"Kings Die, Realms Fall, But Magic Endures"

Félig lecsúszva a kanapéban, kómásan nézek ki a fejemből hat lejátszott óra után (egy pisiszünettel) most próbálom magam hidratálni zero cola formájában.
Fejem kissé hátrahajtva, ádámcsutkám “ártatlanul” mered a plafonra, azon agyalok mi a jó istent nézzek, hogy teljen az idő.
Első ötletem máris a kézenfekvő youtube, kurta kattintás után feljön a csatornák listája, amiket valamikor néztem, szinte azonnal kiszúrom  kedvenc gameplayem a Glitch-t. Még dumáltam is a taggal annó, sőt ő volt az első haver az akkor újra megismert New York-i valóságban, még a zenekar előtt.
Aztán valahogy elhallgatott, nekem beütött a sztárság, néha gondoltam rá, például mi lett vele csettintéskor (amit én szerencsésen megúsztam Wongnak és Liamnek hála) de amint helyreálltak a dolgok nem aggasztott.
Igazából trágya span voltam, mert rákérdezhettem volna. Igazítok valamennyit ezen a lajhár pózon, aztán benyomom amit még nem láttam és sorban minden legújabbat.
Iszogatom közben a kólát, sokszor felröhögök, egészen belemerülök, ahogy szoktam ilyenkor. Agy kikapcs, hátsó gondolatok a sarokba űzve és csak nézem a végigjátszásokat.
Nem sok minden történik később, pedig megfordul fejemben, hogy enni is kéne, de előbb mégis végigpörgetek egy régi emailt, ahonnan kibogarászom az akkori felhasználónevem.
Ugróegérsajtja@legyenveled
Kicsit rázom fejem a képtelen nicken, de ha még működik az övé, küldök neki nagyon okosan egy smileyt
: )
Aztán, hogy ne legyek gyökér a közvéleménnyel ellentétben azért mindig törekszem rá, belefogok a sűrű pötyögésbe, hátha majd olvassa egyszer.
Csao,
Nem tudom még emlékszel-e  rám, mert jó rég volt, de
annó ugróegérként írtunk a videóid kapcsán. Meg elég
sok gyökérségemet is végighallgattad XD Királyak az új videóid,
most láttam, hogy jöttek ki újak. Mi van veled?
Az új játék kapcsán kösz a tippet, azt a kombót még
nem próbáltam, de hogy ennyi xp-t ad! Még mindig nagyon adod haver, örülök, hogy újra aktív vagy.
Íme tessék, küldés gomb és már repül is. Bár nem remélek választ, ebben az ótvar magányban jó lenne, ha valaki dobna néhány sort. A banda tagjai mind nyaralnak és családoznak, ilyenkor tehetik meg, hamarosan kezdődnek a koncertek. Senki sem fog rám érni, csak Liam hagyott itt a magányban, mondván, úgyis tudja, hogy igénylem. Ő tudja egyedül, de azt nem jutott el neki, hogy mindent túl lehet adagolni. Főleg az egyedüllétet.

Arrow-al türelmesen álltam sorban a Starbucks-ban, még három kávé vissza volt a négyből. Miután „Romy” helyett egy „Rolly” feliratú szöveget kaptam az ázsiai sráctól, onnan már tudtam, hogy mindenre fel kell készülnöm az elkövetkezőkben.
Igazándiból az éves jótetteimet növeltem azzal, hogy Arrow SPA napja után beugrottam itókáért a többieknek is. A várakozás alatt alig tudtam megállni, hogy belekortyoljak csokikrémes Frappucinómba, viszont mielőtt bűnbe eshettem volna a telefonom berregni kezdett a farzsebemben.
Összeszűkült szemekkel meredtem a felugrott üzenetre. Ajaj, mosolygós emoji. Veszélyes zóna, mert manapság nem feltétlenül jelent mindig örömöt. De egyelőre feloldottam a kijelzőt és tanácstalanul vizslattam az ismeretlen e-mail címet. Remélem semmi béna spam vagy vírus… bojlert sem veszek!!!

Ciao! – írtam vissza kezdésnek. Nem akartam udvariatlan lenni egy azonnali ghostolással. Az üzenetküldő egyébként is árulkodó volt, mivel azonnal leleplezett, hogy megnyitottam és olvastam az érkezett üzit. Az „Ugróegér” emlegetésénél emlékeim hátsó szegletében derengeni kezdett valami azokból a sötét, gimis időkből. Wait a minute…

Ugróegér!!! Ezer éve nem hallottam rólad! Mizujs? – pötyögtem le hevesen, számos smile-val kísérve.
OMG! Hát tényleg nem ma volt!! Ez de durva!!! Ugróegér követőim azon ritka kivétele volt, akivel szívesen pörgettem a co-op game-t. A lelkes felismerés alatt átvettem a „Cow” feliratú kávét, aminek eredetileg „Cat”-nek kéne lennie, merthogy ez Lilié.

Daww, bro. Thx a dicséretet! – válaszoltam megkésve.
Az új videók nekem aztán semmit sem mondtak, vagyis… ez így hazugság. Glitchként rémlett valami ezzel kapcsolatban. Szóval gyorsban csekkoltam a blip visszatérés óta hiatus-ban álló YouTube-csatornámat. Ami megtörte a hiatus-streak-et. Jeez. Tényleg vannak fent új vidik!

Meg vok. Összejöttek a dolgok a blip után. Az aktivitás csak átmeneti. Valamikor csapathatnánk viszont. Mit szólsz? – és csak azért nem most és azonnal, mert perpillanat a „Spears” névre hallgató kávét vadásztam le a pultról, ami eredetileg „Spider” kéne, hogy legyen, mivel ezt stílusosan Kainenek szántam volna. WTF ezek az elírások?

Legújabb guility pleasure játékom a Genshin Impact. Próbáltad már? – pötyögtem le a kérdést. – Vagy egy kis LOL a nosztalgiafaktor kedvéért? – csaptam hozzá, második kérdésemet már hangüzenetként továbbítva. Ügyelve arra, hogy bekapcsoljam közben a hangtorzító app-ot.
Nem Ugróegér ellen szólt, csak kicsit éles váltás lett volna. Egész gimiben toltam vele szemben a genderbender témát és nem most terveztem előrukkolni az igazsággal. Talán később, mert arra előbb fel kell készülnöm. Nem akartam kockáztatni egy visszaesést most, hogy nagyjából helyre kerültem önmagammal.

Ma este igazából ráérek. Jó lenne dumcsizni is – hajítottam be opcióként. Lehet, hogy elsietem ezzel a ma estével. Mondjuk a coming out-nak nem is feltétlenül ma kell megtörténnie. Jaj, ne…  már kezdem is a halogatást.
Berekesztettem a bűntudattal telített gondolatokat, amiért végre kiérkezett az utolsó kávé is… „Pussy Cat” néven? Hogy mi?! „Poison Ian”-ből ez mégis miként született?! És mi a szösz ez a „Hívj fel!” – felírat a mobilszámmal? És a pultos srácnak miért tikkel a szeme?! Na jó, mindu, legalább megvannak a italok.

Mit szólsz? – írtam le még a kérdést, mielőtt zsebembe csúsztattam a telefonomat, hogy kiegyensúlyozhassak Arrow-al és az italokkal az üzletből.
Mihelyst sikerült túljutni a tömegen és bevettük a hazautat, már ügyeskedtem ki nacizsebemből berregő mobiltelefonomat.

El se hiszed mi történt velem a Starbucksban… – kezdtem el lepötyögni ezt a szürreális élményt Ugróegérnek.

