the future will be wonderful
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Don't need to be saved - Amora&Loki

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
▪▪ Play by : Tom Hiddleston
▪▪ : :
▪▪ Hozzászólások : 50
▪▪ IC hozzászólások : 16
▪▪ Csatlakozott : 2017. Sep. 07.
▪▪ Tartózkodási hely : Kilenc Birodalom
▪▪ Csoport :
  • ✯Villain/Gonosztevő

Admin

Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Loki

TémanyitásTárgy: Don't need to be saved - Amora&Loki   Hétf. Nov. 20 2017, 20:14

Amora & Loki

Ezeknek a férgeknek csak szerencséjük volt, a világuk elpusztult volna, ahogy azt megérdemelnék. Bár talán még hálásak is lehettek volna, hogy megkímélem őket a végtelenségig tartó szenvedéstől. Előbb vagy utóbb úgyis elpusztítják magukat, a világukat, na meg persze egymást a szánalmas törekvéseikkel. Csak felgyorsítottam volna. Gyors lett volna és fájdalommentes. A körülményekhez képest. De a zöld szörnyeteg beleavatkozott. Nélküle semmire sem mentek volna, ő az egyetlen használható közülük. Nem a gyenge akaratú íjász, vagy az a nyávogó féreg, sem a katona, nem a nagypofájú bádogember, de még csak nem is a féleszű bátyám. A Hulk. Ha ő nem lett volna, minden úgy alakult volna, ahogy elterveztem. A chitauri sereg felemésztette volna Midgardot, Thor halandó nőcskéjével együtt. De neeeem!
Ehelyett itt ülhetek és egy csapat halandó idióta akar felettem ítélkezni, miközben ÉN isten vagyok, míg ők... apró porszemek. Vagy még azok sem! Kelletlen arckifejezéssel járattam végig a tekintetemet a díszes társaságon. Ott volt mindenki a szánalmas bandából, kiegészülve a félszemű vezetővel és pár felejthető ügynökkel. Mindenki, aki nem számít, és az is, aki még annyira sem. A fele szövegelésüket annyira sem méltattam, hogy egyáltalán meghalljam, vagy az arcizmom ránduljon a sértegetésüktől, mikor megalomániás őrültnek és hasonlónak tituláltak. Tehetnek egy szívességet és...
A S.H.I.E.L.D. igazgató igazán nyugtalannak tűnt, persze okkal, és ragaszkodott ahhoz a verzióhoz, hogy itt kapjam meg azt, ami jár, mert a tanács vagy mi is ezt akarná. El tudom képzelni, hogy az miféle midgardi szerzetekből állhat.
-Akkor uralkodni fogok? -szúrtam közbe nem kis ironiával a hangomban, mire a bátyám meglehetősen türelmetlenül csapott az asztalra egy "Loki!" kíséretében.
-Parancsolj!? -kérdeztem vissza angyali mosollyal, majd a tekintetemet Starkra szegeztem, aki szerint egyáltalán nem voltam abban a helyzetben, hogy poénkodjak. A katona egyetértett azzal a felvetéssel, hogy a háborús bűneimért talán itt kellene felelnem a tetteimért, elvégre az ittenieket értek veszteségek miattam, ám Thor továbbra is hajthatatlan volt. Asgardi vagyok, a testvére, és majd a Mindenek atyja fog dönteni a sorsomról. A szokásos duma, holott jöttün vagyok, ő nem a testvérem, Odin pedig nem az apám. Lehet, hogy mindeneké, de az enyém biztosan nem. Amennyire törődő "apa", nyilván a lefejezésemet választja majd, a véremet pedig az imádott fiával és az ostoba barátaival együtt issza meg a töménytelen lakomájuk mellé.
Végül aztán a nagy döntéshozatalt felfüggesztették, mert nem igazán tudtak megállapodni benne, hogy akkor most Thor és az asgardi "igazságszolgáltatás" kezére adnak-e vagy sem. A vasmaskarás azt a verziót választotta, hogy ezen a kérdésen még rágódni fognak, és megpróbálják jobb belátásra bírni az ex-bátyámat gyros (?) evés közben, és azzal a lendülettel ki is terelte az önjelölt bosszúállókat a helyiségből. Bár őt a vacsorára nem invitálták, láthatóan Fury is távozóban volt, de egy mondat erejéig búcsúzóul még az embereihez fordult.
-Vigyázzanak vele! Ő más, mint Thor. -figyelmeztette őket, én pedig ki is kértem volna magamnak, ha hozzá mer hasonlítani.
-Egy szavára se figyeljenek! Ne feledjék, hogy elpusztította Manhattan-t. Ha csak megmozdul, lőjjék le! Ez parancs! -nézett előbb rájuk, majd pedig rám, nyomatékosítva az elhangzottakat.
-Ígérem, jó leszek. -szóltam utána kedélyesen, magamra erőltetve ezt a szerepet, mintha minden leperegne rólam. De egyáltalán nem volt jó kedvem, mégis mi a francnak kellett volna örülnöm!? Gyűlöltem csapdába esve lenni.
Amint Fury kilépett a teremből, végre annak az érzésnek szentelhettem a figyelmemet, ami nem hagyott nyugodni. Ezek az ügynökök mind ismeretlenek voltak számomra, mégis... áradt belőlük, hogy nem midgardi szerzetek. Thor képtelen lett volna kiszúrni, de nekem nem kerülhette el a figyelmemet a mágia jelenléte. A sokszorozás nem ismeretlen előttem.
-Elég az illúzióból. Mit akarsz? -vezettem a tekintetem a legtávolabb állóra.


