the future will be wonderful
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Make me impressed -Melinda & Loki

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
▪▪ Play by : Tom Hiddleston
▪▪ : :
▪▪ Hozzászólások : 66
▪▪ IC hozzászólások : 24
▪▪ Csatlakozott : 2017. Sep. 07.
▪▪ Tartózkodási hely : Kilenc Birodalom
▪▪ Csoport :
  • ✯Villain/Gonosztevő

Admin

Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Loki

TémanyitásTárgy: Make me impressed -Melinda & Loki   Pént. Márc. 23 2018, 22:38

Melinda & Loki

Fury azt gondolta, hogy egy rakat őrrel hagyott a cellámban, de valójában egyetlen egy sem volt jelen. Minden katona Amora olcsó, de hatásos trükkje volt, hogy a közelembe férkőzhessen, és az orrom alá dörgölhesse a cseppet sem fényes kilátásaimat, ám végül úgy tűnik, mégiscsak én jövök ki győztesen a dologból. Szerencse, hogy az olyan ostobák és képzetlenek, mint a bátyám és a midgardi halandók semmit sem érzékelnek az átverésből. A Varázslónő csúnyán megjárhatta volna, ha a frissen betoppanó hölgyemény átlát a szitán és felismeri az illúziót. Természetesen Amora nem most kezdte a mágia használatát, így nem követett el zöldfülűekre jellemző hibát, az álcája biztonságban volt. A jelen helyzetben azonban már ő érdekelt a legkevésbé.
Az új látogatóm ugyanis ismeretlen volt számomra, sosem láttam vagy találkoztam vele azelőtt, persze nem mintha olyan sok halandót ismernék valami rituális, földi teapartiról. Érdeklődve pillantottam az érkezőre, tanulmányozva a vonásait és elkönyvelve, hogy ő nem tartozik Amora kivetülései közé. Bármit kinézek abból az aljas, kiátkozott boszorkából, így jobb volt biztosra menni.
-És magát miért küldték? -engedtem meg magamnak egy szórakozott mosolyt, színpadiasan meleg fogadtatásban részesítve a nőt.
-Épp elegen őriznek már. -tártam szét a karomat, a cellám túloldalán lévő "őrökre" célozva.
-De hát ha maga tud valami különlegeset. -ültem le vissza a földre, mintha csak a mesedélutánt várnám, kíváncsian meredve a nőre.
-Megértem, ha Fury nem bízik a névtelen ügynökeiben. -bocs, Amora, de az ilyen fegyveres díszhuszárok inkább csak feláldozható sakk bábunak tűnnek egytől-egyig, mintsem valódi, használható védvonalnak. Magasztosabb karaktert is választhattál volna magadnak.
-Bár... nem értem, hogy minek nekem a társaság.... -vontam meg a vállamat. Elkaptak, bezártak, megfigyelnek, a Hulk a csontjaimat törte, nem igen van kedvem ugrálni.
-De gondolom amúgy sem jókedvéből jött, így hát nem is szeretném feltartani Miss...!? -ismerd meg ellenségeidet. A figyelmemet aztán a nőnek szenteltem, hát ha elárulja, hogy miért küldték hozzám, miben lenne ő különb fajának többi nyomorult példányától.
-Kérem, csak ne untasson... -tettem még hozzá gyorsan. A sablonos kompánia egyáltalán nem nekem való. Ha elcsépelt módon ő is csak azért jött, hogy felsorolja a Föld ellen elkövetett vétségeimet, akkor azt hiszem, hogy előbb megkezdődnek a kínzásaim, mint számítottam volna rájuk. Azokat drága jó "atyámnak" tartogatom, gondolom ő törődésből ezer örömmel élni fog a lehetőségével, bizonyítva, hogy mennyire gondos apa, és nem csupán csak egy eszköz voltam a szemében.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : ESTHER QUEK
▪▪ Hozzászólások : 5
▪▪ IC hozzászólások : 2
▪▪ Csatlakozott : 2017. Dec. 22.
▪▪ Kor : 32
▪▪ Tartózkodási hely : valószínűleg utazok.
▪▪ Csoport :
  • ✯Neutral/Semleges


Jelvények
Csoport: Saját
Összesítő: Melinda

TémanyitásTárgy: Re: Make me impressed -Melinda & Loki   Hétf. Ápr. 02 2018, 01:50


