To have and to hold

MJ & Peter

Csak elismerően bólintok Betty "teljesítményére". Mindig is feltörekvő volt, precíz, és fegyelmezett, ehhez jött az is, hogy marha okos, így nem csodálom, hogy már szinte betört és karriert csinált.
- Hát nem semmi. Kicsit ilyenkor sajnálom, hogy már nem beszél velem, bár megtudom érteni. - forgatom a szemem, nem vagyok a legkedvesebb ember, ezért akár díjat is érdemelnék. De azt hittem Ned, én, Betty, Peter mééég talán Flash is... na jó nem, barátok leszünk annyira, hogy legalább világhálón kommunikáljunk. De Petert kitörölték az emlékeinkből, talán Ő volt az az erős kapocs, aki összetartott minket. Ned-nek is új barátai lettek a fősulin. Végtére is az a lényeg, hogy jól vannak, sikeresek, és boldogok.
Peter magyarázkodását, pedig karba tett kézzel hallgatom, és szigorúan nézek rá. Mire a végére ér, kifújom az eddig bent tartott levegőmet, amivel megakadályoztam, hogy ne szóljak közbe. Mikor megragadtam a vállát, most még jobban el gondolkodom ezen, hogy ezt kirázzam belőle.
- Peter. Nem tudom, ezt még jobban elmondani, de igyekszem, és nem szeretném többször elismételni magam. Tudod mennyire utálom ismételni magam. Kérlek jól figyelj, és próbáld megérteni, megfogadni, amit most mondok: Nem önzőség az, hogy ha magadra IS gondolsz. Élned kell, keresned kell pénzt, ahhoz hogy élj, és tudj segíteni. Akkor már miért ne tennéd azt amit szeretsz? Annyi mindenről ábrándoztál, hisz a tudománnyal is segíteni fogod az embereket! Sőt lehet a végén sokkal jobban, mint megállítani pár bűnözőt. NEM tudhatod addig, amíg nem próbálod ki. És nem fogom hagyni, hogy elenged, elveszítsd önmagad! Ráadásul így, komolyan? Dr. Crawford adna neked állást? Peter, kérlek! Nem tudom mit teszek veled, hogy ha ezt visszautasítod!! - mély levegőt veszek, és igyekszem lenyugodni.
- Kérlek Peter, a kedvemért, ha nem magadért. - már kedvesen mosolyodom el, és alig várom, hogy beleegyezzen, és átölelhessem. De addig ezt a jutalmat nem adom meg egyikünknek sem.
- Jó rendben benne vagyok. Miért mi a bajod az alkohollal ? - vigyorodom el.