Őszintén meglepett, hogy gyenge kis mosolygós fejemre, kettőspont zárójel, érkezett egy ciao.
Rögtön feltornáztam magam hanyattból nagyjából ülő pozícióba, bár francot vagyok ennyire lelkes, mintha egy csaj válaszolna vissza.
Úgy tűnik annyira ki voltam éhezve az emberi kommunikációra, hogy nem baj, ha gamer srácok köszöntek rám, izgatott lettem, mint egy sétálni készülő pincsi. Hol lehet az ingerküszöböm, ha már egy ciao is felvidít?
Aztán ott az insta, amin nyugodtan pörgethetném a szivecskés gifeket, vagy a csajok kábé mindig ugyanolyan megjegyzéseit, amiknek hízelegniük kéne. Baj volt a rendszereimmel.
Megtörtént már, hogy ráírtam valamelyik rajongó lányra, nem én lennék az első ezen a bolygón, aki így csajozott be hosszútávra, de ezt a gondolatmenetet még mindig borzongva idéztem fel. Ha egyáltalán csaj volt az illető.
Nem telt bele csak esküszöm néhány szempillantásba, bár lehet rohadt lassan pislogok a szoba depresszív félhomályában, de felismert.
Hey, naná, még élek! Bár az most épp megállt körülöttem. Vagy én vagyok elcseszve, mert minden kocka álma egy üres szoba konzollal?
Ahogy említette a blip-et normálisan felültem agyon nyűtt kanapénkon, mint egy rendes ember. Szemöldököm vadul ráncoltam a felbukkanó szövegbuborékokra, és még pircingemen is rágtam egy adagot.
De azért nincs gáz, ugye? Hogyne tolhatnánk haver, konkrétan bármit! XD
Érkezett a javaslat, bár hallottam már a játékról, ezt is az olyanok közé soroltam, amit nagyobb fun társaságban csinálni.
Nintendon elfut? Nemrég szereztem azt is, de bemelegítésnek LOL bármikor.
Mivel a konzolt nem tudtam turnéra cipelni a laptop pedig sok mindent nem vitt úgy, ahogy akartam, vettem olyat is. Rengeteg hátulütője volt az életmódomnak, kevés alvás, stressz, pöcsfej menedzser, de akadt csomó klassz is, és az egyik legjobb volt a szép összeg, amit egy-egy fellépéssel kerestünk.
Átkapcsoltam én is hangüzenetre, biztos forgalomban sétált a gyerek, vagy legalábbis utcán a háttérzajból ítélve, hirtelen én is kedvet kaptam, használni a lábam. Glitch valahogy jó hatással volt rám régebben is és baromi klassz úgy dumálni vele, mintha nem telt volna el idő, vagy tűnt volna el annó az emberiség fele.
-Szuper, én mostanában mindig ráérek.
Éreztem hangomban némi iróniát, ahogy elküldtem neki a felvételt, de arra tippeltem beszédhangról nem fog felismerni, meg egy ilyen srác miért is hallgatna pop bandákat?
Lehet gáz volt ennyire antiszocnak tűnnöm, mintha semmi életem nem lenne, de képtelen voltam közömbös hangon beszélni, főleg non stop vigyorgás közben.
Visszaváltott írásra, hát én is, még a kanapén tökre megkívántam  a starbucksot.
Na mi? XD Mi fene tud történni egy Starbucksban veled? Különben 10 pont a Griffendélnek, lehet több is, mert ráveszel, hogy meg kelljen mozdulnom. Ha este ütközünk a neten be kéne szereznem némi muníciót.
Írtam gyorsan, miközben fejben már gyártottam a bevásárló listát, kóla utánpótlás, energiaital, popcorn minden mennyiségben.
Egyszer összefuthatnánk reálisan is, mit szólsz? Annó bántam, hogy elmaradt a dolog. Nálam mindig van két kontroller, hozzád meg nem mennék sör nélkül : D

Nagyon reméltem, hogy nem nyomulós köcsögnek néz, de régen tényleg gondoltam rá, ez az ember is homály maradt az életemben. Egy-két esemény rá tud venni, hogy bánj kihagyott dolgokat.

Nem lehet mindig solo-ban tolni az ipart – írtam le neki vigasztalási szándékkal. – Pl.: Batman. Klafa egyedül, de ha kellett, akkor mindig ott volt neki valamelyik Robin! – mert ugyebár több Robin van. Bíztam abban, hogy Ugróegér képben van ezzel a fact-el. Végtére is, ott volt valamennyi Batman game végig játszása a csatornámon.

Nincs gáz, még nem indult be a fűtés szezon – pötyögtem le egy troll-face emoji kíséretében. Nem Ugróegér ellen szólt. Mindössze fura lett volna, ha írásban kivesézném neki a blip körüli hercehurcát, mint mondjuk egy terápiás kezelésen. Egyébként is a játékon volt most a hangsúly.

Te megúsztad az IRL törlést? – kérdeztem rá. Hátha hasonló cipőben járt, mint én. Szívesen meghallgattam az élményeit erről, ha szeretett volna róla valakivel függetlenül csevegni.

Nopey-nope! Ez nem Pokemon! De PS-en elfut – írtam le a játék gépszükségleteit. – Annál a co-op-hoz amúgy is sokat kéne szintelni. De a LOL biztos választás! Aztán eldöntjük, hogy mi legyen. Nosztalgiázhatunk is valami retro game-el. Csak a LOL-hoz tudjunk vadászni jó team tagokat, különben élvezhetetlen az egész. Javaslat? – hátha ismer valakiket, akik normálisan pörgetik a játékot és mondjuk nem őszülünk meg tőlük fél perc alatt.
Fülemhez tartottam a mobilomat, hogy halljam a hangüzenetet. Azért nem akartam, hogy a Starbucks közepén világgá legyen kürtölve a ma esti programom. Menet közben volt egy enyhe agyfagyásom, amikor meghallottam Ugróegér hangját. Pedig aztán még a jéggel tömött Frapuccinómba se kortyoltam bele! Eskü, annyira kísértetiesen hasonlított a hangja egy most futó banda zenészére. Huh, hát, nem erre emlékeztem… Jótékonyan bánt vele a mutálás!  

– Lottón nyerted a szabadidődet? Küldhetsz belőle fénypostán – küldtem vissza a torzított hangválaszt, némi kuncogással zárva. Csak akkor mardosott enyhe bűntudat, amikor rákoppintottam a küldés gombra. Ő itt megtisztel az eredeti hangjával, én pedig a technológia mögé bújok. Mármint jóóó, a vad webnyugatról beszélünk! Itt, akármerre kattintasz vírusfenyegetéssel, vagy adathalászokkal, legrosszabb esetben botokkal találkozol.  

– Hát ilyet soha nem pipáltam! – folytattam hangüzenet képében, mert gyalogszerrel haladva kávéstól, Arrowostól nehéz lett volna gépelni. – Pultos pali az összes nevet elírta, amit az italokra kértem. Ráadásul valami idegbecsípődése lehetett, mert konstans tikkelt a szeme. Para volt – meséltem el neki az élményt. Ezt szerintem csak akkor fogom feldolgozni, ha „Mi casa”-ban is hiperventilálok erről egy kört.

– Mardebug házban vagyok, bro – a Mardekár és Hugrabug után szabadon. – Legalábbis a Pottermor és egyéb online kvízek Teszlek Süvegei felváltva soroltak be hol az egyikbe, hol pedig a másikba. Szóval ne boostoljuk a Griffendélt!!! – hadartam el gyorsan, mielőtt átszáguldottam volna Arrow-al a kereszteződésen.

– Oh, és köszi az emlékeztetőt, az nekem is kell! – nassolni valók. Kérdőjeles volt, hogy a legutóbbi shopping spree-ből mi maradt? Szerintem a semmi felé tendált a válasz. Szóval módosítottam az útirányon, hogy a lakáshoz közeli kisboltot betámadhassam. – Ajánlat? – hogy mit vegyek. Bolti nachos-al nem állíthattam haza!
A bedobott ötletére, hogy IRL is koccanhatnánk inkább visszaálltam gépelésre és majdnem ösztönből lepötyögtem az automatikus választ, hogy: „Bocsesz, de Oroszországban vagyok.” De amint leírtam, rögtön töröltem is ki a szöveget, mert roppant távol voltam orosz felem hazájától. Azért nem akartam fullban hazugságokkal traktálni Ugróegeret.

Te továbbra is NYC-ban élsz, ugye? – éltem a kérdésre-kérdéssel való felelés technikájával. – Mert én jelenleg igen. Manhattanben. Szóval 1x összehozhatjuk akár az IRL-meetinget… De… – szerencsére írásban annyira nem érződött a túlcsorduló bizonytalanságom.
„De attól tartok, hogy annyira nem örülnél a látványnak…” – töröltem vissza ezt a szövegrészletet inkább. Lehet először meg kéne tartani azt a coming out-ot és csak utána szervezni bármi ilyesmit. Már, ha ezután hajlandó lesz Ugróegér szóba állni velem. Nem hibáztatnám érte, hogyha nem…

De biztos, hogy át akarod ültetni az ismeretséget onlineból offlineba? – írtam le végül. – Ja, és én nem sörözök, hanem koktélozok, vagy vodkázok/whiskyzek, sry. De ha nálunk koccannánk, otthon van menta, mojito is tud pörögni! Szereted ezeket? – bátorkodtam rákérdezni. Nem is értem miért? Az a Masked Singer szintű lelepleződés simán örök csorbát üthet az onlineból-offlineba konvertált ismeretségünkre.
Jeez, Glitch miért nem érezted anno ezt cringe-nek? Már most rosszul vagyok ettől a ferdítéstől. Persze anno kontinensek voltak közöttünk, de most?!

10p bolt pill – írtam le gyorsan, mielőtt egy bácsi kedves segítségével besurranhattam volna az üzlethelyiségbe.
Egyébként meglepő módon sikerült tartanom az időlimitet. Pedig aztán nehéz volt feltankolni édességekből, miközben egyik kezemben az italokat és Arrow pórázát egyensúlyoztam. De már tudom, hogy milyen trükköt fogok betanítani kiskutyámnak legközelebb: szatyor cipelést!

– Vagyok. Akkor pontosan hánykor durranjon este? – kérdeztem rá hangüzenetben, mert a cuccok miatt immáron el kellett engednem a gépelés művészetét.

Solonak is ott volt chewbacca
Nyomom be a szar viccet rögtön, egészen Batmanig, annál a résznél majdnem gifet vágok alá, annyira megörülök neki. Pedig próbálom kerülni a memeket, amióta szembesültem vele, hogy rólam is van pár.
Teljesen igazad van. Szám szerint asszem négy, ha Damian Wayne-t is hozzászámoljuk.

