Pár napja annak, hogy átkerültem ebbe a másik dimenzióba. Nem mondom azt, hogy nem élvezem azt, hogy itt senki sem ismer fel engem és nem kell menekülőre fognom minden egyes pillanatban, de közben meg hiányzik apa és a csajok. Valahogy vissza kell kerülnöm az én világomba. Egyszer eltűntem már öt évre. Nem hiszem, hogy apa jól viselné, ha megint eltemetne engem. Amíg nem találunk rá megoldást, hogy vissza kerüljek kénytelen vagyok kezdeni magammal valamit. Semmim sincs, szó szerint. Kellene keresnem egy kis pénzt, hogy ne ingyenélőként tengessem a napjaimat Kainenék kanapéján. Így is tök ciki volt tőlük kölcsön kérni egy kis pénzt. Mégis csak kellene valami másik göncöt szereznem. Most kaptam valamit, ami nem éppen az én stílusom, de jobb, mint a jelmezem. Szóval muszáj vagyok valami munkát szerezni, ha még csa ideiglenes is. Szerencsére sokban hasonlít ez a New York az enyémhez, így első gondolatom az, hogy megnézem talán itt is megvan az a turkáló, ahol a világomban szerettem járni. Olcsón szereztem egy csomó jó göncöt. Még a jelmezemhez való cipőmet is onnan vettem. Egy kis metrózás, egy kis séta és egy széles mosoly kúszik az arcomra, ahogy megpillantom a boltot. Lelkesen sétálok be. Az eladó teljesen máshogy néz ki, de ez nem akadályoz meg engem abban, hogy elkezdjem megnézni a ruhákat. Hamar találok is magamnak olyat, ami az ízlésemnek való és még méretben is megfelelő. Nem is veszem le őket. Kifizetem és elhúzom a szám sarkát mikor rájövök nem túl sok pénzem maradt. Most már tényleg munkát kell keresnem mihamarabb. Pár métert sétálok az utcán mikor egy kávézó ablakén betekintve megpillantok egy dob képet. Azonnal felkelti az érdeklődésemet és már ott is állok a hirdetés előtt. "Betépett Pillangók". Sose hallottam még róluk, de dobost keresnek. Ezt a szerencsét! Bár biztos jó ötlet ez? Egy zenekarhoz elköteleződni... Nem akarok itt sokáig maradni... De igazából azt sem tudom mennyi esélye van annak, hogy sikerül hazajutnom. Újra a hirdetésre pillantok. Pont a mai napon van a válogató... De biztos be kellett volna már telefonálni jóval előtte. De mégis mit veszíthetnék? Egy próbát megér nem? Egy nagy sóhaj, majd letépem a hirdetést és azzal együtt sétálok ki a kávézóból. A hely nem ismeretlen a számomra, de pontosan fogalmam sincs, hogy hol is van... Nem baj Gwen! Maximum játszod a hülye túristát... És valahol tényleg az vagy ebben a világban.
Fogalmam sincs, hogy mennyi az idő, hogy vajon még fogadnak e jelentkezőket, vagy egyáltalán kellett e volna hozni dob felszerelést... De csak nem... Pár fiút látok kijönni ho mérgesen, hol szomorúan. Ezek szerint jó helyen járok. Mély levegő Gwen! maximum röhögnek rajtad egyet. Utána úgy is elfelejtenek. Belépek a kapun és ledöbbenek. A tömeget látva úgy vélem még mindig tart a válogató. Egy hölgy lép hozzám kissé meglepődve. -Szervusz! Te is a válogatásra jöttél? Hogy hívnak?-És már nézi is a lapot a kezében. -Gwen Stacy, de nem leszek rajta. Csak nemrég láttam meg a hirdetést. Öhm most érkeztem New Yorkba...-Magyarázom kicsit zavartan. Nem igazán tetszik neki a dolog. Végig mér elég alaposan, majd int egyet, hogy várjak és elvonul. Pár perc múlva jelenik meg ismét. -Azt mondták még beleférsz az időbe, de te leszel az utolsó. Szóval foglalj helyet.-Mutat az egyik székre, ahová le is pakolom a fenekem. Ahogy körbe nézek a várakozókon kissé elgondolkozom. Rajtam kíül egy lány sincs. Lehet ez egy fiú banda? De akkor miért pont pillangók? Miért nem betépett kosok? Lassan fogynak az emberek én meg egyre idegesebb kezdek lenni, ahogy közelebb kerülök az ítélet ajtajához. Az utolsó srác is belép rajta. Kicsit áthallani a játékát. Nem is rossz, sőt. Elismerően bólintok egyet mikor kijön. -Jó voltál!-Mosolyodom el, majd az ajtó előtt megállva veszek egy utolsó mély lélegzetet és belépek rajta. -Öhm jó napot! Gwen vagyok és hát én is a meghallgatásra jöttem.-És most már értem miért csak fiúk voltak jelen. Ez tényleg egy fiú banda. Mégis mi a francot keresek itt? Most már késő Gwen... Már nem futamodhatsz meg.
Támasztom a fejem és nagyon igyekszem nem instant bazdmeg fejet vágni, de rettenetesen nehéz. Hallottam már hamisat, szó szerint betépettet, olyat, aki oké lett volna, de rohadt a feje és Kopaszunk (a manager, de ez a legfontosabb tulajdonsága) nonverbálisan értésünkre mutogatta, ki van zárva. Gondolom kamaszodik a srác, azért jött ki rajta az Everest, pedig 18 volt a korhatár, ami állítólag a szórólapokra is rákerült. Vannak későn érő típusok, például én, ha megborotválkozom.
Liam dobbantása eleve hazavágott és kérdéses volt megmaradunk-e, legalábbis mindenkiben felmerült, avagy a közös messenger pánik fejei, hangüzenetei és éjszakai hívásai megerősítettek, nem csak engem viselt meg és mert a tesóm, hanem mindenki szerette. Amíg “azt” nem csinálta, mert azóta kb akkora főgonosz lett köreinkben, mint Voldemort és ha valaki L–el kezdődő nevet akar kimondani, felszisszenünk. Laze is így járt.
Kopasz szerzett egy youtubert, aki nem tud dobolni csak úgy csinál, ráadásul elég megbízhatatlan, de olyan promót nyomott még annak is, hogy Liam távozott a csapatból, hogy úgy döntöttük megtartjuk kabalának. Már azt is felvetették, üljön a dobok mögé és majd alájátszik valaki, de hallani sem akartam róla, enélkül is úgy éreztem süllyedünk, mint a Titanic.
