No one who cooks, cooks alone

Hogy itt mennyi kérdést tevének fel! Milyen céllal érkezém erre a világra, mivel igazolom, hogy másvilági valék, nem tartozom-e gaz merénylők gyülevészetéhez és a többi, meg a többi. Alkalmat találák hát, hogy történeteket meséljek és az unott arcok lassan derültté válának. A hivatalnokokban is vala élet! Le kelle ellenőrizniük, kiféle hivatalos a műsorba.
Ajánlással kerülék ide, mert vala tévés tapasztalatom és a gasztronómia az ereimben folya! A műsornak hírverés kelle. Faló Vivienne fotóit nagyra becsülék, de nem akarák felhasználni szerzői jogokra hivatkozva. Azt kérék, hogy egy új képsorhoz a stúdióban álljak modellt, lábosok, butykosok, kondérok és feldolgozásra váró aprómarhák közepette. Megérkezém hát díszes ruhában, csak olyan midgardi módon, de jelentősen. Belépék a konyhaművészet és a televíziózás modern templomába, mely tiszta, puritán, világos és valahol még mókafélét is sugárza vala!
A catering első osztályú, épp az olivabogyós-kecskesajtos szendvicset ízlelém, midőn szózatot hallék a terem ajtajából.
- Ott az embere!
Tekintetem arrafelé fordítom, hadd lám, ki figyelmét hívák fel rám oly nyersességgel, mely a konyhaművészethez is méltatlan vala, nem hogy emberek beszédéhez. Egy ifjonc leányka az, fényképészeti masinával. Széles mosoly ül ki számra és tányérral a kezemben köszöntém két falat között:
- A Nap ezer sugára fényeskedjék orcádon, kedves kisasszony! Te lészel hát Asgard Oroszlánjának állóképekbe öltője?
Kérék, hogy hozzam el a bárdomat is és majd szerepeljen néhány fényképen. Most látom, hogy a bejáratnál támasztám le! Nehogy a kis hölgy úgy járjon, mint az egyik sminkes, ki a fogát kitörve hasala el a bárd nyelébe beleakadva. Talán találkoztak is odakünn a lánnyal, ki szájára zsebkendőt tapaszta épp, hogy foga helyének vérzését visszafogja.
- Vigyázzon oda lépéseire, által ne bucskázzon harci szekercémen, melyet ott felejték! A kellékesek nyomatékkal köték lelkemre, hogy ezen eszközt is mutassuk meg a nagyvilágnak!
Viszont most, hogy már elhagyá számat a figyelmeztetés, ott is maradhat a majd embernagyságú bárd.

     

Elég szarúl állok a sulival, amit senkinek sem szeretnék megosztani. Elég jó diák voltam gimibe, de itt többről van szó, mint magolásról. Itt türelmesnek kell lenni, kreatívnak, és jó érveléseknek... nos ez amúgy remekül megy, de attól függetlenül a semmit nem tudom olyan jól érvelni, hogy arra ötöst adjon. Nem fogok kibukni, ennyire rosszul nem állok, de annyira jól sem. Egyszerűen az elmélet közepesre sikeredik, a művészettörténet borzasztó, ott a magolás sem segít, ráadásul nagyon unalmas. Teljesen érhető, hogy ha a művészet világában eltudjak igazodni klasszikusokhoz is érteni kell, de attól még nehezen megy. Így igyekszem mindent megragadni a jó pontokért. Gyakornok lettem a Hírharsonánál, dolgoztam együtt egy íróval is Johnnal, elmentem egy nagyon rossz kiállításra is, hogy lássa a tanárom, hogy komolyan gondolom. Ugyanis azzal vádolt meg, hogy nem vagyok elég motivált, és határozott a képeimmel sem. Így igyekszem bebizonyítani, hogy igenis érdekel. Majd megláttam az egyetem falán egy hirdetést, állítólag pár évente csinál a magazin, tv műsor, és mit tudom én még mit csinálnak, ezt a csatornát nem igazán ismerem... a lényeg szeretnek pályázatokat kiadni, hogy a legjobb diák kép megfog jelenni, nem értettem pontosan ez most a magazinnak, a műsornak promóciós poszterként, hisz tök mindegy, ha nyerek sokat nyerek. A tanárom belátja, hogy igenis érdekel az egész, és még több jó pontot szerezek, portfólióm bővítéséről már ne is beszéljünk.  
Már egy órája itt vagyok, megittam vagy két narancslét, és két croissant is bevágtam, sokat váratnak. Aztán megjelenik a modellem, és csak pislogok rá teli szájjal.
- Elnézést, de ... tessék? - tör ki belőlem az őszinte reakció azonnal, ahogy leér a falat. A viking pasi egy szavát se értettem, és azóta is igyekszem értelmes mondattá összerakni magamban.  
- Mármint arra ott? Szekerce? - mutatok felé. De igyekszem össze szedni magam. - Bocsánat kicsit fáradt vagyok. Szóval az az Ön valódi... szekercéje? És tényleg Asgardból jött? - bár ez nyilván hülye kérdés a nyelvjárása eléggé egyértelművé tette. Elképzelem pillanatra, ahogy az az isteni Thor megszólalna így, szerintem szétröhögném magam. Közbe megragadom a fényképezőmet, megnézem a beállításaimat, amíg mesél nekem, és a oda sétálunk. Láttam még pár fiút is, és lányt is az iskolából, akik ismerősek voltak, de egyikkel sem szoktam beszélgetni. Biztos többen is lesznek, én eléggé korán érkeztem, és lehet nem csak ma van a fotózás? Ideges vagyok, nagyon szeretnék jól teljesíteni.
 

