Right on time

Nem szokásom belekötni mások brand építési szokásaiba, amikor pedig mégis így alakul, az csupán a véletlen műve, és általában a bűnözőkre, illetve a névválasztásukra irányul. Múltkor például le kellett kapcsolnom néhány verőlegényt, akik védelmi pénzt próbáltak beszedni Teo boltjától, és mindaddig komolyan is vettem őket, amíg nem lettem fültanúja, hogy az egyikük "a Fal" művésznévre hallgat. Ezek után felróhatja nekem bárki, hogy miután összehálóztam a haverjával, hangot adtam annak az ötletemnek, hogy a társa biztosan Tapéta, mert annyira össze vannak nőve??? Nem, szerintem se.
Naaaa mindegy, lényeg a lényeg, azután, ahogy jellemzi a Négyes bázisát, felszalad a szemöldököm.
- És még azt hittem, én vagyok túl egyértelmű a pók emblémával. - de fontos és becsülendő a tiszta, félrevezetéseket kerülő marketing, úgyhogy ilyen szempontból egy szavam sem lehet.
- Ha belegondolok, igazuk van, így legalább elkerülik az idővel garantáltan felmerülő kérdést, miszerint várható-e náluk tagfelvétel. Csak jobb, ha felkészülnek, hogy a fix létszám miatt elitistáknak fogják őket gondolni. - főként a csomó tagjáról híressé vált Bosszúállók után. Cserébe viszont a szűk kör családiassá teszi az egészet, ha elég időt szentelnek neki, olajozottabb gépezetként működhetnek, mint egy komplett liga.
- Addig akkor van még egy kis időm megírni a világ legjobb motivációs beszédét. A "Leckék az élettől" anekdotámnak fogom nevezni. - életem főműve lesz, ami Abraham Lincoln retorikai képességeit is meg fogja szégyeníteni.
- A poén kedvéért lehet, hogy Yoda beszédstílusában adom majd nekik elő. - természetesen csak azért, hogy biztosan bölcsnek tűnjek közben.
- Áh, csak viccelek, nem tenném ki őket ilyen szintű kínosságnak, elég bajuk lesz enélkül is. - még legyintek is mellé, hogy elhessegessem a hülyülős gondolatmenetet és helyette valamelyest komolyabban folytassam:
- Ahogy magad is mondtad, ott van köztük a korunk legokosabb embere, szóval kétlem, hogy egy olyan srác meglátásaira és útmutatására szorulnának, akit a kettős élete miatt kirúgtak az ételfutári állásából. - hacsak nem arról kérdeznének meg, hogy megéri-e átmosni az egész bolgyó lakosságának agyát, mert abban tudok tanácsot adni.
- Ami nem teljesen az én hibám volt! - mármint, a futárkodós incidens. Ki gondolta volna, hogy az a doboz nem zár elég jól a hálóhintázáshoz, és egyáltalán miért vállalnak LEVESEK kiszállítását??? Komolyan ennyire nincsenek tisztában azzal, milyen tud lenni a helyi közlekedés?
- Looper. Illetve van még kismillió hasonló alkotás, ami ezzel a témával foglalkozik, ha esetleg a Xavier iskola moziestjeire ötletek kellenének, csak szólj! - tapadok, hálót szövök, filmtippeket adok, multifunkciós vagyok.
- Igen... megértem a bizalmatlanságod. - jobban, mint gondolná. Bíztam már rá valakire veszélyes technológiát és... nos, annak épp olyan jó vége lett, mint a levesek nem rendeltetésszerű utaztatásának.
- Jól van, akkor egyelőre békén hagyjuk azt a másik szerkezetet. - van egy olyan érzésem, hogy egyszer majd vissza kell rá térnünk idővel, mert ha a Fitzroy-masina szempontjából nem is, a Megmaradóval kapcsolatos kérdéskörben még sokat segíthet. Ha a fenyegetés valóban olyan kaliberű, mint amilyennek azt Loki a Dokinak leírta, nem lesz időnk a bizalmatlanságra. És, bár ezt fájó módon kellett megtanulnom, mindenkinek jár a második lehetőség, ezalól az asgardi istenség sem kivétel. Mégsem teszem ezt már szóvá, mert tiszteletben tartom a döntését, nem szeretném, hogy úgy érezze, megpróbálom befolyásolni a véleményét.