Rágom a szám a “zsűri” asztal előtt, már sajog halántékom az ököl bütyköktől, amiknek nekinyomtam és igyekszem diplomatikusan semlegeset mosolyogni, vagy ha más nem mondja be én szólok, hogy “majd értesítünk”
Többször is megfordul fejemben minek csinálom még az egész cirkuszt, egy jó pszichológus összeteszi kezét a fejemben és halkan kijelenti: mert ő rángatott bele és ragaszkodsz az örökségéhez - meg hasonló marhaságok. Igazából több teóriám is van a miértre, csak sajnos van időm újra és újra feltenni őket, annyira nem fog meg egyik jelentkező sem.
Tom rám bámul, ebből második kör lesz, én meg felhörpintem a maradék kávét, hogy nyitva tudjam tartani a szemem, pedig az utolsónál elhangzott a “nem volt rossz” méghozzá Kopasz részéről. -Nem volt kisugárzása. Suttogom vissza olyan hangosan, hogy a soron következő utolsó versenyző (nekem már mindegy, hallgassuk meg) tuti meghallja, ahogy az agresszív ellenvéleményt is: -Mi a fenéről beszélsz? -Unalmas volt! Tátogom félhangosan, amikor megjelenik egy szőke lány nagyon király szerelésben és Lang, mint azok a dobozból előugró bohóc figurák, egyszerűen felpattan a székből. Én is nézek egyet, vagy kettőt, megtoldom pislogással, hátha valami téves álom jött dobolni az agyamban tovább, vagy az orrom alá dörgölni, ennyi volt, szétesünk, de a csaj nem válik kámforrá. -Nem! Jelenti ki Kopasz, mire én is majdnem felállok, legalábbis nagyon döhösen nézek rá. -De! Meghallgatjuk. Lang, ülj le és csukd be a szád, ide folyik a nyálad. Rántom vissza a helyére, noha már az én ülő pozícióm se a félig fekvő kategória, valahogy megjelent és felrántotta a társaságot, kisugárzás pipa, az biztos. -Csak nyugodtan, nem az övé a végső döntés, ha akar még bandát. Legyintem le Kopaszt olyan laza leszaromsággal, amit Liam távozása előtt talán sosem engedtem volna meg magamnak, de sok minden változott és ő is beszart, hogy követem bátyámat az egymillió kiscsaj rajongómmal, akik képesek lennének leigázni a bolygót, ha nem röpködnének körülöttük pillangók.
Őszintén szólva ezt az egészet nem igazán gondoltam végig. Egész úton csak azon kattogtam, hogy ez tényleg jó ötletl? De dobolni tudok és szembe jött velem ez a lehetőség, vagy túl sokat látok ebbe és igazából tényleg csak a véletlen műve az egész? Mondjuk azt sem értem, hogy miért pont most kerültem ebbe a dimenzióba. Nem is gondoltam volna, hogy több világ is létezhet. Ez az egész rengeteg kérdést felvet. Nem hiszem el, hogy ennyi év után a tudósok nem jöttek rá… Vagy de, csak nem akarták elárulni az embereknek? Kitörne vajon a káosz? Bár abból is biztos üzletet csinálnának. Új utazási lehetőség, térjen át egy másik dimenzióba, nézze meg, hogy ki lehetne még Ön. De most nem ezen kell agyalnom. Most itt vagyok a meghallgatáson és alkotnom kell. Fogalmam sincs, hogy milyen zenét is játszanak, de van dobos pozíció. Rossz csak nem lehet. Nem számítottam ekkora meglepődésre, pedig én magam is láttam, hogy csak fiúk voltak előttem. Egy zavart mosoly kúszik az arcomra, majd a kopasz férfi felé pillantok. Meglepetten pislogok és nem is merek megmozdulni mindaddig, míg az egyik fiatal srác meg nem szólal. -Öhm rendben…. Bevallom őszintén körülbelül három órája láttam meg a hirdetést, hogy dobost kerestek és rögtön jöttem ide, szóval nem igazán készültem úgy fel, mint a többiek. És még a telefonom sincs itt. -Nevetem el magam kicsit zavarodottan, majd kérdőn pillantok rájuk. -Csak üljek le és kezdjek bele?-A Mary Janes bandánál nem volt álogatás, barátnők voltunk már korábban is és tudtuk, hogy ki mire képes, így fogalmam sincs, hogy mi is a hivatalos menete az ilyennek. De ha rábólintanak a kérdésemre, akkor csak leülök a helyemre, kezembe veszem az ütőket és egy pillanatra behunyom a szemem. Ha viszont konkrét számot kell mondanom nekik, akkor a Green Daytől a Basket Case-t kérem. Ahogy megmozdul a kezem és leütöm az első ütemet teljesen kizárom őket és csak a zenére, az ütemre figyelek. Folyamatosan mozognak a kezeim, lábam. rengetegszer játszottam le ezt a dobszólamot. Sokat gyakoroltam erre gyerekkoromban, kívülről tudom az egészet. Az egész szinte már reflexből megy. Mikor mit ütök meg, milyen gyorsan és erősen. Nem figyelek rájuk, feléjük sem pislogok, csak játszom és élvezem. Élvezem, hogy megint azt csinálhatom, ami igazán kikapcsol engem. Még azt is elfelejtem erre a kis időre, hogy nem is otthon vagyok. Hogy ez után egy „idegenekkel” teli házba térek vissza és nem apámhoz. Hogy most nem a csajokkal gyakorlok, hanem vadidegen emberek előtt mutatom meg a tudásomat, hogy munkát kapjak. Leütöm az utolsó szólamot. Kapkodva veszem kicsit a levegőt. Egy apró mosoly kúszik az arcomra. Élveztem ezt a pár percet. És egy pillanatig még eszembe se jut, hogy hol is vagyok igazából, csak mikor megpillantom őket a dob mögött. Zavartam dörzsölöm meg a homlokom, majd fel is állok. Igazából fogalmam sincs, hogy most mégis mit mondhatnék nekik. Csak figyelem a tekintetüket, próbálom kiolvasni a véleményüket. Vajon tetszettem nekik?