Gáz  indíttatás volt, de azt reméltem kicsit lenyűgözöm, hogy név szerint tippelem az egyiket. A ki a nagyobb kocka versenyt még mindig ő nyerné és ezt a videóiból is jól láttam, de azért szinten akartam maradni a haverságához, nagy dolog, hogy youtuberként és ennyi év után ugyanúgy poénkodik, mintha alig telt volna el valami. És máris röhögök a gázon, bár volt a drámához szaglásom, anyám mellett ugye, szóval éreztem a szivárgást. Vagy egyszerűen csak tudtam, hogy a blipp mindenkit fejbevágott. Ha itt maradt azért, ha nem, egyértelmű.
-Én nagyon jól megúsztam. Télleeeg.
Sőt, abszolút mázli, ha ismersz tagokat a mágusvilágból, akik képesek dimenziókat nyitni, ahol nem telik az idő és még onnan se tűnsz el.
Mondjuk kimagyarázni nehéz lesz miért nem öregedtem tisztességesen, ha megmaradt minden tagom ebben a realitásban és simán megvádolhatna vele, hogy nem is kamasz voltam, amikor beszéltünk, csak idétlen hülyegyerek, aki öt évvel többnek hazudta magát. Azt leírni, hogy bonyolult nem volt pofám.

Szerencsére szóbahozta a Pokemoont, megint röhögtem és remek terelésnek ígérkezett.
Nehéz ügy, azt főleg veled nyomtam, a többi eskü köcsög volt, vagy béna, ilyen wow-os ismeretségekről nem is beszélve. Múltkor nosztalgiából küldetésre mentem, szerintem mindenki 12 volt.

A zenekar tagjai másféle szenvedélyeknek hódolnak, bár az egyikkel csináltattam LOL karaktert, nyaraláson tuti nem venné elő. Eljött a szomorú emojik kellemetlen pillanata?

De majd csapódunk erős idegzetűekhez XD

Nehogymár lemondja az esti programot mert itt bénázom és kiderül, hogy az egész baráti társaságomból egyedül én vagyok kocka.


Egy pár teliszájjal nevetős fejjel azért meghajítom
:DDD
Küldöm is a felét. De nem mindig van ilyen állapot, olyankor visszasírom a tíz perc pihiket. Vagy öt! Csak kettő! Ennyire hiány van belőle arrafelé? Meló?
Igaz a tíz perceket, sőt órákat elég jól menedzselem a zsebvilágaimban, de amikor beindul az élet tényleg azt sem tudom merre vagyok arccal. Pedig itt feszül a tarsolyomban valahol a térugrás lehetősége, de tesómmal maradunk a muglik vagyunk-nál, különben is túl nagy luxus lenne egy egész zenekart portálokon utaztatni. Azzal megy el mindig a legtöbb idő, amíg odaérünk egy-egy fellépésre, főleg ha Európai turné is befigyel. Nyáron meg fesztiválok vannak, épp csak most jól beosztották a többiek, mindenki fel akart már lélegezni, én meg hátra maradtam, mint egy görbe kisujj.

Ismét átváltunk beszédre, gondolom megindult, nekem is könnyebb így, közben öltözni, legalább pólót cserélek, az itthonit lekajáltam ketchuppal.
-Az szép. Talán rohama volt De legalább valami vicceset írt? Na, közben én is elindulok!
Kulcs, a könyv napszemüveg formájában, ezt feltolom fejem közepére a nagyjából beállított haj széttúrva felfogja. Ennyi van most nálam.
Fülest rakok a telefonra, vezeték nélkülit, hogy csak én halljam, úgy röhögök MardeBugon.
-Azt vágod, hogy ez két elég ellentétes ház, ugye? Szóval néha nagyon kedves, ugyanakkor ambíciózus is vagy? Én általában protekciós Griffendéles, de nem tudom ez még mennyire valid, mert változott pár dolog. Patrónusom meg Kenguru. Mondd hogy neked valami normális!

Becsukom a bejárati ajtót és már száguldok is le a lépcsőkön közben. Éppen csak kiérek, amikor hosszas hümmögéssel sorolom neki is a tippeket.
-Cheetos minden mennyiségben, sajtos. Tudod ugróegér, sajt.  Popcornból is az, de lehet veszek Doritost, nyilván sajtszósszal. Vagyis egész este azt hallgatjuk majd, hogy rág a másik.
Nevetek a telefonba, egészen amíg IRL világunknál át nem vált pötyögésre. Jó, nyilván kétszáz kiló a tag, vagy nagyon zugjátékos, hogy csak fotelból mer beszélgetni és ez megijesztette. Én paraszt. Hiána köhécselek hogy bocs, ez talán túl izé, nem hallja, különben biztos nem vagy gázabb nálam, aki popsztár. Főleg, mert vissza is töröl. Megállok a bejárat előtt és csak kb néztem merre fordulok.
Aha, most is ott vagyok. Szóval ki tudja, lehet ugyanabba a boltba járunk XD
Piszkálom kicsit, van esélye, a nagyon véletlen és hátha eméleti síkjain, aztán igyekszem komolyabban venni a dolgot.
Tudom, ez így hirtelen. Ha neked kényelmetlen, nem muszáj. Csak eszembe jutott, főleg a blip miatt, hogy nem jó dolgokról lemaradni, lehetőségeket kihagyni…izé
Jól hangzik a molyirtó is, igazából mindenevő, mindenivó vagyok. De ne érezd a nyomást. Egyelőre játék ma, aztán még megdumáljuk, ok?
Indulok közben egy sejtett bolt felé, vadul pötyögve, meg se nézem a szembejövőket, pedig most az egyszer nem ártana kicsit feljebb emelni a fejem, mert kokrétan vállal nekimegyek egy tagnak.
Csak egynek, de vannak hárman és mind iszonyat ki vannak gyúrva, valami edzőteremből jöhettek.
Hoppá
Írom meg Glitch-nek és kicsit leáll minden, ahogy megszólítanak.
-Nézz a lábad elé telefonos köcsög!
-Te ez nem az a tag abból a buzi együttesből?
-Felismered? Ilyeneket hallgatsz?
-Nem én, a hugom. Valami lánybanda!

Érzem, hogy nagyon nincs rendjén örülni annak, hogy megírhatom, képzeld velem is mi történt az utcán, még ha nem is konkrétan a zenekar miatt, mert természetesen az lesz itt a legsúlyosabb tényező, érzem, hogy baj van, ennyi buzizás után csak a mellkassal előrenyomuló keménykedés jöhet és én, aki vigyorogva közlöm:
-Fiúbanda és ha a húgod, ha nem, felismertél. Akkor nyugodtan rákereshetsz a szexuális irányultságomra, ha érdekel, fenn  van minden oldalon. Pont a buzi ellentéte lesz az.

Ha pedig kinyitom általában rossz vége lesz a dolognak, úgyhogy egy beragadt typing ikon ontja a maga pontpontpontjait jelenleg. Mégis, milyen jó lesz majd megírni, hogy lebuziztak! Alig várom.

Visszaadom a top-nerd díjamat, amiért nem én referáltam not-so-Solo-ra és Chewiera – hajítottam be mellé egy reverse-díjátadó gif-et. Pont találó volt ide! – No waaay! Damian-srác megvolt, de kihagytad Stephanie Brown-t?! Brooo – küldtem is a „visszaveszem-a-díjamat” animációt. Aztán dobbantottam egy képet az emlegetettről. Biztos tudja, csak a passzív nerd tudásában porosodott a karakter létezése. Rásegítettem!

– Mondanám, hogy kihagytál egy tök jó bulit, de egyetlen előnye, hogy nagyon királyul konzervált – mínusz öt évnek bye-bye! – Közben kijöttek az SW 9. részével a moziban. És Pokemon live-action filmmel!!! Nem láthattam nagy filmvásznon… – csakhogy néhányat említsek a mélységes FOMO-ból, ami visszapittyenés után pepitában leterített. – Közeledben sem szublimált el senki? – kérdeztem rá. Nyitva hagyva a lehetőséget, hogyha akar, akkor bátran rantoljon.
Tényleg nem idegenkedtem a meghallgatásától, korábban is mindenfélékről elcsevegtünk, olykor mély dolgokról is. Persze szúrja a szememet, hogy mindez a kamu filterem mögött történt… De valószínűleg, ha tudta volna, hogy egy gimnazista, geek-lány vagyok, aki ráadásul flúgos is, mert gépekkel dumcsizik, ami miatt heti 3x-or jár pszichológushoz. Hát, akkor egészen biztosan nem így alakul az online ismeretségünk. Jobb is volt témát váltani a játékokra, az egy safe-zóna volt!

Jeez, inkább nekünk kell akkor az erős idegzet! :S – mindig is tűnődtem ezen az emojin, hogy tud valakinek így állni a szája? Bár szerintem most sikerült reprodukálnom. Őszintén! Ki tudja milyen a mostani felhozatal game berkekben?! Majdnem fél éve nem játszottam co-op online, semmi rálátásom sincs. – De hé, várj csak! Tudod mit? Rákérdezek lakótársaimnál, hátha vevők rá! Pont meglennénk 5-en!! Max kell tolni egy gyorstalpalót nekik. Meg az elején carryzük a nehéz részeket, amíg belejönnek – szükséges gépmennyiség éppenséggel akad. Csak ne szólják el magukat. Ú, és akkor több nasi kell! Oh jaj, nincs elég kezem!

Na, tárom az ablakot! Áh, csak szerencsétlen időmenedzsment. Mit mondhatnék? Kryptonit-om – főleg az én alvásigényem mellett, néha kevés az a 24 óra/nap. – Még jó, hogy az idő társadalmi konstrukció. Várjunk csak, akkor most a társadalom az arch-nemezisem? – tettem fel a költői kérdést, persze csak drámai túlkapásként.