Az ifjú leányka nem érté mondásimat! Még a végén valósággal átesék az bárdom nyelin, azt nem szeretném.
- Várj, no! Ugrék néhány dekádot előrefelé, hogy a Mindenek Nyelve ne a Jakab király idejéből való ángliusként csendüljön fel! Szóóóval igen, az ott az én bárdom, szekercém, pallosom, hű társam, karom meghosszabbítása, de rossz helyen van és felbukhatsz, ha nekisétálsz. Kerüld ki, mert nem viselném el, ha bajod esne a szerte és szét hagyott fegyverem mián. Miatt.
Elégedetten megsimítom a pocakomat. Ismerém én az új-midgardit és büszke vagyok, hogy mostan ily
könnyen a leányka értésére adám, mit akarék.
- Biza, én Volstagg vagyok Asgardia-ból, mi az asgardiak Midgardi lakhelye Oklahoma-ban. Nem ezen a világon, hanem egy másik univerzumban, honnan idecsöppenék, hogy megállítsam a dimenziófaló, lélekevő és káosszal teli pusztítást hozó Sötét Nagyurat! Ma viszont szakácskodni jövék. Jöttem. Azt az utasítást kapám, hogy teljes természetességemmel süssek, főzzek, kavarjak, aprítsak, daraboljak, szeljem a húst és így készüljenek fotók rólam, mint a Captain Cook új epizódjának szereplőjéről.
Elmémet megüték saját szavaim, mik ijedelemre is okot adhatnának.
- Természetesen az alapanyagokat kell csak felszeletelnem, nem embereket. Azért emelém ezt ki, mert gyakorta megrettenének termetemtől és jókora bárdomtól. Pedig egy hadastyán nem hadakozék állandóan! Jaj, de hát bocsásd meg modortalanságomat! Meg sem kérdezém, hogy te milyen nevezetű vagy? Hogy szólíthatom a fényképészeti masinát forgató kisasszonykát?
Mielőtt munkához látnánk, intek neki, hogy fogyasszon az itt látható étkekből.
- Bátran, csak bátran! Kongó hassal, korgó gyomorral, koplalástól ugrásra kész szemekkel nem lehet csatába indulni sem konyhakész termékek, sem fényviszonyok és látószögek ellen! - mutatok a nyakában lógó eszközre, amivel majdan megküzdhet az imént említett jelenségekkel.
- Mondd el, mikre kell figyelnem, hogy ne félj, hanem jól érezd magad! Volstagg, a gargantikus gourmet azt kedveli, ha körötte mindenek kedélyesek!


     

Nem akartam bunkó lenni, de muszáj voltam vissza kérdezni, nem fogok úgy tenni, mintha érteném, aztán teljesen félreértjük egymást. Amúgy se szeretek köntörfalazni. Most nagyon oda kell tennem magam, nekem sok múlik ezen a képen, hogy megnyerjem ezt a pályázatot.
- Köszönöm, és elnézést kérek, nem találkoztam túl sok Asgardival. - mosolyodom el kedvesen, amúgy picit vicces, is és szórakoztató is ez a nyelvjárás, ha nem lennék ennyire befeszülve. - Rendben akkor vigyázok, de ha gondolja szólok valakinek, és oda teszik ahova jónak találja. Szerintem semmi gond nem lesz.
Majd miközben megyünk a fotózás konkrét helyszínére, elmondja mit is keres itt, amiért egyébként hálás vagyok, mert ugyan jelentkeztem de túl sok részletet nem árultak el. Itt mindenki nagyon elfoglalt, és siet, ahhoz hogy segítséget, vagy választ adjon másnak. Fura egy világ, nem tudom ezt hogy bírnám ha ennyire a médiában akarnék elhelyezkedni. Az biztos, hogy hozzákel szokni.
- Oh értem, akkor a fotó egy promócióhoz kell? Reklám anyag? - feltételezem, hogy még tanulja a nyelvünket, így igyekszem egyszerűbben fogalmazni. Majd akkor esik le mit mondott. - Tehát Asgardi ráadásul egy másik multiverbumból? Az igen, akkor valóban érdekességnek számít, duplán is. - nagyon remélem legalábbis nem azért hívják műsorokba, hogy a fura beszédje miatt nevethessenek a tv nézők, mert az biztos, hogy valakiről panasz lesz benyújtva. Nem szeretem az ilyet. De igyekszem nem előre ítélkezni.
- Jaj elnézést, én sem mutatkoztam be. Michelle vagyok Michelle Jones. - zavaromban nem tudom, hogy szokták egymást üdvözölni Asgardba, így elsőnek a kezét nyújtom neki, ha nem fogadja el, de gondolom már megmutatták neki nem egyszer a mi szokásainkat, de szívesen megtanulnám, hogy ők hogy köszönnek egymással. Mondjuk a Vikingek elég durva nép voltak, így lehet jobb ha nem tudom meg. Lehet több métert is repülnék, mint egy rajzfilm figura. - Őszintén szólva, mivel még tanuló vagyok, nekem ez az első stúdió fotózásom, eddig nem igazán volt szerencsém ilyen professzionálisan fotózni. De megteszek mindent. Csupán türelmet kérnék, mivel így még nem dolgoztam, lehet több idő kell, hogy a fény viszonyokat beállítsam,  és lehet többször fogom ugráltatni, hogy hova is álljon gyakorlat híján. - nagyon jó fejnek tűnik, és ő kérdezett rá, hogy mivel tudna segíteni. Hát ezzel most sokat segítene, hátha simán megy minden esetleg, még rendesen tudok koncentrálni is, még a végén jó sül ki belőle.
-Minden esetre, én jobban szeretném ha a szekerce a közelében lenne, valahol a háttérbe, hisz az Önhöz tartozik. - gondolkodom el, amint meg álluk a főzőműsor díszlete előtt. Valószínűleg, azért van útban mert ők maguk se tudták hova tegyék, esetleg előttem is fotózta valaki, és túl barbárnak találták. Viszont nem szeretem az igazságot eltakarni. Volstagg egy Viking isten, és a személyiségéhez tartozik. Gondolom át is öltöztették...
 

