"Ott ragad az emberi világban, bolyongva, értetlenül, elfeledve mindent és mindenkit aki egykor fontos volt a számára, beleértve önnön magát, így csupán hús és csont marad. Amikor pedig minden isteni lény a feledésbe vész, ismét eljön a Ragnarök."
— részlet az ősi jóslatból
Sokaknak még nem tűnt fel a változás, míg másoknak már nyilvánvaló, és most, ebben a kegyetlen korban - melyet Skuld, a jövőbelátó norna megjósolt, s melyre már csak testvére, Urd, a múlt emlékszik -, az a kevés ember, és az ő gondolataik tartják életben az isteneket. Azonban a jelenben nem csak a felejtés oly veszélyes az istenekre. Odin és társai már észrevették a jeleket, azonban még nem találták meg a megoldást a problémára: az Elátkozottak egyre többet felejtenek el önmagukból, s így szép lassan nem marad más belőlük, csak egyetlen üres porhüvely, hús és csont, emlékek és értelem nélkül. Márpedig ebben az új és kegyetlen korban semmi más nem számít olyan nagyon, mint az emlékezés… Mindenek Atyja tudja ezt és igyekszik az istenekkel együtt megakadályozni, hogy bármelyikük is ily’ szörnyű sorsra jusson.
"Ott ragad az emberi világban, bolyongva, értetlenül, elfeledve mindent és mindenkit aki egykor fontos volt a számára, beleértve önnön magát, így csupán hús és csont marad. Amikor pedig minden isteni lény a feledésbe vész, ismét eljön a Ragnarök."
— részlet az ősi jóslatból
Sokaknak még nem tűnt fel a változás, míg másoknak már nyilvánvaló, és most, ebben a kegyetlen korban - melyet Skuld, a jövőbelátó norna megjósolt, s melyre már csak testvére, Urd, a múlt emlékszik -, az a kevés ember, és az ő gondolataik tartják életben az isteneket. Azonban a jelenben nem csak a felejtés oly veszélyes az istenekre. Odin és társai már észrevették a jeleket, azonban még nem találták meg a megoldást a problémára: az Elátkozottak egyre többet felejtenek el önmagukból, s így szép lassan nem marad más belőlük, csak egyetlen üres porhüvely, hús és csont, emlékek és értelem nélkül. Márpedig ebben az új és kegyetlen korban semmi más nem számít olyan nagyon, mint az emlékezés… Mindenek Atyja tudja ezt és igyekszik az istenekkel együtt megakadályozni, hogy bármelyikük is ily’ szörnyű sorsra jusson.
"Ott ragad az emberi világban, bolyongva, értetlenül, elfeledve mindent és mindenkit aki egykor fontos volt a számára, beleértve önnön magát, így csupán hús és csont marad. Amikor pedig minden isteni lény a feledésbe vész, ismét eljön a Ragnarök."
— részlet az ősi jóslatból
Sokaknak még nem tűnt fel a változás, míg másoknak már nyilvánvaló, és most, ebben a kegyetlen korban - melyet Skuld, a jövőbelátó norna megjósolt, s melyre már csak testvére, Urd, a múlt emlékszik -, az a kevés ember, és az ő gondolataik tartják életben az isteneket. Azonban a jelenben nem csak a felejtés oly veszélyes az istenekre. Odin és társai már észrevették a jeleket, azonban még nem találták meg a megoldást a problémára: az Elátkozottak egyre többet felejtenek el önmagukból, s így szép lassan nem marad más belőlük, csak egyetlen üres porhüvely, hús és csont, emlékek és értelem nélkül. Márpedig ebben az új és kegyetlen korban semmi más nem számít olyan nagyon, mint az emlékezés… Mindenek Atyja tudja ezt és igyekszik az istenekkel együtt megakadályozni, hogy bármelyikük is ily’ szörnyű sorsra jusson.
