Nyomj le egy koncertet úgy, hogy levegőt venni sincs kedved, nem még tüdőből kiéleneklni az unásig ismert sorokat és eljátszani, hogy nem csak ezerrel fel vagy pörögve, mert imádod a közönséget, de legalább ezer fokon vagy nagyon boldog. Szar ügy. A szöveg is csak rutinból jutott eszembe, öt perccel hamarabb izzadtam le, mint szoktam és legalább három számot csesztem totál falsra, vagy legalábbis a mély hangok az elején elcsúsztak, mindezt persze közönség énekeltetéssel és hej de jó kedvem van lányok-al igyekeztem palástolni. Annyi engedményt tettem magamnak, hogy koncert után beközöltem, edzésem van, rohanok-és mert ez délutánra tették, mivel vette az egyik csatorna, ide tudtam érni Bishophoz, nyilván portállal, mert zuhanyzás után kb. estem is át ebbe az öltözőbe. Ennyi az életem, öltözőből öltözőbe, színpadról tatamira, próbaterembe hogy aztán elgondolkodjak, hol hagytam a pizsamám és megint hány fogkrém kell, hogy minden csövezésemhez jusson. Úgyhogy baszott szar kedvvel huppanok le a padra, ahol a mobilom kéne hagyni, de odáig sem jutok el, hogy elővegyem, egyszerűen minek. Az egy dolog, hogy elfoglalt vagyok és ezt nem lehet sokáig csinálni ennyire intenzíven, de most már színe lett a dolognak, ahogy Kaine-vel levadásztunk engem, világossá vált kurvára toppon kell lennem és nem csak az idióta vezetéknevem miatt. Egyébként Kopasznak már pedzegettem, hogy váltok, mert a bátyám baromsága is a fülemen jön ki, mindentől megszabadulnék, ami család, ők lettek azok, a banda, casáék és még mindig csak pedzegetem, hogy akad valami, amit közölnöm kéne velük-nevezetesen, hogy mágus vagyok és azért tudok mindenhol ott lenni, mert portált nyitogatok, nem időnyerőm van, mint Hermionenek. Csak majdnem. Persze nyilvánosságra nem hoznám, ahogy Romy javasolta, de négy fej közt, öt, ha az enyémmel együtt, be kellene nyögnöm már. Túl sok minden cikázik az agyamban, amitől meg kellene szabadulnom, mielőtt elkezdünk edzeni Lucas-al, néha nehezebb a vezetéknevén gondolnom rá annyit látom, meg a Dzsindzsis utazás is összehozott minket, ha nincs a disznókapitány és csapata, akkor hónapokkal később tudom meg, hogy van az őrnagynak humorérzéke. Az enyém épp kifogyott, mióta öltem, méghozzá saját magam, csak hogy a dolog még abszurdabb legyen, szóval olyan vagyok, mint aki felett állandóan egy dementor lebeg, most is tenyerembe támasztom állam és szuggerálom a padló mintáit, mintha a jövőt látnám benne. Vajon, ha felhoznám Bishopnak, csak úgy könnyedén, mintha vicc volna-mit érzett az első ölésnél, vagy érdemes-e “szomorkodni” miatta nagyon hülyének nézne?
▪▪ : : ▪▪ Play by : Jonathan Majors ▪▪ Karakterdal : Find the time ▪▪ Karakterlap : That world must not come again ▪▪ Foglalkozás : ⠀⠀⢻⣿⣿⣧⡀⢀⣼⣿⣿⡟⠁⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀ ⠀⠀⠀⠹⣿⣿⣷⣾⣿⣿⠏⠀⠀⣀⣀⠀⠀⣀⣀⢀⣀⣀⣀⣀⡀⣀⡀⠀⣀⣀ ⠀⠀⠀⠀⠘⣿⣿⣿⣿⢣⣤⢀⣼⣿⣿⢠⣾⣿⣿⢸⣿⣋⣉⣉⡁⣿⣿⣆⣿⣿ ⠀⠀⠀⠀⣴⣿⣿⣿⣿⣯⣡⣾⡿⢻⣿⣿⠟⣿⣿⢸⣿⣛⣛⣛⡃⣿⡿⢿⣿⣿ ⠀⠀⢀⣼⣿⣿⠟⠻⣿⣿⣿⡟⠁⠘⠛⠋⠀⠛⠛⠘⠛⠛⠛⠛⠃⠛⠃⠀⠙⠛ ⠀⢠⣾⣿⣿⠏⠀⠀⠙⣿⣿⣷⡄⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀ ⣠⣿⣿⡿⠃⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀ ▪▪ : : ▪▪ Hozzászólások : 299 ▪▪ Csatlakozott : 2022. May. 13. ▪▪ Tartózkodási hely : Xavier Intézet ▪▪ : :
Mióta Topsfield miatt sikerült az edzőterembe egy, kettő, három másik dimenzióba vagy létező, galaxisunkon túli bolygóra röppenni, azóta mindig eszembe jut az az utazás, mikor erre a helyre jövök. Rendkívül nagy veszélyeknek voltunk kitéve és kellő stratégiával tudtunk épségben kikerülni azokból a helyzetekből. Miután megvizsgáltak minket és kipihentük a fáradtságot (meg az ismeretlen méreg hatását), elmondtam a mágusnak a többi tanulságot is. Konkrét harci elemzést tartottam a dinoszauruszoknál tapasztaltakról és a földönkívüliekkel való találkozásról is. Ahol minket neveztek idegen lényeknek. Fejlődik a srác, látom rajta. A mozgáskoordináció eleve nem volt rossz