- Óóó, semmi baj sem történt! Ötezer év teltén Asgard fia gyakorta úgy beszél, mint évezredekkel azelőtt, a világ nyelvezete viszont sokat változék! És képzeld el, hogy e világi asgardit még én sem láttam személyesen! De tervben van egy norvégiai út Thorhoz, Valkűr királynőhöz és a megmaradtakhoz.
Ezt nem kérdezé, de kibuka belőlem, amiket forgaték fejemben.
- Elteszem én onnan, csak még nem értem rá a sok finom falat közepette! Ez az olivabogyós csoda igazán lenyűgöző és arrébb van uborkás-sajtos szendvics is friss paradicsommal, mmm!
Csoda, ha ezek után nem a bárdot teszem arrébb, hanem az asztalnál foglalatoskodom?
- Biza, igen, úgy ám! Ezeket fogják kitenni cégérként a honlapra, reklámokba, mert egy műsornak hírverés is kell, hogy sok embert ültessen a képernyő elibé! Csak üljenek is oda! Volstagg, a lelkes élvezni fogja, hogy minél több midgardihoz juta el konyhakultúrája!
Teli szájjal és hevesen bólogatok, hogy a leányka jól látja.
- A sziklatrollok lopának egy dimenziókaput és én zárám be, csak a robbanástól általesék ide. Tehát átkerültem erre a világra, midőn megakadályoztam, hogy ugráljanak egyik univerzumból a másikba. És láss csodát, ezen a világon is történe hasonló, Dormammu megkísérelte a világunkat a Sötét Dimenzióba olvasztani! A trollok kapuját is bé kellett zárni ahhoz, hogy ezt a Sötét Nagyurat kitiltsuk innen egyszer s mindörökre. Mindenkorra.
Semmi köze nem vala hozzá, fogalmam sem lőn róla, hová kerülék, de utólag megtudtam, mik történének itt és mennyivel jobban hangzik, hogy én is részt vevék a világ megmentésében!
Nagyot neveték a bizonytalan kézmozdulaton és finoman megfogom a kacsót. Vigyázni kell, mert a midgardiak törékenyek, bár az én erőmmel még asgardi kezeket is össze tudnék roppantani.
- Nagyon örvendek, Michelle! Egészen nyugodtan állíts be mindent, találd meg a funkciókat a gépen. Én addig fogyasztok.
Miért is siettetném, mikor nem rohanok sehová és kiváló bekészítés van itt. Még van belőle. Most iszom meg az utolsó kancsó áfonyás limonádét.
- Ugrok, szökkenek, pózolok, amit kell! Nemrégiben egy másik fényképész megkért, hogy a portfóliójához hadd készítsen rólam egy egész sorozatot. Több helyiségben, átöltözésekkel, rengeteg előkészülettel, de megcsinálá vala és én gond nélkül állám a sarat! Ott három tálca házi készítésű epres pitét ettem meg.
Maga Vivienne süté és igen ízletesre sikeredék.
- Kellenek is olyan képek, melyeken a magasba emelem, sőt felkérének, hogy a végén az asztalt még vágjam is szét vele! Azt ott! - mutatok egy nagy diófa étkezőasztalra, ami akár az én asgardhoni konyhámban is beleillene a környezetbe.
Az utolsó falat után szalvétával megtörlém számat és szakállamat, majd felkapom a fegyvert, a levegőbe dobva kétszer megforgatám és a díszlet felé mutatok vele.
- Ebben az öltönyben fogok szerepelni, mert nem akarák, hogy Asgard öltözetét viseljem. Azt mondák, szóval és tettel is elég asgardi vagyok, nem számítanak annyira a külsőségek. Hát mondám, hogy ha nem, akkor nem! Kedvelem a földi kultúrát is,  évezredek óta járok ide, oda, a saját univerzumomba és már évtizedek óta Midgard a honom! Nem okoz gondot, hogy prémek és bőrök helyett egy műszálas csőrendszert öltsek magamra, mit öltönynek nevezének. Odaát egyszer már vala saját főzőműsorom, szárnyala nagy sikerekkel, csak elszólított a kötelesség és abbahagyám. Lehet, hogy Odin akarata szerint itt kell folytatnom! Szóval hogyan kezdjük? Salátaszeléssel? Tojástöréssel? Húsklopfolással? Közben mesélj valamit, mi vive téged az fotózás művészeti vonalára? Nem szeretném, ha mélyfagyasztott alaszkai tőkehalnak éreznéd itt magad. Olvadj ki nyugodtan és bátran mondd, mit tegyek arrébb, hova álljak? Azt az ólomsúlyú reflektort fogjuk használni? Tészem, hová tennem kell!
Nem költöttek sokat a segédkezőkre, de megcsináljuk mi ketten és csuda jópofa fotósorozat lészen ez, én már látom előre.

     

- Oh ez menőnk hangzik, én is ellesnék oda. Vagyis én is elmennék megnézném Norvégiát, nagyon szép vidék.. - biztos nehéz lehet neki a nyelvezetünk, így igyekszem minél inkább leegyszerűsíteni, dúrva belegondolni mennyire hozzászoktunk a szlenghez, és ahhoz hogy ahelyett, hogy minél szofisztikáltabban, és választékosabban fejeznénk ki magunkat, inkább egyre jobban rövidítünk. Elég bugyuta, és néha úgy érzem vissza felé fejlődünk.
- Értem, szóval elég sok helyre kikerül. Akkor viszont elég dúrva egy verseny. - jegyzem meg kissé zavartan, biztosra veszem így hogy nem csak a sulinkban szerepelt a hirdetés, hisz hátra nézek ahol bejöttem, és egyre többen jönnek. Most kezdek igazán feszült lenni. Kizárt, hogy mindenkinél jobb legyek...
- Fűha, ez kemény. Elég elfoglalt volt akkor mostanában. És nem próbált már haza menni? Gondolom... magányos lehet itt. Elnézést, nem akarok turkálni a magánéletébe, vagy ... - Mj, csend. Szegény, nem szeretnék érzékeny pontra tompítani vagy ilyesmi, biztos várják, és honvágya van. És mi vagyok én ? Olaj a tűzre.
Bemutatkozok, ugyanis idegességembe el is felejtettem. Majd helyszínre érve elkezdek helyezkedni, közben Volstagg elkezdi mondani a dolgokat, nagyon lelkes, egyébként kíváncsi lennék, hogy mindenkivel ilyen ?
Őszintén szólva, ahogy hallgatom, nem szólok közben, mert egyre inkább kezdek kiakadni. Mély levegőt veszek, és mikor végéhez ér,megállítom.
- Mi lenne ha mi máshogy csinálnánk? - állok elé, és kicsit feszülten körbe nézek. - Figyelj én, szeretnék nyerni. És őszinte ember vagyok,ami tudom eléggé kényelmetlen helyzetbe tud hozni másokat. Viszont picit úgy vélem, hogy nagyon ... másnak akarnak téged bemutatni. Inkább.., mint egy bolondos viking fickót. De mi lenne, mit szólnál, ha én TÉGED mutatnálak be? Semmi bohóckodás, hanem aki te vagy. Felvennéd a ruháidat, ahogy te szeretnéd. - kérdezem tőle lelkesen. Bár lehet azt mondja teljesen jól érzi magát, abban amit ráadtak, és tetszik neki a bohóckodás is. Én csak szerettem volna felvilágosítani, és hogy valódi Volstagg-ot bemutatni. Honnan jött, ki is ő. Ha kell egyelten egy képben ez mind benne legyen. Az igazság róla.De tiszteletben tartom, hogy ő mit szeretne, és úgy is fogom ellőni a képeket.
 

- A saját világomban már bejárám Óskandináviát és az újat is, itt viszont még előttem áll, hogy imígyen utazzak! Biza szépek azok a fjordok, gleccserek, a tengertől megszaggatott partvidék. Te mily földrészeken járál már Amerikán kívül?
Hátha eljutott már érdekes helyekre. Kedvelem a színes beszámolókat, mert azokra én magam még színesebbeket mondhatok!
- Verseny? - kérdezem kikerekedett szemekkel és hirtelen jött lelkesedéssel. - Miért nem ezzel kezdéd? Asgard Oroszlánja imád nyerni! A fotósok versenyeznek? Nosza, akkor meg azért teszünk meg mindent, hogy a te kobakodra kerüljön a babérkoszorú! Mondd hát el a részleteket!
A műsorban csak jelen kell lennem azzal a beszédmóddal és vidámsággal, mi rám oly jellemző, közben pedig bemutathatom konyhai tudásomat, de versengésről nem regélének nekem! Így viszont még nagyobb izgatottsággal állék az főzőshow elé.
- Ilyen vén világjárónak, mint én, ez már csak egy újabb idegenbeszakadás, haha! Várom, hogy viszontlássam asszonyomat, gyerekeimet, gyerekeim unokáit és gyerekeim unokáinak dédunokáit, meg a família minden egyéb tagját, de hát Mindent Látó Heimdall barátom megmondá, hogy várnom kell. Így pediglen tüsténkedek, hogy ne legyen unalmas itt tartózkodásom! Én szeretek elfoglalt lenni. Csirkecombokról egy veder serre, onnan fél vadkanra, azután meg tortakölteményekre röppenni és így tovább és így tovább!
Az evés a kedvenc elfoglaltságom és abba felettébb szeretek belefeledkezni. Mint most az előkészületekbe. A kedélyem gyakorta magával ragadja a körülöttem levőket, de ezen leányka még mindig nyugtalan.
- A legjobbhoz fordulál, ha dobogóra lépdelés jár a fejedben! Volstagg, a Győzhetetlen számtalan csatában diadalmaskodék már és néked elárulja titkát is!
Egyik kezemmel mutatom a számot, a másik kezemmel ráfeszítem mutatóujjamat nyomatékosításféleképpen.
- Egy: vedd biztosra győzedelmedet! Ne feszülj úgy, mint a viking horgász damilja, midőn a horga a Midgard kígyóba akada bele, mivel én is ölre menék már! Széles mosoly, így ni! Háhá!
El is nevetem magam és lelkesítően megrázom a leányka vállát. Csak úgy, hogy ne essen el.
- Kettő: készülj fel! Ezt már megtevéd, hisz tudásod ott lapul fejednek búrájában és nyakadban lóg a gép, amivel a díjnyertes képeket lövendő vagy! Lövöd majd. Fotózod. Fényképezed.
Olyan nagyra nyitom szemeim, mintha ki akarnának ugrani gödreikből, hogy Michelle értésére adják szavaim jelentését.
- Három: tedd, amit kell, méghozzá fortélyosabban, bátrabban és az ellenségnél ügyesb módon! Ebben pedig segítek neked. A midgardi öltözeteket kedvelém, az efféle öltönyt is, úgyhogy Volstagg így is Volstagg. A többit viszont felejtsük el! A forgatókönyvvel fogom begyújtani a kondér alatt lobogó tüzet! Mi írjuk a szabályokat és többet nem is mondok. Vond ki fényképészeti masinádat, én pedig előadom a viking főzőtudományt!
Ha Michelle készen áll, akkor én nagyot toppantok, az alapanyagokra mutatok és egyesével kezdem őket a munkalapra dobálni. Közben nagyokat kiáltva, zengedezősen hahotázva és szemeimet ismét kimeresztve vidámkodom a konyhában! Ilyen fotósorozatot bizony más nem fog készíteni! Ha a leányka nyer, én is vele állok a dobogón. Képzeletben! Meg fogom hívatni magam a díjátadóra, hogy mindent felfaljak, mit ott tálalnak, annyi már most bizonyos!