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Amber Heard
▪▪ : :
▪▪ Hozzászólások : 6
▪▪ IC hozzászólások : 3
▪▪ Csatlakozott : 2017. Nov. 01.
▪▪ Tartózkodási hely : Midgard/New York
▪▪ Csoport :
  • ✯Villain/Gonosztevő


Jelvények
Csoport: Keresett
Összesítő: Amora

TémanyitásTárgy: Re: Don't need to be saved - Amora&Loki   Hétf. Nov. 20 2017, 21:45


Loki&Amora

Pedig azt hittem, hogy már semmi sem lephet meg ennyi év után, amit az istenek és a halandók között töltöttem. De tévedtem. Mindig akadnak olyanok, akik képesek még meglepni engem és felkelteni az érdeklődésemet... és egy kicsit a kárörvendő énemet is. A mai nap is ez történt, mikor is a Tv-nek becézett zajláda bemondta, hogy a földönkívüli sereget megállították, az asgardi bajkeverőt, Loki-t pedig a SHIELD kezére adták, hogy további döntéseket hozzanak majd a sorsáról. Nekem pedig nem is kellett több ennél az információnál ahhoz, hogy a meglehetősen feltűnő és kihívó külsőmet egy egészen átlagos, egyenruhás nő külseje mögé rejtsem, hogy bejussak a szervezet berkein belülre és közelebbről is szemügyre vegyem a cellában raboskodót, hogy valóban az az öntelt, magának való, de a maga módján azért intelligens istenség-e az.
Amint elértem a bejáratot, néhány jól kivitelezett és megváltoztatott másom társaságában, azonnal a cellák felé vettem az irányt. Ahogy beértem a terembe, a díszes társaság, köztük Thor-ral már bent ácsorgott, miközben a fekete hajú bajkeverő a cellájában ücsörgött és hozta a szokásos, elégedett és magabiztosnak tűnő formáját. A tekintetemet gyorsan végigvezettem a szőke villámistenen és meg kellett állapítanom, hogy még mindig ugyanolyan megnyerően néz ki, mint ahogy emlékeztem rá. Az évek múlása semmit sem rontott a külsején és ezt egy halvány, alig észrevehető mosoly kíséretében vettem tudomásul.
Ahogy aztán mindenki szépen lassan távozott a teremből, a látszat ellenére egyedül maradtam Loki társaságában, habár a távolságot megtartottam tőle, de még így is sikerült átlátnia az eléggé meggyengült és olcsó trükkömön. Amint megszólalt, némi halvány fényjáték kíséretében vettem át az igazi alakomat, miközben közelebb sétáltam hozzá, gondosan ügyelve arra, hogy a kamerák előtt továbbra is csak az ügynökök képe látszódjon. A külsőségek fontosak...
-Még mindig ugyanolyan vagy, mint ahogy emlékszem rád, Loki... -állapodtam meg közvetlenül a cellája előtt.
-Szörnyen festessz, de persze... ízlések és pofonok... -simítottam végig a testhez simuló, méregzöld ruhámon.
-Atyád hogy van mindig? Úgy hallottam még mindig híve a kiátkozásoknak... -néztem rá kérdőn, egy kihívó mosoly kíséretében, majd végül a hallgatás mellett döntöttem és így vártam a reakcióit, amikre már nagyon kíváncsi voltam.