*"Másnaposság", ez lett az akta neve, amit végül kézhez kaptam, és kedvem támadt tőle vállon veregetni Miss Hillt a kreativitásért. Jó kis fedőnév a csínytevés skandináv istenének; találó. Most, hogy a kosztümös idióták csipet-csapata semlegesítette a veszélyt, amit jelentett, a legyőzött ellenség nem több, mint a másnaposság: rendkívül kellemetlen, de hosszú távon ártalmatlan, hiszen a baj, amit okozott, már megtörtént, és most már a kárelhárítás van terítéken. Utóbbihoz semmi közöm; na jó, legfeljebb annyi, hogy az én ingatlanbefektetéseim egy részét is érinti a járulékos veszteség, amit az úgynevezett New York-i Csata okozott. De ez legyen a vagyonkezelőim problémája.
Sokkal érdekesebb, hogy engedélyt kaptam rá, hogy beszélgessek a bajkeverővel. Maria már korábban is meglebegtette ezt a lehetőséget, sőt, még egy előzetes infócsomagot is kaptam elemzésre (amiről jó kislányként be is küldtem a jelentésemet), de az igazi zöld lámpát csak most villantották fel. Jobban mondva kialkudtam magamnak, ha már megbíztak az átállított ügynökük helyrepofozásával. Az csak logikus, hogy e feladat elvégzéséhez vetnem kell egy pillantást, vagy netán többet, a probléma okozójára is. Próbálom nem magasra tenni a lécet és az elvárásaimat, hiszen mindenki hajlamos csalódást okozni, de bevallom, jóleső izgatottság jár át a lehetőségtől. Maga Nick Fury volt Barton elmemanipulációjának szemtanúja, és ahogy elmesélte nekem az eseményt, lenyűgöző élmény lehetett. Igazán kár, hogy nem láthattam a saját szememmel és a saját... nos, érzékelésemmel. Mi sem természetesebb, mint hogy Loki és a csodálatos jogara felkeltette az érdeklődésem. Utóbbira szívesen rátenném a kezem is, de legmélyebb sajnálatomra mind Fury, mind Hill határozottan elutasította minden ajánlatomat rá. Így próbáljon meg az ember titkos kormányszervezeteket szponzorálni, komolyan. De legalább Lokit megkaptam játszópajtásnak, ha távfelügyelettel is.
Elbitoroltam az egyik zsilipkapu melletti szolgálati helyiséget, ott készültem fel. Normális esetben nem igazán készülnék semmilyen módon, de ez nem rutinmunka, és az istenség ígéretes, ezért minden érzékszervemmel észnél szeretnék lenni a jelenlétében. Így hát némi gyertyafény, pár szem ízletes szőlő és némi imitált tengermoraj társaságában meditáltam egy kicsit. Persze, ez technikailag nem meditáció, a szó hagyományos keleti értelmében, ugyanúgy, ahogy a nyugaton tanított jógát is blaszfémia jógának nevezni, de ez már szemantikai apróság, és különben sincs ellenemre lábbal tapodni a hagyományokat olykor. Ha Charles nem hajlandó rendes szakkifejezésekkel illetni a technikákat, amiket oktat, akkor én sem vagyok köteles találni rájuk megfelelőeket. Mindenesetre addig meredtem a lángba és koncentráltam magam köré, amíg a mentális érzékelésemben ki nem tisztult a létesítmény összes ajtajának, úgyismint határhelyzetének térképe, ráfókuszáltam néhányra, aztán hagytam, hogy visszasüllyedjenek a semleges háttérzöngébe.
A bemelegítés végeztével elfújom a gyertyát, bekapom a maradék szőlőt, aztán ideje, hogy elvégezzem a munkám. Felállás után lesimítom a ruháimat és a tükörben ellenőrzöm, hogy minden makulátlanul álljon rajtam. Az alkalom örömére vörös-arany-fekete színkombináció mellett döntöttem: a bíbor ing zsabói nyakrészen kellően nőies megjelenést biztosítanak és szépen harmonizálnak a megegyező árnyalatú magas sarkú cipővel, ugyanakkor ellensúlyozzák a fekete, férfias zakót és a combomra simuló arany kosztümnadrágot. A szerelést a megfelelő kiegészítők: arany fülbevaló és vörös kőberakású karóra, no és persze a fekete napszemüveg tette teljessé, a finoman agresszív sminkről nem is beszélve. Imádom ezeknek a színeknek mind a hagyományos szimbolikáját, mind azt, amit Lokinak jelenthetnek a veresége után. Egy kicsit igazítok a vörös rúzson, meg a tépett-szélfútta tüskéken, és már készen is állok. A külsőm épp annyira kihívó, amennyire szerettem volna, épp annyira elegáns, amennyit megkövetel a pórnép között járás, és épp annyira a hétköznapi repertoárom része, hogy véletlenül se érhessen bármiféle vádja annak, hogy különösebben készültem volna.
