Napok óta azt figyeltem meg, hogy valaki szándékosan követ engem akárhová sétálok éppen el. Egyszer lehet, hogy ez teljesen véletlen, másodszor még belefér, harmadszor még el tudom nézni, na de minden egyes alkalommal, ha kilépek az ajtón, az épületet elhagyom pár lépés odakint és már ott van a nyomomban! Ez, őszinte leszek, hogy nem tetszett, mert nem tudom ki kémkedik utánam és mit akarhat tőlem. Szándékosan ügyelek arra, hogy minden rendben legyen velem kapcsolatban és erre tessék. Lett egy „rajongóm”, akire nem számítottam.
- Készülj Lockjaw, most szembe fogunk nézni vele! – biztatom a kutyát, legalábbis a célom ez volt. Nem akartam a képességem használni, ki tudja kivel van dolgom. Lehet egyszerűen csak kérdezni akar valamit és én nem adok neki lehetőséget, mert eljövök, meg sem állok sose. De most lefogom rendezni ezt vele, nincs mese így egyszerűen csapdát állítottam neki.
Legalábbis fejben ez elég jól nézett ki, csak a kivitelezéssel volt dolgom már. Útelágazásához közeledtünk, aminél választanom kellett, hogy tovább megyek vagy zsákutcába fordulok és szembe nézek vele.
Előre siettem Lockjawwal, mintha csak szaladni akarnék vele egy kicsit, hogy így motiváljam őt a mozgásra. A kisebb földibb alakjában is megmaradt a gömbölyded formája és ettől volt ez a csoda bulldog olyan hihetetlenül aranyos. Ezt az álcát használtam fel most az ellenfelem ellen is. A cuki kutya külsőre ugyan ki gyanakodna? Ki? Senki.
- Most! – biztattam Lockjawt, hogy vigyen egy kicsit vissza és a követőnk kerüljön elénk.
Ez sikerült is, szépen meghúzódtam az épület falához simultam és úgy figyeltem a történéseket. Az alak tényleg gyanús volt és nem is kicsit! Engem keresett és nem jó szándékkal. Elsőre embernek tűnt, de lehetett bármi más is. Én még nem kockáztattam. Volt nála valamilyen kommunikációs eszköz is, ezt, ha nem is ismertem fel jót nem jelentett.
De aztán megfordult és megpillantottam az illetőt! Maximus egyik követője volt az, nem emlékszem a nevére, de a jelenléte itt csak egyet jelentett!
Gondolkodás nélkül támadtam, sejtettem, hogy azért figyelt meg eddig, mert hozzá akart vinni! Én pedig nem vagyok hajlandó segíteni neki. Lefogadom, hogy újfent a családom ellen áskálódik valamit és azt hiszi a segítségére leszek. Pedig nem!
- Menj vissza oda, ahonnan jöttél! – egy szellő löketet küldtem rá, nem túl erőset, nem bántani akartam csak rávenni őt, hogy haza menjen és engem békén hagyjon. Most a tűz, mint támadási lehetőség nem játszott, azzal nagyobb feltűnést keltek és azt nem akarok. De ha azt hittem, hogy ez a kis szellő megteszi a hatását, hát tévedtem. A visszatámadásra készült.