***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Tom Hiddleston
▪▪ : :
▪▪ Hozzászólások : 50
▪▪ IC hozzászólások : 16
▪▪ Csatlakozott : 2017. Sep. 07.
▪▪ Tartózkodási hely : Kilenc Birodalom
▪▪ Csoport :
  • ✯Villain/Gonosztevő

Admin

Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Loki

TémanyitásTárgy: Re: Don't need to be saved - Amora&Loki   Kedd Nov. 21 2017, 05:47

Amora & Loki

Fury még utoljára hasznos tanácsokkal látta el az ügynökeit velem kapcsolatban, majd ő maga is távozott a helyiségből, követve a nekem hála hírhedt Bosszúállók példáját. Igazán nem kell megköszönni! Ugyan, arra kérte az embereit, hogy nyugodt szívvel lőjenek le, ha csak megmozdulok, de tudtam, hogy ez nem fog megtörténni. Amint a félszemű kilépett az ajtón, felfedtem magamat, hogy az olcsó kis álcája már szinte a kezdetektől lebukott előttem. Az egyik leghatalmasabb boszorkánymester vagyok, így naiv gondolat volt a részéről, ha azt feltételezte, hogy nem szagolom ki a mágiáját még ebben a helyzetben is. A sokszorozás és az alakváltás az én tarsolyomat is gazdagítja, így ezer közül felismerem. Viszont rajtam kívül elég kevesen képesek rá, ráadásul ezek közül csak egy valaki tartózkodott Midgardon. Amora..
Közöltem hát vele, hogy elég az illúziókból, igazán felfedheti magát, és ha már erre jár, végre elmondhatná, hogy mégis mit keres itt. Bár volt egy-két tippem. Elsők közt mindjárt az szerepelt, hogy mindig is kárörvendő egy nőszemély volt, és gondolom ez az évek során sem kopott meg. Magára öltötte aztán valódi, általam megszokott külsejét, de mivel nem rontott be senki, hogy ő kicsoda és mit keres itt, így az álcáját a halandók előtt továbbra is tartotta, elrejtve magát a kíváncsi szemek elől. Magam sem csinálhattam volna jobban. DE! Csak figyeltem, ahogy közelebb sétált a cellához, én is hasonlóképp tettem annak a másik oldalán. Mikor közölte, hogy pontosan ugyanolyan vagyok, mint ahogy emlékszik rám, csak színpadiasan a szemeimet forgattam. Hatalmasat téved. De a Földre száműzve nem is tudhat rólam semmit sem. Meg amúgy sem... a többihez hasonlóan, ő sem látott túl soha a nagy Thoron.
-A te fényed is alaposan megkopott. -viszonoztam a "bókját", ha már ennyire személyeskedünk. Ezek után Odinra terelte a szót, valamint arra, hogy úgy értesült, a Mindenek atyja még mindig odavan a kiátkozós játékokért. Nyilván Thorra és a midgardi kiruccanására célzott. A majdnem királyságomra, amikor végre elfoglalhattam volna a méltó helyemet. De neki érzéke van hozzá, hogy mindig a legrosszabb pillanatokban bukkanjon fel, amikor már annyira közel vagyok ahhoz, hogy végre elérjek valamit.