- Ha benne vagy, van egy labor a városban, ahonnan el tudok hozni pár eszközt, ami segítségünkre lehet a gépezet helyrehozásában. - fontosnak érzem, hogy tudja, az ő rábólintása nélkül nem fog történni semmi, mert szerintem ez így fair. Megbízott bennem annyira, hogy megmutassa, miről van szó és ez nekem sokat jelent.
- A kutatók diszkrétek, dolgoztam már velük korábban más ügyeken, nem fognak kérdezősködni. - fekete övesek a csipkelődő megjegyzések terén, de ismernek már annyira, hogy tudják, ha felbukkanok náluk, akkor valami fontos dologról van szó. És ők is tudják, hogy nem csak magukat, de a környezetüket sodornák veszélybe azzal, ha többet tudnának annál, mint amennyi feltétlenül szükséges.

Magától értetődő módon az ember fia szeretné megőrizni a "bezony, én egy sokat látott, kemény szuperhős vagyok" imidzsét, miközben egy katona mellett áll és időutazásról, távoli technológiákról, illetve más világokról társalog, anélkül, hogy mindeközben nem tűnik elpuhultnak vagy szentimentálisnak. Ha mégsem magától értetődő ez a hozzáállás, hát szerintem annak kellene lennie, mert sosem lehet tudni, mikor fogja valaki az én helyzetemben találni magát. Ám még mindennek fényében is sikerül egy lágy moosolynak utat törnie magának, hogy lágyítson a feszült figyelem közepette megkomolyodott ábrázatomon. Az oka? A Fantasztikus Négyes. Pontosabban, az, ahogy Bishop leírja az őket összefonó kapcsolathálót.
- Szerencsések. Abban a kiváltságos helyzetben vannak, hogy ott lehetnek egymásnak és minden újnak érződő lépést együtt tehetnek meg. Nem kell tartaniuk attól, hogy titkolózás és hazugságok széthúzást generálnának közöttük. - a végén talán kissé melankolikussá vánik a tónusom, a pillanatnyilag távolba révedő tekintetemmel együtt. Fura ez, mert eltelt pár év azóta, mégis olyan élénken emlékszek még arra az időszakra, mikor May háta mögött kellett egy-egy járőrözésem után csendben hazasurrannom, mintha csak tegnap történt volna, hogy az egyik ilyen alkalom során Ned rendesen rám hozta a frászt. Azok... egyszerűbb időknek tűnnek ma már. Világosabbaknak. De ahogy egy bölcs ember mondta egyszer: "a kezdet mindig tiszta".
- Ez igaz. Azt például egy életre megtanultam, melyek azok a feladatkörök, amiktől jobban teszem, ha távol tartom magam. Azt hiszem, ezért a szenzációs önismereti áttörésemért New York városának összes étterme hálás. - megtoldom egy apró nevetéssel, fémjelezve a meggyőződésemet, miszerint a pozitív oldalát kell nézni, hiába volt kínos ebben az esetben a buktámat követő fejmosás, amit a főnöktől, Mr. Aziztól kaptam.
- Nem hivatalos fényképész vagyok. - rá kell döbbenjek, hogy azért ez így önmagában még elég sok mindent lefedhet, szóval mielőtt azt feltételezné rólam, hogy valami elvont késztetésnek eleget téve a kajámat vagy macskákat fotózgatok, kiegészítem a választ:
- A Hírharsona online felületére szoktam képeket lőni. Igazából csak hobbiként vágtam bele, mert szükségem volt valamire, ami elvonja a figyelmemet... nos... minden másról. Aztán úgy fél évvel ezelőtt megláttam a hirdetést, hogy fizetnek adott témájú képekért, és nem volt szükség riporteri háttérre, úgyhogy... - széttárom a karomat, amivel a magam módján valami olyasmit próbálok közvetíteni, hogy "azzal kellett dolgoznom, amim van". Szinte biztos, hogy egy pornókarrier is ezzel a mondattal kezdődik.
- Jártál már Jameson portálján? - nézek fel rá kíváncsian. A kérdéssel egyben próbálom kipuhatolni, vajon mennyire ásta bele magát abba a feneketlen gödörbe, amit az internetes jelenlétünknek hívhatunk.
