Dormammu:Dormammunak mindenképp szüksége van legalább egy követőre, aki segít neki, hogy átjuthasson a mi világunkba. Nem kell, hogy az illető az önkéntes szolgája legyen. Elég csak ráakadnia valakire, akiben elég fájdalom, szenvedés, gyász lakozik, hogy őt táplálja. Ekkor képes lehet valakit megszállni, a Sötét Dimenzióból irányítani. Persze ettől még számítunk a kíséretére, mivel köztudott, hogy nem csak ebben a dimenzióban toborzott már sereget magának. Mindenhol vannak hívei és követői.
Dormammu több módon is átjöhet a világunkba:
1.) Legutóbb Kaecilius próbálkozott ezzel. Cagliostro Könyvében volt egy rituálé, amivel ide lehet hozni. Ehhez nem elég a tiltott gyakorlat, el kell pusztítani a Földet védelmező Szentélyeket, és akkor már semmi sem állíthatja meg, hogy a Földet a Sötét Dimenzióval fúzionálja. Biztos vagyok benne, hogy nem ezt a módszert választja. Egyrészt ezt már ismerjük, másrészt időigényes és kockázatos a Szentélyekre támadni.
2.) A másik lehetőség egy mágikus tárgy, egész pontosan Watoomb jogara. Ez az ereklye képes transzdimenzionális átjárókat nyitni. Összesen hat darab létezik belőle, szerte a dimenziók között. A portál kinyitásához azonban akár egyetlen is elég.
Ezen kívül megfelelő számú emberi áldozatra is szükség van, hogy képes legyen átlépni a határokat. Lelkeket kell összegyűjteni, akik megfizetik azt a hatalmas árat, amiért cserébe ebbe a világba jöhet. Ezért mondtam, hogy legalább egy követőre mindenképp szüksége van, aki segít neki egy jogart találni, és a lelkeket összegyűjteni.
Térfúzió:Dormammu és a térfúzió terjedésének jelei sokban hasonlítanak. Az agymosott serege elég felismerhető lesz, ahogy átlépik a világok határait. Aztán egyre terjed a sötétség, míg nem kel fel többé a nap. Hideg, zord, szélsőséges időjárás veszi át az uralmat. Hóesés nyáron, szökőárak, tornádók pusztítanak, a szunnyadó vulkánok kitörnek. Az univerzum kezd darabokra hullani, összedőlni, szó szerint, ahogy a két világ összeütközik. Zavar lép fel a gravitációs mezőben. A tárgyak lebegni kezdenek. Végül eltűnik az élet, és egyedül csak az marad örök magányra ítélve, aki a térfúziót létrehozta. Mindkét világ elpusztul, ő pedig ott marad az örök semmiben. Vagyis... jelen esetben én. De ha nem kockáztattam volna meg a távjárást a halott variánsom testében, akkor a Skarlát Boszorkány pusztította volna el a multiverzumot. Még mindig ez volt a kisebbik rossz.
Egy másik univerzum Földjének idő előtti elpusztításával meg lehet állítani a térfúziót. Tehát vagy beletörődünk a sorsunkba, vagy mások kárára életben maradunk. Kellemes kis dilemma.
De már dolgozunk ezen. Az álom forgatókönyv szerint egy lakatlan Földet kellene találnunk valahol, valahogy a multiverzumban, aztán valahogy elpusztítani azt a világot, mielőtt saját magától időszerű lenne. Így nem lennének ártatlan áldozatai a mi életben maradásunknak. De lényegében tűt keresünk a szénakazalban...
Összefoglaló: @Dr. Stephen Strange Idézett Játék: Return to Oz, Scissor Sisters, 2004 