Amilyen gyilkos unalommal kezdődött (volt olyan szóló, hogy nyitott szemmel aludtam) annyira felpörög a vége. Belép a csaj, megáll a levegő és többen is odafagynak, attól, hogy LÁNY. Van akit az idegbaj kerget, mert mindenben a számokat látja, a megjelenni készülő negatív kommentek halmazát, pedig az is reklám, más instant szerelmes lesz, mint Lang, akit úgy kell letuszkolni a székre, ne csináljon hülyét magából. Tényleg kevés nőnemű lehet azon a bioszon… Ennél már csak az kínosabb, hogyan reagálunk egy lehetséges jelöltre mi, a profik, csak mert más nembe tartozik?! Jézusom! Tom sosem tudta jól kezelni az ilyen szitukat, Kopasz rettenetesen végletes, Langnál meg kiverte a biztosítékot, biztos a flamingós felső, úgyhogy arcom masszírozom magam, kell belém a keringés, hogy tényleg magamhoz térjek és megmentsem hírhedt hírnevünket. -Sebaj, a random dolgok szoktak legjobban elsülni. Használd nyugodtan az enyém, van rajta net, azt érsz el, amit csak szeretnél. A varázskönyvem jelenleg karkötő képében pihen csuklómon, simán le tudom passzolni az iphonet, fel is pattanok, aztán lazán át az asztalon, lássa nem vagyunk mi merev tehetségkutatós zsűritagok, vagy hasonló, begyöpösödött pénisz brigád, egyedül Kopasz, de ő is tud rendes lenni, ha nagy gáz van, például múltkor, hogy nagy gáz volt. Pár lépés és a lánynál termek, mosolyogva nyújtom a feloldott készüléket, elég könnyű orientálódni rajta, sokat melóztam vele, hogy a lehető legegyszerűbb menüje legyen. -Persze, csak lazán. Ha jó vagy, tökre nem számít lány-e, vagy fiú, különben is ráfér a vérfrissítés a bandára, profilban is akár. Azt játszol, amihez kedved van, amit szeretsz, csak élvezd. Hunyorgok rá biztatóan, kacsintgatni nem lehet mindennemű perverzió nélkül, szóval csak hátrálok, amikor leül a dobok mögé én is felpattanok az asztalra. Magasságban is passzolna, Pearsnak (Kopasz) nem lehet kifogása hogy megcsúfolása lesz a “Törpeségemnek” Oké. Már a Bascet Case-vel megvesz kilóra, és az első néhány ütem után mindenki más is feloldódik, Tom bólogatni kezd, teli szájjal vigyorogva, Lang még csápol is. Én maradok az asztalon, seggem alatt a kitöltött jelentkezési lapok gyűrötten vinnyognak és észre sem veszem, hogy telik az idő. Mivel eleve imádom a számot, teljesen ott vagyok a bandával a pillanatban és a lényeg az összhang, amit teremt azzal, hogy szólóból oda vonz a maga zenéjébe, amivel már meg is szüli az eredményt. Teljesen magunktól kezdünk tapsolni, bár nem tudom mennyit javít ez a zavarán- és akkor már teliszájjal vigyorgok én is. Lendületesen lepattanok az asztalról, az én felharsanó “wooow”-om után a fiúktól még füttyszó is bekiabál, szóval néhány lépéssel ismét előtte termek, ezúttal nem mobilt, hanem kezet nyújtva neki. -Gratulálok! Azt hiszem teljesen egyértelműen te vagy a legjobb dobos, akit mostanában hallottam. Üdv a csapatban! Én Niel vagyok! Alighogy kimondom máris rám kiált a kopasz, bár megszólalni ő is csak most tudott. -Fiú-banda! Fiú! Mit nem értesz ezen Niel? -Jobban dobol mint az elődje, gondolom nem ma kezdted. Ő kell, elfogadod, kész. Lesznek fiú rajongóink, végre kicsit rockosabbra vehetjük a formát és talán néhány dalszövegnek akad majd értelme is! Kicsit kiguvad a szemem Kopaszra, ahogy bejátszom ezt a köztünk dúló örökös vitát megint, ő az egyszerű szövegek híve én meg a nem azoké, de lehet nyitni kéne a huszas korosztály felé is nem csak a tiniket szórakoztatni, ez a törés pont lehet tökéletes vízválasztó. Bár a lánynak ránézésre van ízlése, szóval nem hiszem, hogy annyira vágja a pop rock számainkat, csak párologjon el a feszült levegő és mindjárt rákérdezek. -De szavazzunk! Nyújtom fel a kezem és velem együtt a banda maradék három tagja is a mennyezet felé lendül, Tom felhujjog, én röhögök, pedig nem hittem volna, hogy lesz kedvem ma hasonló hangokat kiadni.
Lehet már az elején be kellett volna vallanom azt, hogy fogalmam sincs, hogy kik is ők. De őszintén szólva ez eszembe sem jutott. Csak hagytam, hogy a vágyaim, vagy érzéseim, vagy ki minek hívja, irányítson engem. Végig dobolom a számot. Nem figyelek fel rájuk, nem látom az arcukat, nem hallom ha esetleg kiabálnának valamit. Teljesen átadom magam a dalnak, a ritmusnak. Csak a végén zökkent ki a tapsolásuk. Egy mosoly kúszik az arcomra. Ezek szerint tetszettem nekik. Mondjuk tudtam, hogy nem vagyok ügyetlen ebben, hisz akkor a Mary Janesben sem lett volna sikerem. Éppen nyújtanám Niel felé a kezem, mikor a menedzserük kiakadva tiltakozni kezd. Upsz… Nah igen, ha tudtam volna, hogy fiú banda… Akkor is jöttem volna, de felkészültebben, vagy hát talán…. -Nem állt szándékomban vitát generálni a jelenlétemmel. Tény nem vagyok fiú, de valóban nem most kezdtem. New Yorkba most érkeztem nem rég, előtte egy kisebb városban éltem. Barátnőimmel megalapítottunk egy bandát, ahol szintén dobos voltam. Szerették a zenénket… Csak ahogy telik az idő sok minden történik… Nem akarok belemenni a részletekbe. Természetesen megértem, ha női mivoltom miatt nem tudnak beválasztani.-És most kellene bevallani, hogy azt sem tudom kik is ők… De talán ebből már rájöttek. Vagy még nem volt egyértelmű? -Ez kedves tőletek fiúk, de a menedzser szava is fontos.-Nem, nem benyalni akarok neki, csak tudom, hogy sokat tud segíteni egy banda előrehaladásában a menedzser is. Első sorban minden rajta fog csattanni és megértem, ha nem akar egy női tagot a csapatba. Ahogy körbe nézek a fiúkon nem éppen arra gondolok, hogy fiúkból álló rajongótáboruk van. Inkább fiatal lányok, kik nem bírnak magukkal, ha megpillantják őket. -De ha akarjátok kimegyek, amíg eldöntitek.-Nem tartozik rám ez a megbeszélés, így ha nem állítanak meg el is indulok kifelé az ajtón. Talán így könnyebben meg tudják beszélni a dolgokat. Érvek, ellenérvek. Nem hiszem, hogy a jelenlévő fiúk közül egy sem volt olyan jó, mint én. Az meg nem biztos, hogy nekem tetszene, ha csak a női mivoltom miatt választanának be.