...x

Michelle & Peter

falling survived you're the best! <3

Enyhén oldalra döntött fejjel nézek rá és rosszallóan ráncolom a homlokomat, mikor a "megtudom érteni" részt kiejti a száján. Úgy sejtem, ha szóvá tenném a dolgot, azzal indokolná meg, hogy az ő szemszögéből csak egy reális megjegyzést tett, de nekem nem fér a fejembe, hogy egy ilyen félelmetesen okos és gyönyörű nő hogyan lehet ilyen negatív véleménnyel magáról. Bármennyire szeretném érte bünetésül váratlanul felkapni és megfenyegetni egy rögtönzött hálóhintázással a legmagasabb felhőkarcolók között, félő, hogy egy ilyen megmozdulással felvernénk a ház többi lakóját, így kénytelen vagyok beérni az érvelés útvonalával.
- Ezen még változtathattok, nem telt el annyi idő, hogy olyan legyen, mintha két idegen kezdene el beszélgetni egymással. - sok minden történt azóta, hogy utoljára az ismert folyosókon jártunk és arról beszélgettünk hármasban, milyen lesz majd máshol új életet kezdenünk, de a hónapok kaotikusan csapongó hullámai még nem duzzadtak évek kétségbeejtően messzire nyúló óceánjává.
- Csak gondolom Bettynek is új ez a helyzet... ha belegondolsz, amikor nem a tudományos szakkörrel lógott, akkor Jasonnel dolgozott a sulihíradó következő adásán, most pedig mindenki szétszéledt. - ecsetelem az én megközelítésemet, hogy árnyaltan, de azért éreztessem vele, hogy szerintem nem az ő stílusa okozta a kommunikáció hiányát.
- Jason Washingtonba költözött a szüleivel, Ned és Flash Bostonban vannak és koleszos szobatársak lettek, Abe és Cindy meg.... - itt kicsit megakadok, ahogy rájövök, hogy azért vannak kisebb hézagok a tájékozottságomban.
- ... nos, ők nem tudom, hogy pontosan hol vannak, de azt igen, hogy összejöttek. - éééés ezzel lehet, hogy kicsit creepyvé vált amennyit tudok, szóval égő arccal iserem be:
- Egyik este nem tudtam aludni, úgyhogy a közösségi oldalakat bújtam. - tudni akartam, jól vannak-e. És szerencsémre, nem kell ismerniük ahhoz, hogy erről informálódni tudjak.
A mondandója végén már elnyílnak ajkaim, hogy rámutassak valami buktatóra az érveiben... de aztán rá kell döbbennem, hogy nem találok fogást azon, amit felhozott, úgyhogy becsukom a számat és másodpercekig csak csendben hezitálok, mielőtt egy aprót bólintok.
- Igazad van. - mondom ki, ha esetleg kérdéses lett volna. De bármi esélyem lenne mégis megpróbálni szavakkal sarokba szorítani, az elúszott, amint bedobta, hogy akkor tegyem meg az ő kedvéért.
- Ez... kegyetlen húzás volt, Miss Jones. - kár, hogy a mosolyom megint elárul és egyértelművé teszi, hogy képtelen vagyok neheztelni miatta.
- De győztél. A héten elintézem a jelentkezést. - most, hogy már nem akarja egy extradimenzionális entitás felfalni a bolygónkat, fura lesz megint ilyesmivel foglalkozni.
- Semmi, ez csak amolyan szakmai ártalom. Tudod... fenn kell tartanom a felelősségteljes önbíráskodó látszatát. - azt tegyük félre, hogy alapból ez a két szó mennyire nem illik egymás mellé.

...

MJ & Peter

Fura az élet haladtával barátságok, amikről azt hinné az ember örökké tartanak, cseppet sem fognak. Kissé ideges leszek ettől, hogy ennyi idő után találkozzak Betty-vel főleg, mert neki semmi emléke nem lesz Peterről, azon kívül amennyit találkozott vele a Harsonánál. De a közös kalandok, kirándulás, stb semmi, számára Peter nem volt az osztálytársa. Így vigyáznom kell minden szavamra majd, ne mondjak fura dolgok.
- De felkészült valaki. - mosolyodom el. Megvallom, én senki után nem kutakodtam. Elengedem azt, aki engem is elengedett. Nem szeretek más terhére lenni, és úgy vagyok vele, ha az illető nem keresett, akkor nem ér rá, vagy nem érdeklem már. De nekem is úgy pörgött minden körülöttem, hogy eszembe se jutottak. Ned néha.
- Értelek, de nem biztos hogy ez jót tesz neked. Vagy úgy érzed? - kérdezem aggódva. Hisz olyan emberek után nézelődik, akik már nem emlékeznek rá, neki pedig megannyi kedves emléke van. Fájdalmas lehet neki, főleg Ned-et nézni. - A lényeg, hogy mindenki boldog, és biztonságban van. Megnyugodhatsz. - bíztató a mosolyom.
Igyekszem a lelkére hatni. Egy borzasztó okos ember, aki tényleg, valójában az emberek segítéségre szentelné az életét, és tudom, hogy sikeresen... nehogy elpazarolja. Ki tudja amúgy is, bármi történhet, hogy ne tudjon szuperhősködni. Akkor mi lesz? Amúgy se biztató egy hajléktalan hős. Mikor megnyugtat csak kifújom a visszatartott levegőt.
- Köszönöm. Hidd el, jól döntesz. - mosolyodom el. - Végén meg el is tudsz költözni abból a lyukból. Valami borzasztó az a lakás. - viccelődök, de tudja, hogy komolyan gondolom. Együtt igyekeztünk kitakarítani, de akkor is tuti, hogy patkány lyukat is találtam. Jól bepókhálózta, és azt mondta majd befoltozza, de tuti épp rágja az egyik ott hagyott pizza szeletet jelenleg is. Fontos az otthon, fontos, hogy legyen egy olyan otthona az embernek ahol jó érzi magát. Teljesen más egy jó környezetben lenni, mint egy szörnyűben, ahol állandóan dohos szag van. Kihat az emberre.