– OK. Hát született egy „Cow”, mondjuk az legalább extra tejszínes. Akadt közte egy „Spears” is, biztos Britney rajongó. Legalábbis azt hittem, amíg a „Pussy Cat” .txt ki nem jött az egyiken – idéztem be az összeset a sajátomon kívül. Azt a „Rolly”-t fel nem vállalom!

– Tom’, bro. Sokszor megkapom. Egy maximalista ördög bújik meg bennem – legalábbis kisarkítva így is fogalmazhatok. – Na, este közösben kipörgetünk kvízt a jelenlegi házállásról! Ha Mardekár jön ki, bocsika, de akkor kinyílik az oltótáska – nem gondoltam komolyan, csak ugratom! Ha már kenguru a patrónusa. – Nekem gyakran macska jön ki. Szerintem menő! Miniatűr nagymacska – wow, OMG, most jövök rá: Lili a patrónusom!

– Plz, simán leverlek csámcsogó versenyben, jó a mikim – ami igazából juj és undi. De hé, sosem mondanék nemet egy jó kis challange-re!  
A gondolatra kicsit levert a víz, hogy lehet egy üzletbe járunk kajcsit venni. A rettegés, hogy coming out előtt lebukok, mikor tükör előtti próbát se tartottam a vallomáshoz az… huh. Nopey-nope! Romy, ez most nagyon fontos: pozitív gondolatok!! Tartsuk távol Murphy-t!!!

Húha, hát jó kicsi lenne a világ! Vagyis New York – pötyögtem le. Oké, gondolkozzunk logikusan: ennek azért nem óriási az esélye. – Oh, dehogy, nincs itt pressure – írtam le egy kínos mosoly kíséretében. Szerencse, hogy nem látja, mert francokat nincs pressure. Encanto Luisa betétdala tökéletesen illene most az életérzésemhez. – De ja, előbb toljuk a game-night-ot, aztán egyeztetünk – értettem egyet egy thumbs up-al.

– Hoppá? Mi hoppá? Mi történt? Minden ok? Naaa? Hahó! Mayday, mayday!! Föld hívja Ugróegeret, jelentkezz! Ledobtad a telefont? Novellát pötyögsz? Megevett a bolt? Nem volt chips? Pia? Ér spoilerezni! Hey, bro!! – spameltem sorjában az hangüzikkel, emojikkal és gifekkel, hogy végre valami életjelet kapjak tőle. De csak az a hullámzó három pötty táncolt előttem.
Már azon morfondíroztam, hogy bevetem a talentemet. De nem akartam beleásni személyes szférájába. Ezért igyekeztem türelmes lenni. Főleg, hogy az Élet egy random event-et dobott elém: három, igazán méretes, kétajtós szekrény piszkált egy kissrácot. Aki roppant mód emlékeztett valakire, de most nem volt időm arcfelismerést tolni.

Remélem minden OK. Itt pill, van három túlméretezett anti-muskétás, akik be akarnak csomagolni egy srácot! – írtam le gyorsan mobilon, hogy utána bepötyöghessem a help-alert-et a „Mi casa” csoportba, majd zsebre vágtam mielőtt baja lesz. Nem volt pénzem új telefonra!

– Hékás! Nem mondták nektek, hogy a saját méretetekkel kezdjetek?! – pirítottam oda emelt hangon, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Arrow idegesen vakkantott kettőt szövegem után. Az egyikőjük méltatott is hátranézni, ééés természetesen elnézett felettem. Ú, hogy rúgjam bokán!
– Maradj ki ebből, liba! – ééés elvesztettem a figyelmet. Huh, de bosszantó ez! Féltettem az italokat, szóval a nagy szatyor nasiktól váltam meg, amit sikeresen a legnagyobb pali fejére sikerült céloznom. A pringles doboza elég nagyot koppant a kopasz kugliján.
– Előre szólok! Van nálam borspray és nem félek használni!! – igazából Pikachu elérhetőbb közelségben van, csak nem árulhatom el az összes titkos fegyveremet. Kiskutyám kitartó módon morgott és acsargott feléjük. Oké, most már kettő figyelmét is megnyertem…
– Már hívtam a rendőröket! – remegett meg a hangom a rámtörő bizonytalanságban a rivaldafényben. Legalábbis tök jó ötlet lett volna betárcsázni őket. Várjunk csak! Mutáns vagy Romy!
Egy pillanatra ugrottam csak el a testemből, ami kívülről egy masszív elbambulásnak tűnt. Tervem az volt, hogy kokszon beindítottam a 24 órás rendőrsziréna hangot YouTube-ról a palik farzsebében lévő telefonokon (öhm… már értem miért vannak fent ilyenek a neten). Aztán visszatérjek... Csaaak a telefonokban való szörfözés wonky-n tudott menni, ha sietek és így visszanavigálni a saját készülékembe, majd onnét a testembe elég bonyis műveletté nőtte ki magát. Megjártam Ugróegér zenészsrác telefonját is… a galériát, az appjait, a kontakjait, az üzeneteit… „Hoppá”? Egyetértek, hoppá!
– U-u-ugróegér? – elhűlten, óriásira nyílt szemekkel meredtem a srác felé, amikor visszahullottam a bőrömbe. A szirénahang okozta reakciókra se tudtam figyelni. Ott buffereltem, hogy most beképzelem, tényleg Ugróegér a srác, New York tényleg ennyire mini és Murphy valóban kiszúrt velem?! Nem kaptam térerőt.

//Bekontárkodás és interakciók egyeztetve//


Tiszta szerencse volt, hogy nem ő volt a “Mi Casa” egyetlen túlmozgásos, gyakran nassolhatnékos lakója. Ezért aztán nem is verte le az ingerküszöböt egyiküknél sem, amikor a közös filmezésből felpattant és nekilátott a konyhában összeütni valami fullextrás nachos tálat. Valami nasi azért kellett a műsor mellé.  
Már az utolsó simításokat végezte, amikor a telefonja felpittyent a pulton. Kíváncsian pillantott rá az előnézetre. A “HELP” láttán felvonta a szemöldökét és azonnal feloldotta a telefont, hogy csekkolja Romy üzenetét. Helymegosztás bekapcsolva és csak egy segélykérés. Végülis itt volt a közelben. A mobilt zsebre vágva sprintelt el a nappali kanapéja mögött az előszobába, hogy sportcipőbe ugorjon. Kaine kérdésére fel sem nézett a cipőfűzővel való bíbelődésből.  
- Romy küldött help-alertet. Nincs messze, szóval elfutok megnézni, hátha bajban van - magyarázata végén már kész is volt arra, hogy kiszáguldjon az ajtón, le az utcára. Csak amikor Kaine landolt mellette koppant neki, hogy a srác esetleg nagyobb segítség lehet, ha komoly a zűr. Nem igényelt sok meggyőzést, hamar bólogatott a javaslatra, hogy menjenek együtt. Utána már csak pislogni volt ideje és baromi gyorsan lakótársa vállába kapaszkodni.  
- ¡Esperar! - kérte, miközben előkotorta a telóját a térképért. - Itt balra, aztán a következő sarkon majd jobbra - adta az itinert a gyors haladáshoz. Abban nem egészen volt biztos, hogy ez így nappal a legjobb ötlet, de Romy üzenete azért eléggé sürgősnek tűnt, úgyhogy olyan sokat nem rugózott ezen. Bár azért remélte, nem a bevásárlás cipelésében szorult segítségre, mert az ciki lett volna.  
Még a szélsebes indulással és közlekedéssel is beletelt pár percbe, hogy megérkezzenek. Kaine landolására csak összeszorította a szemeit és grimaszolt. Nem lett volna a becsapódást tompító kétajtós szekrény helyében. Ezen a ponton már könnyedén ugrott le Kaine hátáról és vágta zsebre a mobilját. Mostanra beszélgettek annyit az önvédelemről, hogy a Romy felé fenyegetőn közeledő marconát gondolkodás nélkül rúgja lábközön, mielőtt még Kaine kezére került volna. Mondjuk így is benne volt, hogy a K.O.-t a srácnak kelljen bevinnie. Ezután csak megkerülte a görnyedő alakot.  
- Megkaptuk az SOS-jelzést, minden oké? - kérdezte barátnőjét és kicsit odébb is húzta. - Kik a tagok? - érdeklődte le a fontos részleteket. Hydra, orosz maffia, valami más? Nem ártott volna tudni. Főként, hogy olyan volt, mintha Romyt eléggé sokkolták volna a történtek, nem volt túl reszponzív. - Hahó! Föld hívja Romyt! - próbálkozott figyelmet szerezni, de lakótársa kitartóan nézte a srácot, aki a marconák túloldalán állt. Csak párszor járatta a tekintetét Romy és a srác között ő is, mielőtt elmosolyodott. - Rögtön jövök - ezzel elszlalomozott az idegenek között a szőke srácig, akit Romy ennyire kitartóan fixírozott. Amiatt nem aggódott, hogy lakótársának baja esne, biztos volt benne, hogy másik lakótársuk majd vigyáz rá. A szösziben nem volt ennyire biztos.  
- Szia! Mi történt? Te jól vagy? - érdeklődött nála is, miközben próbálta csekkolni, ő sérült-e.  