     

- Osztály kirándulás alkalmával voltam csak Amerikán kívül. Voltam Velencébe, Prágába, és Londonban, bár mindenhol megtámadták a várost ahol voltunk, így sokat nem láttam belőlük. - talán Velencébe volt, hogy a legtöbb mindent láttam.
Soha nem volt bennem versenyszellem. Sodródtam az árral, akkor is mikor a matek versenyre vittek, és akkor is a győztes válasz volt csak az enyém, mert az valamiért pont egyértelmű volt számomra. Akkor lettem tagjuk, majd nem sokáig de a csapatkapitány. Megtiszteltetés volt, de én nem vettem soha komolyan. A fotózásnál most más a helyzet, szeretem csinálni, de egyszerűen tényleg itt is azt érzem, hogy csupán versengés az egész, és azt nem szeretem. Miért nem lehetek anélkül tagja?
- Te mindenképp nyersz, hisz te leszel mindenképp a képen. - jegyzem meg picit csipkelődve. - Nagyon kedves vagy, és köszönöm. Legnagyobb problémám az, hogy fogalmam sincs mi számukra a nyertes kép.   - vonom meg a vállam egyszerűen tehetetlenül, és kissé tanácstalanul.
- Oh, értem. Tehát akkor megoldható, és segítenek benne, hogy visszatérj, de időbe telik.   - sóhajtok fel, biztos nehéz lehet neki. Majd akkor esik le mit mond, unokokák, unokáinak az unokáig... jesszusom hány éves lehet? Bár tény, hogy egy istennel van dolgom, és mégis tapintatlanság lenne rá kérdeznem a korára. Az biztos, hogy sokat látott, és mégis itt kell bohóckodnia. De a lényeg, hogy jól érezze magát, és mint mondja elfoglalja magát még ha ilyenekkel is. Ezt is megértem.
- Ez remek, teljesen ellentétesen gondolkodsz, mint én. Mármint amit a pozitív hozzáállást jelenti. - vigyorodom el, de őszintén, jót tesz az ő pozitivitása. Csak mint Peternél, nála is ragadós. -Nos hát rendben, akkor az öltözék típusa marad, de a szekercéhez ragaszkodom. - így igyekszem kivételesen megfogadni más tanácsát, akit nem Peternek, és Anyunak hívnak, és mindent beleadni a képekbe.
Elsőnek a szekercével lövök közös képen, majd mindent rábízok. Nem állítgatom be őt. A fényviszonyokon javítgatok néha, de nem teszik könnyebbé a dolgot, hogy mindenki engem figyel, pláne a vetélytársak. A műsor vezetője kérdőre vonja, miket csinál nem ezt beszélték meg, de Volstagg lecsitítja a tagot, amint nagyon nevetek.A férfi fejét is lefotóztam.
Mikor vége az egésznek, oda megyek hozzá a gépemmel.
- Nálam van a tabletem, arra pár perc alatt feltudom tölteni a képeket, és együtt megnézhetjük. Kíváncsi lennék a véleményedre, és hogy melyik tetszik.
 

- Megtámadák városaitokat? Kik valának az gaz ellenek? Ugyanazok támadtak rátok? Ez ilyen háborús világ? Pedig Prága és a veretes, patinás sörei, Velence színtiszta olasz pizzái és London stoutjai, mmmm, hát... Ezekért én is megtámadnám az úticéljaidat, hohohó! No de amennyit látál ezekből, az tetszék-e neked?
Mert ez izgalmasabb, mint hogy hová dobának bombát.
- Nem is vala kétségem afelől, hogy én nyertes leszek, de emelkedjünk együtt piedesztálra! Ha nincs fogalmad arról, milyen a nyertes kép, akkor mutasd meg nekik, milyennek kell lennie!
Ennek a lánynak az önbizalmával van baja, nem az ötletekkel és bizonyosan nem a ketyerével, mit nyakában hoza el e helyre.
- Igen, igen és ez már nem az első eset. Sokszor valék kiküldetésen Midgardon, a Kilenc Világ más részein, más és más bolygókon. Engem a családom ily vándormadárként szeret és mikor hosszú idő után betészem poros csizmámat a portára, örömmel hallgatom hitvesem tisztátalankodás miatti berzenkedését. Hilde aztán megmondja!
Michelle és a gépe előtt produkálom magam, hol bárddal a kézben, hol a zacskó lisztet ököllel ütve, hol a fűszertartókat hajigálva. A bárddal még beállok néhány majdnem harci pózba, de úgy, mint a nagy asgardi ünnepségeken mímelt színészi küzdelmek során a művészek.
A rendezőasszisztenssel akad némi vitám, de érveim és hangulatom meggyőzék, hogy itt nincs mit tenni, csak nevetni. A végén még azt is közlé velem, hogy adék neki néhány új ötletet a műsorhoz. Megéré vala! Ahogy kelle, ámokfutásom végén a nagy diófaasztalt is befejezem mindössze egyetlen bárdütéssel. Azt mondák nekem, hogy a padlót azért nem kellett volna általütni, de ha a műsorban is ilyen szabadon viselkedek, akkor megbocsátják. Michelle pedig most már nem csak a készült képeket nézegeté, hanem azt is, hogyan mulattatom a stábot.
- Mindenképp! Leányka, hallád az iméntieket, ugye? Nagyon elégedettek velünk! Még egy kicsit más irányba is terelénk a műsor folyását, mely eddig oly mereven állt, mint Nifelheim befagyott folyói. Lássuk hát a képtáradat, művésznő! És enni is kellene valamit, szemeim szinte kopognak, mint Fenrir farkas körmei a száműzötteknek való hegy kopár szikláin. A sminkesek arról szólának, hogy a szomszéd helyiségben néminemű sütemény leledzik. Jer hát! Megérdemeljük.

     

Nem szívesen emlékszem vissza Quentin Beck-re. Tulajdonképpen tönkretette Peter életét, és sokunkéba beleköpött, hogy szépen fogalmazzak.
- Csak egy nárcisztikus seggfej volt, de megkapta, amit érdemelt. - már nem fog többé minket bántani, és ez a fontos. Mondhatjuk úgyis visszanyalt a fagyi, majd vissza Peterre, de aztán... Hagyjuk is.
- Rendben, én mindent beleadok, és köszönöm a lelkesítést. - elnevetem magam, egyszerűen végtelenül szórakoztató, energikus és kedves. Azért megnéznék közte és Peter között egy párbeszédet, azt hiszem élvezném.
-Oh értem, akkor tulajdonképp te is meg ők is hozzá szoktak. Egyébként menő lehet, ennyi világot látni. Írhatnál egy könyvet róla... - ami nem is rossz ötlet. Leírhatná milyen világokban járt, mik az ottani kultúrák, hogy néznek ki az ottani emberek, afféle multiverzális útikalauz. Azt hiszem le kéne védetni, pénzt szimatolok.
Szépen végig csinálom a fotózást saját kényem, kedvem szerint, ami egyáltalán nem tetszett első körben... konkrétan senkinek. A rendező morgott, de Volstagg rábeszélte. Komolyan ez az ember bárkit rátudna beszélni bármire. Mikor véget ér a fotózás, már érzem a kellemetlen légkört, és legfőképpen a türelmetlenséget.
- Ami azt illeti,én az ellentetjét hallotam, de aztán beszéltél velük, nem tudom mit de azóta tetszett nekik. Mit mondtál? - mosolyodom el lelkesen, tanulni akarok tőle.
Máris éhes? Nem rég evett, de irigylek, hogy ennyi jó étel fél belé. Csak bólintok, és követem, mert a gyilkos tekintetek nem tetszenek. Mikor beérünk az öltözőbe a tabletemhez kacsolom a fényképezőt, majd elkezdem mutogatni neki a képeket.
- Na így képzelted el? Melyikeket tartanád meg? Három képet kell leadni, gondoltam abból egyet kiválaszthatnál te. - őszintén szólva mindent megpróbáltam, és csekély esélye van a győzelmemnek. De szeretném ha ő is véleményezné, és beleszólhatna végül is ő szerepel rajtuk, és ha megnyerem neki is köszönhetem. Végül én is elveszek egy süteményt, és felsóhajtok, észre se vettem, hogy mindeddig én is nagyon éhes voltam. - Meddig tarthatlak fel? Gondolom még kitakarítanak stb. Jó láttam még várnak rád fotósok, nem akarok balhét belőle.
 

- A gonosz mindig elnyeré méltó jutalmát! Ez egy igen szép szólás és örülök, hogy nyaralásotok elrontóját büntetés illeté. Remélem, a földteke bejárásától nem vevé el kedved az ülepfejű! Pedig a nárcisz épp oly szépséges virág - az én Hildém egyik kedvence - amily szomorságos a története. Az Olümposz lakója, a káprázatos szépségű Aphrodité istennő mesélé vala nekem el, hogy élt egykoron egy Narcissos nevű, daliás görög ifjú, ki keresé a szerelmet és játszadoza vele, ezért a szerelem úrasszonya megátkozá őt, hogy leljen örök bánatra az beteljesületen testi-lelki vonzódásban. A délceg legény végsősorban saját magába szerete bele, mert másba nem tuda. Nagy sápakodásában változék végül virággá. Látod, ennek semmi köze az régen nyomotokban járó városrombolóhoz, de mily tanulságos história!
A görög istenek is számos mondát szülének és adának tovább, mintha asgardi regékből nem lenne elegendő. Én falom és kotyvasztom ezeket. A fele mindnek igaz.
- Haha, én majd hangoskönyvet írok beszéddel! Számat járatni jobban kedvelem, mint tollba mártott pennát forgatni a papiruson.
Közelebb hajolok és rejtelmesen körültekintgetve suttogok Michelle-nek:
- Ezen műsor lesz az első evilági szereplésem, de még temérdek egyéb követheti. Főzés közben történeteket mesélni az egyik legcsodálatosb tapasztalás az életben! De ez még titok, az én mesteri haditervem, mit kiszőttem furmányos elmém ősöreg szövőszékén!
És szövöm is tovább, mégpedig úgy, hogy a forgatókönyv és a stáb rossz hangulata is átíródék vala. Egy időre.
- Elmondám neki, hogy Asgardon a mulatság a konyhában kezdődik. Vígságot sütünk az étkekbe és derűnkkel fűszerezzük a fogásokat. Az élet épp oly harsány és zajos, amilyen én valék a holmi és az összetevők hajinkálása közepette. Úgy vevém észre, nem is egyes szavaim haták meg, hanem a hamisítatlan, színtiszta viking hangulat, amit a rendező nem mere szabadon engedni. Volstagg, a Bátor Szívű viszont elengedé a szabadság vad madarát, hadd röpüljön szerte a főzőkabinban Ilyen lelkesítő beszédekre születni kell, elismerem, de én erre születék és lásd, elhozám a békét itt is, mint amikor univerzumszerte tombola a háború és pöröllyel elegy diplomáciai fogásokkal békítém ki az hadban álló népeket egymással.
Michelle sem olyan nyugtalan már. Fél szemem a süteményen, másik a gépezetén. Falatok között mömmögve mutogatok a jól sikerült képekre és a vigyor végig orcámon marad. Mily csuda fotók készülének rólam! Mutatom a fényképész leánykának a nekem tetsző egyiket a másik után, majd a harmadikat, hogy a negyedik következésével az ötödikkel fejezzük be.
- Csatakiáltás, mellyel hadba vezérlém a harci lovaskocsikat! Bajtársaimat, az ételalapanyagokat lelkesítő üdvrivalgás! A stratégia bölcs meggondolása és a következő sütemény kiválasztása. Tovább, tovább, tartsatok ki cimborák! És végül a győztes hadvezér megpihen diadala trónján. Ezen a fény és árnyék örök harcát ritka jól lencsevégre kaptad! Három kép nem elengedő a teljes történethez, egy még annyira sem, de legjobb az első.
Fogaim között sorra tűnnek el a finom édességféleségek. Örömömre szolgál, hogy Michelle is vesz belőlük.
- Én még sokáig itt leszek! - felelek meg legyintve. - Ruhapróba, késpróba, végigvesszük a recepteket, találkozandó vagyok a szereplőtársaimmal és minderre még a sminkesen külön elő akarnak készíteni, pedig már eddig is fontoskodának rajtam vagy tíz egész percet! Végignézek, mit művelék az imént és tudhaták, hogy az ilyesmit ki kell pihenni. Mesélj addig még valamit, Fényes Michelle!
Kiérdemelé e nevet, mert remekül játssza vala a fénytechnikai eszközökkel.
- Idevalósi vagy-e, ha nem, akkor miféle helyi házias fogásokat főznek nálatok?