-Milyen jól értesült vagy ahhoz képest, hogy már nem vagy kívánatos felsőbb körökben. -céloztam itt az istenekre, de valahol ez a kijelentés saját magam hátba döfése volt. Hozzá hasonlóan engem sem kedveltek túl sokan, de legalább a királyi családhoz tartoztam. Múlt időben. Igazából semmi közöm hozzájuk, csak Odin egyik játékszere voltam, amivel a hatalmát szilárdíthatta Jöttünheim felett. Bevetett volna, mint valami végső aduászt, ha a szükség úgy kívánta volna. Csak egy tárgy voltam a szemében, nem több. Nem voltam a fia. Hát nem is kell, hogy figyeljek a cselekedeteimre, nehogy szégyent hozzak atyám nevére, és annak atyjáéra, és így tovább. Amora, ha tudnád, mi mindenről maradtál le...
-Thor azt kapta, amit megérdemelt. Szüksége volt erre a leckére, hogy visszavegyen az önteltségéből. -bár azt nem tudom, mennyire érdem, hogy halandók cimborája lett, és egy olyan világot véd, amit korábban gondolkodás nélkül igába akart volna hajtani. Csak a harcnak élt, sosem mérlegelt. De megváltozott. Nem csak féleszű, de puhány és érzelgős is lett. Ezek pedig mind csak egyre sebezhetőbbé teszik.
-Helyette más rossz szokásokat sikerült felvennie, mint láthattad. -és nem a gyros evésre gondolok.
-Bár gondolom rád is ragadt néhány dolog a halandó ostobaságok közül. -vetettem oda neki.
-Miért jöttél, Amora? Kárörvendeni? -húztam össze a szemeimet.
-Hát akkor ki kell, hogy ábrándítsalak. Ebből a helyzetből is kiszabadulok, nincs olyan cella, börtön, csapda, ami végleg kifogna rajtam. -tártam szét a karomat elégedetten. Valójában persze a Hulk csapásaitól úgy éreztem magamat, mint akit egy sziklatroll megrágcsált, kiköpött és a tányérja szélére piszkált. De nem hadonászhattam úgy, mint egy reumás, pláne nem a káröröm koronázatlan királynője előtt. Akárhogy is, még ezt az egészet is képes vagyok az előnyömre fordítani idővel. Ha halandó börtönbe zárnak, a szökésem garantált. Ha Thor Asgardba visz... hát akkor reménykednem kell, hogy Odin nem végeztet ki azonnal, ahogy meglát, hanem előtte asgardi tömlöcbe vetet. Onnan kitrükközhetem magamat. Ne is álmodjanak róla, engem sosem fognak megtörni. Megmutatom annak a vén bolondnak, az asgardi söpredéknek! Enyém lesz a trón, és imádni fognak, mint királyukat! Rájönnek majd, hogy mekkorát tévedtek!
-Inkább mesélj, hogy telnek a földi napjaid? -szegeztem neki a kérdést gúnyosan.


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Amber Heard
▪▪ : :
▪▪ Hozzászólások : 6
▪▪ IC hozzászólások : 3
▪▪ Csatlakozott : 2017. Nov. 01.
▪▪ Tartózkodási hely : Midgard/New York
▪▪ Csoport :
  • ✯Villain/Gonosztevő


Jelvények
Csoport: Keresett
Összesítő: Amora

TémanyitásTárgy: Re: Don't need to be saved - Amora&Loki   Szer. Nov. 29 2017, 18:38