és a reflexei sem. Azóta megnéztem a bandájától egy-két koncertvideót és ott is volt olyan koreográfia, amihez bizony kell összpontosítás, erőnlét, egy szóval uralnia kell a testét. Az edzéseknek is ez az alapja, amit szintén elmondtam neki. Ráfér a bátorítás és nekem az is fontos, nem csak az ütő- és hárítótechnikák. Ahogy a kocsitól elsétáltam a Szentélyig, sok minden járt a fejemben. A nyomozásaimmal kicsit lelassultam, nem találtam friss nyomokat az Őrszem Robotok ügyében, sem Shard robotjára nem bukkantam még rá. A hugival sokat dumálunk és ez nagyon jó. Különös, nosztalgikus, bizarr és sokszor kell magamat emlékeztetnem, hogy ez a Shard nem az a Shard, de mégis felemelő érzés. Ad némi plusz energiát a mindennapokhoz, amik egyre mozgalmasabbak, mert az X-eknél is beszálltam a harci órákba, most már rendszeresen oktatok és Romy-val is foglalkozom. A lakótársait is meg akarom ismerni, csak tényleg annyi a feladat, hogy rangsort kell felállítanom és a személyes, könnyebb témák mindig hátrébb kerülnek. Kivéve a filmek és képregények elemzését, amit a high-tech sorcererrel be szoktunk iktatni edzés után. Legalább az is tanulságos és sok utalást megértek utólag úgy, hogy a nő elmagyarázza. Az engem fogadó szerzetest udvariasan köszöntöm és mikor kérdezi, hogy ismét az edzőterembe igyekszem-e, csak bólintok. Már tudom a járást. Kezemben az elnyűhetetlen sporttáska. Nem is annyira elnyűhetetlen, mert az egyik karabinert cserélni kell. Még nem törött el, de már megrepedt. Nem akarom, hogy rosszkor hagyjon cserben. Az öltözőbe belépve meglátom Topsfieldet és... A köszönés mellé kap véleménynyilvánítást is. - Szevasz! A dinók bűzös mocsárvizétől elázva se néztél ki olyan szarul, mint most. Mi történt? Edzeni fejben is fogunk és ha máshol jár az esze, akkor nem tanul vagy akár még le is sérül a figyelemzavar miatt. Ennek elejét vesszük. Addig át se öltözöm, csak könyökömmel nekitámaszkodom a falnak, így hallgatom.
Eszembe jut miket tanított Bishop a kaland után, hogyne jutna, miközben újra ebben az öltözőben próbálom összekaparni magam. Egy kicsit azt kívánom, bár vissza tudnék teleportálni az időben, mert az egész dimenzionális kalandra jó élményként gondolok és szinte gondtalan időknek veszem. Akkor még nem találtam meg Wong levelét, vagy szálltam szembe gonosz variánsaimmal, azt hittem a világ legnagyobb katasztrófája a szemét testvérem lesz. Még emlékszem, ahogy lépésről lépésre átvettük hogyan reagáltunk az oxigéndús levegőben az őshüllők jelenlétére, vagy Consuela malacképére. Van még pár percem, mielőtt úgy tennék, mintha minden rendben lenne és teljes erőbedobással folytatnám az edzést, próbálok arra koncentrálni, mennyit kell még javítanom kitérésen, a rúgásaim erősségén, ütések pontosságán. Azt a távolságtartó kimértséget produkálni, mint Kaine, mintha soha, semmi nem árthatna. Nézem a mintákat éppen, amikor hirtelen betoppan edzőpartnerem. Próbálom kihúzni magam, úgy tenni, mintha, de beharapom alsó ajkam megereszkedő mosolyát. Visszatérek a padlózat mintáinak tanulmányozásához, aztán lassan előveszem a szarrá gyűrött levelet. -A múltkor elejtettél valamit és én eltettem. Bocsánat, magánlevél volt, csak épp…rólam. Azóta találkoztam is az egyik gonosz variánssal. Veszek mély levegőt és csak bámulom a tetves mintákat. -Tényleg elég szemét alteregóim vannak. Ki kellett…iktatnom. Ez volt az első ölésem, ha lehet így fogalmazni. Te biztos tudod milyen, mármint megtenni, valahogy nehéz túllendülni rajta, főleg ha saját magadat kell. Valahogy nem tudom helyre rakni a fejemben… Vallom be elhúzott szájjal, rá is harapok megint a piercingemre, amikor feszengve azt veszem észre, Bishopnak öntöm ki a szívem, jézusom mennyire szánalmasnak tarthat. Gyorsan megdörzsölöm arcom, még összetörnöm sem szabad és talán majd a edzés kiszívja belőlem a gondolatokat.
