtt, hogy a golyónak lenne ideje elhagyni a csövet.

szuperhumán durabilitás: annak ellenére, hogy termetét tekintve nem tűnik többnek egy átlagos srácnál, extrém szívósság jellemzi. Nem rendelkezik felsérthetetlen epidermisszel, csontjai nem törhetetlenek (noha a csontsűrűségi értékük határozottan nagyobb a természetesnél), nem peregnek le a testéről a lövedékek, még csak a fájdalommal szemben sem immunis (igaz, azért fájdalomküszöbe magasabb kategóriában helyezkedik el a normálisnál). Mégis, az olyan behatások, melyek egy kizáróan testi tulajdonságok tekintetében egyszerű embert megnyomorítanának vagy még kritikusabb esetben meg is ölnének, az neki sok esetben inkább kellemetlenségek, semmint tartós következményekkel bíró események. Tompa traumák között túlélt több emeletes zuhanásokat, falakon való keresztülvágódásokat, azt, hogy ráomlott egy épület tetőszerkezete, és elütötte egy vonat. Elektró magasfeszültségű támadásai sem tudták kivonni őt a küzdelemből, ahogy egy közeli detonáció sem, mint azt a Manó tökbombája szemléltette. De talán még ezeknél is figyelemreméltóbb, hogy olyan erős ellenfelektől kapott pofonok után kelt fel és tért vissza azonnal a harchoz, mint Amerika Kapitány, Zöld Manó, Fekete Törp, Al'arok vagy éppen az Őrült Titán maga, Thanos. Az utca embere számára megütni őt olyan, mintha ökle egy betontömbbel találkozna, s ha az illető helytelen ütéstechnikát használ és/vagy Peter nem mozdul el a kezdeményezés irányába, ezzel csökkentve a becsapódás erejét, az bizony könnyedén a kézben található csontok törését eredményezheti.

erősített szenzoros érzékelés: egy szemüveges, rövidlátó gyerekből vált a pókcsípés hatására olyan személy, akinek szüksége volt szuperhős "karrierje" kezdetén speciálisan kialakított, állítható fókuszú lencsékre. Ugyanis az általánosan megfelelőnek mondható 20/20-ast meghaladó látása túl sok inger beérkezését tette lehetővé, és információval töltötte túl az addig ilyen élességeket, élénk tónusokat, illetve egy széles, periférikus látást nem tapasztaló ifjút. Továbbá az emberi maximum határaira kitolt hallása, szaglása, ízlelése és tapintása miatt időbe tellett Peter számára, mire meg tudta szokni, mire tud fókuszálni, ebben pedig segítette őt, hogy idegpályái is alkalmazkodtak ehhez az új életmódhoz. Érzékszerveit tekintve még mindig jócskán elmarad a téma szakértőjének (s mesterének) mondható Daredeviltől, azonban képességei így is lehetővé teszik számára, hogy feltűnjenek neki olyan részletek, melyek más ember figyelmét könnyedén elkerülhetnék.
 
extraszenzoros érzékelés: egy már-már misztikus eredetű pókösztönnek nevezhető adottság, egy limitált prekogníciós, emberfeletti, hatodik érzék, ami előre figyelmezteti Pókembert arra, ha bármiféle faktor található környezetében, mely őrá nézve veszélyt jelenthet. Ezen feltérképezés nem igényli, hogy az alany saját szemével rálásson az adott veszély forrására, vagy akár azt, hogy az esetleges tárgy vagy személy hallótávolságon belülre kerüljön Póki számára, ugyanis az ösztön 360 fokban érvényesül és akkor is továbbítja a szervezet a vészjelzést az idegrendszerben, ha a testnek semmilyen más módja nincs annak detektálására. Fontos azonban leszögezni, hogy ez a képesség nem egyenlő a jövő érzékelésével, sem pedig a veszély forrásának pontos beazonosításával. A fenyegetés aktívvá válásakor lép hatályba a pókösztön, s ez sokszor azt jelenti, hogy Peternek néhány pillanata marad csupán a csapás elkerülésére. A gyakorlatban a pókösztön egy erőteljes, gyors (pillanatnyi) lefolyású, bizsergő, borzongató érzés, mely a fejtől, egészen pontosan a koponya hátsó részétől indul ki, majd végighalad a tarkón át a gerincopszlop mentén. Hasonló ahhoz, mikor az utca embere úgy érzi, valaki figyeli vagy követi őt, s ettől végigfutkos hátán a hideg, de ennél körülbelül tizenegyszer erősebb és rábírja az izomcsoportokat egy reflexszerű reakcióra, aktiválva a szervezetben megfigyelhető, evolúciós örökségű túlélő ösztönt. Ilyenkor karjain a szőrzet hasonlóan feláll, mint ahogy a pókoknál jeleznék a lábakon a finom szőrszálak a légmozgásban, s légnyomásban beálló változásokat. A bizsergés intenzitása határozza meg a fenyegetés mértékét, illetve azonnaliságát. Elég koncentrációval egy bizonyos rádiófrekvenciára is ráhangolható, hogy Pókember követőit érzékelje távolság alapján városszerte.