- Csak óvatosan a képregényadaptációkkal! Könnyű elveszni bennük. - szívesen ajánlanám egy bizonyos stúdió alkotásait, de egy ilyen könnyedebb hangvételű, figyelmeztetés jellegű bevezető után lehet, hogy túl gyors lenne.
- A másik gép vizsgálata még úgyis várat majd magára. Én szokásomhoz híven csak bedobálok sokszor kéretlen tanácsokat, de végső soron Doktor Strange szava lesz a döntő abban, mi legyen a sorsa. Márpedig ő nem szereti kiteregetni a lapjait. - ami érthető, szóval ez az utolsó észrevétel csupán egy objektív megjegyzés volt, nem szemrehányás.
- Az intézmény a Bayside negyedben van, az Empire State természettudományi kampuszához tartozik. A labor vezetői Dr. Mariah Crawford és Dr. Miles Warren. Ha utánuk néznél, arra kérlek, hogy a lehető legnagyobb körültekintéssel járj el. A nyilvánosságnak fogalma sincs arról, hogy két ragyogó elméjű tudós egy önbíráskodót segít, és a biztonságuk érdekében szeretném, ha ez így is maradna. - nem feltételezem róla, hogy ne kezelné diszkrécióval a megosztott információt, ahogy azt sem, hogy a képzettségével gondot okozna neki radar alatt maradnia. Viszont ma reggel többen is láthatták Bishopot a nyílt utcán, amint Pókemberrel társalog és feltűnést keltene, ha egyszercsak felbukkanna a labor környékén, így szükségét éreztem ennek hangot adni.
- Elképzelhető, hogy nem egy olyan központi energiaforrásról üzemel, mint mondjuk egy ARC fúziós reaktor, de ha továbbra is képes letapogatni a környezetét, az azt jelenti, hogy kell lennie egy sértetlenül maradt belső egységnek, ami azért felel, hogy a rendszer el tudja látni ezt a belé táplált elsődleges tevékenységet. Plusz, már ahhoz, hogy ezt az önfenntartó feladatot el is láthassa, az érzékelőinek működniük kell valamiről. - a diszkripció alapján még a jelenlegi sérült formája sem jelent akadályt abban, hogy komplex cselekedetet hajtson végre. Ez nem csak a programozásáról árul el valamit, de arról úgyszintén, hogy a megálmodói elég előrelátóak voltak ahhoz, hogy kellőképp el tudjanak rejteni egy aféle back-up powerbanket. Vagyis többet, merthogy biztosítaniuk kellett azt, hogy a gépezet ne csak összeszerelt egészként tudjon gondoskodni magáról.
- Amolyan tartalékgenerátor elvet követhettek, csak nem akkora áramfejlesztőt kell elképzelni, mint amilyeneket vidéki fakunyhóknál találni. - ha Tony Stark radikálisan le tudta kicsinyíteni az általam előbb említett ARC reaktort egy páncél táplálásához, nem nehéz elképzelni, hogy ennél őrültebb mértékű mutatványra lehettek képesek száz évvel későbbi agytrösztök.
A kérésnek eleget téve biztonságos távolságban válok meg az eddig kezemben tartott maszkomtól, a mobilomtól, a kesztyűktől és az alattuk megbújó hálóvetőktől.
- Heh... már majdnem meztelennek érzem így magam. - amit egyáltalán nem kellett volna hangosan kimondanom, mert hangosan kb. tizenötször gázabb, mint amilyennek a fejemben tűnt.
- A gyerekkori barátom odáig lenne ezért. - osztom meg az első gondolatot, ami eszembe jut, miközben elámulva veszem szemügyre a fejet.
- Nem végeztek elnagyolt munkát, sokkal emberszerűbb, mint az Ultron-modellek, egyedül talán Vízió pipálhatná le. - ha itt lenne. Kár, mert lehet, hogy ő pillanatok alatt belelátna a Bástya kobakjába, szó szerint. Igaz, jó kérdés, mennyire lenne bölcs egy adaptálódó gyilkológép közelébe engedni egy szintezoid személyt.
- Az énem egy része éppen azt kérdezi, ha ez a Terminátor ilyen veszélyes, miért nem kérted meg a varázslókat, hogy egyből kapják szét, de a nerd oldalam most nagyon is ujjong, hogy nem így történt. - pedig még az izgalmas részéhez hozzá sem fértem.