...x

Michelle & Peter

stay survived you're the best! <3

Megjegyzésére villantok egy magabiztos vigyort, előszedve egy csipetnyit abból, amit Mr. Stark riposztjainak megfigyeléséből és előadásmódjából tanultam.
- Ezt úgy mondod, mintha meglepetésként hatna, pedig mostanra már tudhatnád, hogy én mindig felkészült vagyok. - kivéve amikor nem, és ezt az eshetőséget támasztja alá jobban az, ahogyan a mai nap alakult, de megengedek magamnak annyit, hogy ezen a pillanat kedvéért egy elegáns mozdulattal túllépek. Amire szükségem is van, mert a következő kérdésén egy picit elidőzök. Jót tesz-e? Őszintén nem tudom. Bizonyos tekintetben igen, míg más lencsén keresztül szemügyre véve valóban feleslegesnek tűnhet, amit csinálok, hiszen végső soron semmin sem fog változtatni.
- Csak tudni akartam, hogy a többiekkel minden rendben, ez minden. - jobb válasz hiányában ennyit tudok kipréselni magamból, mert igen, az emocionális vonzata egy teljesen jogos felvetés és hazugság volna azt állítanom, hogy szemernyi fájdalom vagy szomorúság sincs bennem, de ha valamit megmutatott Dormammu mentális támadása, az az volt, hogy elfogadhatom mindezt a részemként. Azt, ahonnan indultam, azok emlékét, akik már nincsenek körülöttem, a tévedéseimet, és a hibáimat egyaránt. Ahogy Yoda mondta, a bukás a legnagyobb tanítómester.
- Most már nyugodt vagyok. - pillantásom végigsiklik az arcán, némán üzenve felé, hogy ez a nyugodtság kinek köszönhető.
- Remélem, tisztában vagy vele, hogy most szóltad le a nagyon komoly főhadiszállásomat. - tátom el a számat kis megjátszott sértettséggel a hangomban.
- Ez ma már a második kihágása, hölgyem. - csóválom meg fejemet, szám sarkában ott lapuló mosollyal. Nyilván lenne még mit fejleszteni a jelenlegi lakhelyemen, de nem igazán ekörül keringtek a gondolataim mostanság. Vagyis, ami azt illeti...
- Ha már így szóba jött, még az egész világvége hangulat előtt elgondolkodtam rajta, hogy átköltözhetnék Forest Hillsbe. - a tétova bevezetőm alatt szívverésem fokozatosan felgyorsul, az ajkaim pedig kiszáradnak idegességemben.
Nyugi már, Peter! Ez nem olyan, mintha egy eljegyzési gyűrűt húznál elő váratlanul! Mi a legrosszabb, ami történhet? Legfeljebb hülyének tart és félresöpri az ötletet.
- Azon a környéken születtem, úgyhogy ez mindenképpen előny. És csendesebb, kisebb a forgalom, kevesebb a kíváncsi szempár, szóval nem lenne olyan feltűnő a mászkálásom... - oké, kibököd végre a lényeget vagy a pro lista mellé még előhuzakodsz az ingatlanárakkal is?
- ... és hát tudod, hogy minden idegen támadásnál engednek az árakból... - költői kérdés volt, nyögd már ki!
- ... és... hát... bőven elég lenne ott a hely... két embernek is. - alsó ajkamba harapva várok, észre sem véve, hogy közben az ujjaimat tördelem magam előtt.