Sejtettem, hogy Pears, alias Kopasz acsarkodása valami ilyesmit fog generálni, hiába ráncolják szemöldökük és hőbörögnek félszavakkal, a lányhoz már eljutott. Ők meg sem várják, amíg elmagyarázza mi a helyzet vele, mert managerünk sorozzák, olyan öblös torokhangokkal (ne már, Fuuj, boomer vagy Sperars, megszavaztuk) -és hasonló egyszavas mondatokban. De én figyelek rá, mentési pontokat raktározok el. Kisebb városból, lánybanda, most költözött ide, valami kellemetlenség-és rázom a fejem, de nem, maradjon és Kopaszt majd leütjük. -Oké. Jó, mert ez nyolc szem közt is elég ciki. Kösz, de ne menj el, megoldom! Amint rázárom az ajtót nekiesek Kopasznak, tulajdonképpen mind a hárman torkának ugrunk, még az is elhangzik “szexista” Hálás vagyok a hangszigetelt ajtókért, bár nem tudom mennyire nyomják el a részleteket, az egyszerre beszélés talán segíthet, hogy ne haljon mindent. Kopasz fél, hogy elveszítjük a lány rajongóink, én érvelek, hogy feltöltjük srácokkal, fosik kockáztatni az eddig jól bevált üzleti tervet és végül Tom mondja ki, ami mindannyiunkat szíven vág, mintha husánggal esne a lelkünknek. Liam nélkül úgysem lesz többé ugyanaz a Stoned butterflies. Az egy perc néma csend után térek magamhoz, ahogy próbálom kizárni a közelben ólálkodó depresszió rohamot. Mázli, hogy szenvedtem már magam az elmúlt napokban, nem hagyom, hogy ez tönkretegye ezt a lányt, a kiválasztást és a tekebábukként letarolt bandatagokat. Kifejtették milyen fontos ez nekik, és hogy mindenképpen folytatni akarják , akkor kénytelen leszek én összekaparni az egészet és a lehető leghiggadtabban viselkedni, mint egy…felnőtt. Liam szavai még mindig odaszögecselnek egy-egy arckifejezést a képemre, ami nem feltétlenül boldog. Mondott ilyet is, kár minden szavára emlékezni, de egyenként elmém falára égett minden, amit a fejemhez vágott. Nagyjából tíz perc kell hozzá, talán tizenöt, nem is merek telefonomra nézni, miközben folyik a tárgyalás, de ha megvan, kikunnatok a lányért itt van-e még egyáltalán. Őszintén szólva nem reménykedem benne… Ha mégis meglátom, becsukom az ajtót magam mögött és igazán diszkrét leszek, mert nem biztos, hogy el fogja fogadni a banda álláspontját, sőt, én magam is hezitálnék, talán gondolkodási időt kérnék. -Abban egyeztünk meg, hogy a videoklipekben csak statisztaként szerepelnél, legalábbis eleinte. Mármint biztos tudod, vannak ezek a fiatalos, fiúk-lányok buliznak együttállások, de a videót klön vesszük a zenétől, amin te dobolnál. Ahhoz ragaszkodtam, hogy a koncerteket te nyomd végig. Aztán fokozatosan bevezetnénk, mint új tagot, csak először óvatosan és fokozatosan, hogy lássuk mit szólnak hozzád a tinilányok. De egyébként meggyőztem a Kopaszt, hogy mind rád akar majd hasonlítani, szóval… Vállalod? A gázsi ugyanaz lenne, mint nekünk, ehhez is ragaszkodtam. Viszont eleinte több szabadidőd lenne, nem interjúvolnának, nem jönnél a műsorokba, aztán szépen lassan bevezetnénk. Félig lehunyt szemmel pislogok rá, arckifejezését lesve mit gondol erről, fel vagyok készülve a határozott nem-el vegyes sértődésre, és röhögéstől kezdve mindenre.
Nem akartam vitát kirobbantani közöttük, de valahol jól is esik a dolog. Viszont az nem lenne jó, ha miattam veszítenék el a menedzserüket. Áh, annyit nem érnék nekik, azt azért ők is belátnák. Mondjuk tény nem is hittem volna, hogy már menedzserük is van, hisz most keresik a dobosukat… De talán csak valaki helyére. Nem volt jó ötlet ide jönni. De annyira élveztem a dobolást. Elfeledni mind azt a rosszat, ami most vele történt… Bár cserébe megismertem pár érdekes embert és igen jófejnek tűnnek. -Rendben, nem megyek el!-Mosolyodom el, majd magukra is hagyom őket. Nem tudok leülni a fenekemre, így csak fel-alá mászkálok miközben a körmömet rágom. Igen, ha ideges vagyok sajnos szokásom piszkálni a körmöm. Nem tudom miért is izgulok ennyire, hisz nem az életem múlik a döntésükön. Sőt! Nagy eséllyel, ha megtudják, hogy amúgy fogalmam sincs, hogy kik is ők nem a menedzser, hanem ők maguk fognak engem két lábbal kirúgni innen. A pók képességeimnek köszönhetően, ha jobban odafigyelek kihallok már szót, de nem tudom összerakni őket. Hátra fordulok mikor meghallom az ajtó nyitódását. Egy újabb mosoly kúszik az arcomra, bár Niel tekintete nem a legvidámabb. Már nyitnám a számat, hogy megköszönjem neki a lehetőséget, de ő megelőz engem. Csendben hallgatom végig. Videoklippek? Interjúk? Műsorok? Te jó ég! Szóval ezek szerint ők ennyire ismertek lennének? Azt a rohadt. Előbb tényleg jobb lett volna utána járni, hogy mégis milyen banda ez. -Nekem ezzel semmi gondom nem lenne. Teljesen érthető az egész. Egy új tag és az ráadásul nő is… De én is őszinte leszek veletek. Bevallom, hogy öhm fogalmam sincs, hogy kik is vagytok, milyen zenét játszotok. Sőt valahogy a nevetekből nem éppen egy fiú banda ugrott be nekem… Na jó nem is gondolkoztam el azon, hogy kik lehetnek a tagok, de tény meglepődtem, mikor idekint csak fiú jelentkezőket láttam. A mi bandánk nem volt ennyire sikeres. Persze álmodoztunk róla, hogy híresek leszünk és nagy arénákban lépünk fel, de …. Ne haragudj, ezzel nem akarlak untatni téged, meg nem is fontos. Szóval bocsánat, hogy csak most említem meg ezt és teljesen érhető, ha ezek után inkább valaki mást választotok.-Nem akartam volna eltitkolni ezt a fontos információt. Jobb nyílt lapokkal játszani… félig-meddig. Arról viszont tényleg nem kell tudniuk, hogy pontosan honnan jöttem és, hogy vannak pókos tulajdonságaim.
