Whispers in the Dark, Skillet; 2006

Miután meglepő sebességgel túltettük magunkat Magneto halálán, annyival elintézve a dolgot, hogy aki a sötét erőkkel játszik, súlyos árat is fizet érte, csendben figyeltem hol az ablakon át beszűrődő napfényt, hol pedig N'Jadaka-t, ahogy bontotta a TemPad és az ablakok közti kapcsolatot. Amint végzett, átvettem tőle az időutazó szerkezetet, Köpeny gondjaira bízva, hogy elrejtse azt. Jobb, ha nem kerül illetéktelen kezekbe, ki tudja, még miféle ismeretlen erőket szabadítanának ránk vele. Térben és időben se ugrándozzanak meggondolatlanul, mert az sem vezet semmi jóra. Nem vágyom több térfúzióra. Szerencsére Wakanda újdonsült királyának nem kellett külön kérvényt benyújtanom érte, önként átadta.
Amíg a jogarért küldött csapatra vártunk, N'Jadaka pedig Selene-nel foglalkozott, Wonggal az Átjárók Körtermének kapuit vettük szemügyre. Láthatóan a mágikus vibránium kapcsolat semmiféle kárt nem tett bennük. Sértetlenek voltak, így nem volt akadálya, hogy megerősítsük a rajtuk lévő zárópecséteket. Se ki, se be. A Szentély újra biztonságos volt a váratlan betolakodókkal szemben.
Nem sokkal ezután egy portál nyílt meg, amiből előkerültek a jogar vadászok. Wong rögtön elébük is sietett.
-Köszönjük, hogy az életeteket kockáztatva visszahoztátok ezt nekünk. -biccentett feléjük, majd átvette a jogart Cleától.
-Köszönöm. Ezt biztos helyre viszem. -nyitott magának egy átjárót és nemes egyszerűséggel átsétált rajta. Jellemző.
-Nem néztek ki túl jól. Mi volt? -húztam gonosz mosolyra a számat. Biztosan nem az, amire eredetileg számítottunk. Nem kellene ennyire viharvertnek lenniük, nem nevezném őket épp gyenge harcosoknak. Ráadásul Clea is velük volt, így...
-Mi történt? -siklott az immáron komoly, halvány foltokban azért némi aggodalmat is tükröző tekintetem előbb Peter-re, majd a varázslónőre.
-Hol van Pietro? -mert hogy ugyan a létszám számszakilag stimmelt, csak a résztvevők kiléte nem.
-Na és kit tisztelhetünk újdonsült barátunkban? -hol a jövevényt, hol az időutazó katonát, Bishopot figyeltem. Kétlem, hogy a Maximoff fiú ezzé a lénnyé változott volna Dormammu ördögi varázslata nyomán, vagy mert engedély nélkül megérintette Watoomb jogarát. És nem rémlik, hogy intergalaktikus meghívókat küldözgettünk volna.
-Teát valaki? Jót tesz. Tényleg. -néztem végig a társaságon jelentőségteljesen.
-Nem hagyományos tea, de nem is ártalmas, hanem épp az ellenkezője. -nyújtottam át egy csészével a Sötét Dimenzió Legfőbbjének.

A skrullal és Pietro holttestével kiegészülve tértünk vissza a Szentélybe az általam nyitott átjárón, hogy aztán csak érdeklődve, felvont szemöldökkel nézhessek végig a társaságon. Valaki hiányzik.
-Lekötelez, Legfőbb. Zárják el... immár biztosabban. -pillantottam Wong-ra, ahogy enyhén meghajolva adtam át neki a jogart, megadva ezzel a kellő tiszteletet, és nekem is kényelmesebb volt, hogy nem kellett kihúzva lennem. Az a találkozás a fallal nem tett túl jót.
-Stephen... -ráztam meg a fejemet a gonosz mosolyát látva, a fejemmel a sérült Peter felé bökve, majd végül a tekintetem megállapodott azon a nőn, aztán Pyron. Elfojtottam egy gúnyos mosolyt, hogy végül vehessek egy mély levegőt.
-Mordo volt Dormammu igazi embere. Ott volt, ahol a jogar is. Nem egyszerűen megigézett volt, hanem megszállta az az élősködő féreg. Nem volt más választásunk. Meg kellett halnia. Mellette rengeteg elmétlennel kellett megküzdenünk, illetve voltak ott áldozatul esett civilek is. Őket elportáloztuk az Emma nevű nőhöz. -pillantottam Stephen-re, majd a Pietro-ra irányuló kérdésére aztán csak az alsó ajkamba haraptam, és már épp válaszoltam volna, de...