Egy vigyor és három XD befigyel, szövegnek egy nagystílű thx aztán meg egy döbbent fej, ahogy a nő kimaradt.
Tényleg! Mondtam én, legfeljebb dobogós lehetek melletted, ha egyáltalán. Ready Playerben te vinnéd a tojást!

Pötyögöm lázasan, biztos olvasta és már vártam, hogy a milliomodik kocka téma velejébe ássunk. Habár közben mindkettőnk az utcát szelte egy baromi nagy város valamelyik kanyarában.

Legalább sok lett az újdonság, mire visszajöttél. Bár azt a hetedik részt is elblippelhették volna és eeh nekem pikachu is maradt japán animációnak, de nevezz boomernek XD

Bár odát nem telt el idő, egy esetleges találkozás meredeken összekócolhatta volna a szálakat, mégis hogyan. Ugyanakkor bánok mindent, ami nem történik csak mert néhány vállvonás, bizonyos szégyellősködés, vagy titkok takarásába bújik.

De, anyám

Igaz ehhez nem nyomok XD-t, hülyén venné ki magát valami ótvar vallomás a mama komplexusról, vagy meredek ambícióiról és hogy a világ milyen szerencsés lenne, ha nem flúgos mágusok rugdosnák Strange-ék szabályait. A hallgatás valami traumával piszkálja csőröm, de nem hiszem, hogy ennyi idő elteltével, utcazajban most kéne kifaggatnom róla. Este, kóla mellett esetleg felhozom mizu, és hogy arc nélkül, real név nélkül könnyű a dolgokat fotelból megbeszélni.

Lakótárs! Nekem is kéne, komolyan, de a tagok valahogy nem így gondolják, ha már megszedi magát az ember minimum privát térre akad, tesóm meg… és itt lázadón tipegne a három pont, ha egy sors is írnék róla.

Ok, jól hangzik!

Ha hangosan beszélnénk sok, egymás utána röhögést hallani glitch kontra társadalom időpróbáiról, így csak vibrál a mobil kezemben, ő meg LOL-t kap.

Szerzünk neked időkövet és meg van oldva!

Írok le valami nagy baromságot, ami tőlem akár elérhető közelségben is lenne, épp csak a doki kasztrálna, aztán a farkam saját számban kötne ki.

Hangos röhögésem nem hiszem, hogy olyan kellemes muzsika, mint például, ha énekelek, de így járt, ha kihangosítás közben sorolja szerencsétlen kávé nickneveit. Gondolom a szobatársai lettek átnevezve, talán lány az egyik, de az is lehet egy tagbaszakadt fószer kapott pussycat-et.

-Meglesz! Ennyire csak nem fordult a kocka, de majd meglátjuk! Az király. Ragadozó, meg minden. Én meg csak ugrálok megint, hát ez van haver.

Röhögök rajta, hogy versenyt nyáladzunk valami ropin, legalább az estém nem lesz lárva, habár ha összeszokott csapattal jön, nem lesz esély blip-ről kérdezgetni és tuti a belsős poénjaikat sem fogom érteni.

Okés, akkor egyelőre game night, mert időnk már van, vagyis hellyel közzel. Én egyelőre mobilis vagyok, mint egy tojtoj WC

Még ez az utolsó faszság ott villog a képernyőn, mielőtt belecsöppennék egy elcseszett akciójelenetbe.

Szemtelen megjegyzésem, meg a felém lendülő barmok egy dolog lenne valami szíváslistán, amiről még el is dicsekednék Glitch-nek, vagy közös messenger chatban a “tinilány” bandám tagjainak, de megjelenik egy lány, vörös haj, kockák álma feeling, annyi, hogy kutya van nála, talán nem fél harapni, de összemegy a farkam.
“saját méretetekkel” 172 is tudok lenni, ha eléggé felállítom a hajam!

Bár rendes tőle, hogy idegenként neki áll kekeckedni gyúrós janiékkal. Ezekben sincs szemernyi férfiasság, amikor leoltják.

-Na mi van te gender állat? Te tartod magad férfinak, amikor van pofád leszólni egy nőt? Anyád nem tanított meg…

Az anyázás a legrosszabb stratégia, ezt már az oviban is mondták volna, ha nem Tibetben bámulom a kopasz szerzeteseket, hanem tapasztalatot szerzek a homokozóban. Itt érkezik egy váratlan ököl óriási jobb horga és éri a halántékomat valami gyűrű. Arra gondolok határozottan férfias viselet, de lehet direkt bemosáshoz jól jön, amikor néhány másodpercre megjelenik pár csillagkép és a kutyaugatás is sípolásnak tűnik.

Csodálatos módon talpon maradok és a lány fenyegetését hallgatom rendőrökről, meg sprayről, előbbi nekem is eszembe juthatott volna.
-Najó, hagyjátok békén!
Lépek, lépnék elé valahogy, kissé csálén az igaz, halánték ütés nem nagyon esik jól az embernek, akármi is van, és elhangzik egy varázsszó, ami lekapcsolja bennem az áramot. Ugróegér?!
-Mi? Dehát hogyan….?
Bámulok rá, ha ugyan látok valamit, mert őszintén szólva nem nagyon, a sötét foltok most kezdenek csúfondárosan középső ujjakat mutogatni és több dolog is történik egyszerre. De miért ennyi?
Ugranak, baszki ugranak, pedig az én nicknevem lett ez volna, de most teljesen összezavarodok, ennyi random ember valami ennyire idióta szituban.
A fiú, férfi, inkább férfi kapásból üti őket, kérdés nélkül, mint egy szuperhős, a vörös lány úgy néz, mintha ismerne, vagy pont, hogy nem és egy apró fekete is jön segíteni?
Rábámulok, éppen vérfolyam indul meg szemöldökömből (hogyhogy ott is van ilyesmi?) lefelé az arcomon, mint valami paradicsomszósz.
-Aha, jól. Kösz. Hátő...
Bár hogy mi történt arra tuti nem fogok felelni egy lánynak. Lebuziztak? Glitchnek lett volna vicces, vagy betépett pillangóimnak, de egy lány a világon ilyet soha nem halhat tőled, még kérdőjelek születnek a fejében.
A minden történik hatására az a három barom is fogja magát és elrohan, bár a legnagyobb motiváló erő sajnos nem én vagyok, hanem a légből kapott fickó ökle.
Az első, második, harmadik szájtátás, nyelés, némi vér íz elteltével kezdek kapkodni a…hajamhoz! Ekkor veszem észre ugyanis, hogy pofán vágás közben leesett a szemüvegem! Ami nagyon nem szemüveg!
-Nenenennenene
Nincs rajta, hát most kapok hülyét egyetlen másodperc alatt, mint aki elveszette gyerekét a tömegben, körbefordulok, földet is nézem és észreveszem a szemüveget egy csatornanyílás szélén, félig benne.
Már látom is, ahogy Az bohóc keze behúzza magával, szóval se szó se beszéd utána vetődöm és akárkik is jöttek megmenteni - amit nem értek, mind nyomorult idiótának nézhet, ahogy tekintet nélkül mindenre egy napszemüveg után kapok. Na igen, mágiám egyetlen, igaz forrása, vagyis az egész életem készül csatornába fulladni.