rapid regenerálódás: Peter regeneratív faktorának gyorsasága nem ugyanolyan forrásokkal köthető össze, mint például Rozsomák, Deadpool vagy akár Hulk gyors regenerációja. Ennek köszönhetően a gyógyulás mértéke és gyorsasága sem annyira látványos, mint az említett ikonok képességeinél. Kisebb karcolások és zúzódások 1-2 óra alatt, felszíninél lejjebb hatoló vágások 4-5 óra alatt, komolyabb szúrások, törött csontok, lőtt sebek 10-12 óra alatt, illetve minőségi pihenés függvényében mérve körülbelül egy éjszaka (8 óra alvás) alatt képesek begyógyulni. Felgyorsult metabolizmusának köszönhetően sebei jóval kisebb százalékban fertőződhetnek el, továbbá elképesztő, tízszeres sebességgel örülnek ki szervezetéből az ártalmas baktériumok, vírusok, gyógyszerek, mérgek, és tudatmódosító szerek.

vertigo-immunitás: Peter teljes ellenállást mutat szédüléssel, émelygéssel, orientációvesztéssel, hányingerrel, tériszonnyal, tengeri betegséggel és ingatag térérzékeléssel szemben, ami betudható annak, hogy teljes idegrendszere, illetve érzékszervei ahhoz adaptálódtak, hogy elképesztő magasságokban még elképeszőbb sbességgel hajtson végre szaltókat, lehetetlen átfordulásokat, és ha kell, órákon át bírja a fejébe ömlő vért fejjel lefelé lógásakor. A srác eredetileg súlyos tériszonyban szenvedett, ám félelmeit képes volt maga mögött hagyni, amikor rádöbbent, hogy képességei miatt immáron nem jelentenek számára kihívást a lehetetlen csúcsok (konkrétan felmászott az Empire State Building legmagasabb pontjára). Mindehhez hozzásegítette őt a tökéletes ekvilíbriuma, aminek köszönhetően egy vékony hálón is képes épületek fölött végigsétálni kibillenés nélkül, akár szaltózni is a centiméternyi felületen.

radio-immunitás: a pókmarás során a vérplazmába jutott mutagenikus izotópok átrendezett kromoszóma rendszert eredményeztek. Ezáltal Pókember radioaktív sugárzás ellenállása nem csupán arra terjed ki, hogy saját externális izotópokkal átitatott sejtjei adaptálódtak az új életkörülményekhez, de egyben azt is lehetővé tette számára, hogy további szinteket se vegyen tudomásul a szervezete, függetlenül attól, hogy egy ugyanakkora dózisba más ember belehalna.

falmászás: Pókember talán legszembetűnőbb képessége, hogy bármilyen felületen képes megtapadni, függetlenül attól, hogy az adott felszín mennyire sima vagy göröngyös, továbbá nem befolyásolja ennek sikerességét az sem, milyen meredek szögben helyezkedik el az anyag, melyhez Peter hozzá kíván tapadni. A kisagyi engramokban beállt változásnak köszönhetően Pókember tudatalatt képes módosítani az atomok közti vonzást, és elektromágneses mezőt. Ez a molekuláris uralom képes felülírni az elektronhéjak közötti alapvető reakciót a külső elektronhéjak töltéseinek megváltoztatásával, így hozva létre a kettő között passzív módon vonzást.