-Meghalt. Leszúrták. Ott fekszik, nem látja? -mutatott az a bosszantó nőszemély a földön fekvő férfi holttestére.
-Nem is akarom tudni, ezt honnan tudja. De valóban így van. Amint az épület közelébe értünk, a megszállt varázsló mágiával felnyársalta őt. Sajnálom. -hunytam le a szemeimet egy pillanatra, majd hagytam, hogy a skrull kilétébe más avassa be. Én nem foglalkoztam vele kiváltképp, és őszintén szólva a beszéd is fájt, így amint szóba került a tea, csak aprót bólintottam, hogy aztán a remegő jobbommal átvehessem azt tőle, elsétálva vele a falig, hogy annak vethessem a hátamat a stabilitás reményében.
-Hol van Magneto?

Nem tudtam eldönteni, hogy amúgy szarul voltam, vagy a körülményekhez képest meglepően egész jól. Egyszerre éreztem magam üresnek és gyengének, mégis élettel telinek és erősebbnek. Önmagamnak? Tökmindegy. A fájdalom sosem zavart, ahogy a kimerültség vagy a halál szele sem, a képmutatás, az átverés és a hazugságok viszont annál jobban. A "mad as a cut snake" enyhe kifejezés.
Egyetlen dologban voltam biztos, hogy legszívesebben rávetettem volna magam arra az álnok nőre, hogy puszta kézzel, élvezettel megfojtsam, aztán boldogan felgyújtottam volna azzal a kibaszott jogarral együtt. Tönkretett mindent. Elvett tőlünk mindent, amiért hatalmas és felfoghatatlan áldozatokat hoztunk. Nem volt joga ezt tenni. Velünk.
De.... nem tehettem. Még nem zárult le a Dormammu sztori utolsó fejezete, amiben ennek a nőnek kulcsszerepe van, mint a Sötét Dimenzióból jött varázslónőnek. Ha megölöm, akkor azzal lehet, hogy mindenki mást is a világunkban, ennyire pedig még én sem lehetek önző, pedig elég durva a mérce. De ha ennek vége, kinyírom, ha beledöglök is. Amire ugye így már elég nagy az esélyem. Újra. Az a sok szar, az az undorítóan beteg rituálé... a semmiért!!!!
Nem érdekelt a jópofizós beszámoló csere, se Maximoff, se a skrull, se a tea (pedig egyébként tettem volna egy harry potteres utalást Lupinra és a csokoládéra), és Magneto sem.
-Porból lettünk, porrá leszünk. -ez elég válasz? A mágnesagyú flamin' galah a kutyának se fog hiányozni. Mystique végre szabad lehet. De...
Csak Selene érdekelt. A nőhöz sétáltam, finoman simítva végig az arcán.
-Mi végeztünk. Húzzunk innen, bae. -vagy... úgyis tudod.

Túl fáradt voltam ahhoz, hogy beleszóljak abba, ami történt. Clea most vizsgázott előttem megbízhatóságból és átment. Pyro-nál kevesebb kételyem volt, mert ő már bizonyított nem egyszer. Itt is erőt vett magán és nem pusztította el a jogart. Ahogy látom, mindenkit kimerített a csata.
Miután visszajutottunk a Szentély békét nyújtó falai közé, örülök, hogy a jelentést a varázslónő adja le. Az energia általában fel szokott tölteni, ez viszont inkább kivett belőlem. Várok a beszéddel és figyelek. Végre az is kiderült, hova kèültek a civilek. Emma Frost. Hmmm, kettős megítélésű szereplő volt az én történelmemben, de itt lehet egész más is.
A fal mellett állok meg, onnan tartom szemmel a skrullt. Mikor rá terelődik a szó, Peterre hagyom a bemutatást. Vele jön ki a legjobban. Ha a földönkívüli mégis támadásba lendülne, készen leszek, hogy megállítsam. Annyi erőt még gyűjtök. Pár szóra viszont mindenképp szükség van. Bólintok a teára és ha elkészül, lassan kortyolgatom.
- Clea, mit kell még tudni a Sötét Dimenzió energiájáról? Egészen más az érzete, mint a többi mágikus erőnek, amivel eddig találkoztam.
Ha ártalmas lehet másokra, akkor inkább kiadom magamból egy félreeső helyen.
- A Skarlát Boszorkányra oda kell figyelni. Pietro halála felhozhatja benne az öccse elvesztését és ki tudja, ez milyen hatással lesz a világunkra.
Elismerően bámulom a srác holttestét. Az a sok trauma, amit felsorolt, tíz embernek is sok. Ő egyedül hordozta mindezt, valamennyit esetleg megosztott azokkal, akikben megbízott, de feloldozásra nem lelt. Mindemellett pedig hősként állt az ügyünk mellé. Kijár neki ez a jelző.