Tökéletes.
De hát tőlem mi mást is lehetne várni. Ami azt illeti, egy kinyúlt pizsamában, álmomból ébresztve is tökéletes lennék, de ez azért mégiscsak kellemesebb így.
Magamhoz veszem az aktát, csak az esetleges teátralitás kedvéért, és egyszerűen besétálok Loki cellájának előterébe, ledobom a papírköteget az első szabad felületre, amit meglátok (ha az nincs, akkor a legközelebbi őr kezébe nyomom), és közel sétálva megállok egy lépésnyire az üvegfaltól. (Bah, üvegfal. Mint egy rossz sci-fi filmben.)
Tudatosan ellazítom a testtartásomat, figyelem, hogy a lélegzetvételeim higgadtak és természetesek legyenek. Fej félrebiccent, harminchét fokos szögben jobbra, jobb kéz zsebredugva, bal lazán magam mellett lógatva, csípő enyhén kitolva oldalra, az arcomon semmitmondó félmosoly, tekintetemet pedig elrejti a napszemüveg. Néhány pillanatig úgyis elidőzik a saját tükörképemen, mert hát mégis, egy magamfajta műalkotást még egy feladat közepette is illik értékelni, de azután ráfókuszálok Lokira.
A mosolyom szépen, lassan szélesedik néhány miliméternyit.
És állok. Nézem. Szótlanul.
Azt reméltem, ez hosszan tartó fázis lesz, hogy valami hazug westernfilmbe illő, hosszú néma szemkontaktussal örvendeztetjük meg a ránk figyelőket, de Loki, sajnos, igen hamar megszólal.
A türelem, a jelek szerint, nem erénye - kellemetlen, mert az enyém viszont igen.
Úgyhogy első körben nem válaszolok, és továbbra sem teszek semmit. Hagyom, hogy a csend kifeszüljön közöttünk, hagyom, hogy a szavai üresen és semmitmondón hulljanak a földre közöttünk, hagyom, hogy a cseppet sem fenyegető testtartás, amit viselek, idegőrlővé váljon pont azért, mert semmit sem árul el. Nem azért vagyok itt, mintha bármit is ártani akarnék a fogolynak. Nem azért vagyok itt, mert akarok tőle bármit. Nem azért, mert kérnék vagy ajánlanék bármit is.
Magamban számolom a lassan tik-takoló másodperceket. Tíz percet terveztem, hatszáz másodpercet, durván nyolcszáz szívdobbanásnyi időt, de Loki reakciójának fényében ez változhat: lehet hosszabb vagy rövidebb is. Kíváncsi vagyok, bírja-e a csendet, kíváncsi vagyok, elveszti-e a türelmét, felemeli-e a hangját, megpróbálja-e lelohasztani a mosolyt az arcomról, vagy elkezd-e beszélni, ahogy a valódi megalomániások oly kényszeresen szokták. A csöndre adott válasz többnyire őszintébb, mint a szavakra, mert a csönd nem ad semmilyen útmutatást a másik félnek.
Ha lejárt az idő, vagy Loki türelmét vesztette már korábban, visszabillentem egyenesbe a fejem. - Ha Önnek adnám a nevem, az vajon úgy működne, mint a tündérmitológiában? Az északi szövegek nem túl specifikusak az Önök névhasználatának tekintetében. Mindenesetre a mai napon szólíthat Ainselnek, ha szeretne, Loki. - Én tudom a neved, te nem tudhatod az enyém: én vagyok a főnök, a diplomácia míves virágnyelvén. - Ne aggódjon, rengeteg időm van. Már persze emberi mércével - válik egy pillanatra szélesebbé a mosolyom. - Mi az egy istennek, nem igaz? De mi az isten egy hitetlennek?
Kényelmesen, ráérősen nyújtózkodom egyet, hagyom, hogy a felcsúszó zakó alatt érvényesüljön karcsúságom, meg jól is esik kireccsenteni a gerincem, megcsavarni a karom a mozdulatlanság után.
- Nem tudom, honnan veszi, hogy bárki bárhová küldhet, vagy hogy őrizője lennék bárminek. Ha történetesen itt és most találna kiszabadulni, felőlem aztán el is sétálhat - vonom meg a vállam hanyagul, majd végigmérem. - Bár kétlem, hogy képes lenne rá. Őszintén szólva, a leírások alapján... hát, ennél azért többre számítottam - biggyesztem le az ajkam, majd újra előveszem a rúzsom, és az üvegfalhoz hajolva nekiállok, hogy kiigazítsak egy nemlétező egyenetlenséget. Hogy mit akarok, Loki? Ó, nem vagyok olyan amatőr, hogy eláruljam. Előbb neked kell mesélned.*