Ráadásul nő! Ott állok előtte, kínos mosollyal, ne könyvelje el az egész bandát szexista barmok ultragáz gyülekezetének-csak Kopaszt, de őt időnként én is kellemetlen jelzők közé skatulyázom. Aztán jön, hogy fogalma sincs kik vagyunk-és óriási kő esik le a szívemről. Nő, igen, nekünk meg csak csaj rajongóink vannak. Szerintem látja, hogy legördül mellkasomról az Everest. Vagyis nem fangirködni van itt, esetleg, hogy írjon rólunk wattpadra valami random melegpornót, ezt itt mind kizárhatom, ha nem rajongó. -Hálistennek! Nyögöm, bár nem kéne közbe okoskodni, mondja el csak végig mit szeretne, ez mégis kiszökik, így elöljáróban. Hiába tudott volna ennyire dobolni, ha meztelen manga figurákat rajzol Tomról titokban. Mondjuk a következő pillanatban verbálisan letépi a tökeim és megeteti velem. Én pislogok. Buzis a név. Oké. Mondták már, de… Felemelem mutatóujjam, hogy megmagyarázzam, ez egy alternatív ötlet volt, az eredetileg sokkal komolyabb műfajúnak szánt együtteshez, aztán inkább nyelek pár ingyen levegőt. -Á nem. Már ha nem baj, hogy pillangók vagyunk nem ördögszekerek. Tényleg, lehettünk volna ördögszekerek is. Mindegy, ezt még Li…az előző tag akarta így, de kérdeztek már hasonlót, interjúkban elég ciki tud lenni. A lényeg, hogy kifejezetten jó, ha nem ismersz bennünket, mert nem rajongóként vagy itt, ami megkönnyíti a dolgokat, hidd el. Mondjuk itt megint én lettem bizonytalan, egyáltalán tetszeni fog-e, amit játsszunk, mert csak akkor vállald el, szerintem. Be tudnál jönni? Megmutatom. Kérdezem, aztán ha benne van, ismét kinyitom az ajtót, előre mehet, közben meg még magyarázok. -Kicsit rockos, de szerintem nem eléggé. Olyan pop rock. Mondták már rá, hogy punk rock. Rakjatok már be valamit srácok, hagy mutassam meg hová jön. Tom és Lang felröhögnek, láthatóan ők is lazán kezelik, hogy nem ismert minket és még Kopasz is derültebben csapja össze tenyerét. -Ez jó hír. Azért is örülök, mert végre lesz valakinek esze is a csapatban. Teszi még hozzá a lánynak, aki felé hirtelen fordulok. -Mondtad a neved? Nem mondtad a neved. Elég gáz lenne “nő”-ként emlegetni a fejemben. Közben persze egy kivetítőn megjelenik az egyik klippünk, dalunk, adnak rá kakaót is, a NŐ ítélkezhet. Mellé állok, mellkasomon összefont karral és megint azt csinálom, amit úgy utálnak a többiek. Rágom a piercingem.
Meglepődőm mikor nem akad ki azon, hogy nem is ismerem őket. Azt hittem az egy nagyon is rossz fekete pont lesz, de a jelek szerint pont, hogy az előnyömre válik. Furcsa nekem ez az egész. Ennyire más lenne ez a világ? Eddig nagyon is békésnek tűnt nekem, bár tudom, hogy itt is van egy hozzám hasonló, csak fiúban. De még nem sikerült összefutnom vele, pedig jó lenne. Végre lennének olyan személyek, akikkel megoszthatom azt, amit az én világomban senkinek sem mertem elmondani. -Nos mivel szerettétek a Green Day-t, így nem tartok attól, hogy ne tetszene a zenétek.-Szélesedik ki a mosolyom, majd természetesen vissza megyek a terembe. Komolyan gondoltam, hogy szeretnék csatlakozni és, ha már ennyire lelkesek miatta hát nem fogok hátat fordítani nekik. Szóval nagyon is érdekel, hogy milyen zenét is játszanak. A fiúk csak nevetnek, a menedzser meg örül. Én viszont egyelőre csak csendben maradok. A videó elindul én meg figyelem őket. Egy apró mosoly kúszik az arcomra. Igazából amit eddig láttam belőlük az pont olyan, mint a klipben. Jó, hogy önmagukat adják. -Tessék?-Pillantok hirtelen Niel felé. -Tényleg nem mutatkoztam be? Pedig azt hittem...Basszus, ne haragudj. Öhm Gwen, Stacy…-És már nyújtom is felé a kezem, hisz ez az illendő. Észre veszem, hogy a klipben négyen vannak… Gondolom ő volt az elődöm. -Az a fiú volt korábban a dobos?-Érdeklődöm egy kicsit. Amúgy nem rosszak. Tetszik nekem. Talán a miénk kicsit rockosabb volt, de az övék sem áll messze tőle. A lábammal automatikusan elkezdek dobolni, majd ismét Nielre pillantok. -Tetszik, nagyon is és őszintén illik is hozzátok ez a név.-Nem ezt nem sértésnek szánom, vagy bántásnak. De vannak olyan bolondok a klipben mint amennyire egy betépett pillangó lehetne. Amint vége a klipnek tapsolok egyet nekik elismerően. Érthető, hogy miért lettek sikeresek, bár gondolom ezt a menedzserüknek is köszönhetik. -Szóval engem tényleg nem zavarnának azok, amiket mondtál. Őszintén szólva én már annak nagyon örülök, hogyha dobolhatok. A többi számomra kicsit mellékes. Remélem ez nem hangzik rosszul.-Húzom el a szám sarkát. Fogalmam sincs, hogy ezek után mit is kell csinálni, így csak várok, hogy mi is ilyenkor a következő teendő. Menjek haza és majd valamikor máskor találkozunk? Vagy most kell mindenféle szerződést aláírnom?
Azért a Green Daytől szerintem mi még nagyon messze vagyunk, de Kopasz fontosnak tartja a dallamiságot és pop jelleget azon túl, amit igazán szeretnénk csinálni. Persze legalább köze van hozzá, szóval nem teljesen rocktalan számot fog hallani, de azért nem merek még magabiztos, menőzős szöveggel reflektálni erre. A piercingemnek változatlanul fémes íze még sok helyre el fog ma kísérni, ahogy az ítéletre várok. Jó, persze, ha ő nem, válogatunk még, de valami új reményt látok abban, hogy ennyire eltér a megszokott profilunktól. Talán épp egy ekkora változásra van szükségünk azok után, ami történt, egy sima pótlék srác nem dobná fel annyira a kedélyeket, mint egy jó fej, rocker lány, aki viszont már a jelenlétével másféle vibe-ot generál. Azt azért látom, fél szemmel pillantva rá, hogy belemerül a dolgokba és nem fintorog közben, hanem mosolyog. Igaz, hogy Kopasz kukázta a legtöbb törekvésem, de kidomborította a bennünket körüllengő fiatalos, hülyéskedős pillanatokat, rámodva, ilyenek vagyunk és ezt kell közvetíteni. Vagyis a legtöbb számunk laza, könnyed, semmitmondó, mintha egy nagy jókedv-buli lenne az egész. Kikapcsolódás, hátradőlés, nyári pillanat, egy kis escape valami túlságosan valódiból. Ezért is engedtem el a komolyabb szövegeket és rockosabb elemeket, különben is megkaptam, hogy az én nyakatekert gondolataim senki nem értené, főleg a tizenévesek. Kicsit kizökkentem a nevével, aztán a srácok is gyűlnek körénk, mint szúnyorok a fényre, főleg, ahogy Gwen-most már tudom, kezet is ráz velem. -Semmi gond, biztos izgultál egy kicsit. Hát, ezeken a régebbi klippeken még igen… Gondoltam, hogy rá fog kérdezni, a többiek fel is szisszenek és érzem a pillantásuk lecsapódását magamon, nyilván én akadtam ki Liam miatt, de ők nem első kézből hallották a dolgokat. Nem depressziózhatok hónapokat felette, ráadásul magyarázat kell előbb-utóbb Gwennek is. -Ő a bátyám volt. Vagyis még mindig az, csak pont elég nagy szarban hagyott bennünket, amikor lelépett, nem az a nyugis megbeszélés volt, mert megértettük volna, ha mással akar foglalkozni. Ennyi, ennyit vagyok képes egy szuszra elhadarni idegbaj, vagy sarokba vonulás nélkül, talán ez is több, mint amire a srácok számítottak, mire körbe pillantok már mindenki a földet nézi. Hát jó nagy cirkusz volt. Félmosollyal nézek vissza Gwenre aztán, különben sem hagyom agyontaposni a hangulatot a saját nyomorom miatt. -Valahol tök igazad van, bizonyos értelemben gáz. Ő választotta még annó, aztán megszoktuk és elég fura volt ahhoz is, hogy könnyebben berobbantson minket a köztudatba. Magyarázom a dolog marketing részét, nagy megkönnyebbülés, hogy tetszik neki. Ráadásul ennyire szerény, nem kéri ki magának, hogy rögtön ő legyen az összes klipben, hanem fokozatosan vezessük a dolgokba. -Dehogy. Sőt nagyon szuper. Majd megismered a youtuber srácot is, Tris, avagy Tristan, ő helyettesíti hivatalosan, csakhát nem tud dobolni…Nade akkor írjunk szerződést, nem? Pillantok hátra Kopaszra és érkezik a nő is, aki Gwent is bejelentette, behívta a meghallgatásra, már bizonyos nyomtatványokkal a kezében, amiről elkészíthetik a rendes szerződést odafent a bürokraták. -Amúgy nem itt szoktunk próbálni, ebben az épületben, de fent egy otthonosabb teremben. Telefonod van, csak most nincs nálad? Ez egy elég fontos kérdés, kontakt nélkül el se engedhetjük.
Tetszik a zenéjük, jófejnek tartom őket, szóval igazából nincs okom arra, hogy azt mondjam nem szeretnék velük együtt dolgozni. Max annyi, hogy fogalmam sincs, hogy meddig maradok ebben a világban. De gondolom, ha egyszer át tudtam jönni ide, akkor máskor is meg tudom tenni. De erről még semmit sem tudok. Igaz Kaine elmondta, hogy ő sem ide tartozik, de arról már nem mesélt, hogy hogyan tudnék utazgatni a dimenziók között. Talán a helyi pókember tud majd nekünk segíteni. Jó lenne őt is megtalálni egyszer. Érzem a pillanatnyi feszültséget a dobosról tett kérdésem után. Ezek szerint nem váltak el túl szépen egymástól. ÉS még a testvére is volt. Nah ebbe jól beletenyereltem. Bólintok egyet a válaszára, de nem mondom már rá semmit. Úgy érzem jobb elkerülni ezt a témát. Amikor megemlíti azt a youtubert kicsit elrántom a szám sarkát. Szóval azt fogják elhitetni, hogy ő dobol helyettem? Ez mondjuk nem hangzik túl jól. De ha ez kell ahhoz, hogy ebben a világban is dobolhassak és még pénzt is keresek vele… Akkor kénytelen vagyok lenyelni a békát… Csak megint ez a kettős élet. Nah ez nem igazán hiányzott. -Oké! Csináljuk!-Mondjuk fogalmam sincs, hogy egy ilyen szerződésbe mi is kerül bele, de remélem elmondják majd a fontosabb pontokat nekem. Összetalálkozik a tekintetem a nővel. Nem néz rám túl kedvesem, így én sem teszem meg azt. Nem volt velem valami túl kedves. De igazából nem is izgat. Nem neki kell tetszenem. A lényeg, hogy a fiúk és a menedzser fogadjon el. Ahogy megemlíti a telefont egy pillanatra leblokkolok. A jó büdös francba! Hogy lehetek ennyire retardált? Telefon! Mégis miből gondoltam, hogy nem lesz rá szükségem!? De mégis hogyan szerezhetnék egyet? Csak nem kérhetek ennyit kölcsön a többiektől. Ez elég pofátlan kérés lenne. -Öhm… nem rég elveszíttem, vagy ellopták ezt nem tudom. A lényeg, hogy nincs meg. De azon vagyok, hogy szerezzek egy másikat.-Mindig is utáltam hazudni, pedig rengetegszer kellett már. Reméltem ebben a világban nem kell annyira, hisz senki nem ismer, de mégis.. Az elmúlt pár órában rengeteg hazugság hagyta el a szám. Eddig azon kívül, hogy jól dobolok, nő vagyok és elfogadom a feltételeiket nem igazán érvelhetnék magam mellett. Eléggé elveszett csajnak nézhetek ki a szemükben. Nem tudom kik ők, egy új világban vagyok, ami egyszerre ismerős és vadidegen. Nincs telefonom, ha rákérdeznek egyik közösségi oldalon sem találnak meg engem. Mintha nem is léteznék… De tény ebben a világban nem is létezem. Természetesen követem őket oda, ahová kell. -És mikor alapítottátok a bandát?-Azért jó lenne tudnom egy-két alap dolgot róluk.