- Akinek ő fontos volt, annak majd el kell mondani, mit tett Higanyszál. Ennél hősibb halál nincs.
Magneto hollétére én is kíváncsi vagyok. Pyro nem volt ott, csak következtet. Éleslátással, ahogy szokta. A körülmények viszont akkor is fontosak.
- Szerintem még várjunk a távozással! Mi a következő lépés?
Wongra, Strange-re és Clea-re nézek.

   

Csak csendben figyeltem az eseményeket. Nem tudtam volna érdemben hozzászólni, mert lövésem sincs a Sötét Dimenzióról, se erről a Mordo-ról, nem ismerek innen senkit sem igazán. Nem mindenkivel most találkoztam ugyan először, de kb. pont olyan érzés, mintha ők is idegenek lennének, szóval... Nincs kiért aggódnom, nincs kit sajnálnom, nekem nem számítanak a járulékos veszteségek. Sem most, sem más helyzetben. Ilyen az élet. A csaták, a háborúk, áldozatokat követelnek. Aki erre képtelen, akinek nem veszi be a gyomra, ne menjen a frontra.
Mivel senki nem magyarázta meg értelmesen a jogaros szekciónak, mi lett a mágneses ipsével, majd én megteszem.
-Magneto megsemmisítette azt az alter Földet, ahogy azt megbeszéltük. Minden tök jól működött, nem volt se technikai, se mágikus malőr, amíg a semmiből egyszer csak el nem porladt. -instant szívás.
-Magyarázatunk nem nagyon van rá. Vagyis... a Wong nevű legfőbb szerint mindenki így jár, aki a természeti és a sötét erőkkel babrál. A térfúzió is egy ilyen eredménye volt, szóval őt nem lepte meg a dolog. Az áldozata nem volt belekalkulálva, senki sem így tervezte, de mindennek ára van, és egyébként sem volt hiábavaló. -vagy valami ilyesmi.
Szerintem meg inkább az életerő elszívó vámpír-boszorkány bige simán kinyírta, ami azért elég sok kérdést felvet bennem. Láthatóan pont nem érdekelte az időutazó katona, Bishop marasztalása sem, mert lazán leléptek a tüzes faszijával egy olyan portálon át, amivel a varázslók is zsonglőrködnek. Valamivel nagyon felcseszhették a srác agyát.
Az idegen lénnyel kapcsolatos magyarázat és a következő lépések viszont engem is érdekelnének, úgyhogy térjünk a lényegre, aztán mindenki mehet a dolgára.

Azt hiszem, megérett az idő arra, hogy feljegyezzem magamnak: ha adott egy képességeiben Doktor Strangehez hasonlítható, ámbár nála sokkal kevésbé menő és egyáltalán nem barátságos mágus, akkor nem érdemes a "pedig még le sem pacsiztunk" hiányérzetemet hangosan firtatnom. Bár, benne van a pakliban, hogy inkább akkor pöccent be, amikor megkérdeztem tőle, a hónap átkozója címre hajt-e ezzel a teperéssel és megpróbáltam őt ettől óva inteni, mondván, a sötét varázslók általában nózi nélkül végzik. A lényeg, hogy jól működött közöttünk a kémia, egészen addig, ameddig az én alakomban zavarba ejtően jól teljesítő (komolyan, volt egy pillanat, amikor én is elgondolkodtam, melyikünk az igazi!) Al'arokra nem terelődött a figyelme.
Köszi pókösztön, feltűnt, hogy gáz van, elég árulkodó az a misztikus pengeszerűség a kezében! Ami nem mellesleg egyszerre elvenítette fel bennem azt, ahogy hasonló fegyverekkel végzett ezüstös üstökű csapattársunkkal, illetve az, amit Bishop mondott arról, hogy Al nem képes lemásolni kiszemeltjének képességeit. Úgyhogy, magamra vállaltam az élő hatodik érzék szerepét, és félrelöktem a támadás útjából. Volt egy pici fáziskésés aközött, hogy láttam a gyilkos tekintettel rám meredő alak suhintását, és megéreztem, amint nyomán szabályos, egyenes vonalban égető fájdalom simítja végig mellkasomat, kettévágva a középen elhelyezkedő pókemblémát. Felkiáltok, ám ezt a hangot végül nyelvemre harapva igyekszek elfojtani, hogy a sérülés helyett inkább arra koncentráljak, hogy blokkolhassam a férfi újabb támadását, mivel az empátia jegyében nem éppenséggel vesztegette az időt. Mondott ugyan valamit arról, hogy kivágja a szívemet, de a drámai pillanatát minden bizonnyal tönkretettem azzal, hogy elkaptam a csuklóját és egyre csak lejjebb feszítettem a fegyvert tartó kezét, némi távolságot ékelve ezzel mágikus társa és az én nyugtalanul lüktető szervem közé. Ebben a pillanatban három felismerésre került sor mindkettőnk részéről:
1: Mordo Mortal Kombat rajongó és évek óta várt arra, hogy prezentálhassa egy finisher mozdulatát, de mikor erre rákérdeztem, élt a hallgatás jogával.