- Amíg nem vetek egy pillantást a kódolására, addig igazából csak találgatok, de azt tartom a legvalószínűbbnek, hogy az algoritmusának részét képezi egy vészhelyzeti protokoll, ami automatikusan egy kvázi alvó funkcióba állítja a szerkezetet, amint a szenzorai a test kritikus állapotáról küldenek vissza információcsomagot az agyba. Ez megmagyarázná, miért működik a darab még a szétrobbanása után is. - legalábbis, ami a többi gépi tárgy érzékelését és a fejlett reparációt illeti.
- Mennyi készült ezekből? - valamiért egy "kettő, esetleg három" válaszban bízok, mert menthetetlenül naiv vagyok. És kíváncsi. De így legalább azzal a kérdéskörrel, hogy biztosan csak ez az egy példány juthatott-e el hozzánk, a jelenünkbe, ráérünk később foglalkozni.

Megfordul a fejemben, hogy szavait hangoztatójuk irányába visszafordítva rákérdezzek, neki megvan-e ez a támogatás, de ez most azon kivételes esetek közé tartozik, amikor hamarabb megfutamodok, mintsem ajkaim közül akár egyetlen hang is kiszűrődhetne. Ez a hirtelen jött visszafogottság köszönhető annak, hogy a jövő (vagy mostanra inkább csak lehetséges jövő) kapcsán megosztott szilánkok nem egy szívderítő világra néző ablakká állnak össze, s az, hogy egyedül veselkedett neki egy időutazó missziónak, már eleve nem egy igenlő választ sejtet. Ami pedig a jelent illeti... nos, a fegyelme és a prioritásai már így első találkozás alapján sem vonható kétségbe. A küldetésorientáltsággal viszont együtt jár az a veszély, hogy könnyű lehet elveszni benne, és mindenkitől távolivá válni. Ha valaki most ránk nézne, lehet, hogy azt mondaná, két teljesen különböző világot képviselünk. Ő nem hord maszkot, a hősök és példaképek kora helyett egy erőszakos környezethez kellett adaptálódnia, a spektrum másik végében meg itt vagyok én. Nem vagyok katona, még csak a "harcos" jelzővel sem tudnám illetni magamat anélkül, hogy elnevetném. És mégis, az izolációt mindkettőnk élete magában foglalja.
- Teljesen egyetértek. - sutább válasz ez, mint egy direktben feltett, személyesebb kérdés, viszont a hiányt kitöltöm az intonációval és a két szócska mellett Bishopra vetett futó, ám annál jelentőségteljesebb pillantással. Bízom benne, ez a kettő elegendő ahhoz, hogy burkoltan sugalljam a mellettem állónak azon reményemet, hogy saját bölcsességét megfogadva megtalálja azokat, akikben meg tud bízni.
- Nem mondom, volt idő, amikor piszkálta a csáprágóimat. De az még azelőtt volt, hogy én magam is megtapasztaltam volna a tiszta, izzó gyűlöletet. A saját bőrömön érezhettem meg, milyen könnyű is elveszni benne. - máig riadok fel néha hideg verejtékben úszva, ökölbe szorult kezekkel, mert hallani véltem az éjszakából lidércként előtörő nevetést.
- Odáig persze azért nem mennék el, hogy azt mondjam, sikerült megfejtenem Jameson hadjáratának miértjeit. De bármilyen megvetést, utálatot tanúsítson felém, úgy sejtem, azokat fájdalom táplálja. És mivel mind emberek vagyunk, nem volna tőlem fair ilyesmi miatt haragudnom rá. - feltűnő például, mennyire könnyen temetkezik bele a munkájába. Az ott töltött idő alatt egyszer sem hallottam tőle, hogy haza kellene sietnie. Egy ilyen részlet szembetűnő annak, aki több, mint fél éven át ugyanebben a cipőben járt.
- Meg aztán, joga van ahhoz, hogy hangoztassa a véleményét. - ez egy szabad ország, ugyebár.