Nem kicsit kezdett utolérni a pánik, amikor a srác akkorát kapott a kétajtós szekrénytől, hogy még nekem is fájt. Pedig azt hittem technopata vagyok és nem telepata. Tökre zúgott a fejem és nem kaptam szikrát, még Arrow kitartó, hangos ugatása is tompán ért el hozzám.
Mennyire apró a világ, hogy pont Ugróegérbe szaladtam bele! Aki nem más, mint azon zenék dalnoka, amiket mélypontjaimban hallgattam az utóbbi időben. Uber lánya nagy rajongó, megmutatta a bandát és pár órára rá ők is ott voltak az „Emotional rollercoaster” című lejásztólistámban Spotify-on.
Nem kicsit voltam kész magamon… Ő őszintén beszámolt mamájának eltűnéséről, én pedig továbbra is maszk mögé rejtőzve vezettem meg. Szóval miként is kellett volna megfelelnem azt az ominózus „hogyan” kérdést? Nagyon gáz lenne, ha pötyögve leírnám neki, hogy: „Bocsi Ugróegér, el kell mondanom valamit… Én vagyok Glitch!” Aztán betol egy nagy Luke Skywalker-féle dramatikus NOOO-t, én közlöm, hogy hazudtam neki, elvonul remetének és visszatér megtéríteni? Öhm, upsz! Rossz forgatókönyv.
Mindaddig míg lassan buffereltem és megszeppent arccal meredtem Ugróegérre, lassan futott csak be hozzám a környezetünkben történő extra gyors fejlemény. Lili tolt egy fatality-t, Kaine pedig egy extra hit-es kombót. Hihetetlenül EPIC volt. De hé, tök jó support voltam! Ha én nem indítom el a rendőrsziréna hangot, akkor nem zavarodnak össze és oda lett volna a meglepetés ereje, hát még én is meglepődtem a belépőn!
– Izé… jelen! – ráztam meg a fejemet Lili kérdéseire megkésve. – Öhm… de jó, hogy itt vagytok! – szökött ki belőlem őszinte megkönnyebbüléssel, mialatt körbe néztem a görnyedten, kiütve fetrengő alakokon.
– Hé, nem tehetek róla, hogy VIP-tagságom van a bajhoz! – vezettem felfújt arccal tekintetemet Kainere. Furán működik az elektromos terem és egyszerűen bevonzom! – Bár kivételen nem én botlottam belé… Kivételesen önként beleugrottam? – egy zavart mosoly kíséretében pillantottam el Ugróegér irányába, ki roppant mód meg volt szeppenve. Igazándiból nem csodálom, egy picit engem is sokként ért Lili és Kaine belépője. Tisztáznunk kell a jövőben az SOS jelzés konkrét jelentését vagy minimum színkódosan beszintezni a katasztrófák jellegét.
– Ne verd nagyon bucira, mert a végén beperelnek! – szóltam rá Kainere, a fickóra bökve, akit éppen fogsor rendezésben részesített. Egyébként megérdemelte, hát minek kell a kisebbet bántani?!
Elslisszoltam Kaine mellett, hogy egy jó nagyot belerúghassak a földön fetrengő pali oldalába, oroszul elküldve a vakablaka. Ez a fószer volt az, aki bemosott Ugróegérnek! Tehát, ő extrán megérdemelte! Bár az én lábfejemnek szerintem jobban fájt a rúgás, mint a krapeknak… Áucs. A lábam lüktetése ellenére igyekeztem fenyegető maradni és nem rontani Lili és Kaine által felépített image-t. Tartott addig, míg fickókám hirtelen meg nem mozdult.
– Ááá! – elhaló sikkantás kíséretében szökkentem hátrább, egyenest belefarolva Kainbe. Valami csoda folytán sikerült úgy egyensúlyoznom, hogy az italok nem pottyantak le a tartóról. Másik mancsomban pedig fenyegetőn morgó Arrow pórázát szorongattam. Lécci, kiskutyám ne csináld, mert megvernek! Lehet, hogy rossz ötlet volt a nálam nagyobbal kezdeni? Áh, ugyan már, mi vagyunk többen, mi baj történhet?
Híres utolsó szó lehetett volna, ha egy mukk is kijött volna belőlem. De annál sokkal jobban berezeltem a fenyegetőn feltápászkodó fószertől. Már-már próbáltam felkészülni lelkileg egy kemény taslira, aminek az imént lehettem szemtanúja. Végül nem történt meg. A kétajtós szekrény mogorva ábráját rémület torzította el, aztán derekát fájlalva sarkon fordult és elpucolt a haverjai után.
– Úgy van, meneküljetek csak!!! – ráztam az öklömet utánuk, felbátorodva, amiért így megijedt tőlem. – Látod? Megéri, hogy eljárok futni! Hát a szuper-Romy-rúgás milyen hatásos volt? – veregettem meg Kaine vállát magam mellett, büszkén kérkedve jobb lábam erejével. Már nem is sajog annyira! – Ja és még az ücsik is biztonságban vannak – emeltem fel a balomban kitartóan szorongatott italos tálcát.
Az enyhe ego simogató pillanatok mellett megkésve fogtam fel az újabb katasztrófát Ugróegér körül. Aztán szemtanúja lehettem annak a nagyon confy, irigylésre méltó trükknek, amit Kaine szokott tolni otthon, amikor túl messze van a pohár. Csak az üveg helyett most napszemcsi volt a célpont.
– Wooaaw, szép mentés! – egy elismerő füttyentéssel kísértem dicsérő szavaim.
– Vaaan ragtapaszom!!! És ha kell a CPR is megy – hangoztattam gyorsan az elsősegély firtatásával kapcsolatban, menten odamenve Lili és Ugróegér mellé. Utóbbival kínosan ügyelve arra, hogy ne vegyem fel vele a szemkontaktust. Jeez, Romy, szedd már össze magadat!
– Lili, nagyon lécci, megfogod a pórázt és az ücsiket? – kérdeztem rá kérlelő tekintet kíséretében. – Ja… a „Cow” a tiéd, bocsi, de eskü, hogy komoly sztori van mögötte! Szerintem a fickó írni sem tudott rendesen, mert folyamatosan tikkelt a szeme – súgtam le neki, hogy ez mégiscsak lányos négyszemközt maradjon. Nem sértegetni akartam a félreírt névvel!  
Ha engedte, hogy átruházzam rá a cuccokat, akkor a hátizsákomat magam elé húztam és kihalásztam belőle a szükséges eszközöket. Vagyis a zsebkendőt és a ragtapaszt, amit készségesen átadományoztam Ugróegér részére. Roppant habozva vettem fel vele azt a bizonyos szemkontaktust.
– Juj, de lehet, hogy ez ide kevés lesz – fordult meg kétszer a gyomrom, ahogy realizáltam a vér mennyiségét. Ha Ugróegér átvette őket, akkor zavartan a kezembe pecáztam a telefonomat. A szóbeli vallomás nem ment. Ciki, ha nem ciki, leírni talán könnyebb lesz, szóval…
Szia Ugróegér, bocsi, hogy így kell megtudnod, de… Én vagyok Glitch – pötyögtem le neki üzenetben, hogy utána alsó ajkamba harapva, feszült várakozással várjam, míg kinyitja a telefonját és megnézi. Lécci-lécci-lécci, ne akadj ki nagyon! És végképp ne tolj egy Luke Skywalker-t!
Meglepetés? – írtam le utána. Kínos mosoly kíséretében, idiótán integetve felé, miután meggyőződtem arról, hogy elolvasta az üzenetet.

Kaine miatt nem kellett aggódnia, szuperül lerendezte a tagokat magától is. Igazából ezek ellen a tagbaszakadt fickók ellen ő kevés is lett volna. Mit kellett volna kezdenie velük, harapja nyakon őket? Nem volt ő sem vámpír, sem vérfarkas, amúgy is roppant egészségtelen mutatványnak hangzott.  
Szerencsére űrkadét-Romy is visszaszállt a Földre, úgyhogy még meg is paskolta a vállát bíztatóan mielőtt a szőke fiú felé vette volna az irányt. Szegény eléggé megszeppentnek tűnt. De ha jól belegondolt, valószínűleg ő sem érezte volna különbül magát, ha a kigyúrt fajankókra hirtelen derült égből ráhulla a Kaine-nel alkotott duójuk. Na igen, ezt jobban is át lehetett volna gondolni.  
A vér szaga csapta meg az orrát először, még mielőtt ténylegesen megjelent volna a srác arcán. A válaszra már csak félig figyelt, miközben elhúzta a száját.  
- Ugh, ez elég csúnyának tűnik... Látsz így egyáltalán? - kérdezte, miközben igyekezett egy pézsét elővadászni öltözéke egyik rejtett zsebéből, hogy egy kicsit megtörölgesse. - Ne haragudj, nagyon fáj? Nem szédülsz? - folytatta a kérdezősködést. A három fajankó miatt nem izgult, tudta ő, hogy Kaine szét is kapná őket, ha ezúttal őt mérnék be céltáblának. - Ha megmondod, mit keresünk, segítek - próbálta ajánlani a srácnak. Valamin nagyon bepánikolt, és annak köze sem volt ahhoz, hogy megsérült.
Romy pampogására fordult hátra. Tényleg csak egy pár pillanatra, még éppen látta is a marconákat elmenekülni. Kicsit megugrott a mellőle felhangzó puffanásra. Utána csak annyit regisztrált az agya, hogy valami szélsebesen elhúzott Kaine felé a csatornától, ami előtt az ismeretlen srác épp lebékázott.  
- Dios mio! Egyben vagy? - térdelt le a srác mellé és próbálta segíteni szép lassan a felülésben. - Nem lehet, hogy agyrázkódás? Azzal nem kellene ilyeneket placcsannod... Gyere, segítek felállni - ajánlotta, és tényleg igyekezett szép lassan, a srácot egyenesben tartva felsegíteni. Az egy elég komoly fejsérülésnek tűnt. Talán jobb lett volna kórházba vinni, de a legközelebbi is messze volt gyalog, taxit meg max telós pénztárcából tudott volna fizetni, elvégre Tiója éjjeli műszakos volt, nem nappalos... nem beszélve arról, mennyire drága buli volt a kórház! Vajon a srácnak volt biztosítása? Áh, mindegy is.  
- Hogy? Persze - válaszolt Romynak és átvette az italokat is, Arrow pórázát is. Közben volt ideje megszemlélni a feliratokat is. - Pussycat? Melyik srácé lett ez? - érdeklődött csak a mihez tartás végett. Mert abban biztos volt, hogy ha az övé a Cow, akkor a Pussycat nem neki szólt. És úgy tippelt, nem ez volt Romyé sem. A “Rolly” mellett eltörpült a cukortartalma, látszólag is. Miközben ezt az érdekes névadási anomáliát tanulmányozta, a Romy-féle adjusztálás is megütötte a fülét. Egyet kellett értenie, ehhez a ragtapasz kevésnek tűnt.  
- Mármint, fel is jöhet hozzánk, hogy kicsit rendbe tegye magát. Szerintem ezzel a fejsérüléssel amúgy is jobb lenne leülnie - jegyezte meg Romynak. Azért Kaine felé is elnézett, ő mit szól a fejleményekhez. - Te mit gondolsz? Mennyire kapott nagyot? Elég lesz, ha kiheveri, vagy számoljuk a taxipénzt? - érdeklődött a korábbi “taxijától”. Mégiscsak ő tűnt expertnek a különböző sérülésekben. Igaz, hogy ő kicsit gyorsabban gyógyult, de azért valami viszonyítási alap kellett.  