2: Akármennyire ügyes mágiahasználó, fizikailag nem lesz erősebb nálam.
3: A közelharc egy olyan személlyel szemben, aki energiát manipulál és a semmiből idéz meg dolgokat nem valami előnyös.
Ezutóbbi bizonyítást is nyert számomra, amikor jobb combomban megéreztem a formáján, pontosabban, méretén váratlanul alakító tárgy döfését. Adná magát, hogy egy ilyen alattomos húzás után ellökjem magamtól, de nem feledkezhettem meg az időnyerésről, sem arról, hogy így lehetőséget biztosítsak Cleának a harc lezárásához. Bekövetkeztekor engedtem csak meg magamnak a féltérdre borulást (arra mondjuk gondolhattam volna, hogy ezt ne a sérült lábamra nehezedve tegyem...) és mély szuszogásokat hallgatva mértem fel a mellkasomnál okozott károkat. Vérem már útnak indult, hogy bíbor rózsaszirmokként kövesse le a hálók fekete vonalait. Persze, ez nem meglepő, az alapvetően nem a defenzív funkcióiról és vastag, kevlárszerű szövéséről híres ruha nem sok kihívást jelentett Mordonak, ahogyan a bőröm sem alatta. Elég mély a vágás ahhoz, hogy felszisszenjek már a látványától és ne tudjam felszíni karcolásként leírni, de megmaradok.
Talán.
Azt hiszem.
Nem tudom, nem vagyok orvos. És nem is ez aggaszt a legjobban, hanem: érdekel valakit egyáltalán, milyen nehéz ezt az anyagot megvarrni?? Hiányzik a nanotechnológia.
De letargiámból kizökkent Al'arok, aki valódi alakját visszaöltve tartotta felém a kezét.
- Bizarr, ha megjegyzem, hogy jól állt neked a piros-kék kombó? - a fejcsóválásból ítélve arra következtetek, elrontottam az összehangolódó pillanatunkat, de ez nem állítja meg abban, hogy áttámogasson a portálon a Szentélybe.
- A Skr...
- Ő itt Al'arok, professzionális dublőr és támasz a bajban. - tudom, tudom, illetlenség másba belefojtani a szót, de éppen elég széthúzást érzékelek ebben a társaságban ahhoz, hogy ne tetézzük a bizalmatlanságot holmi katonai ranggal és a ténnyel, hogy egy másik világ felderítőket küldött a Földre. A jelentőségteljes pillantás nem túl hatásos úgy, ha egy maszk lencséin keresztül intézik, de Al megérezhet belőle valamit, mert nem javít ki és a béna poént sem teszi szóvá.
- Bocs, nem tudtam kihagyni! - akkor majd megteszem én, ezen nem múlik.
- Al ott volt a helyszínen, Dormammu befolyása alattt. Bishop tervének hála sikerült megtörni a manipulációt, utána pedig segített nekünk visszaszerezni a jogart. - válaszoltam egyáltalán a kérdésre? A sebeim lüktetni kezdtek, és emiatt kicsit zavarosak a gondolataim. Vagy a vérzés miatt. Nem lényeg.
- Akkor most jól értem, hogy elmarad a világvége? Mert ha igen, akkkor nekem lehet, hogy beszélnem kellene valakivel. - egy "még élek" tartalmú, lényegretörő sms is megtenné, de nem érzem helyesnek egy potenciális apokalipszis után. Ellenben a "még élünk" már sokkal találóbb...

Egy csésze, finom, gőzölgő, mágikusan jótékony tea jelent meg Bishop kezében, miközben Cleát figyeltem.
-Mordo? -hát ez több szempontból is ironikus.
-Sajnálom, Clea. Ha tudtam volna, hogy ott lesz, valamelyikünk még veletek tarthatott volna. -ugyan itt is szükség volt ránk, de megoldottuk volna. Túlságosan Selene-re és a vélt vagy valós mesterkedéseire, Magneto-ra és a téridőutazó szerkezetére fókuszáltunk, és talán némileg elbagatellizáltuk a jogar kérdését. Nem mintha mások önként és dalolva sorakoztak volna a Szentély előtt, hogy segítsenek.