     

Sajnálatos módon a gonosz nem mindig nyeri el a méltó büntetését, de ezt nem mondom ki hangosan, nem szeretném le lombozni. A meséjére mosolyogva bólintok, szeretem a mitológiát, de nem ismerek minden történetet.
- Köszönöm a történetet. Egyébként visszatérve az előző kérdésedre, csak velencéből, láttam többet. Prágából a károly hidat és körülbelül ennyi. De majd tervezek egyszer utazgatni. - majd egyszer ha telik rá, vagy esetleg fotózni, és akkor utazás, plusz fotózás, álom lenne. Felnevetek a könyves ötletemre jött reakcióján, nem okozott csalódást.
- Ez mondjuk igaz, és hallom. Tulajdonképpen nem rossz ötlet. Vagy egy podcast-et csinálni belőle. Azt manapság többen hallgatnak a fiatalok, mint hangos könyvet. Több emberhez eljutna. - tanácsolom neki, aztán kitudja ez a valóságban mennyire fog megtörténni, de szerintem kelendő lenne. Majd megkapom a választ arra, hogy mégis mit mondott a rendezőnek, hogy abba hagyta a pufogást, és a kiakadást, a válasz pedig... elnevetem magam.
- Hát ez jó, teljesen vitathatatlan érv. Nem csodálom, hogy végül megadta magát.  
Majd beülünk egy félre eső helyre , és végig nézzük a képeket. Pont amikre ő is mutat, én is azokat találom jónak és megfelelőnek.
- Nagyon jó, mert pont nekem is ezek tetszenek. Akkor ezekből kisorsolok hármat, amit beküldök. Nekem harmadik és az ötödik így elsőre a kedvencem, amit úgy vélek érdemes lenne mindenképp beküldeni. Még talán az elsőt mondanám így hirtelen, az nem annyira félelmetes mint a többi   - vigyorgok rá. Ugyanis élőbe nem ennyire félelmetes ,mint ezeken a képeken. Teljesen vidám, életteli, és jófej. Én így azt se mondanám meg, hogy bárkinek tudna ártani. Csak ismét nevetni tudok a reakcióján. - Igen én is legszívesebben többet küldenék be, de hát szabályok vannak, valószínűleg ha beis adnék többet akkor lehet vissza is dobnák a jelentkezést. Nagyon befásult szabálykövető banda. - lehet ezért se érzem teljesen jól magam ebben a közegben...
-Hűha, akkor valóban feltartalak. Egész napodat itt fogod tölteni ezek szerint. - közben felállok. - - Közben sétáljunk vissza felé. Hát nálunk, őszintén klasszikus ... hotdog, pizza, hamburger. Én imádom a lasagne-t, főleg ahogy anyukám csinálja pestot tesz bele, valami isteni.   - bárcsak haza mennék, és az várna otthon. De ahogy erről az egész szituról egy valami jut eszembe, és megis torpanok: nem tudok főzni. Mi lesz velem ha elköltözünk? Azért Peternek csak kéne néha főzni, nem? Asszem most jön a pánik.
 

Lehet, hogy Michelle-t nem érdekli a szédületesen bájos istennő által elregélt széphistória, de Volstagg remekelni szoka abban, hogy az érdektelenséget mágia nélkül is szájtátós kíváncsisággá varázsolja.
- Mindenféleképpen tedd azt, mert ahány országot látol, annyi ember vagy és olyannyi színed van. Márpedig az egyszínűeknél sokkalta izgalmasabbak a sokszínű emberek vagy bármily fajhoz tartozó lények, nemde? Ha majdan fényképészeti masinád vezérlendő utadat, akkor biza számos mérföld lesz lábaidban, leányka! Csak így tovább hát, csak így és tovább!
Michelle-nek szüksége van biztatásra és Volstagg pont ennek a kiapadhatatlan forrása!
- No lám, ez egy világrengető mód kitűnő ötlet! Cserébe az első podcastomat neked vagyok ajánlandó. Mondd hát el, miről hallanál legszívesebben történetet?
Aki ily ihletet képes adni hókon csókolás nélkül, azt a választás jogával díjazom. És némi nevettető beszéddel, mely láthatóan célba talál. Elismerése hallatán színpadiasan meghajolok. A stábban is felkacagnak, intek nekik, hogy igen, mi is élvezzük a műsorunkat, nem csak ők.
- Persze, persze, hát ami igazán te vagy, azt küldd be! Akkor is, ha a képeken engem látni, a fotó mögött téged kell megsejteni! Volstaggot már rogyásnyi mennyiségű jelzővel illeték, de a "mulattatóan félelmetes" épp ezekre a képekre illik. No de hát merem remélni, hogy a te csánkjaid nem reszketének borzongató félelem fagyongató érintésétől!
Látám én, hogy komoly vala a képek készítése alatt, de hogy rettege-e avagy nem, az nem derüle még ki. Most már nem fél, hanem báli mulatságon érzi magát, ez világosabb a napnál.
- A szabályokat azért találák ki a rendet kedvelők, hogy újabb szabályok lépjenek a helyükbe, amikoron az régiek elavulának. De te csak pályázz a jelen elvárások szerint és később a sajátjaidat írd át kedvedre! Ha te lészel a legnagyobb vad lövője, trófeáddal kezedben már bátrabban szabhatod a szabandót!
Én mindig saját szabályaimat követém és olykor másokét is. Ha egyezének a sajátjaimmal.
- No már! Volstaggot még senki nem tartóztatá fel, ha ő maga nem akará! Pótlásra nem alkalmas összetevője vagyok a kotyvaléknak, mi a Captain Cook című műsor lesz. Azért ugyan nem köthetnek útilaput virgácsaim alá, mert néhány percet kések egy kellemetes társalkodás mián.
Menendők is vagyunk visszafelé, de én ugyan nem sürgök-forgok. A süteményes tálcát hozom magammal és jut még Michelle-nek is, de sebesnek kell lennie, mert én nem csak sokat, hanem gyorsan is falok.
- Próbálátok már parajos megvadítással? A spenótos lasagne olyan, hogy a jégóriások is megnyalnák utána minden ujjukat, ha nem fagyna oda a rusnya kék nyelvük!
A leányka különösen viselkedék. Megálla egy helyben és mintha lelke szálldosna máshova, gondolkodóba esék.
- Mivégre a torpanás? Tán iziben megennél egy tál olasz tésztaételt?
Mert én igen!

 

Volstagg nagyon lelkesítő személyiség, teljesen feldobja a hangulatomat, és enyhít is az idegességemen.
Amikor tudok válaszolni válaszolok neki, tök jól elbeszélünk még kifele menet is. Örülök hogy végül ilyen laza Asgardit fogtam ki,kicsit féltem nehéz dolgom lesz vele. Megfordult a fejembe hátha veszélyes, de gondoltam végül, akkor nem hívnának meg ennyi embert és a többi. A félelmem tehát alaptalan volt, a végén jól is éreztem magam. Majd a főzés jött fel, a költözés, és még több aggodalom kezdi nyomni a vállamat. Vissza érünk végül a stúdió helyszínére, már azért többen jöttek, mint mikor érkeztem.
- Oh semmi különös, csak eszembe jutott valami, a sok finom ételről. - mosolyodom el kedvesen. - Szóval visszatérve a podcast dologra, bármiről szívesen hallanék. Szerintem ha belevágsz, kezd Asgarddal. Mindenki oldalát fúrja a kíváncsiság bizonyára, hogy milyen lehet. Onnan pedig kitudsz indulni a többi helyre ahol jártál. - körülnézek a sok türelmetlen tekintettel, a rendező is szól valamit Volstagg-nak.
- Akkor azokat a képeket küldöm majd el,amiket megbeszéltünk. Ha gondolod megadhatod az elérhetőségedet, és elküldöm neked őket. Illetve ha kell bármi eltudj érni, én is megadhatom. - mosolygok rá lelkesen. -Tudni akarom, hogy ha belekezdesz a podcastba, és szükségem lesz a linkre. - komolyan gondoltam, hogy kíváncsi vagyok rá, és szeretném hallgatni. Én oda adom az elérhetőségeimet, majd ha akarja ő is így tesz a sajátjával. -Sok dolgom van, szóval sietek. Köszönöm a hozzáállásod,a segítséget, biztatásodat, meg úgy mindent...  Szia! - köszönök el sietősen, mert ismét beindult az élet. Eltakarítottak percek alatt, rendbe hoztak mindent. Konkrétan a konkurencia meg már sorban áll.
 

Volstagg, a Fáradhatatlan csak előcsalogatá a leányka jó kedélyét rejtekéből.
- Ó, hát az ízletes fogásokról nekem is sok minden eszembe jut. Példának okáért még több ízletes fogás!
Fényes Michelle kobakja remek ötletek táptalajának bizonyul.
- Igaz vala! Egy asgardi miről is beszéljen bemutatkozásként, mint hazájáról? Egyébiránt is méltatlanul kevés szó esik a multiverzum e szeletén az Ázok hazájáról, pedig hősöket, védelmet és számtalan csudálatos történetet adánk a világnak. Felélesztem a viking hagyományt!
A telefont úgy rántom elő zsebemből, mint kisbicskát, amikor halat kell filézni. Be is írom a leányka számát és megcsörgetem, hogy ő is el tudja menteni az enyémet.
- Várom szeretettel! A régi időkben lovasszekérrel, küldöncökkel avagy szárnyas paripákkal kelle üzennem. Manapság pedig megnyomék egy gombot és már társalkodásba is kezdénk! Egyesek meg nem átallják azt kakukkolni, hogy nincs új a Nap alatt.
Hahotázok is egy kiadósat a képtelen állításon. Mióta vettem előfizetést, itt sem vagyok híján a telefonszolgáltatásnak, mit odahaza már éppoly gyakorlottan forgaték, akár bárdomat.
- Amint elkészül, küldöm a postamadarat! Neved ott lészen a hálával említettek névsorában is, Fényes Michelle!
Be fogom mondani és ki is írom majdan.
- Mindenféleképpen tudasd velem, hogy elhoztad-e a kupát és ha hivatásod során bármikor újonnan szükséged lészen egy asgardi harcos ínyenc szakács markáns orcájára, fordulj felém bátorsággal!
A leányka rohan, mint Norvégia nagyesésű folyamai medrükben.
- Módfelett örömteli találkozás vala! Kísérjen szerencsével az ősök szelleme! - útjára egy áldással, mit némely emberek egykoron átoknak vélének.
Volstagg áldást oszt és megyen dolgára, hisz temérdek eledel várá még, hogy Asgard Oroszlánjának bendőjéből figyelje végig a stúdiómunkálatokat.

[ Köszönöm a játékot! ]