▪▪ : : ▪▪ Play by : Jonathan Majors ▪▪ Karakterdal : Find the time ▪▪ Karakterlap : That world must not come again ▪▪ Foglalkozás : ⠀⠀⢻⣿⣿⣧⡀⢀⣼⣿⣿⡟⠁⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀ ⠀⠀⠀⠹⣿⣿⣷⣾⣿⣿⠏⠀⠀⣀⣀⠀⠀⣀⣀⢀⣀⣀⣀⣀⡀⣀⡀⠀⣀⣀ ⠀⠀⠀⠀⠘⣿⣿⣿⣿⢣⣤⢀⣼⣿⣿⢠⣾⣿⣿⢸⣿⣋⣉⣉⡁⣿⣿⣆⣿⣿ ⠀⠀⠀⠀⣴⣿⣿⣿⣿⣯⣡⣾⡿⢻⣿⣿⠟⣿⣿⢸⣿⣛⣛⣛⡃⣿⡿⢿⣿⣿ ⠀⠀⢀⣼⣿⣿⠟⠻⣿⣿⣿⡟⠁⠘⠛⠋⠀⠛⠛⠘⠛⠛⠛⠛⠃⠛⠃⠀⠙⠛ ⠀⢠⣾⣿⣿⠏⠀⠀⠙⣿⣿⣷⡄⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀ ⣠⣿⣿⡿⠃⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀ ▪▪ : : ▪▪ Hozzászólások : 299 ▪▪ Csatlakozott : 2022. May. 13. ▪▪ Tartózkodási hely : Xavier Intézet ▪▪ : :
Ezek szerint nagy a baj. Múltkor még be sem állt a szája, most lassan jön a válasz. Nézem, mit húz elő a zsebéből és... Hát itt van! Mikor rájöttem, hogy nincs meg a levél, csak Wongnak tudtam szólni, mert titokban kellett tartani. Kellett volna. Figyelmetlen voltam és most derül ki, mit okoztam ezzel. Grrr. - Első tanulság: ne olvass el mindenfélét, amit valaki elejt és ne nyúlj le mindent! - mondom rezzenéstelen arccal. - Beszéltél erről Wonggal vagy mással? Tudni akarom, mennyire vetette vissza a fejlődésben, amit olvasott és hogy kivel diskurált róla. Más univerzumok, az ő veszélyes verziói. A Legfőbb Varázsló kérése és az edzések elindulásának valódi oka. Ilyen fiatalon nehéz ezt feldolgozni, főleg egyedül. - Ő jött ide vagy te találtál utat egy másik univerzumba? Ismernem kell a részleteket, hogy megértsem a szituációt. Nagyon durva gondolat, hogy az ő fejével hogyan lehet látni, amit elmondott. Nem kéne ilyeneket átélnie, ahogy a T-Rex előli menekülést se kellett volna. Ez a srác más, mint a többi variánsa. Egy öléstől összedőlt a kártyavára és nem érzett rá a pusztítás ízére. Eszembe jut, mit talált még múltkor a levélen kívül. Egy szép virágot, amit nem a vázába tesznek, hanem a torokba. A szerek megmásíthatják a történetet. - Mikor megtetted, tiszta voltál? Most dolgozik benned valamilyen tudatmódosító? Ha igen, akkor a hagyományos kommunikáció nem fog működni. Mikor sokkos áldozatokat mentettem ki, megtanultam, hogy ha épp beszívtak vagy komolyabb cuccot fogyasztottak, nem biztos, hogy átlátják a helyzetet. - Mielőtt beszélnék az én első esetemről, tisztázzunk valamit! Én még nem találtam magam szembe a saját variánsommal, de víziókban már láttam többet. És ahogy Wong leveléből már tudod, belőled se egyet láttam. Mondd el, hogy nézett ki, akivel találkoztál? Ha pont azt a variánst ölte meg, amelyiket láttam, akkor jön a következő kérdés: hogyan nyílt kapu Apokalipszis világa és a miénk között? A látomásaim már nem tudják megnyitni, mióta az X telepaták segítettek a mentális védelem kiépítésében. Másik világ esetén ugyanúgy tudnom kell, mi történt, mert a világoknak nem szabad találkozniuk! Most győztük le Dormammut, nem jöhet újra a pusztítás. Ha ezt látom, segíthetek rendet tenni Topsfield fejében is. Ő még nem lát túl magán, én igen és ezért fogom kirángatni a depressziójából. Ma lelki edzés lesz, de nem itt. Szabad tér kell neki, hogy ne érezze magát bezárva a tettei börtönébe. - Sétáljunk egyet! A friss levegő és a mozgás jót fog tenni. Ha nem akar jönni, isten bizony a hóna alá karolok és felhúzom a padról, hogy elinduljunk. Teszünk egy kört a Szentély körüli mellékutcákban, ahol alig van ember és nyugodtan beszélhetünk.