Valószínűleg paraszt üzemmódban hozakodtam elő Tris-el, legalábbis látom a színeváltozását, vagyis ezt a szájrángást. Jól bestresszelek belül, de ez csak annyiban nyilvánul meg, hogy széttúrom egyébként beállított hajam. Bye-Bye tükör előtt töltött két perc! Még a végén tényleg kiköp, hogy itthagyjon minket és hetekig turkálhatunk a szemétben, mire mindenkinek elege lesz és Tris ül be a dobokhoz mégis, lebőgés lesz minden fellépés…Oké, nagy levegő! -Ne aggódj, ez nem azt jelenti azt játsszuk majd, hogy ő dobol és közben te csinálod. Kopasz mondta, hogy nem akar egyelőre több klippet, inkább a fellépésekre összpontosítani, azokon meg mindig te leszel, nem Tris. Ő csak a műsorokba jön és csak kezdetben, utána átveszed a helyét. Hadarom, körénk gyűlnek a többiek is, mondjuk újdonságot nem tudnak hozzáfűzni, csak bólogat Tom, Lang meg ugyanazt mondja. -Őt cseréljük le rád, nem fordítva. Érkezik a titkárnő, fogalmam sincs hogy hívják, pedig illene megjegyzenem, de valahogy ellenséges, pedig a meghallgatásra váró srácokat nem ilyen kihívóan méregette, mint Gwent és nekünk se akadt vele gondunk. Mindenesetre hozza a szerződést, így meg tudjuk mutatni neki, van asztal, oda lerak mindent, én meg felkapom, de úgy, hogy újdonsült bandatagunk is rendesen belelásson. A rengeteg jogi blabla között, azért szerepelnek fontosabb dolgok, pl nyilatkoznia kell, hogy nem használja fel a számaikat öncélúan, nem adja ki más cégeknek, illetve hozzánk szerződik. Általános dolgok főleg és hát a fizetés, ami elég szép összeg, ugye szereplésért jár egy nagyobb, de alapot kap a próbák után is, havonta. Remélem elég motiváló erő lesz, főleg ha egy-egy koncert után látja az összeget, mert ez, ahogy ígértem és mondtam, megegyezik a miénkkel. -Apróbetűs részt én nem látok, hogy Tris szerepelne helyetted, vagy ilyesmi, annyi van említve, hogy fogadtatástól függően leszel a médiában hivatalosan is bemutatva. De erre majd figyelek, hogy ne érjen hátrány, tényleg. Hadarom még hozzá és a másik kettő, mármint Tom és Lang is rám néz, mert nekem van a legnagyobb pofám Kopasszal, vagy bárkivel összeveszni, még Trist is lenyomom, legalábbis ezen a ponton még meg vagyok győződve róla. Viszont telefon kelleni fog, mail cím miegymás miatt, meghát arra gondoltam pakolni a számainkat, ki használ manapság CD lejátszót? Főleg, ha most költözött. Megint alsó ajkam és a benne fityegő fémdarabot rágom, aztán fogom, és Gwen, Kopasz meg nagyjából mindenki felé is úgy fordulok, mintha a világot bármit el tudnék intézni. -Mi lenne, ha én és Gwen elmennénk egyet vásárolni most? Szerzünk telefont, Gwen hazaviszi átolvassa és majd megjelenik az aláírt papírokkal? Tom és Kopasz rögtön bólogatnak, de Lang úgy vonogatja a szemöldökét, mintha rabolnám a csajt. Vetek rá valami ne bomolj-féle pillantást, de azért jelnyelvvel elkommunikálja, hogy szemmel tart. Felőlem jöhetne, de mondta, hogy meghallgatás után be kell rohannia az Egyetemre. Így jár, aki annyit tanul! -Hát, igazából egy tehetségkutatóban gyűltünk össze. Mindenki énekel is, de aztán összepakoltak bennünket egy csapattá. Aztán a csettintés keresztülhúzta a számításaink és igazából három éve futottunk be jobban, nagyjából 2023-tól vagyunk “híresek” Mutatok azért macskakörmöket, mert ez tök relatív, a System meg ilyenek sosem fognak elismerni bennünket. -Kulcsokat tudok adni a gyakorlótól, megnézzük előbb azt? Vagy előbb megszerezzük a mobilt? Hogy szeretnéd? Bízok rá mindent. Nekem az is teljesen egyértelmű, hogy fizetem a dolgokat.
Elmosolyodom és bólintok egyet. Oké értem, hogy mi a helyzet, csak kicsit fura, de ahogy mondtam engem aztán cseppet sem érdekel a hírnév. Azt sem tudom meddig maradok itt. A nő nem igen izgat engem. Sokan utáltak odaát is, most miért pont vele foglalkoznék. Nem vagyok neki szimpatikus, ennyi. Talán többször nem is fogjuk látni egymást. A szerződést én is átolvasom. Igazából én sem találok benne olyat, ami nem tetszene nekem. A fizetésen kicsit megilletődöm és egy nagyot nyelek. Szóval ennyit keresnek a befutott zenészek?... Oké tudtam, hogy sokat keresnek, de így látva az összeget. Éppen szóra nyitnám a számat, mikor Niel arrébb sétál és mint aki valami bejelentést akar tenni elénk áll. Aztán végül megosztja velünk a gondolatait én meg alig bírok szóhoz jutni. Nem, ezt nem hagyhatom. Majd megoldom én a telefont magamnak. -Mi? Nem, ezt nem engedhetem meg. Lesz telefonom, csak még idő kell hozzá. Addig, majd kölcsön kérem az egyik barátomét. Nem para… Mármint ez kedves tőled, de tényleg nincs szükség erre, de tény szeretném kicsit jobban áttanulmányozni a szerződést, mielőtt aláírom.-Nagyon kedves tőle a gesztus, de bármennyire is bunkóság vissza kell utasítanom. Ez egy kicsit most túl gyors. Persze örülök neki, hogy sikerrel zárult ez az egész és, hogy ők is olyan lelkesek mint én, ha nem jobban, de jobb lassítani egy kicsit. Át akarom teljesen olvasni azt a szerződést, mert soha nem láttam ilyet, így inkább jobb, ha mindenről is tudok. -Szóval ez így jó nektek? Címet megtudok adni, hogy jelenleg hol lakom. Ha kapok egy telefonszámot, akkor azon keresni fogom az illetőt, amint elolvastam a szerződést. De biztos vagyok benne, hogy semmi olyan nem lesz benne, amivel bajom lenne.-Pislogok körbe, majd ha odaadják el is veszem a szerződést. -A kulcsot szerintem még ráér odaadnod. Előbb nekem is bele kell szoknom. Ezért is jó szerintem ez a fokozatos bemutatás a nagy közönség felé. Szóval én szeretném ezt, nem fogok eltűnni.-Nyugtatom meg őket, ha esetleg attól tartanának, hogy ezzel akarok kihátrálni a dologból.
Amíg félbe nem szakít azt hiszem tökéletes kontroll alatt tartom a dolgokat. Kész, király vagyok, túltettem magam tesóm köcsögségén, összerántom a bandát, senki szája nem fog sírni, hogy végünk van, megkapom a rég áhított vérfrissítést és az leszek, aminek Liam is nevezett, frontember. Aztán rájövök, hogy túltoltam és már mobilt akartam venni a csajnak, pedig még alá sem írt semmit. Ezt Kopasz kissé elnéző mosolya, Tom és Lang hangos röhögése és szegény Gwen szelid tiltakozása tökéletesen prezentálja. -Amekkora barom megvette volna neked a dobfelszerelést is, vigyázni kell vele. Fenyegeti meg managerünk, de már jóval kedvesebben, mint eleinte állt hozzá, igaz röpke mosolynál többet egyelőre nem kap, mert mondandója többi részét a mennyezetnek intézi. -Tényleg kelleni fog a józan ész ebbe a bandába! Láthatóan nem bánta meg a lány energiát, csak közben Lang oltárian beolt, ezen most nem is tudok annyira röhögni, mert tényleg baromi égő. -Öregem, téged aztán jól kikosaraztak! Virul a pofája, hogy nem lépek le Gwennel kettesben semmilyen mobilt venni, vagyis abszolút nem marad ki a buliból, halál nyugodtan mehet bioszozni, a lányt ugyanannyira ismerem meg mint ők, semmennyire és ez nem nagy előny. -Bocs, asszem tényleg nyomultam. Ahogy szeretnéd. A telefon is ráér, igazából minden teljesen ráér, nincs nyomás, sürgetés. Pont úgy viselkedtem, mintha már most be akarnám dobni közönség elé. Kicsit hátrálok is, piercing marad bekapva, a falnál jól lesz, nem kell, hogy mindig én legyek rivaldafényben, Kopasz aki már ért az efféle gesztusaimból, át is veszi. -Igen, ide kell a cím, jó ideiglenes is, valamint adok egy névjegyet. Mutat a szerződés felső részére, aztán előktorja, hogy a becses neve Spears és egy egészen hivatalos, laminált kártyát kap nem olyan tollal ráfirkált izét, amit én akartam szignózni a karjára. A fel mellől azért bólogatok, teremnézés se lesz, gondolom átböngészi a szerződést, még meggondolja kétszer, csak most ennyi rászegeződő szempár előtt nem mondja, benne van a pakliban, hogy meggondolja magát. -Teljesen jó, köszönjük, hogy eljöttél, engem bármikor kereshetsz, mindig be vagyok kapcsolva. A kitöltött szerződést majd ráérsz behozni az aláírással, akkor készítünk belőle másolatot, adunk kulcsot és kezdhettek gyakorolni. Érkezik összeszedett stílusban, egészen nyugodtan, biztatón felőle, Lang és Tom még ott sürgölődnek, néha azért felröhögnek, én vissza, ne azt lássa Gwen depibe estem, vagy valami. Kicsit rázom nekik a fejem, ne szivassanak már, de még sokáig kapni fogom az ívet, ebben holtbiztos vagyok.
Nem akartam őt megbántani a visszautasításommal, de nem jött ki túl jól a lépés. Látom a tekintetén, hogy kicsit elszomorodott. Bár a többiek vidáman reagálnak a dologra. Én egy aprót mosolygok, de inkább csak Nielt figyelem. Nem ismerem őket, sem a múltjukat. De tény mikor az előző dobosról volt szó látszott rajta, hogy kicsit megfeszül. Talán miatta ilyen szomorú? A fiúkat kikérdezném, de talán nem most van itt az ideje. Majd idővel biztos mindent megtudok róluk. Figyelem a menedzsert, néha bólintok neki egyet, majd el is veszem a névjegyet. -Rendben. Köszönöm. Szerintem holnap már jelentkezem is. -Tényleg komolyan gondolom, hogy belevágok. Nem tudom meddig fogok itt maradni. Ha már minden odaát maradt, akkor legalább a dobolás megmaradhatna most nekem. Elveszem a szerződést, majd kezet is rázok a fickóval. A fiúknak is mondok pár szót, majd oda lépek Nielhez. -Tényleg nagyon kedves volt tőled és nem akartalak megbántani, vagy hasonló, csak hát… Azért igen, kicsit sok volt. De örülök, hogy nem hallgattam a józan eszemre és eljöttem ide. Remek csapat vagytok és remélem én is hamar beilleszkedem majd közétek. Ígérem legközelebbi alkalomra rendesen felkészülök a számokból.-Kacsintok felé egyet, majd kinyújtom a kezem. Ha megfogja megrázom azt, végül tőle is elköszönök és távozom is. Amikor ma felkeltem nem hittem volna, hogy egy fiú banda dobosa leszek. Max valami kiszolgáló, vagy árufeltöltő munkára számítottam volna… Nem terveztem egyből belecsapni a dolgok közepébe. De belül mégis boldog vagyok, észre se veszem, hogy folyton csak mosolygok. Ismét dobolhatok és ez nagyon jó érzéssel tölt el. Aztán remélem tényleg nem fogják meggondolni magukat.