Létezik az a pillanat, amikor olyan gyorsan történnek a dolgok, hogy csak az agy egyik része fogja fel, míg a másik fontosabb problémákkal van elfoglalva.
Az, hogy kapok egyet, teljesen lemarad a többi, más lényeges mellett, csak úgy van, mint ironikus színtere a káosznak.
Sípoló fül, enyhe szirénázás a fejben (vagy valóságban) valami zsibbadás és furcsa enyv, aminek nem fogom fel a színét.

Ráadásul ismretlen szereplők egész jó barátok epizódja játszódik le előttem és foglalmam sincs melyikük Rachel, vagy Ross.
-Persze, semmi gond!
Az első hülye mondat, amit kibökök az alacsonyabb lány felé, akit igazából tényleg nem látok rendesen, úgyhogy csodálatos, miközben folyik szemembe valami.
Itt egy apró közbeiktatásként leereszkedik rám valami kétely: lehet leszart egy galamb is?
De aztán rájövök, hogy vér, mert két zsebkendőt is kapok a lányoktól, a vörös hajúét összegyűröm, nem tudom a miért és kitartóan próbálok válaszolni az aggodalmasnak, valamiért örülök ebben a pillanatban, hogy nála legalább magasabb vagyok - és ez legyen már a legkisebb problémám!
-Ennyire ronda? Mert nem is nagyon érzem. Ja egen…
Biztos fogom majd ha lehámlik rólam az adrenalin, de az élet tovább soroz sokkokkal. Amint belenyúlok a sebbe és szemöldökömnél kitapintok egy szakadást, mér a vér se tűnik szarnak, jók vagyunk. A vér menő. Vagy legalábbis akkor, ha maga Pókember ugrott ide segíteni, mialatt kettőt pislogtam valahol. De várjunk csak!
Próbálom felfogni, hogy még a vörös lány is rugdossa azt a valamelyiket és kezdem hülyén érezni magam, főleg, mert rövidesen a napszemüvegem is vándorolni látszik, csak futó pillantás jut például egy kutyának, akit minden normális körülmény között össze vissza simogatnék.
Szóval ott tartok a storyban, agyban, hogy a vörös hajú lány beszél, rajtam lenyomták a pánik gombot, vagyis az egész életem lepereg, amit a grimoár jelent és egyetlen oda nem illő szó ragadja meg figyelmem, csak hogy még katatónabb állapotba zuhanjak.
Cow.
Beugrik a Glitch által pötyögött szöveg, avagy a mátrixból egyszer csak kiviláglik, mint egy kód és tátott számba belecsorog egy adag vér.
Közben nem tudom melyikünk fogja hamarabb elhányni magát, de ha ez egy lóverseny lenne, sokan fogadnának rám.
Valamelyik zsebkendővel kitörlöm egy részét, körülbelül úgy nézhetek ki, mint egy elrontott indián festmény, ekkor rezeg a telefonom is, amiben megerősítést nyer, hogy Glitch az előttem álló zavarodott, vörös hajú lány.
Épp csak elolvasom, azt is félvakon, de esélytelen, hogy bármit is pötyögni tudjak, így is kövér cseppekben adagolódik telefonomra az agyvérem. Hogy tud ennyire vérezni egy szemöldök öcsém?
Volt már, hogy becsapott egy negyvenes fickó, de az romantikus plot akart lenni, mégis most legalább akkora hátraszaltót vet velem a világ, hogy újra itt egy hasonló szitu, csak annak pont az ellentéte. És nem is az a gáz, amiket most írogattam… De ki emlékszik már egy 15 éves srác merevedésére különféle színésznőcskék után, nem?
-Áh, akkor te vagy Glitch és még volt képed azt mondani Manhattan nem is olyan kicsi? Különben lehet én is bejátszottam volna a helyedben. Egyszer wowon…
Megrázom a fejem, mert mindent ultragáznak érzek, ami hirtelen elhagyja a szám - és még piercing is van benne, vetődöm inkább a grimoárért, ami most éppen napszemüveg és a fekete hajú lány tuti a világ barmának néz, hogy csaknem bemászom egy kanálisba valami vacakért. Vagy az előbbi monológ az oka? Nem volt több két mondatnál, remélem.
-Tényleg minden oké, csak meglepődtem pár dolgon, de legalább lesz szája a szemöldökömnek.
Magyarázom neki bár egy oktávval feljebb, mint ahogy beszélni szoktam.
De a világ megint rácáfol azzal, hogy a magas srác, aki valószínűleg a világ legmenőbb arca címére pályázik - kapja be, konkrétan pókfonállal adja vissza a cuccom. Még egy adag vér alapos lenyelére, aztán már tényleg felkavarodik a gyomrom.
Blazírt arccal visszaadja, de mintha csak tudná, nem a kínaiaktól vettem.
-Amúgy ez most a valóság? Te vagy?
Itt megakadok, kiveszem szépen a kezéből a szemüveget, ezzel nagyjából egy időben észreveszem (szóval tényleg nincs agyrázkódásom) hogy néhány kiscsaj sikoltozva vakuzik. Francba!
-Ja, igaza van, nem kell taxi, amúgy nem messze lakom. Semmi baj, tényleg. Ez meg…a…halott nagyanyám hamvai vannak benne.
Lekapom a fejemről, de óriási pechemre, valahol tudat alatt, nem is értem hogyan, kurvára visszaváltozik eredeti formájába, vagyis egy határozottan régi máguslexikonná, üres lapokkal.
-Az a helyzet, hogy nagyon hálás vagyok, de el kellene tűnnöm, mert még rám hívják a mentőket és ez már rajta is van a neten szerintem.
Hajtom le a fejem, mert az isten sem vallathathatná be a civil foglalkozásom Ezelőtt a glitch lány, konkrétan egy pókember és egy ennyire aranyos másik lány előtt. De az biztos, hogy perceken belül ellep bennünket a minden is, vagy legalábbis az a néhány tinilány, akik sikoltozva igyekeznek felénk.

– Jeez! Kaine! Minek hiszed magad, szellemnek?! Ne ijesztgess! – mert kérem én majdnem kiugrottam még a ruhámból is a nagy „Bú”-ra. Érzékeltem, hogy ott van mögöttem, azért nem estem el.
– Mit nekem egy megbízhatatlan Őrangyal, ha itt vagytok nekem ti? Szerintem ezerszer megbízhatóbbak és hatásosabbak vagytok! – ilyen K.O-kat amúgy sem látni Mortal Kombatban, amiket ők toltak. – Ja, meg pontosabbak! Még annyit se tudtam mondani, hogy „Expecto Patronum”, már itt is voltatok – suhintottam egyet pórázt tartó kezemmel a levegőben, mire a kávé majdhogynem kilöttyent. – Jujujuj, és igen, a testemmel védem őket – lestem fel rá bizakodó mosollyal, kidüllesztett mellkassal amiért dicséretet is kaptam. Pepitában úgy téve mintha az előbbi majdnem baleset meg sem történt volna. Szavait viszont nehezen tudtam összeegyeztetni nézésével, mint aki mentem átszúr egy karóval! Valami rosszat mondtam? Tettem? Úúú, csak nem, na neee, irigykedik a „pörgőrúgásomra”?! (Mármint én pördültem és nem a rúgás.)
– Arrow remek edző – hajoltam közelebb hozzá, hogy a bizalom jeleként minél halkabban adhassam át az infót. – Megengedem, hogy eljárj vele futni. Feltéve, ha Őkelme is szeretné – súgtam oda neki. Bár kételkedtem, hogy kiskutyámnak bármiféle ellenvetése lenne. Valamiért imádott Kaine idegein táncolni.
Miután mind a három fő kétajtós szekrény elhagyta körünket, rögtön odagaloppoztam Lilihez, hogy co-opban megkezdtük Ugróegér ellátását. A „Cow” után egyébként teljesen jogos kérdés volt a többi, főleg a telefonszámmal ellátott pohár. Persze lehetett volna ezt máskorra is időzíteni, de egy röpke válasz belefért.
– Poison Ian – gondoltam ebből eléggé egyértelmű, hogy mit sikerült átköltenie a baristának. – Mondom én, hogy szerintem szemproblémája volt. Kaineből Britney lett – miként azt a „Spears” is tükrözi.
Hát, a vérmennyiség láttán komolyan indokoltnak kezdett tűnni a mentősautó, mert itt a CPR sem segít. Csak… fontosabbnak tűnt a cringe vallomáson mielőbb túlesni, még ha írásban is. Nem voltam büszke magamra, hiszen Ugróegér megérdemelte volna a rendes ellátást és roppant mód nem kellene még ezzel is felzaklatnom.
– Bocsi, de be kell látnod, hogy hozzám képest elég nagy Manhattan – préseltem ki magamból, bűntudattal teli ábrázattal, miközben elpakoltam a mobiltelefonomat. Ok, a random találkozást tényleg nem kalkuláltam be tizenöt perccel ezelőtt. Mégis, mekkora volt ennek az esélye?! És azt se ártott volna belekalkulálnom, hogy alig volt velem egymagas. Pedig tényleg nem beszólni akartam…
– WOW-ban? Akkor már inkább a Star Wars Battlefront II-ben! – ott legalább Vaderként elém állhatna EPIC monológot tolni.
– De hidd el, hogy coming out-olni akartam volna! Csak nem így… nem most… Remélem, hogy nincs harag! Mármint, ha van, azt is tökre megértem – haraptam rá alsó ajkamra, leszegett fejjel. – Csak tini voltam ééés fura. Nem most, hanem régen! Na jó, a furát felvállalom – a tinilét lenyomatát igyekszem levetkőzni. – Mentségemre… nem gondoltam volna, hogy befutott zenész vagy – ez mellett még az én világhálón tolt genderswap-om is eltörpül!
– Egyébként srácok: bemutatom nektek Ugróegeret – pillantottam Lili, aztán Kaine felé. – Egy régi barátom az online világban, IRL pedig király muzsikus – legalábbis bizakodtam, hogy a barát jelzőt továbbra is használhatom. Mindenesetre értékeltem, hogy nem firtatta miként is lepleztem le. Az egy külön történet lett volna.
– Öhm… napszemüveg? Izé… napszemüveg! – feleltem meg készségesen Kaine döbbenetes kérdését, Ugróegeret is beelőzve. – Tudod, a Nap menő hárítása ellen. +2 coolness és +2 fashion pontot ad – osztottam tovább a kiegészítő értékeit.
A hirtelenjében elcsattanó fényképezőgépek és mobilok fotói között megrökönyödve, már-már ösztönből húztam fejembe a kapucnimat. Aztán fél füllel hitetlenkedve hallgattam, hogy elhunyt nagymamájának a hamvait tartalmazza… a napszemüveg? De mégis azt hogyan? Kérdésem viszont hamar megválaszolásra került, nem is akármilyen módon.
– Waaaooow, láttátok ti is? Vajon, hogy csinálta? – hitetlenkedve vontam el tekintetemet a körénk gyűlt embertömegről a könyvre. – Aszta Ugróegér, nem tudtam, hogy bűvészkedni is tudsz! – bár számíthattam volna rá, hogy egy csomó fact lesz, amit nem tudok vagy nem úgy tudok róla, ahogy eddig tudtam.
Mikor hirtelen felhívta a figyelmemet, hogy a környező civilek már tuti javában postolnak is, jól levert a víz. Pedig Ugróegérnek nagyobb félnivalója volt. Ha kikerül a világhálóra hol van, akkor vissza is kívánhatja a korábbi gorillákat.
– A „Mi casa” közelebb van! – jelentettem ki. – És Laze tud elsősegélyt! – legalábbis reméltem. Volt jogsija az pedig Eü-vizsga nélkül nem lehet! – Elintézem a felvételeket, ti vigyázzatok Ugróegérre, lécci! – váltottam egy gyors, gondterhelt pillantást Kainenel, majd Lilivel. Csak egy rossz képkocka kellett és annyi a világi jó életnek itt, Manhattanben! Amiről nagyon nem akartam lemondani. (Sandítottam, hogy Ugróegér is hasonló cipőben jár, talán kevésbé életveszélyes módon.) Csak egy tagnak kell látnia a maffiából és kövi nap kopognak is az ajtón. Kopogni? Rájuk rontják, aztán… Brr. Nopey-nope, nope from Nopeland!
Olyan gyomorgörcsöm volt a szitutól, hogy igazából nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyű lesz elrugaszkodnom egyik telefonból a másikba, hogy szépen sorjában töröljem a videókat, amik nem lenne jó, ha napvilágot látnának. Mindegyikre tolva az egy-egy órás shut down-t, hogy még véletlenül se tudják újrakezdeni. Persze abba bele sem gondoltam, hogy kívülről olyan, mintha lefagyott volna az operációs rendszerem, amíg távol vagyok a testemtől. Miként abba sem, hogy mit fogok csinálni, ha nem sikerült visszapottyanom a bőrömbe. Szerencsére utóbbi nem történt meg, ellenben a szédülést és az enyhe hányingert nem úsztam meg így sem.
– Uh, azt hiszem mindegyik meg volt, öhm… a többiek? – pillantottam tanácstalanul Lilire, mikor realizáltam, hogy se Kaine, sem Ugróegér már nem volt a köreinkben. – Úgy érzem magam, mint aki egy pillanatra fordult el, de közben epizódokat hagyott ki, tökre FOMO-m van – néztem Lili felé, felzárkóztatásra várva. Azért remélem, hogy jól vannak a srácok.

Hát, a szőke fiú válasza nem igazán győzte meg. Valahogy kételkedett abban, hogy semmi gond nem lenne.  
- Attól függ, kit kérdezel. Szerintem egy halloweeni horrorházban a csodádra járnának, mint a srácnak, akinek baltát állítottak a fejébe - húzta el a száját. Hogy maga a seb ronda volt-e? Azt nem tudta, még nem igazán fért hozzá a zúzódáshoz a sok vértől. Komolyan, hogy lehetett ennyire betalálni azt az eret a srác szemöldökénél? Eleinte kételkedett abban, hogy Kaine bevonása és problémamegoldása nem túlzás-e, de ezt a sebet látva ezt el is hessentette. Ha az első ütés ennyire durva volt, akkor ezek a tesztoszteron-huszárok tényleg a kórházba küldték volna a srácot.  
- Hát ennek a baristának fura egy zenei ízlése van - csóválta meg a fejét. Britnes Spears és a Pussycat Dolls? Oooké. Szerinte ezek már eléggé kimentek a divatból, de végülis... Bár a srácokat sajnálta, hogy ezzel lettek azonosítva. És mihh volt az a telefonszám a “Hívj fel! <3” felirattal Laze poharán? Hát, ez így elég lutris megoldásnak tűnt randiszerzésre. Nem is kapott szikrát nagy hirtelen. Csak a bizonyos név ütötte meg a fülét.  
- Glitch? - nézett kérdőn Romyra. Hallott egyet-mást arról az alteregóról, de nem gondolta volna, idáig ért a keze. Azért a nagy egymásra találásra csak pislogni tudott. Elsandított hátra, hátha Kaine többet ért az egészből. De neki is új figurának tűnt a szőke fiú, úgyhogy efelől kicsit megnyugodhatott.  
- Mi van veled és a zenészekkel? Valami extra talented van a bevonzásukon? - kérdezte Romytól, elharapott kuncogással. Előbb a rejtélyes Oliver, majd Jake a Purple Haze-ből, most meg ez az Ugróegér? Ha nem ismerte volna jobban, már-már azt gondolta volna, Romy direkte beállította a keresőt a mobilján a zenészek bemérésére.
- Biztos vagy benne, hogy a kávé nem csak fokozná a vérzést? Tudod, értágítás és vérnyomás növelés, meg minden - magyarázta Kaine-nek az aggodalmát. A napszemüveg körüli mizériának ő eddig nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Aztán volt szerencséje végignézni a különös visszajuttatást, és a még különösebb magyarázatot.  
- Hallottam már olyat, hogy hamvakból ékszert csináljanak, de szemüvegkeretet? Van olyan, aki ezt megcsinálja? Szerintem téged valahol átvertek... - állapította meg egy jelentőségteljes pillantással. Aztán persze tátva maradt a szája. 
- Miau - ennyit tudott hozzáfűzni Romy kommentárjához, ami Ugróegér bűvészmutatványát illette. Nos, már kezdte sejteni, miért pislogott a srác korábban úgy, mint hal a szatyorban: határozottan összezavarták az események, pedig mutáns családból származott. Bár mióta Romyval lakott, a cifra események szintje határozottan magasabbra emelkedett.  
Romy gyors tervezésére kapcsolt. Sebtében bólintott, és hagyta barátnőjét rákészülni a következő felvonásra.  
- Tényleg csak két saroknyira lakunk, nálunk meghúzhatod magad - mosolygott a szőke fiúra, majd Kaine felé fordult. - Megtennéd, hogy elviszed hozzánk? Mi is megyünk majd utánatok, de szerintem lassabbak leszünk. Ti meg nélkülünk gyorsabban kifuthattok a rivaldafényből - tette hozzá magyarázatként. Azt még megvárta, hogy Kaine és Ugróegér elillanjanak, aztán csak közel állt Romyhoz és várt, hogy végezzen az elektronika kivégzésével. Eközben igyekezett úgy tenni, mintha itt minden a világ legtermészetesebb dolga lenne. Igyekezett elhinni és elhitetni, hogy errefelé tényleg nincsen semmi látnivaló. Egyáltalán semmi. Amikor Romy visszatért, Arrow pórózát visszaadta neki.  
- Előre mentek. Gondoltam úgy gyorsabb, mi meg majd beérjük őket. Amúgy a szétszóródott dolgok a tieid? Szedjem össze? - kérdezte, mivel azért látott némi vásárfiát a földön, ami inkább nassolnivalónak látszott, mint tényleges bevásárlásnak. - Szerintem mi hazafele nyugodtan belekezdhetünk a kávéba. Ne kapkodj, eléggé elsápadtál. Mély levegő, tudod - mosolygott Romyra, és ha kellett, akkor összeszedte a földön lévő szétszóródott holmikat. A Rolly nevű kávét felajánlotta barátnőjének, hogy akkor hazafele valóban elkezdhessék kortyolgatni.  
- Szóval kicsoda Ugróegér? És mi történt? Ne kímélj - kérte, miközben már a Mi Casa felé terelte a Romy&Arrow duót. Kalandból bőven elég volt mára ennyi.