Lazy days and mondays

Már megint itt voltunk, a pláza sűrűjében millió nyüzsgő emberrel, fölösleges trécselések közepette és biztos voltam benne, hogy Laze most is felül fogja múlni önmagát. Miért nem szedtem szét a kocsiját, amíg még nem volt késő? Legalább elvitte volna szervízbe és most nem lennénk itt. De azt is kérdezhetném, hogy én miért kellek ide, amikor nem értek a divathoz meg a trendekhez, a legújabb őrületekhez és a felhajtással sem értem egyet, ami körülöleli. Gwen biztosra veszem szerencsésebben járna, ha a lányokkal jönne el a bevásárló túrájára és nem mi boldogítanánk, akik nem értenek semmihez. Ez nem igaz, Laze tollászkodik a legtöbbet a tükör előtt.
- A legtöbb boltban van mindkettő. - ragadtam meg a lehetőséget, hogy Gwen mellé álljak. Felcsillant a remény, hogy talán ő sem egy nagy vásárlós típus és máris van bennünk több közös azon kívül, hogy hasonlítanak a képességeink és ő egy póklány. A megérzéseim nem csaltak, mert Gwen aztán tett egy olyan megjegyzést, ami megerősítette, hogy ő sem szeret ilyen helyekre menni. Közben a másik Gwen - mármint a telefonnom - berezgett a zsebemben, majd még egyszer és még egyszer is. Mi a...
- Oké, én adom. Hallottad Laze? Igyekezz a boltokkal, mert farkaséhes vagyok. - jegyeztem ezt úgy meg, mintha rajta múlna minden is, pedig nem neki kellettek holmik. Oké, a szöszi csaj csak átmenetileg volt nálunk feltételesen ki tudja meddig, de a gönceit meg kellett oldani.
Egyébként nyugodtan vegyél bármit, ahonnan ez a pénz jött, onnét nem hiányzik. - nem akartam még azt is hozzátenni, hogy amúgy is olyanok kezében volt előtte a pénz, akik nem érdemlik meg. Na meg ha annyira nem az árat nézi, talán előbb is végzünk.
- Szerinted is túl gyanús, hogy már megint a kutyával foglalkozott, mielőtt szétrágta a cipőt? - kérdeztem a lánytól, miközben mellé csatlakoztam. Laze úgyis elszórakoztatja magát is, amilyen parádét képes csinálni. De abban is igaza volt, hogy már megint kell valami új cipő, pedig már azt hittem, hogy sikerült Arrownak megtanítanom, hogy ne egye meg ismét a bal cipőmet, mert nem finom és amúgy sem leszünk jóban. De persze ez nem ilyen egyszerű.

Ha Laze valamilyen környezetben különösen idegesítő volt, akkor mindenképpen a plázákat tudtam volna behatárolni neki. Mielőtt azonban megfordult volna a fejemben, hogy ha talán egyedül veszem a fáradtságot arra, hogy vegyek valami új göncöt, most megúsztam volna ezt a fölösleges tortúrát. Még csak az kell ide, hogy megint megjegyzéseket tegyen és még Gwen is nézőközönséggé váljon. Legendásan nem jutottunk sosem egy véleményre a sráccal és nem értettem néha miért tolja ennyire túl.
- Na akkor mindhárman mehetnénk a saját dolgunkra is és már itt se vagyunk. - kaptam a lehetőségen, amit Gwen szinte arany tálcán kínált fel, amikor előhozakodott azzal, hogy ő sem különösebben szerette a bevásárlást. Meglehet ez egyfajta pók-szokás lehetett, bár Peter részéről nem tudtam volna igazán nyilatkozni, annyira nem ismertem őt ebben a világban, az enyémben ő is inkább csak elviselte, innét is az én utálatom. Én is elpillantottam abba az irányba, amerre Gwen mutatta a jópár táskával megpakolt még mindig aktívan válogató lányok felé. Fogalmam sem volt pontosan mennyi pénz lapulhatott azokban a táskákban, de ők se pénzt se időt nem sajnáltak erre a hóbortra és messziről éreztem azt az émelyítően édes parfümöt, ami úgy áradt belőlük, mintha azzal akartak volna megpermetezni menten mindenkit. Akaratlanul is felhúztam a pólóm nyakát az orromra, hogy beleszippantsak a saját, kevésbé intenzív illatomba.
- Sosem értettem az ilyen csoportosulást. Mint valami szekta. - dörmögtem az orrom alatt a véleményem a lányokról, ami nem a legkedvesebb volt, de feltételezem a többiek sem gondolták volna rólam, hogy az ilyet díjaznám.
Egyre jobban lekötötte a figyelmem a folyton és most már sűrűbben morgolódó hasam és az azzal érkező kaja kiányának az érzése. Ezt a skillt nem kifejezetten szerettem, de ha én nem ettem, egyszerűen addig más nem nagyon tudott érdekelni. Lehet mert ennyire belém volt kódolva, hogy az energiát is a kajával nyertem vissza amit elpocsékoltam egy összecsapás miatt, igaz itt legfeljebb ruhaakasztóval lehetett volna hadonászni. Ha Laze túl sokáig téblábol, még a végém kedvem támad megverni vele.
- Nekem mindegy, csak ne legyen lányos. - dünnyügtem továbbra is egykedvűen. Ki akart ilyenkor színekkel foglalkozni, amikor éhes voltam? Persze az mindjárt lefoglalt, hogy teóriákat gyártsak, miszerint Laze szövetkezett és bujtogatta Arrrowt, hogy szétrágja a cipőm. Mi más történhetett volna? Gwen azonban adott egy remek ötletet. Hogy ez miórt nem jutott eszembe eddig? Valami keserűtől biztos elmenne a kedve.
- Zseni vagy, de ezt el ne áruld neki. - biccentettem a szőke srác felé, akitől aztán igyekeztem is leszakadni legalább azzal, hogy tényleg szétnézzek, vagy valami olyasmit csináljak. A végére azért összegyűlt vagy két nadrág, hat felső meg egy doboz cipő, ezzel én részemről be is akartam fejezni az eventet így őszre, ennyi váltóruha igazán elég kellett legyen és még Laze se mondhatott rá semmit.
- Én megvagyok. - válaszoltam Gwennek, ahogy újfent felbukkant. Még mindig arra gyúrtam, hogy mihamarabb elkészüljek, a szettben meg egy valami volt közös, inkább volt kényelmes és laza mint nézett ki. Éreztem, hogy ezzel még gondjai lesznek Lazenek, de pont tettem rá magasról.