- A biztonság kedvéért összerakhatok egy kiterjesztett hatótávolságú blokkolót, ami kiüti a szenzorokat. Még korábban kezdtem el dolgozni hasonlón egy drónprojektemhez, de ha módosítok kicsit az erősségén, akkor a mobilitását fel is tudjuk használni ahhoz, hogy az eszköz biztonságos távolságban maradjon a fejegységtől. Utána elszívhatod a már eltárolt kakaóját, így probléma nélkül hozzáférhetek az energiacellához. - ami fontos, mert mégsem téphetem fel csak úgy pusztakézzel, kontár módon, márpedig a finomabb módszerhez kellenek munkaeszközök. És amondó vagyok, inkább menjünk biztosra egy exytra lépés beütemezésével, mintsem rászabadítsunk a Sanctum Sanctorumra, illetve potenciálisan egész New Yorkra egy gyilkológépet.
- Logikus, minél kisebb a helyreállítandó maradvány, annál több forrásra lehet szüksége a reparációs folyamat elvégzéséhez. Még nanotechnológiával is limitáltak a lehetőségek, hiszen a részecskék száma, és ezáltal a felhasználható anyag sosem lesz végtelen. - bár egy ilyen fejlett példányt nyilván nem kellett félteni, azért a creatio ex nihilo elvet feltételezem, még a távoli jövő tudományában sem applikálták.
- Nyugi, nem is vettem annak. - rázom meg fejemet egy szelíd mosoly kíséretében.
- Inkább csak arra utaltam, hogy azon nem lepődök meg, ha a kütyüimmel alszok, de azon igen, ha éppen nincsenek nálam. Ami lehet, hogy aggodalomra ad okot. - aggodalom ide vagy oda, a magyarázatot egy hetyke vállrándítással zárom. Holott nem kizárt, hogy egy agyturkász paranoiaként vagy mániaként diagnosztizálná.
- Nem, ő... - hezitálok. Adná magát, hogy azt mondjam "azt sem tudja, hogy létezek", de nem érzem magamban az erőt ahhoz, hogy belemenjek mindabba, ami ehhez a ponthoz vezetett.
- ... mi már nem tartjuk a kapcsolatot. - amivel igazat mondok, csak épp fájdalommentesebb köntösbe öltöztetve a valóságot. Egen, asszem erről az elkerülő magatartásomról is mondana pár szót egy pszichológus.
- Hmmm, ha úgy vesszük, ez kicsit jó is meg rossz is. - ingatom fejemet, ahogy mérlegelem a hátrahagyott darabokról hallottakat.
- Jó hír, hogy a veszélyesnek titulált elemek és szuperhumán incidensek esetében az NYPD hivatalból a Kárelhárítást értesíti, a helyszínelést és bizonyítékbegyűjtést a DODC kirendelt csoportja végzi. Meglehetősen komolyan veszik a munkájukat, és tekintettel arra, mekkora feltűnést keltett a harc, szinte biztosra vehetjük, hogy a többi rész jelenleg az ő birtokukban van. - ami egy fél fokkal jobb, mint az az alternatíva, hogy az utca embere rohangáljon odakint ilyesmivel. Másrészről...
- A rossz hír az, hogy ha elszállították valamelyik raktárukba, akkor ott temérdek hasonló fegyver veheti körbe. - nyilván szigorú protokollokat kell követni az ügynökeiknek, így feltételezhetjük, hogy minden deaktivált, ártalmatlan állapotban kerül oda. Kérdés, hogy Bishop megelégszik-e a feltételezéssel. Na jó, még az is kérdés, hogy nekem elég-e.
- Ezzel már tudok dolgozni. Nem mondanám magamat mesterhackernek, de egy belépés panel még nem fog megállítani. A barátommal, akit említettem, fel tudtunk törni egy Stark-rendszert a laptopján. - húzom ki magam büszkén, szélesen elmosolyodva az előttem felsejlő emlékképre. Az gáz, hogy hiányzik Karen?
- Reméljük, a jelszava nem Admin lesz. - éljenek a középsulis számítógépek kreatív rendszergazdái.
- Vagy password. Azt nem bírnám ki...
Drámai sóhaj.
- ... még egyszer.
Akkor lesz csak Hasta la vista, Bástya!

Mellkasom emelkedik a mély levegővételtől, melyet apró időhúzásként használok fel, hogy átgondolhassam, milyen választ adjak neki. Felhozhatnám például, hogy egy ponton a kettő nem volt elválasztható egymástól, de a lényegen nem változtat, és az elfogadás sem arról szól, hogy csak a számunkra kényelmes részekkel békéljünk meg.