Loki&Amora

Miután megtudtam, hogy Loki ismét

Midgardra jött gyerekes hisztit csapni az emberek között, úgy gondoltam, hogy a saját szememmel akarom látni, ahogy a csínytevések mestere egy cellában ücsörög, a sebeit nyalogatva. Így, a biztos bejutás érdekében illúziók közé rejtőztem, elrejtve az igazi lényemet mások elől, ami amúgy a legnagyobb rosszindulattal sem nevezhető átlagosnak.
Amint bejutottam, nem sokkal később a nem hozzám tartozó ügynökök és a Bosszúállóknak hívott csapat, köztük az általam gyorsan végigmért Thor-ral, távoztam a helyiségből...
De amint ez megtörtént, Loki leleplezte az álcámat, amin mondjuk nem igazán csodálkoztam. Így immár a saját, eredeti alakomban sétáltam közelebb a cellához és a benne lévő férfihez. Csak annyit mondtam neki, hogy még mindig olyan, mint ahogy emlékszem rá, és megmondtam neki azt is, hogy szörnyen néz ki, de persze... biztosan akad, akit vonz ez a ...szétcsapott meztelencsiga külső. Persze erre visszavágott, hogy az én fényem is alaposan megkopott. Csak egy kacér mosoly jelent meg az ajkaim vonalán, majd finoman az alsó ajkamba harapva néztem rá tovább.
-Ugyan már... mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz... ahogy a bátyád fénye sem halványult el. Még mindig remekül fest... -néztem rá továbbra is elégedetten mosolyogva. Ezek után aztán a szót Odinra tereltem és arra, hogy tudomásom szerint még mindig a kiátkozás híve az öreg.
-Azt hiszem... ezt te is elmondhatod magadról... Loki... -néztem rajta végig, résnyire nyitva ajkaimat, hogy így vehessem alaposabban szemügyre. Mintha valaki nagyon ellátta volna a baját, de hát... ezen nem is csodálkozom. Loki mindig is mások türelmével játszott, nem lepne meg, ha valaki alaposan helyben hagyta volna.
-Nem tudom... nagyon... megváltozott. Régebben sokkal... hmm... nem is tudom. Vonzóbbnak tűnt a szememben. Mindig is úgy gondoltam, hogy fenséges lénye a világoknak, de... most, hogy láttam, ahogy midgardi "hősökkel" játssza a megmentőt... -kúszott egy fintor az arcomra, majd amint a halandó ostobaságokról kezdett beszélni, csak egy mosoly kúszott az arcomra.
-Kárörvendeni? Igen... talán. Kíváncsi voltam, hogy valóban elkaptak-e és tényleg te vagy-e az, aki itt raboskodik. Tudod... amilyen alattomos természetű vagy... úgy gondoltam, téged előbb fognak utánam küldeni, mint a fivéredet... -mértem végig alaposan az előttem állót.
Mikor aztán nekem szegezte a gúnyos kérdést, egy hasonló ábrázat jelent meg az én képemen is, miközben a ruhám dekoltázsán húztam végig az ujjaimat.
-Tudod... egészen jól. Sok dolog van, amiben a halandók egészen... jól teljesítenek. A ruhák terén például egészen az élen járnak, nem gondolod? -néztem rá egy kacér mosoly kíséretében.
-Aztán ott van az alkohol. Az is egy kellemes dolog itt. Rengetegféle változata van. Na és persze az itteni férfiak egy részére igaz az is, hogy vagyonosak és jók még az ágyban is. De ennek ellenére... valahogy mégis hiányzik az otthonom... -vontam meg a vállamat egy sóhaj kíséretében.
-És te? Milyen az élet a királyi család fekete bárányaként?

***
[/quote]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Tom Hiddleston
▪▪ : :
▪▪ Hozzászólások : 50
▪▪ IC hozzászólások : 16
▪▪ Csatlakozott : 2017. Sep. 07.
▪▪ Tartózkodási hely : Kilenc Birodalom
▪▪ Csoport :
  • ✯Villain/Gonosztevő

Admin

Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Loki

TémanyitásTárgy: Re: Don't need to be saved - Amora&Loki   Vas. Jan. 28 2018, 11:02