//Formázás később, fáradt vagyok Smile Remélem tetszik! Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Tom Hiddleston
▪▪ : :
▪▪ Hozzászólások : 66
▪▪ IC hozzászólások : 24
▪▪ Csatlakozott : 2017. Sep. 07.
▪▪ Tartózkodási hely : Kilenc Birodalom
▪▪ Csoport :
  • ✯Villain/Gonosztevő

Admin

Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Loki

TémanyitásTárgy: Re: Make me impressed -Melinda & Loki   Szomb. Ápr. 07 2018, 20:03

Melinda & Loki

New York... csupa meglepetést tartogat a számomra. Akadt olyan, amelyik valóban az ínyemre volt, de a legtöbbet a hátam közepére sem kívántam, de igyekeztem örök optimista képében tetszelegni, mintha minden a tervem szerint haladt volna. Jó, a Hulk-hoz nem tudtam jó képet vágni, de egyébként nem lehetne azt mondani rám, hogy látványosan magamba zuhantam a "vereségem" után. Semmi megbánás, meghunyászkodás. Tettem, amit tennem kellett. Midgard azt kapta, amit megérdemelt. Azt azért kimondottan sajnálom, hogy Thor nőcskéjével nem sikerült összefutnom, hogy maradandó nyomot hagyjak benne, ahogy azt korábban a féleszűnek ígértem. Az elfogásom pedig... nem nagyon izgat, volt már rosszabb is. Tudom mi vár rám, és azt is tudom, hogy ebből is ki fogom trükközni magam így vagy úgy. És megkaphatom az esélyt, hogy visszaszerezzem a trónt, ami jogosan lett az enyém. Odin meglátja majd, hogy vagyok olyan jó király, mint ő. Sőt! Különb lehetek, mint ő valaha is volt. Az ostoba bátyámról nem is beszélve.
Amora felbukkanása viszont meglepett. Ha valakire, rá a legkevésbé sem számítottam, de nem hagyhatta ki a kárörvendés lehetőségét, ez mindig is jellemző volt rá. A Földön eltöltött idő alatt sem sikerült felhagynia ezzel a bosszantó és cseppet sem előnyös tulajdonságával. Ám ez most nem biztos, hogy olyan rosszul jött.
Szinte még rövidre sem zártam a vele folytatott beszélgetést, mikor egy újabb váratlan látogató bukkant fel a cellámban. Őt még nem láttam, ez volt az egyetlen tény, amit elsőre meg tudtam állapítani vele kapcsolatban. Barton ügynök nem látott el róla információkkal, de amúgy sem tartom sokra ezt a halandó népséget, hogy mindnek betéve tudjam az életrajzát. Meghallgatom az ostobaságokat, amiket Fury a szájába rágott, de aligha tudna rám bármivel is hatni. Amúgy sem értem, hogy így búcsúzóul mi a céljuk velem, hisz már szinte tény, hogy Thor Asgardba fog vinni a nagyszerű Odin színe elé. Alig várom...
Az ismeretlen nő semmit sem szólt, engem pedig irritált a némaság, és semmi kedvem nem volt időtlen időkig farkasszemet nézni vele, amit szánalmas drámai csend kísért. Fel is sorakoztattam a neki szánt kérdéseimet, kezdve azzal, hogy minek küldték, egészen odáig, hogy próbáltam megtudakolni a nevét, ha már "megtisztelt" a jelenlétével.  Végül nem árulta el a valódi kilétét, mindössze a tündérmitológiával jött, majd pedig közölte, hogy neki rengeteg ideje van, és az nyilván nekem, mint istennek nem lehet olyan nagy ügy. Valóban, de jobb szeretem azt a tengernyi időmet hasznosan tölteni, nem egy cellában ücsörögni cseverészve. Ez nem szerepel a kedvenc elfoglaltságaim listáján.
-Nem számít, hogy hisz-e bennem vagy sem, attól még létezem. -vontam meg a vállamat.
-Az "isten" egy elég relatív fogalom, de a halandókhoz mérve igencsak ütjük ezt a szintet. -ha tetszik, ha nem. Felsőbb hatalom vagyunk, amihez nem érhetnek fel.
Felvetettem neki a távozás lehetőségét, mondván, hogy értelmetlen rám fecsérelnie az energiáit, mire szinte kikérte magának, hogy neki ugyan nem parancsba adták, hogy ide jöjjön. Szabad akarata van és oda megy, ahová akar. Főként nem az őrzésemre jelölték ki, így ha kiszabadulnék, neki olyan mindegy lenne.
-Ha ennyire mindegy magának, miért nem nyitja ki az ajtót? -engedtem meg magamnak egy szórakozott mosolyt.
-Tehát önszántából van itt. -vontam le aztán a következtetést, amit a szavai mögött sejtettem.
-Miért? -szegeztem neki az újabb kérdést. A sértést, hogy a leírtak alapján ennél többre számított, elengedtem a fülem mellett. Ostobán hangzik egy hozzá hasonló kis féreg szájából. Csak provokálni akar. Ennél azért ahhoz több kell.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : ESTHER QUEK
▪▪ Hozzászólások : 5
▪▪ IC hozzászólások : 2
▪▪ Csatlakozott : 2017. Dec. 22.
▪▪ Kor : 32
▪▪ Tartózkodási hely : valószínűleg utazok.
▪▪ Csoport :
  • ✯Neutral/Semleges