- Én éreztem. - a múlt idő stimmel, a keserű íz a számban azonban még mindig sziklaszilárd makacssággal ragaszkodik a fennmaradásához, hogy tovább kísérthessen.
- Egy férfi iránt, akiben megbíztam és akin segíteni akartam. Mint kiderült, az illető tudata meghasadt és amikor a másik énje visszavette az irányítást, ártott valakinek, aki fontos volt nekem. Azután másra sem vágytam, minthogy bántsam az illetőt, azt akartam, hogy érezze a fájdalmat, amit nekem okozott, mielőtt... - elharapom a mondatot, és megköszörülöm időközben összeszorult torkomat. Végül nem mondom ki, mit akartam tenni, mert a mellettem állóval szemben szükségtelennek érzem. Ő katona, és egy, a jelenleginél jóval sötétebb világban harcolt, így szerintem sejti, milyen indítékaim lehettek.
- Amire ki akarok lyukadni, hogy csak egy fél napnyi ízelítőt kaptam haragból és bosszúvágyból, de még ennyi is elég volt ahhoz, hogy átmenetileg elvesszek benne. Könnyű azt gondolnunk, hogy nincs baj, hiszen leér a lábunk a sötétség tavának fenekére, mert már csak a merülés közben ébred rá az ember, hogy egy óceán rabjává kezd válni. És azok után nem érezném jogosnak, hogy pálcát törjek Jameson felett, főleg úgy, hogy ő már sokkal hosszabb ideje ki van téve ezeknek az érzéseknek. - az igazát ezzel nem vitatom, valóban nem használhatóak a sebeink kifogásként. Csak fontosnak érzem, hogy rávilágítsak arra, bizonyos tapasztaim miatt már nem tudom csak feketében és fehérben látni az embereket. Régen, a csípés előtt még ment, de akkor csak a könyveim és a képregényeim képezték a világomat.
- Ne aggódj, mint mondtam, ami itt elhangzik, az köztünk marad. - az utolsó, ami kell az univerzumunknak egy apokaliptikus állapotokat előidéző háború, szóval biztosra veheti, hogy tartani fogom a szavam. Meg aztán, érdekes indítás lenne, ha elutaznék Bostonba, és a hónom alá csapott fejjel bekopognék hozzá, hogy "Hali, dumálhatnánk egyet! Amúgy Peter vagyok."
- Sajnos semmit, az orosz maffiával nem volt dolgom. De nyitva tarthatom a szememet. Ha New York környékén vadásznak mondjuk lehetséges alanyokra, azzal idővel fel fogják hívni magukra a figyelmet. Utánanézhetek az utóbbi időben eltűnt személyeknek, úgy talán leszűkíthető, mely területeken nagyobb az aktivitásuk. Persze, lehet, hogy zsákutca, de minél több fát rázunk meg, annál nagyobb a valószínűsége, hogy  az egyikről lepottyan valami. - a Hydra és a hozzájuk hasonló szervezetek enyhén szólva túlmutatnak az én "hatáskörömön", de informálódás szintjén azért hozzátehetek a munkához.
- Akkor hozzáadhatjuk a listához a Fitzroyal lehetőséget is. - már percek óta nem hagyta el a számat egy komolytalan megszólalás sem és ilyen súlyos témák után ezen kénytelen vagyok változtatni.
- Ilyen szintű feltörést nem fogok tudni megoldani egy telefonos szoftveren keresztül, úgyhogy elugrok a lakásomra némi kiegészítő felszerelésért. Utána visszajövök és munkához is tudok látni. - minél előbb nekilátok, annál jobb. Nem csupán a kíváncsiságom kielégítése folytán, de azért is, mert nyugodtabb lennék úgy, hogy tudom, a szerkezet nem csak elzárt, de ártalmatlanított is egyben.
- Igen... az eredetét figyelembe véve valahogy sejtettem, hogy feleslegesen számítanék egy Pokémon feliratú mappára. - bólogatok beletörődően. Tömegmészárlás... elbűvölő. Miért van az, hogy elég fejlettek vagyunk robotok létrehozására, mégis, a pusztítás az első dolog, amit az ember beléjük programoz?
- Oké, szóval... ha nincs más, amiről tudnom kellene, akkor én... - a holmink irányába mutatok a falnál, így jelezve, hogy ideiglenesen magára hagynám, amennyiben nincs ellenvetése.