...

MJ & Peter

Tulajdonképpen megtudtam érteni, nekem is néha eszembe jutottak, de csak Ned után néztem néha, de annyira eltávolodtunk, hogy hiába jut eszembe néha, annyit tudok róla, amennyit megoszt a közösségi hálón.
- Persze, megértelek. - húzom el a számat, valóban megértés tükröződik a tekintetemről. De nem jó dolog, ha ezért gyötörjük magunkat.
Csak forgatom a szemem.
- Az szó szerint egérlyuk. Szaga is olyan mint az egér kajak, már elnézést a nem túl kifinomult hasonlatért. - sóhajtok, nem igazán foglalkozik azzal igazán hol lakik, hisz alig van otthon. Ha jól vettem ki minden egyes szabadidejét járőrözéssel tölti. Amit szintén nem tartok nagyon egészségesnek.
Mikor felhozza hova költözne, csak kikerekednek örömömbe a szemeim, de az hogy mégis miből, pont akarnám megkérdezni de látom, még szeretne valamit. Csak vároook, meresztem a szemem, bátorítóan nézek. Az egy szép nyugodtabb környék, már amennyire tudom.
Mikor már értem mire akar kijukadni, nagyon nehezen, csak elvigyorodom.
- Most azt mondod, hogy költözzünk össze Forest Hillsbe? - most kissé talán kifejezéstelen lehet az arcom, a meglepődéstől, és hogy hirtelen nem is tudom hogy reagáljam le. Mármint nem a választ, hanem hogy előrukkolt vele. Soha nem mertem volna ezt megkérdezni tőle szerintem. Annyira magának való ilyen téren, büszke arra a kuckójára. De hála az égnek még sem annyira.
- Ez, ez tök jó ötlet. - lelkesedem fel hirtelen, mint akit felpofoztak. - Egész nyugis arra fele elvileg, és én is terveztem elköltözni, nem azért mintha nem lenne jó itt, imádom velük lenni, csak azért necces mikor az embernek egy szuperhős a barátja, akit eltitkolni kéne... - hablatyolom egy levegővel zavaromba. Legalább oda tudnék rá figyelni, és a szüleimnek se kéne hazudnom minden nap.
- Tuti ezt szeretnéd? Miből fogjuk fizetni? Mondjuk két fizuból csak kijön, ugyeee ez azt jelenti TÉNYLEG elfogadod az állást? - na és most végre veszek némi levegőt is.