Jelvények
Csoport: Saját
Összesítő: Melinda

TémanyitásTárgy: Re: Make me impressed -Melinda & Loki   Hétf. Ápr. 23 2018, 18:44


*Ha nem lennék ilyen egocentrikus, akár meg is félemlíthetne a helyzet, miszerint egy isten társaságában ácsorgok, horribile dictu információt akarok kihúzni belőle. Szerencsére ilyen veszély nem fenyeget, továbbra is betonbiztosan tudom, hogy a helyiségben én vagyok a legfontosabb (meg a legszebb és a legokosabb is, de ez mellékes). Loki csak addig érdekes, amíg megfelel arra a célra, amire mindenki rendeltetett: hogy szórakoztassanak és mélyítsék a tudásom, szélesítsék a világról alkotott amúgy is meglehetősen átfogó képemet.
Az első válaszára felcsillan a szemem. Az nyilvánvaó volt, hogy szóba fog állni velem, de az már egyáltalán nem volt ilyen kiszámítható, hogy mit fog mondani, és hát mit tagadjuk, a lehetőségek tárháza meglehetősen végtelen volt, minthogy nem én kezdeményeztem a beszélgetést kettőnk közül. - Remélem, tudja, hogy ezzel beletenyerelt egy évszázados - mit beszélek, évezredes! - földi ontológiai probléma közepébe. Ami azt illeti, erről az egy témáról is napokig lehetne vitatkozni. A kidőlő fának van-e hangja, ha senki nincs az erdőben, aki hallja? Amennyiben feltételezzük a metafizikai tradicionalisták alaptételét, miszerint Én Önmagam vagyok a világ, és minden más csak a szamszára illúziója, akkor Ön, kedves Loki, tulajdonképpen rajtam kívül nem létezik - fejtegetem ráérősen, de hagyom, hogy a szememben csillogjon az érdeklődés, még a tartásomat is ellazítom. Hiába, na, van, aminek nem tudok ellenállni, és egy jó kis intellektuális eszmecsere, különösen ha bizonyíthatatlan elméleti és filozófiai tézisekről esik ahol megfejthető objektív tények híján tényleg csak a gondolatmenetek és érvek belső logikáján és míves megfogalmazásán múlik a kimenetel, a legkedvesebb hobbijaim egyike. Más nők a pasikat szeretik. Amatőrök.
- Aha. - Egyetlen szóba annyi szkepticizmust sűrítek, hogy szinte csöpög. - Miért is? Mert fizikailag erősebbek, vagy mert van néhány bűvésztrükk a tarsolyukban? Ugyan. Az események fényében nyilvánvaló, hogy a legfontosabb, az ész tekintetében maguk épp olyan marhácskák, mint a legtöbb ember - vonok vállat. - Maximum a bájosan esendő antropomorf istenképekhez lehet bármiféle közük, és azok, valljuk be, nemcsak hogy mélyen gyökerezően tökéletlenek, de ráadásul meglehetősen késői hozadékai az emberi psziché történeti megnyilvánulásainak. - Őszintén szólva nem akarom én szántszándékkal sértegetni szegényt, de hát ha ennyi muníciót ad nekem, akkor hogy is állhatnék ellen a tálcán nyújtott kísértésnek.
A kérdésére félrebiccentem a fejem, és tetőtől talpig végigmérem megint, valahogy úgy, ahogyan a férfiak stírölik végig a 'jó nő' kategóriába eső egyedeket. Kicsit még csücsörítek is. - Mi hasznom származna belőle? Nekem sem az nem áll érdekemben, hogy itt legyen, sem az, hogy elsétáljon innen. Viszont érdekemben áll nem összeakasztani a bajszomat a SHIELD-del meg a többiekkel. Netán tud olyasmit ajánlani nekem, ami ellensúlyozná ezen szerencsétlen kellemetlenséget? - viszonzom a mosolyát, bár a gesztusom némi szánakozó élt kap, hogy jelezzem: véleményem szerint üres kézzel játszik és ugyan mit is ajánlhatna. Főleg, mivel még fogalma sincs, hogy én mit is akarok tőle konkrétan. Ahogy arra rá is kérdez hamarosan...
Türelmetlen, mondtam én. Pedig én nagyon szívesen egerésznék még akár napokig is. Emberekhez nem lenne nekem sem ennyi türelmem, való igaz, de van abban valami végtelenül izgató, hogy az ember pengeélen táncoltathat egy olyasvalakit, mint Loki - függetlenül attól, hogy istennek, űrlénynek, vagy csak simán egy megalomániás, privilegizált és elkényeztetett fehér férfinek tekintjük.
- Azért, mert mindenhol csak önszántamból vagyok - mosolygok rá nyájasan, nyilvánvaló szándékossággal elértve kérdését. Aztán körülnézek, és a széket figyelmen kívül hagyva feltelepszem az asztalra - illedelmesen lesimítva a ruhámat és hamis szemérmességgel keresztbe fonva lábaim, az etikettnek megfelelő úrinői pózban, de szálegyenes derékkal és egy pillanatra sem hajtva le a fejem vagy sütve le a tekintetem. A kihívó és a visszafogott tökéletesen kiszámított elegye: színpadias, mint általában minden, amit művelek. - Maga mit gondol? - Most más lassan azért a tárgyra is fogok térni. Előbb vagy utóbb. Amint unalmassá válik húzni az agyát, de amilyen kis pukkancs, egyelőre még szórakoztató. Mert annyira kiszámítható, annyira... kisfiú. Mint az összes gazdag, apuci/anyuci vagyonának árnyékában felnőtt, pöffeszkedő kis srác, akikkel kamaszkorom óta előszeretettel játszom.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Tom Hiddleston
▪▪ : :
▪▪ Hozzászólások : 66
▪▪ IC hozzászólások : 24
▪▪ Csatlakozott : 2017. Sep. 07.
▪▪ Tartózkodási hely : Kilenc Birodalom
▪▪ Csoport :
  • ✯Villain/Gonosztevő