Amora & Loki

Miután lelepleztem Amora-t az ócska álcájában, igencsak megeredt a nyelve, és tőle nem épp szokatlan módon azonnal támadásba lendült, hogy felhívja a figyelmemet a nyilvánvalóra: Nem festek túl fényesen. Mintha magamtól nem jöttem volna rá, és pont arra lett volna szükségem, hogy ide jöjjön és kettőt még belém rúgjon, de hát ő sosem a tapintatosságáról volt híres. Most is azonnal idesereglett kárörvendeni, mint valami dögevő a rothadó hús szagára. A kedves megnyilvánulására egy kontrázás volt az össz' reakcióm, hogy még véletlenül se gondolja azt, hogy ő annyira tündököl a szánalmas kis földi pompájában. Halandók közt bujkál évek óta, messze Asgardtól. Mit ért el a meggondolatlan törekvéseivel!? Semmit! Ez persze nem igazán nyerte el a tetszését és ragaszkodott ahhoz a verzióhoz, hogy ez egyáltalán nincs így. Cserébe nagy kegyesen inkább felhozta az általa annyira imádott, makulátlan bátyámat, amitől leginkább csak a gyomrom fordult fel. Pont erre volt most szükségem, igazán köszönöm.
Maradtam a jól bevált hallgatásnál, arra azonban tettem neki egy utalást, hogy a helyében én azért nem esnék annyira hanyatt a kiátkozott Thortól, aki talán Odin értékrendje szerint megtanulta a lecke egy részét, de halandókkal kezdett el hősködni, ami nem vet túl jó fényt az isteni mivoltára, és ettől egyáltalán nem lesz méltóbb a trónra. Nem mellesleg ebben az ég világon nincs semmi lenyűgöző és fenséges, hogy ódákat kellene zengeni róla, inkább csak puhánynak tűnik miatta. Egy túlságosan is őszintére sikeredett fintor kíséretében aztán ő is belátta, hogy Thor nagyon megváltozott ahhoz képest, amilyen korábban volt, és a midgardi színjátékai nem túl vonzóak.
-És akkor még nem ejtettünk szót a halandó nőcskéjéről sem, aki miatt van ez az egész hajcihő. -jegyeztem meg csak úgy mellékesen, de pontosan neki címezve ezt a nem elhanyagolható dolgot. Ő nem kellett a bátyámnak, de egy midgardi őzike igen. Érezd jól magad!
Mikor aztán hozzátette a naiv és sértő eszmefuttatását, hogy engem előbb fognak utána küldeni a száműzetésbe, mint Thort, csak értetlenül meredtem rá. Ennyire kár volt alábecsülnie. Pont az alattomos természetem miatt nem látnak napvilágot az ármánykodásaim, tudom, mikor kell meghúznom magam, míg a drága testvérem, nem tudta, hogy hol a helye, mikor számonkérte Odint. Nem tud gondolkodni, csak megy a feje után, követve a téves, vadállatias, vakmerő ösztöneit, ahelyett, hogy terveket szövögetne, mielőtt cselekszik.
Rá hagytam a dolgot, és félvállról, gúnyos hangsúllyal odavetettem neki, hogy ő is magára aggathatott itt szép számmal a halandó szokásokból, meséljen csak, hogy is telnek a száműzetésben töltött napjai, gondolom csupa izgalom. Aztán amint szólásra nyitotta a száját, már rögtön meg is bántam, hogy egyáltalán voltam annyira ostoba, hogy megkérdeztem. Így aztán hallgathattam a midgardi csürhe előnyeit, a ruháktól kezdve, az alkoholos italokon és a vagyonukon át, a szexuális szokásaikig. Mindig is anyagias volt, a külsőségek megszállottja. A végére azt azonban még odaszúrta, hogy mindezen előnyök ellenére azért hiányzik az otthona.
-Erre azelőtt kellett volna gondolnod, hogy túl nagy felhajtást csaptál a képességeid körül. Ha megtartottad volna magadnak és nem kezdesz Karnillával, akkor most nem itt tartanál. -jegyeztem meg a dolgot, bár erre már gondolom ennyi idő távlatából ő is rájött. Tény, hogy az én dolgaim is mostanában alaposan félresiklottak, de nekem legalább voltak terveim, amiket nem harsogtam szét a kilenc birodalomban. És... engem még nem száműztek Asgardból sem.
-Feketébb bárány vagyok abban a családban, mint te azt a legmerészebb rémálmaidban gondolnád. -jelent meg egy sötét vigyor a képemen. Valójában egyáltalán nem tartottam ezt ennyire viccesnek vagy jó dolognak. Szívesebben maradtam volna inkább Odin és Frigga meg nem értett gyermeke, mint Laufey fia, aki tudtán kívül ereklyeként rohangált a palota falai között. De bizonyos körökben igencsak hasznos lehet, ha jöttün vér csörgedezik az ereimben, mégis képes vagyok mindenre és még többre is, mint az asgardiak.
-Még csak asgardi sem vagyok, Odin nem az apám, és Thor sem a testvérem. A Mindenek atyja ismét bizonyította, hogy nem riad vissza semmilyen eszköztől sem, ha a hatalma megszilárdításáról van szó. Inkább felhasznált egy gyereket, hogy ha eljön a nap, sakkban tarthassa a jégóriásokat. -vázoltam fel neki röviden a valóságot.
-Azt javaslom, ha lehetőséged lesz rá, keresd fel magad is, hát ha rólad is van valami kedves kis története, amiből kiderül, hogy nem is az vagy, akinek egész életedben hitted magad. -ezek után már semmi sem lehetetlen az öregnél.