Nem nagyon van affinitásom ágálni Bishop javaslata ellen, Ádám is kiszopta mert megette az almát és engem még csak nem is egy csaj vett rá, hogy olvassam el az őrnagy levelét. Bólintok, kíváncsi voltam, pofon járt érte. -Felvetettem Strangenek. Vonok vállat, aztán rágok egy adagot a számon oda-vissza. -De nem nagyon vette magára, hogy úgy kezeltek benne, mint egy tárgyat. Topsfield máshol gonosz, most ne engedjük. Azt mondta lehet választani, meg kellett győznöm, hogy megtörtént. Nézek rá, remélem látja a szememben (kicsit élettelen, de ennyi) -hogy nem játszom más ligában, őket választottam. Nem gondolkodni, nem félni, haragudni és fogni fel mit jelent ez, hogy egyszerűbb legyen járni, lélegezni, tanulni. Az edzések fontosak, minden mozdulat tovább lök. -Ő jött…én még mindig nem tudom irányítani. Vallom be, hogy a dinoszauruszos és űreset egy egészen egyedi baleset volt egy zavart, kapkodós állapotban és ha most azt mondaná rajta hát, Consuela disznópecsenyével vár, csak pislognék bénán. Most is ez történik, ahogy pont úgy reagál, mint Kopasz managerem Spears. Jobban belegondolva hasonlítanak… Megtörténik, bezárom szemem, kinyitom, aztán levegőt veszek kínosan elröhögni magam. Hová is tettem azt a szirmot? Valami befőttesüvegben pihen zsebvilágom biztonságos szegletében, a kockabirodalomban, valamelyik Vasember figura mellett. -Nem, sem akkor, sem most. Hogyan tudnék máskülönben edzeni? Én biztos agyon vágnám a tanítványaim, ha betépve jönnének és egyébként nem szoktam…még csak füvezni sem. Ilyen kibaszott unalmas vagyok. Vallom be, hogy a stoned butteflies csak fancy elnevezés, de nem széttdrogozott agyú lázadó kamaszokat takar, egyszerűen csak valaki kitalálta milyen menőn hangzik. Próbáltunk már, egy-egy besikerül néha, de amióta ide járok és komolyan veszem a testi lelki felkészülést, nem nyúltam hozzá. Pedig lehet kellett volna, mert agyam minden neuronja arra vár, hogy valaki leszedálja végre. Csakhogy pontosan tudom mit tesz a canabis rossz állapotban lévő elmékkel és kösz nem. Kicsit szar felidézni azt az estét, most is úgy meredek magam elé, mintha üveget húztak volna tekintetem elé. Átnézni a másik oldalra egy halott Nielre, akinek biztosan voltak barátai, rokonai, gondolatai és énképe, még az is lehet egészségesebb az enyémnél. -Kicsit mintha idősebb lett volna és hosszabb hajú. De egyébként… Magamra mutatok, mert sok különbséget nem tudtam felfedezni. Az invitálása kicsit meglep, de biztos jó oka van, azon túl, hogy bár felpattanok, útra készen, a szentély körül, ahogy mondta, azért mellékelten megjegyzem. A hervadt félmosoly is befigyel, mintha nekem semmi sem tudna ártani-és egyszer majd tényleg így lesz. -Persze, menjünk. De ugye…tudod, hogy nem kell lelkizned velem. Jól vagyok. Különben sem kényszerítenék ilyesmire egy Bishop kaliberű fazont, bármennyire rendes is. Kihúzott háttal próbálok igazítani edzőfelsőmön és úgy tenni, mint mondtam, mintha minden rendben lenne.
