"Mindenkit nem menthetünk meg attól, hogy a szolgájává tegye..."

-Hová megyünk pontosan? –húztam össze a szemeimet, ahogy követtem az ismeretlen, fekete férfit New York egy kiesőbb, távolabbi épületébe. Azt ígérte nekem, hogy olyasmit tud nekem mutatni, ami garantáltan érdekel majd. Azt sem pontosan értettem, miért is jöttem egyáltalán vele, de igyekeztem a lehető legkevésbé akadékoskodó lenni. Amint belenéztem a szemébe, szinte azonnal bízni kezdtem benne, így végül… követtem őt.
Értetlenül figyeltem, ahogy kinyitotta egy fura, lakatlannak tűnő ház ajtaját, hogy aztán a kezét kitárva beengedhessen rajta. Talán óvatosabbnak kellett volna lennem, talán nem kellett volna megbíznom benne, elvégre elég sok problémát jelentett a HYDRA és a maffia nekünk, mutánsoknak. Bárcsak lenne rá mód, hogy ne üldözzenek minket, hanem úgy éljünk mások között, mint egy egyszerű átlagember. Nem kell, hogy mi uralkodjunk csak… ne akarják a halálunkat, vagy szétszedni azt, akit értékesnek hisznek.
-Létezhet az általad elképzelt, ideális jövőkép, Pietro Maximoff. –hatalmasra nyílt szemekkel, egy lépést téve hátrébb meredtem a férfi tarkójára, ahogy végül megszólalt, én pedig nem igazán tudtam, mit is mondhatnék. Képtelenség, hogy bárki is a fejembe lásson, lehetetlen olvasni a gondolataim között, én…
-Nem látok a fejedbe. Én mást látok. Érzem a szíved igazi vágyait. Mindent elveszítettél, mindent elvettek tőled. De egyáltalán nem kell, hogy így legyen. A tiéd lehet, amire vágysz. A mesterünk segítségével… visszakaphatsz mindent, sőt… többet is. Talán már vissza is kaptad. –elnyílt ajkakkal hagytam, hogy a vállamhoz érjen, hogy fogva tartsa a tekintetemet, én pedig képtelen lettem volna elszakadni tőle. Papa.
Az ismerős környezet, az ismerős hangok, a nevetés, a furcsa, tompa beszédek, a villódzó fények, mind-mind megkönnyebbülést és váratlan megnyugvást hoztak. Már évek óta nem éreztem ezt a fajta stabilitást, mint most. Hogy… én azt hittem, meghaltatok…
-Már minden rendben van, fiam. Többé senki sem választhat el minket, olyan életünk lehet, amilyenről álmodtunk. Neked, nekünk, a húgodnak. –Wanda. Az ismerős illat, a meleg tenyér, a bizonytalan, félős tekintet, a… annyira…
-De ehhez… kérnem kell tőled valamit…
-Я делаю все для нашей семьи, папа.