-Valamiért nem számoltam vele, pedig... egy másik énemnek, aztán nekem is meggyűlt már a bajom egy variánsával. A mi világunkban is elfordult a Szentélyektől, és ki tudja, milyen üzelmekbe kezdett. Elege volt a fekete mágiából, a jogtalanul lopott varázslatból, annak idején ő is harcolt Dormammu, Kaecilius és az agymosott követői ellen, most pedig ő maga is egy ilyenné vált. -majd holtan végezte. A Sötét Dimenzió Legfőbbje által. Csodás karrier, mondhatom. Az életnek meglehetősen fanyar a humora.
-Az Emma nevű nőhöz, akit nem ismerünk. De egyelőre nincs is okunk kételkedni benne. -ezzel majd később foglalkozunk. Ahogyan szerencsétlenül járt Pietróval is. Nagyon sajnálom azt a fiút, még előtte állt az élet. Nem volt ő rossz kölyök, és nem kellett volna így történnie, de egyszerűen most... nem merülhetünk el a gyászban és a veszteségekben.
Közben Peter-höz sétáltam, átnyújtva neki is egy csésze teát.
-Ezt idd meg. -aztán szemügyre vettem a sérüléseit.
-Jól van. Akkor Al'arok kilétével is majd később foglalkozunk. -mivel Peter nem tűnt túl közlékenynek vele kapcsolatban, ami valamelyest érthető volt. Én sem feltétlenül fecsegnék ki mindent itt és most. Még is csak valamiféle idegen faj képviselője.
-Ezt minél előbb el kell látnunk. -bukkant fel egy szék a semmiből, Köpeny pedig kiváló asszisztensként azonnal letuszkolta rá, hogy maradjon nyugton. Még szerencse, hogy a Doktor Strange nem a hangzatos művésznevem, hanem orvos vagyok. Voltam. Mindegy.
-Igen, Wanda. Majdnem el is felejtettem. -már csak ez hiányzott. De Bishopnak teljes mértékben igaza van. Kiszámíthatatlan és veszélyes.
-Majd mielőbb beszélünk vele. -ez a királyi többes leginkább csak Cleára vonatkozott. Ő bármelyikünknél jobban képes volt szót érteni vele. Ha ő nincs, még mindig a Wundagore önkéntes fogságában lenne. Vagy rosszabb.
-Ahogyan a barátaival is. -vagy lakótársaival, vagy fogalmam sincs, minek kell nevezni őket. Egyébként is úgy tudom, megfogyatkozott a létszám, ennek az okai pedig mind itt voltak velünk. És nem szerettem volna, ha most is valami hasonló történik, így én nem marasztaltam sem Selene-t, sem Pyro-t. Az a vámpír boszorka úgyis tudja, hogy lesz még egy jelenése.
-Ahogy őfelsége mondja. -Magneto esetét is később kell megvitatnunk, mert vannak kétségeim a halálának körülményei kapcsán, de ezeket csak Wonggal és Cleával tudjuk átbeszélni, mivel közülünk még mindig a nő ért leginkább a sötét mágiához. Van némi tapasztalatom, de elenyésző ahhoz képest, mintha az egész életemet egy olyan közegben éltem volna. A férfi halála bennem nem hagyott űrt. Nem ismertem őt korábbról, Pietróval ellentétben.
-Igen, nos... a világvége elmarad, de jóindulattal is csak pár röpke napot nyertünk. A térfúziót ugyan sikerült megállítani, de ettől még Dormammu nem hagyott fel azzal a tervével, hogy bekebelezze a Földet és a Sötét Dimenzió részévé tegye. Az átjáró bezárult, de a veszély nem hárult el, a követőit még ide küldheti, és ugyanúgy agymosással megbűvölheti az arra fogékonyakat. -ami nem jó hír.
-Úgyhogy a következő lépés az lesz, hogy mindenki szépen hazamegy és kipiheni magát, mert ennek még nincs vége. -nyomatékosan Peter-re pillantottam. Beszélhetsz a barátnőddel, de semmi felesleges ugrálás.
-Aztán mi mágiahasználók a Sötét Dimenzióba megyünk, hogy megküzdjünk Dormammuval. Sajnos a terv mindaddig titkos, amíg oda nem érünk. Egyedül én ismerem azt. Semmi személyes, de fontos, hogy kizárhassam az árulás, hátba szúrás, kémkedés lehetőségét. Egyesek nem túl szívderítőek, hogy maradéktalanul megbízzak bennük. -igen, az imént távoztak. Legalább is Selene-nel vannak fenntartásaim. A másikról még nem döntöttem el.
-Túl sok a változó, de nem hibázhatunk és csak egyetlen egy esélyünk van. Ha valaki keresztül húzná a számításaimat, már nem fog működni, és benne van a pakliban, hogy Dormammu nyer, mi pedig ott halunk meg az ő birodalmában. De fő az optimizmus. -átgondoltam mindent.
-Ti pedig a Elmétlenektől kell, hogy megvédjétek az embereket, és ki tudja, még miféle fenyegetés lehet az utcákon. Ha Dormammu maga mellé állította Hulk-ot, Thor-t vagy hasonlót, hatalmas pusztítást okozhatnak. Meg kell állítani őket, és egy biztos helyre vinni, akit csak lehet. Emma majd gondoskodik róla, hogy újra önmaguk lehessenek. Konkrét helyszínt sem fogok tudni megjelölni, mivel bárhol felbukkanhatnak. Ez nem olyan, mint két sereg szervezett összecsapása. -túlságosan kiszámíthatatlan.
-De továbbra sem kényszer semmi sem. -ezt fontos tudniuk. Ez a harc sokban túlmutat rajtunk. Nem elvárás.
-Minden kérdésre szívesen válaszolok, ha tudok. Ééés ha tehetem. -leginkább.

Csak óvatosan megráztam a fejemet, jelezve, hogy egyáltalán nincs szükségem a bocsánatkérésére. Nem lesz tőle nekem se több, se kevesebb, nem érdemes szót sem pazarolnunk rá.
-Egyikünk sem számolt vele, illetve úgy általánosságban azzal, hogy mi történhet majd a visszaszerzés közben. Mindannyian azt gondoltuk, Pietro volt a kulcsfigura. -ráadásul elvonta a figyelmünket a térfúzió, és az azt megoldó Magneto-Selene kettős. Egyikükben sem bíztam, és lám, nem is hiába. De az a bizonyos karma, amit az itteniek úgy szeretnek hangoztatni, visszaütött. És én voltam az eszköze.
-Ebben semmi meglepő nincs. Aki jogtalanul lopottnak tartja a mágiát, ami bennünk, illetve valahol majdnem mindenkiben ott van, az könnyen áteshet a ló túloldalára, ahogy errefelé mondják. Aki kiválik egy közösségből, és elszigeteli magát, hogy egymaga álljon a világgal szemben egy valós, vagy vélt igazság miatt... megkeseredik. Dormammu olyan, mint egy rosszféle függőség, amiről nem is tudod, hogy benned lappang. Kihasználja a gyengeségeidet, a vágyadat, hogy tartozni kívánsz valahová, olyan világot, eszméket, társat szeretnél, ami tökéletesen kompatibilis veled. Kis túlzással, de a csillagokat is lehazudja neked, azzá válik, amit kívánsz, csak "szeresd" és kövesd őt, a végsőkig. Elvárja, hogy a nevében gondolkodás nélkül menetelj a halálodba, önként. Ne kérdőjelezz meg semmit, amit mond, de cserébe valójában nem kapsz semmit sem. Megmételyezi az elmét és valójában elveszi a jókedvet, az örömet, azt, ami mozgat a mindennapokban. Ha nem kap időben segítséget az adott személy... elveszik. -ennyi volt minden véleményem.
Érdeklődve figyeltem, ahogy Stephen megvizsgálta Peter-t, így végül én is közelebb sétáltam, hogy szemügyre vehessem a fiút, felvont szemöldökkel vizsgálgatva a vonásait.
-Köszönöm a segítségedet. Sajnálom, hogy megsérültél. Elnézésedet kérem a kellemetlenségért. -döntöttem oldalra a fejemet, hogy aztán végül Bishop felé pillanthassak.
-A sötétség, amely a Sötét Dimenzióból táplálkozik, semmihez sem fogható. Belülről pusztítja azt, aki nem elég erős, hogy elviselje. Szinte... rohasztja a lelket. Sokáig együtt élni vele ártalmas, és veszélyes lehet. Minél előbb szabadulj meg tőle, vagy elveszítheted azt, ami vagy: ember. -pillantottam rá, majd egy futó pillantást vetettem az önérzetes kettősre, hogy aztán csak bólinthassak.
-Wanda-val majd én beszélek, s biztos vagyok benne, hogy semmiféle negatív következménye nem lesz ennek. Tisztában van vele, hogy ez Pietro saját döntése volt, ráadásul akkor sem igazán állt mellette, mikor Dormammu a szívébe költözött. Ezek után nincs joga ítéletet mondani felettünk. Így tehát Wanda Maximoff nem kiiktatandó fenyegetés, és nem is válik azzá. -pillantottam határozottan, ellentmondást nem tűrően a jövőből érkezett férfira. A Skarlát Boszorkányt én személy szerint szövetségesemnek tekintem, és nem venném jó néven, ha megölnék őt vélt, zavaros jövőképek miatt.
Nem kívántam marasztalni azt a kettőt, így csupán magamban kívántam nekik jó utat haza, jelentsen ez bármit is, de tovább nem is érdekelt, mi történik majd velük. Selene tudja, hogy mi a dolga, és szerencsére az a férfi sem tűnt olyannak, mint aki sértettségből ne teljesítené a kötelezettségeit. Legalábbis reménykedtem benne.
-Dormammu nem áll le, amíg meg nem kaparintja ezt a helyet. A lehető legkülönfélébb módokon próbál beférkőzni az elmébe és a maga kedvére formálni az egyént, mind tapasztalhattátok ezt. -a megkísértés legkülönfélébb módjaival próbálkozhat.
-Kell valaki, aki Emma-t védi, elvégre, ha Dormammu befolyásával harcol mások fejében, a teste védtelenné válik. Nekem lenne is jelöltem, habár ő elég sietősre vette a távozást, de bízom benne, hogy ez csak pillanatnyi harag és tudja, hogy mi forog kockán. Pyro olyan, mint egy egyszemélyes hadsereg. Tényleg. Sosem láttam az övéhez fogható, földi erőt. Habár biztosan nem könnyű, de képes uralni a kozmikus lángokat is. -pillantottam Stephen-re teljesen komolyan. Hiába vannak fenntartásaim vele kapcsolatban, azokat főként Sötét Papnőnek hívják, és úgy is velünk jön majd.

Nagyra értékelem, hogy N'Jadaka ismerteti a tényeket. Ez egy összeszedett ember és nyilván kiváló abban, amit csinál. Pont, mint a többiek. Ezért jártak sikerrel.
Hogy Magneto baleset áldozata lett-e vagy megölték és hogy a kiiktatása kinek állt érdekében, arról van elképzelésem. Most nem vetem fel, mert kérésem ellenére elmentek, akiket érint.
Mordo-ról én magam nem tudok nyilatkozni. A történelemből ismerem a nevét, de csak annyi maradt fenn, hogy többször szembekerült a mindenkori Legfőbb Varázslóval. Nem is szólok bele.
- Az Emma nevű nő esetében Emma Frostról beszélünk, ugye?
Ez a keresztnév a Dormammu befolyását megszüntető erővel erre enged következtetni. Ismereteim szerint Xavier után a legnagyobb erejű telepata. Az én történelmem szerint sok mindenben benne volt a keze, többször váltott oldalt és még világnézetet is. Ezt észben tartom, de nem ebből indulok ki.
- Köszönöm! Így fogok tenni - felelek Clea-nek.
Csábító lenne a gondolat, hogy Dormammu ellen fordítsam a saját fegyverét, a saját erejét, de nem engedhetem meg, hogy a racionalitásomat eltorzítsa. Feladataim vannak, amiket csak tiszta fejjel végezhetek el. A nő szemébe nézek, mikor Maximoffról beszél. Mindketten ugyanolyan határozottan pillantunk egymásra, csak kicsit más gondolatokkal a fejünkben. Már nem hiszek abban, hogy itt minden pontosan ugyanúgy történne meg, ahogy én tudtam. Ettől függetlenül a Skarlát Boszorkány veszélyt jelent. Figyelni kell rá, az biztos. Kiiktatni meg legalább olyan nehéz lenne, mint magát a Sötét Nagyurat.
A sebellátásban részesülő Peter óvatos és barátságos vele, mint általában bárkivel. Katona a katonát viszont máshogy látja. Minősítés és ítélkezés nélkül mondom el a skrullról eddig nem hallottakat. A többieknek is tudniuk kell, kikből áll a csapat.
- Al'arok hadnagy, az alakváltó és embereknél lényegesen erősebb, gyorsabb, szívósabb skrull egész pontosan azt ajánlotta fel, hogy az elmekontroll alóli felszabadításért hálából segít nekünk, utána viszont visszatér a küldetéséhez, ami a bolygónkon végzett felderítő munka a birodalma parancsára. Kilátásba helyezte, hogy ha fogolyként kezeljük, az nagyjából egy intergalaktikus hadüzenetnek felel meg.
Tartok egy kis hatásszünetet, hogy akár Al'arok, akár a többiek hozzászólhassanak.
- Hadnagy, ahogy hallottad, a háború még nem ért véget. Számítunk rád a folytatásban. Ez elfogadható neked?
A skrullra nézek. Nemleges válasz esetén készen állok arra, hogy megállítsam, bármilyen kimerültnek is érzem magam. Még akkor sem bízom benne, ha rábólint a további társulásra. Csak időt nyerünk azzal, ha az oldalunkra állítjuk. A feladata, a hovatartozása és maga a tény, hogy itt kutakodnak az alienek (aminek az első részét nemrég láttam a tévében), egy újabb probléma. Szerencsére van közöttünk diplomáciához értő. A helyes eljárást nem feltétlenül most kell meghatározni, de a tényeknek el kellett hangozniuk. Nincs szükség még egy hátbaszúrásra és több konfliktusra a csapatban. A meglévőket az érintettek felfogták és pontosan tudják, hogy kezelni kell, mert csak széthúzás nélkül tudjuk megvédeni az univerzumot.
- Nem az én tisztem az értékelés, de muszáj megjegyeznem, hogy mindenki erőn felül teljesített és ütőképes csapatként működtünk. Ezt a csatát mi nyertük.
Nekem megfelel, hogy a varázslók ténykedésével kapcsolatban nem ismerek minden további részletet. A pihenéshez nem fűlik a fogam, bármennyire szükséges. Értem viszont, hogy enélkül romlanak az esélyeink. Marad a kanapé és az ismerkedés a világgal. Még mindig idegen vagyok itt.

   

A földönkívüli lény, Al'arok volt az, aki engem a leginkább érdekelt. A többi információt meghallgatom, megjegyzem, elteszem későbbre, de azok mellékesek az én feladatom szempontjából. Pókember nem akart belemenni a részletekbe, de az időutazó katona máshogy látta jónak. Helyes. Szeretem, ha legalább részben nyílt lapokkal játszunk, főleg, hogy nem bízhatunk meg benne, mivel új játékos a csatatéren. Nem tudunk róla szinte semmit.
Kiderült, hogy a faj neve skrull. Alakváltó és emberfeletti erővel rendelkeznek. Ő is Dormammu agykontrollja alatt állt, de sikerült őt észhez téríteni. Hajlandó segíteni nekünk, mivel valahol közös az ellenség, de amint ennek a harcnak vége, visszatér az eredeti küldetéshez.
-Mhmm. Felderítő munka a bolygón? Tehát egy idegen, alakváltó faj járkál tök lazán köztünk, megfigyelnek minket, kémkednek, hozzáférhetnek a technikánkhoz, a tudásunkhoz, a gyengepontjainkhoz, és...? Mi a cél? Le akarnak igázni minket? Tanulni akarnak tőlünk, vagy ők fejlettebb faj nálunk? Nem akarunk háborút, így aligha akarnánk foglyul ejteni, főleg, ha nem ad okot rá, de az éremnek két oldala van. Ha ő elárul minket, az is intergalaktikus hadüzenet. Csak az adott szavában hihetünk. Mi a garancia rá, hogy nem játszik-e össze Dormammuval? Mi van ha van egy csapatnyi olyan, mint ő, akik a sötét seregét erősítik? Akár önként is. -néztem a skrullra.
-Valamivel meg kellene alapozni ezt a flancos bizalmat, mert így túl nagy kockázatot jelentesz itt a Szentélyben, és odakint az utcákon is. Egyáltalán hányan vannak belőletek a bolygón? Mi nem mehetünk el nálatok körülnézni egyet? -ha a harcok közepén kicsúszik a kezünk közül, már aligha tehetünk fel kérdéseket, szóval én azt mondom, most vagy soha.
-Tudom, hogy nem vagyok mágia használó, szóval nekem igazából semmi közöm a haditervnek ehhez a részéhez, de hogy akartok átmenni a Sötét Dimenzióba harcolni? A jogarral? -bár a logika és az egyszerűség elve ezt diktálhatná, de gondolom nem azzal, különben a Wong nevű fazon nem vitte volna olyan messzire, nem is ezért dobtam be. Csak érdekel a módszer, bármi legyen is az.
-Na ebben a részben viszont már több érintettségem van. Hol lesz Frost? -hogy megválaszoljam ezzel Bishop kérdését is.
-Nem árt, ha tudjuk a pontos címet, nem mindenki tud portálokkal vagánykodni. Valami jól védhető hely kell, ahová a nő és az agymosottak behúzódhatnak. De mivel felmerült Pyro neve, aki ugye tűzzel operál, mindenképp kell nyílt tér is. Ott kevésbé ártalmas és jobban irányítható a képessége is. Már amennyire én külsősként értek hozzá. Javaslat? -nem tudom, pontosan hogy működik, de a tűz az mindenhogyan tűz, és nem lenne szerencsés, ha mindenkit hamuvá égetne.