...x

Michelle & Peter

Icarus white shirt rulezzz bocsi, ha nyomi >.<

Ezúttal rajtam a sor, hogy az ő korábbi mozzanatát tükrözve szemeimet forgassam.
- Persze, még rúgj is bele a földön fekvőbe. - igazából már az előbb sem vitattam, hogy lenne mit javítani a helyen, csupán rávilágítottam arra, hogy a központomat minősíti ám ilyen negatívan, erre még ráadásként megforgatja a tőrét a szívemben. Kegyetlen. Talán verbálisan is sérelmezném a húzását, ha épp nem azzal volnék elfoglalva, hogy kontroll alatt tartsam bensőmben a saját felajánlásom nyomán keletkezett feszültséget. Tudom, hogy butaság és nem kellene idegesnek lennem, de az igazat megvallva, a jelenlegi fojtott hangú beszélgetésnél egy fokkal ideálisabb körülmények között képzeltem el az ötletem felvezetését. Mondjuk gyertyafénynél elköltött vacsora után. De nem ez az első alkalom, hogy improvizálok, szóval...
- Tudom, hogy ez most nagyon hirtelen jött és hatalmas változás, és ha át szeretnéd gondolni, én teljesen megértem, és... - nem tudom, meddig tudnám folytatni a halk hadarásomat, ami már szinte fel sem tűnik, de szerencsére nem teszem ki MJ-t annak, hogy ma tudjuk meg, mennyi magyarázkodást tudok kipréselni magamból egy szuszra. Fülemet ugyanis megüti a tőle érkező "Ez, ez tök jó ötlet." mondat, ami elég ahhoz, hogy egyik pillanatról a másikra befogjam és meglepetten pislogva nézzek rá.
- Várj, tényleg? - mármint, persze, ilyen választ szerettem volna hallani, mégis, ahogy kimondta, akkora meglepetésként ér, hogy még azon is elgondolkodok, álmodom-e.
- Vagyis, ez szuper! - csillannak fel a szemeim és olyan vigyort produkálhatok, mint aki előbb kapta a kezei közé a karácsonyi ajándékát. És ha már "kezek közé", kérdésére nem állok többé ellen az ingernek, hogy leküzdjem a köztünk lévő távolságot és egy gyengéd simítással derekára csúsztatom ujjaimat, hogy magamhoz húzhassam.
- Még semmiben sem voltam ennyire biztos. - ebben a közelségben még könnyedebben veszek el a szemeiben. Viszont így legalább láthatja rajtam, hogy valóban szemernyi kétely sincs bennem azt illetően, hogy vele akarok lenni és ezt a következő lépést vele együtt megtenni.
- Nos, konkrétan még nem ajánlották fel az állást, és előtte el is kell rendeznem valamit a professzorokkal. Tudod, ők ismernek engem, de Peter Parkert nem. Viszont ahhoz, hogy tényleg új fejezetet nyithassunk, ideje ezen változtatni. - a két személy azonosságáról továbbra sem szükséges tudniuk. És van egy ötletszikrám arra, hogyan oldhatnám ezt meg.
- De a lényeg az, hogy igen. Szerintem működhetne. Persze, csak akkor, ha te is ezt szeretnéd. Ééés akkor, ha nem bánod, hogy egy kockával élsz majd egy fedél alatt, aki elképzelhető, hogy időnként későn ér majd haza. - de mindig haza fog érni, ennyi ígéretet tehetek.

...

MJ & Peter

Csak vigyorgok a meglepett arcán. Őszintén ez az egész helyzet váratlanul ért. Bár nem mintha... még nem gondoltam volna rá. Mert igeeen, azért átfutott az agyamon a dolog. Viszont boldog vagyok, hogy ez neki is eszébe jutott, és megtette felém az első lépést. Modern nő vagyok, és feminista, egyenjogúságért harcolok, de úgy vélem egy férfi és nő közötti párkapcsolatban, én régimódi vagyok ilyen téren, hogy a férfi kezdeményezzen. Igen legbelül igencsak romantikus léleknek számítok.
- Gondoltam már én is rá, mármint fantáziáltam a dologgal, szerintem jó ötlet, és praktikus. Egyikünk se tudna amúgy sem egyedül kibérelni egy lakást. Szerintem már ismerjük egymást kellő ideje, és túl vagyunk minden olyan dolgon, ami egy kapcsolatban kell, sőt még szerintem több mindenen is. Szerintem készen állunk erre. - mosolyodom el, majd beleborzongok az érintésébe, mikor közel húz magához.
- Szuper, akkor ha... regenerálódtál szerintem fel is kereshetnéd őket, mindig áll e a dolog. Aztán neki állhatnánk a keresésnek. - soha semmiért nem, sőt sosem szoktam lelkesedni semmiért. De most igen, és fura érzés. Nem vagyok az a fajta, akinek valami most azonnal, rögtön kell, de most ezt érzem. Rögtön össze akarok vele költözni. De viszont ez nem így megy, ráadásul még ezt itthon is előkell adnom, úgy, hogy ők azt hiszik csak pár hónapja találkozunk.
- Anyáméknak nehéz lesz beadni. De majd kitalálom. Kedvelnek. - lelkes mosolyom egy cseppet sem lankad.
- Nem mondom, hogy a későn járás nem fog zavarni, de szerintem meg fogom érteni, és legyen az együttélésünkkel csupán ennyi gond. Hidd el, szerintem is működhet. - és ezzel csak magamhoz húzom, és hosszan megcsókolom. Ezzel is megpecsételve, hogy komolyan gondolom, és készen állok erre.

...x