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Amber Heard
▪▪ : :
▪▪ Hozzászólások : 6
▪▪ IC hozzászólások : 3
▪▪ Csatlakozott : 2017. Nov. 01.
▪▪ Tartózkodási hely : Midgard/New York
▪▪ Csoport :
  • ✯Villain/Gonosztevő


Jelvények
Csoport: Keresett
Összesítő: Amora

TémanyitásTárgy: Re: Don't need to be saved - Amora&Loki   Hétf. Feb. 12 2018, 11:33


Loki&Amora

Mivel Loki a nem túl kedves megjegyzésével az önérzetembe taposott és még meg is forgatta rajta jó néhányszor a cipője talpát, cserébe felhoztam neki Thor-t, aki nekem sosem volt több egy eszköznél, amellyel Sif-et, azt a szánalmas, barbár nőszemélyt bosszanthattam. Loki amúgy is érzékenyen reagál, ha az „imádott” bátyját istenítik, így ez tökéletes módszer volt arra, hogy szinten tarthassam a napi gonoszkodás adagomat, ami most csak és kizárólag az ő irányába koncentrálódik. Remélem, kivételesnek érzed magad, Csínytevések Istene! Mert nem szoktam ennyi ideig egy személyre figyelni, főleg nem akkor, ha az belém rúg még néhányat a nyilvánvalóval.
Igen, én is tisztában vagyok vele, hogy Midgard nem ér fel az Istenek lakta Asgard-hoz. De panaszkodás és önsajnálat helyett igyekeztem kihozni a legjobbat a helyzetemből és közben azon jár az eszem, hogy miképpen tudnék visszajutni oda, ahová tartozom.  Viszont Loki… gyerekes sértettségét arra használta fel, hogy a bátyját bosszantsa, aki szívén viseli a földi nép sorsát, ami egyszerre vonzó és hányingert keltő benne. Régebben áradt belőle a nyers férfiasság, ráadásul külsőleg sem panaszkodhatott soha, minden asgardi nőszemély azért versengett, hogy Odin idősebb fia észrevegye őket és eltölthessenek vele egy-két vagy akár több órát, napot, hetet is. Viszont, amire a boszorkánymester is rávilágított, a Villámok ura már nem a régi, amiben én is egyetértettem vele egy nagyon is őszinte fintor kíséretében. Nem mondom, hogy szerelmes voltam a féleszű istenbe, mert ez nagyon, de nagyon erős túlzás lenne, azonban… meg kell hagyni, hogy én is el bírtam volna viselni egy olyan éjszakát, vagy akár nappalt is, amit az izmos karokban tölthettem volna el, a körmeimet belé mélyesztve, a hajába túrva.
A kis fantáziavilágomat aztán ismét a cellában ücsörgő törte szét, amikor megszólalt és közölte, hogy Thor-nak halandó nőcskéje lett, mióta nem találkoztam vele. Ez azért elég rendesen sértette az egomat, de igyekeztem nem olyan nagyon kimutatni a dolgot.
-Szóval  a bátyád ízlése egyre szörnyűbb… hát… nem tudja, miről maradt le… -vontam vállat, miközben az alsó ajkamba harapva húztam végig a mutatóujjamat a dekoltázsomon. Odin gyermekei úgy tűnik, hogy valami furcsa oknál fogva immunisak a természetnek köszönhető szépségemre. Kár… bár… Lokival nem tudom, hogy mihez kezdhetnék úgy általában. Amilyen hasonló a személyiségünk, szerintem szex közben szúrnánk egymást hátba és még csak meg se bánnánk a döntésünket. Egyáltalán… érdekli őt egy nő?! Vajon tudja egyáltalán, hogy mit és hova kell…?