Admin

Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Loki

TémanyitásTárgy: Re: Make me impressed -Melinda & Loki   Szomb. Ápr. 28 2018, 22:31

Melinda & Loki

-Nem nagyon szokott zavarni, hogy mibe tenyerelek bele. -vontam meg a vállamat. A saját érdekeim jobban foglalkoztatnak, mint mások, és nem szokott zavarni, ha olyasmibe keveredek, ami nem az én dolgom, vagy épp bosszanthatok vele másokat. A végletekig képes vagyok elmenni.
-A földi ostobaságok pedig végképp nem érdekelnek. Nem azért jöttem erre a nyamvadt bolygóra, hogy halandókkal filozofálgassak. -egyáltalán nem ez volt a cél, az én célom. Azt akartam, hogy pusztuljanak a bátyám által védelmezett kis senkik. A lehető legrosszabb, legkényszeredettebb alkut kellett megkötnöm hozzá, de mondhatni megérte. A halálból tértem vissza a bosszúmért. A városuk romokban, sokan odavesztek, míg megint mások a sebeiket nyalogatják. Mert én így akartam!
-Elnézését kérem, ha az isteni mivoltommal esetleg valami ateista világképébe gázoltam, de a maga fajtársai akarnak hinni egy felsőbb hatalom létezésében. Az ősi asgardiak pedig megadták ezt a primitív kis népének. Ők elhitték, mi pedig azzá váltunk. Nevezzük, aminek akarjuk, többek vagyunk a szánalmas, halandó létüknél. És nem, nem azért, mert van pár trükkünk. -engedtem meg magamnak egy mosolyt.
-Persze a mai kor emberei valamiféle mitológiai szereplőkként kezeltek minket, tündérmesének tűnt az egész. Amíg! A féleszű bátyámat a Földre nem száműzték. Megértem hát, ha a vallásaik terén némi zavar támadt. -és részemről ennél többet nem igazán érdemel a téma. Mindenki azt hisz, amit akar, úgyis a tettek beszélnek.
Kifejtette aztán, hogy neki nem áll érdekében sem az ittlétem, sem pedig az, hogy elengedjen. Az viszont igen, hogy ne keveredjen összetűzésbe az igazgatóval, a szervezetével és az önjelölt Bosszúállókkal természetesen. De nyugodtan ajánlhatok neki valamit, amivel ellensúlyozhatom ezt a problémát.
-Ez így elég pontatlan. Inkább nekem nem áll érdekemben magának ajánlatokat tenni, tekintve, hogy eddig nem tűnik túl hasznosnak a számomra. De rácáfolhat, amennyiben úgy gondolja, hogy képes bármit felmutatni, ami az érdekeimet szolgálhatja. De ezt erősen kétlem. -fogalmam sincs, hogy kinek képzeli magát ez a halandó nőszemély, hogy macska-egér játékot akar játszani velem. De hát amíg Thor nem visz haza, hogy drága jó atyánk színe elé járuljak, időm, mint a tenger. Egy bizonyos fokig szórakoztat a kihívó és magabiztos természete. Nem túl gyakori a midgardiak körében. Mind próbál ilyennek tűnni, de belül rettegnek. Vele kapcsolatban nem érzek ilyesmit és ez tetszik.
-Azt, hogy én is mindenhol csak önszántamból vagyok. De maga miért? -kötöm magam továbbra is az eredeti kérdésemhez. Tudni akarom, hogy miért van itt, miért küldték.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : ESTHER QUEK
▪▪ Hozzászólások : 5
▪▪ IC hozzászólások : 2
▪▪ Csatlakozott : 2017. Dec. 22.
▪▪ Kor : 32
▪▪ Tartózkodási hely : valószínűleg utazok.
▪▪ Csoport :
  • ✯Neutral/Semleges


Jelvények
Csoport: Saját
Összesítő: Melinda

TémanyitásTárgy: Re: Make me impressed -Melinda & Loki   Kedd Május 15 2018, 13:09


*Vigyorgok rá és lubickolok a beszélgetésben. Elememben vagyok, és élvezem. - Ó, nem zavarásból hívom fel rá a figyelmét. Inkább abban bízom, hogy osztja a lelkesedésem, nos, legalábbis részben, amennyiben tényleg van igazság a mitológiákban. Lokit általában inkább afféle világra nyitott, lehetőségekre fogékony, már-már azt mondanám tudós elmének festik le - indoklom magam, és valószínűleg a legdicsérőbb, amit saját magával kapcsolatban hallani fog tőlem a fickó. Végtére jó nárcisztikusként csak néhány pillanatig érdekel ő, aztán az agyam már tér is vissza a sokkal fontosabb kerékvágásba: saját magamhoz, és az engem érdeklő dolgokhoz. Tulajdonképpen szerencsém van, hogy nem kevésbé ambiciózus célt tűztem ki annak idején magam elé, mint a minél több (lehetőleg minden-) tudást, máskülönben valószínűleg nulla-huszonnégy órában a saját nagyszerűségem kötne le. Így meg becseréltem a "saját nagyszerűségem, amiért annyi mindent tudok" belső narratívára.
És vagyok annyira értelmes és önelemző, hogy ezzel teljes mértékben tisztában is legyek.
- Miért nem? Az asgardi filozófia talán magasabbrendű? Az alapján, amit eddig láttam magukból, kész csoda, hogy képesek egyszerre beszélni és szellenteni, amilyen faék egyszerűségű a gondolkodásuk. Na jó, lehet hogy maga egy fokkal jobb, mint a melák bátyja, de azt a szintet igazán nem nehéz megugrani - vonok vállat, visszatérve a sértegetésre. Amíg ki nem tapasztalom, mire reagál hogyan, addig mindenféle interakció játszik közöttünk. Egy SHIELD-es kihallgató talán ugrana a lehetőségre hogy többet megtudjon Loki céljairól és hogy mivégre jött hát ide, ha nem éppen filozofálni, de... mit érdekel engem, hogy mit akar ő? Az a lényeg, hogy én megkapjam, amit akarok. Persze, ha ez a pojáca netán közben magáról is elpöttyint ezt-azt, amit én ezüsttálcán átnyújthatok a SHIELD-nek, üsse kő, nem fogok panaszkodni, de külön erre rámenni nem fogok. Momentán nem szorulok rá, hogy extra erőfeszítéseket tegyek a jópofizásra velük.
- Hízelgő, de több kell egy magafajtánál ahhoz, hogy bármibe belegázolhasson vagy zavart keltsen nálam. Mások meg kit érdekelnek? Ha Ön esetleg nem tud megbirkózni a ténnyel, hogy sok minden lehet, csak nem isten, az is az Ön gondja, nem az enyém - mutatok rá tenyérbemászóan higgadt mosollyal, azonnal az ellenkezőjébe fordítva a szavait.
Halkan felkuncogok, szinte már visszafogottan. Viszont a kedvenc témámról van szó: rólam - szóval kövezzenek meg, de muszáj egy kicsit megadni a császárnak, ami a császáré. Imádom magamat fényezni, főleg mert van mire.
- Vesztes pozícióban van, és mégis úgy alkudozik, mintha mind a négy ász a kezében lenne, Loki. Nálam hasznosabb és kompetensebb halandót, a jelenlegi helyzetében, aligha találhatna. Ha akarnám, ha megérné nekem, akkor nem egyszerűen kiengedhetném innen, hanem elérném, hogy Fury maga nyissa ki ezt az ajtót és eressze szélnek. - Oké, ez egy kis túlzás és sarkítás. Fury keményfejű, makacs idióta, aki ráadásul rendelkezik némi alapvető képzéssel a mentális manipulációk ellen, és Lokival kapcsolatban, érthető módon, meglehetősen erősen képviselt álláspontja van. Szóval az igazgató valószínűleg hamarabb lecsukna, mint hogy bármi eredményt érnék el nála, vagy pedig hosszú és meglehetősen gyanús aknamunkámba kerülne a dolog. De a tény attól még tény marad: képességeim és affinitásom és tanulmányaim révén egy főnyeremény lennék bárkinek, aki a maga oldalára tud állítani. Kár, hogy én senki oldalára nem állok a saját magamén kívül, és őszintén... Lokinál pocsékabb szövetségest nehéz elképzelni. Gyerekes minden szempontból és legyőzött, mégis adja az öntelt nagykutyát. Oké, utóbbira számítottam, pszichológiai szempontból meg is értem, de attól még szánalmas. Szinte már kísért, hogy kielemezzem, pusztán annak az élvezetéért, hogy lássam, ahogy bedühödik rám az igazam miatt.
De nem azért vagyok itt. Most még játszunk. És van egy olyan halvány gyanúm, hogy nem én vagyok itt az egyetlen, aki szeret játszani.
Miután leültem, és ő visszakérdez, hasonlóan semmitmondó válasza után, színpadiasan sóhajtok. - Az emberek végtelenül unalmasak. Ne legyen olyan, mint ők. - Bár a megfogalmazás utasításnak hat, inkább úgy hangzik, mintha kérnék. Mintha valóban vágynám a felüdülést, amit a kiszámítható, humán papírmasé-figurák között egy ravasz istenség adhat. Kivéve, hogy a valóságban semmivel sem tartom többre Lokit, mint az embereket, amint ezt részben már az orra alá is dörgöltem, bár még nem teljes egészében, és még nincs is itt az ideje. - Bartont gyarapította néhány részletgazdag rémálommal. Imádni fogom őket - teszem hozzá, és megint csak - valódi lelkesedés van a hangomban, az új kaland iránti szenvedély. Kihívásnak nem nevezném, egyelőre, hiszen a jelentések alapján Romanoff a munka dandárját már elvégezte az ügynökön, de azért remélhetőleg maradt nekem is némi csócsálnivaló rajta. Félrebiccentem a fejem, és kutatón végigmérem Lokit ismét. - Szívesen összemérném az akaraterőmet a magáéval, hogy nevethessek a kudarcán, de tartok tőle, hogy a jogara nélkül épp olyan tehetetlen, mint bármelyik ostoba ember - összegzem végül az eredményt, és vállat vonok megint, szájbiggyesztve.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Make me impressed -Melinda & Loki   

Vissza az elejére Go down
 
Make me impressed -Melinda & Loki
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Melinda May
» Loki kastélya
» Ötlettár a játékosoknak!
» Asgard > Loki Laufeyson
» Loki & Thor - A long time ago

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Marvel Universe :: Föld (Midgard) :: Amerikai Egyesült Államok :: S.H.I.E.L.D. létesítmények :: Tárcsa-
Ugrás: