Egy nagyszerű ismertség kezdete ~ hogyan hozzuk a frászt rá másokra

- Tudom milyen az a multiverzum. De nem, nem hiszem, hogy találkoztam volna ott veled. - eltűnődve figyeltem Romy vonásait, de semmi nem ugrott be rá, se egy ismerős szeplő, se semmi más. Az sem biztos, hogy bármilyen formájában találkoztam bármelyikükkel is, így én a puszta véletlennek tudnám csak be az eddig történteket. A miértemre nem tekintettem úgy, mint egy ehhez kapcsolódó tény. Az alacsonyabb lány szavai hallatán viszont egyszerűen lezártnak is tekintettem a témát. Kár lett volna tovább ragozni, keresgélni a mikénteket, alaposan kielemezni, ez épp elég volt, hogy csak az én fejemben játszódott le újra és újra, de főleg amiatt, mert a megmagyarázhatatlan dolgokat szerettem volna mindig csak megérteni.
A kutyás okfejtést csak annyiból volt érdekes hallgatni, hogy ha valóban itt maradnék, nme ártott miféle bestiával kellett számolnom. Mert amennyire meglapult az érkezésemkor, annyira elevenné vált, hogy kiszimatolta a drogot, na meg ahányszor a labda emlegetve lett, láttam én, hogy a fülét úgy hegyezi, mintha csak kaját kapna. De ezen felül nem különösebben tudtam volna kutyás tapasztalatokat megosztani, így leginkább csak bólintottam vagy hümmögtem az észrevételekre. Legalább látják, hogy nem leszek egy nagyon zavaró tényező itt a lakásban.
A megszegésre felvontam a szemöldököm egy pillanatra. Nocsak, ellentétes gondolatok? Akkor most melyiket vallja igazán?
- Nekem nincsenek triggereim. - jelentettem ki elég határozottan, bár abból kiindulva, hogy soha senkivel nem laktam együtt, az pedig, hogy a laborban milyen apróságokat véstek fel rólam, ég és föld volt. Ott nem az foglalkoztatott senkit, hogy horkolok-e vagy mennyit beszélek, egyszerűen csak a fejlődésem érdekelte őket. Aztán lehet két nap után azt mondják, hogy nem vagyok egy lakáskompatibilis egyén, de addigra talán rájövök, hogy miért ennyire visszatérő számomra kellemetlen és megfejthetetlen tényező ez a találkozás. Nem mintha egyébként problémát csinálnék abból, hogy éppenséggel kidobtam az előbb is valamit...
- Szóval kell a plusz kéz. - levontam én a lényeget, aztán hogy ezt ők hogyan értelmezték, nekem mindegy volt, ha az lekkett ahhoz, hogy maradjak, bepakoljunk ide egy szárítógépet is, akkor ne rajtam múljon. Talán nem halok bele egy ruhavételbe sem, lévén nekik sem igazán akad itt semmi olyan göncük, ami rám jönne.
- Jogsim az nincs, de vezetni tudok. - hamar megtanultam, hogy ebben a világban papírok nélkül nem igazán lehetett érvényesülni feltűnés nélkül. Egyszer már megpróbáltak lemeszelni egy kölcsön vett kocsival, aztán kénytelen voltam a rendőrt kiütni és lelépni mindent hátrahagyva. Egyszerű megoldás, a maszkből pedig semmit nem látott a pasas.
Azért nem ártott őszintének lennem, hogy még nem laktam másokkal még akkor is, ha ezzel esetleg magam alatt vágtam a fát. Szerencsére inkább szabályokba mentünk bele, mint az ajtón kitessékelésbe. Belegondolva fogalmam sem volt arról, hogy próbáltak volna meg kirakni, mert ha nem akarok mozdulni, akkor nem mozdulok. Egyikük sem tűnt úgy legalábbis fizikailag, hogy ezt könnyedén áthidalják. Igyekeztem megjegyezni, hogy a lakás melyik része merre van és honnét mi nyílik esetlegesen, ha még egyes ajtók nyitva is lennének.
- Nincsenek ismerőseim. - szúrtam közbe a szabályok részletezése közben, az elsővel gondom sem lehet, hisz mégis kit hoznék ide saját magamon kívül? A további megjegyzéseire elég kurtán sikerült ránéznem. Mégis hogy érthette azt, hogy jóban van a bojlerrel? Valami okosbojlerük van? Igen, ez lenne a megoldás, mert biztos, hogy nem az, amire egyébként is gondolok. Hirtelen olyan deja vu érzés önt el, mintha ezt már egy teljesen más szóhasználatban hallottam volna? Nem, tutira nem hallottam ezeket a szavakat még soha senki mástól. Aztán biztos most jól elbambulva is figyeltem Romy vonásait, így végül csak hümmögtem egyet.
Az egész fürdőbemutatós szituációt éreztem egyszerre hasznosnak és kicsit se eleje se vége helyzetnek, amikor is már fejben készültem volna megragadni a maradék ruhaneműt, csak a mozdulat maradt félbe a levegőben, ahogy mögöttem ismét megszólalt. Én is visszasandítottam rá, fürkészve a lelkesedést az arcán. Egészen addig, amíg csak magamra nem maradtam a szőrös négylábúval. Egyszerűbb volt kitessékelnem, mint szenvednem vele.
De teljesen átszellemülten csatlakoztam be a társaságba percekkel később és a pizza illatára a hasam is megkordult. A pénzt én képes voltam úgy osztogatni, mint a cukrot mindenféle szívfájdalom nélkül. Most jól is jött, mert a futár már menekült is, én pedig megkaptam a dobozokat. Biztos, hogy a legéhesebbnél lesz ez így jól?
A soron következő jelenetre csak figyeltem, ahogy Romy köztem és a padló között figyelget, nem mondanám, hogy nem néztem én is le egyszer, hogy mi olyan érdekes, de csak újabb bólogatásokkal igyekeztem megerősíteni, hogy a ruháknak bizony hűlt helyét találtam. Én tényleg fel akartam öltözni, elvégre mégsem akartam egy szál kisgatyában enni is, aludni is meg mindent is csinálni. De az éhség... az éhség nagy úr.
- Oké, én elhiszem. - emeltem fel a szabad kezem is, elengedve azt a kérdést, hogy "most megzavartam valamit?". Kissé azt éreztem, hogy akkor sosem bontunk pizzát. Pedig nekem is akadtak ám kérdéseim, ez a pasas gyakran jön-e ide vagy az a másik, akik szintén ott voltak, amikor telibe kapott az az autó. Aztán itt volt az is, hogy akkor most tényleg itt maradok-e vagy csak átmenetileg viselnek el, hogy az a fenti szoba merre van és az is, hogy mikor akarták megejteni azt a bevásárlást. Igen, most már egy szelet pizzával a hasammal sokkal könnyebben benne lettem volna bármiben.
A dobozokat végül csak lepakoltam oda, ahol a ruhák is leledzettek és minden további nélkül magamra szedegettem. Itt-ott ugyan mintha feszes lenne, ahogy a karom is kinyújtottam benne, de itt nem terveztem komoly nyüstölés alá venni a cuccot, hogy gondot okozzon.
- Tőlem aztán nem fog kapni, kajairigy vagyok. - hogy ez csak kutyákra terjedt ki, vadidegenekre vagy másokra, még nem döntöttem el. Ahogy azt is reméltem, hogy szó szerint veszik azt, hogy nem igazán laktam másokkal, se alkalmazkodni nem alkalmazkodtam, de még csak nem is hallgattam. Izgalmasnak ígérkeznek a következő napok. Vagy akár hetek.