Miután tovább folytattuk a sárdobálást, gúnyosan megkérdezte tőlem, hogy milyen itteni szokásokat aggattam magamra. Tisztában voltam vele, hogy csak idegesíteni akar, de bennem emberére talált, így készséggel el is meséltem neki, hogy az alkohol, a ruhák, a pénz és a szex is előnyös tulajdonságaik közé tartoznak. Nem tagadom, hogy az örömök halmozása volt az életcélom mindig is és örömmel vetem bele magamat egy-egy kalandba, vásárlásba vagy ivászatba. A pezsgő és a vodka nagy kedvenceim lettek az itt töltött idő alatt és nem bántam meg, hogy a rabjuk lettem, mivel… rám nincsenek nagy hatással. De nagyon is ízlenek. Viszont azt is beismertem neki, hogy nagyon is hiányzik Asgard, mivel az volt… az az otthonom.
-Igen, erre már rájöttem magamtól is… de… vissza fogok jutni Asgard-ba… -valahogy.
Inkább rá tereltem a szót és megkérdeztem, hogy milyen az élet a királyi család fekete bárányaként, mire megjegyezte, hogy feketébb bárány, mint azt a rémálmaimban gondolnám. És nagy kegyesen fel is vázolta a valóságot, hogy mi is történt vele. Nem mondom, hogy nem sajnálom, amiért hazudtak neki, de… amekkora egoja van, ebből remek ugratások lesznek még az irányába… részemről.
-Tudok róla… de ne húzd fel magad a dolgon, mert a végén még idegességedben elkékülsz itt nekem. Lehet, hogy neked is ki kellene próbálnod egy midgardi nőcskét, mint a bátyádnak. A kellemesen eltöltött pásztorórák igazán jó stressz oldók tudnak lenni… nekem elhiheted... -jegyeztem meg a dolgot egy pimasz és kissé talán buja mosoly kíséretében, majd felvont szemöldökkel hallgattam tovább, a mellkasom előtt összefonva a karjaimat, ami azt eredményezte, hogy a melleim még kijjebb vándoroltak a ruhámból, mint amennyire alapjáraton kikandikáltak. Ha nem ez a két lábon járó ridegség állna velem szemben, már nyilván nem a szemkontaktus lenne köztünk a domináns, de mivel Loki-ról van szó, így egészen biztos lehetek abban, hogy ügyet sem vet a hiányos, már-már nem is létező öltözékemre vagy a telt idomaimra.
-Az én származásomat amúgy is homály fedi, kedves Loki. Csak a húgomról lehet tudni, Lorelei-ről, aki maga sem egy ártatlan virágszál… -na igen… az ellenkezés és a szexualitás a mi családunkban azt hiszem, hogy valami hagyomány lehet.


***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Don't need to be saved - Amora&Loki   

Vissza az elejére Go down
 
Don't need to be saved - Amora&Loki
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Loki kastélya
» Ötlettár a játékosoknak!
» Asgard > Loki Laufeyson
» Loki & Thor - A long time ago
» Loki & Brunnhilde - Past

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Marvel Universe :: Egyéb játékok :: A Váz-
Ugrás: