the future will be wonderful
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Hydra Kutatóközpont (NYILVÁNOS)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Admin
Admin
avatar

Play by : mindenki és senki
: :
Hozzászólások száma : 465
Csatlakozás dátuma : 2013. Dec. 08.
Tartózkodási hely : mindenütt és sehol

TémanyitásTárgy: Hydra Kutatóközpont (NYILVÁNOS)   Kedd Szept. 12 2017, 21:15

Marvel-Universe
Hydra Kutatóközpont

A kastély, amelyben Strucker és a Hydra berendezkedett, aránylag épen megúszta Ultron rombolását, bár a lehulló törmelék így is okozott károkat. Az egyik alsóbb szintű épület szinte teljesen összeomlott, de a keleti front, ahol az emberkísérleteket végezték, és a központi torony, ahol a tisztek tartózkodtak, meglepően jó állapotú.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://marvel-universe.hungarianforum.com
James B. Barnes
Admin
avatar

Play by : Sebastian Stan
: :
Hozzászólások száma : 122
Csatlakozás dátuma : 2017. Apr. 15.
Kor : 99
Tartózkodási hely : on the run
Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli


TémanyitásTárgy: Re: Hydra Kutatóközpont (NYILVÁNOS)   Kedd Szept. 12 2017, 23:25

=** Wanda és Barnes **=

ELŐZMÉNY

*Még van néhány óránk a találkozóig Wilsonékkal, és jelen felfedezésünk fényében én egészen biztosan nem lennék képes megülni a seggemen és malmozni. Illetve... ez nem teljesen igaz. Mesterlövész vagyok - ergo tulajdonképpen a specialitásom az, hogy nyugton maradjak és várjak az áldozatokra, a tökéletes lövésre, már ha olyan létezik. Csak éppen nem akarom most megtenni. Ezúttal nem egy személytelen gyilkosságról van szó, parancsok követéséről és valami homályos végső célról. Steve a Hydra kezében húsba vágóan személyes ügy számomra minden okból és szempontból, úgyhogy nem, egyszerűen nem vagyok hajlandó egy pillanatot is elvesztegetni.
Nem borulok a kormányra és omlok össze. Nem hagyom, hogy eluralkodjanak rajtam a viharos érzelmeim. Mindegyik ott ólálkodik bennem, kitörni készen - a kis boszorkány mellettem bizonyára fogja a radarján az összeset. Az éjfekete gyűlöletet, a mélybordó dühöt, a ragacsosszürke fájdalmat, a jegeskék rettegést, a méregzöld bosszúvágyat... de mindent jótékony hótakaróként borít és kordában tart a tanult önuralom, a hideg, szinte statikus zörejű üresség, amit magamra kényszerítek a kitörés helyett.
Talán lesz majd lehetőségem rá, hogy kieresszem a démonokat a palackból, talán nem, de ez semmiképpen sem a megfelelő alkalom. Emberi kezem tenyerét időről időre a nadrágomba törlöm, mintha a videó érintésének emlékétől akarnék szabadulni. (Ha egyedül lennék, valószínűleg egy késsel játszanék. Vagy többel.) (A másiknál nem számít, ráadásul a fémet rejtendő úgyis bőrkesztyűt húztam rá.) A tekintetem folyamatosan ide-oda vágódik, az utat magunk előtt jóformán csak egy-egy pillanatig nézem, egyébként viszont a környezet állandó felmérését választom. Egyébként tényleg jó sofőr vagyok, ez még így is érződik - nem kapkodok, nem rángatom a kormányt; simák a váltások és még a közlekedési szabályok zömét is betartom. Pedig láthatóan a gondolataim igen csekély százalékát köti le a két tonna fém, amiben utazunk.
És diktálok Wandának, oldalra vetett pillantásokkal ellenőrizve, hogy tudjon követni, miközben az ujjai alatt remélhetőleg kódok peregnek a képernyőre. Más körülmények között még élvezném is a kihívást, amit a verbális programozás jelent, így viszont inkább csak koncentrálok, hogy ne csesszem el.
Amint megvan maga a kód, félrehúzódom az autóval - épp a semmi közepén vagyunk valami szokóviai hegyoldalban, közel s távol madár se jár -, és nyújtom a kezem a tabletért, hogy elvéve a nőtől átfussam a közös munka eredményét, és ha mindent rendben találok, akkor feltöltsem az internetre a pofonegyszerű kis jelet. (Pofátlan módon a Stark műholdak jelét lopom. Steve hozzáférésével. Újabb jelzőfény, annak, aki keresi. Találjatok csak meg. Számolom az időt.) Régimódi formátumot használtam, olyasmit, amiről érződik majd az értő szemeknek, hogy nem egy kiskamasz alkotása, olyasmit, amiben a célszemély felismer majd egy mintázatot, amennyiben felfigyel rá. Amennyiben úgy monitorozza az online tereket, ahogyan remélem, hogy teszi.
És amíg mindezt megejtem, Maximoffnak lehetősége nyílik kérdezni, akár él vele, akár nem.

Miután végeztem, a tablet visszavándorol a nőhöz, én pedig ismét visszatérek a vezetéshez, és lassanként nyilvánvalóvá válik, hová is igyekszem: a szokóviai Hydra kutatóközpont maradványaihoz. Ha csend van, nem sietek megtörni, egészen amíg aránylag közel nem érünk a célállomásunkhoz. Lehet, hogy illett volna megkérdeznem, mielőtt elrángatom magammal a helyre, ahol fiatalként kísérleteztek vele? Hm. Nem mintha nekem lett volna választásom egy éve Szibériában. Nem mintha én visszamentem volna önként oda, ha nem lett volna muszáj. És elviseltem, mert ez volt az egyetlen racionális dolog, amit tehettem.
De akkor is. Talán nem mindig magamból kellene kiindulnom. Még én is tudom, hogy én elég extrém eset vagyok, akárhogy is értsük ezt a kijelentést.
- Nem fogsz kiakadni, ugye? - teszem fel végül a kérdést kissé sután, és Wanda profilját szemlélem a szerpentinként kanyargó hegyi út helyett. Neki sincsen sok választása; visszarángattam a drámába. De nem vagyok hajlandó bűntudatot érezni - emiatt legalábbis. Ő mondott igent, amikor nem lett volna számára kötelező, úgyhogy mosom kezeimet, innentől az ő felelőssége, ami vele történik. És az is, hogy ne boruljon el az agya csak azért, mert visszamegyünk oda, ahol ki-tudja-meddig kínozták és megpróbálták azt tenni vele, amit nálam sikerült elérniük.
És (hacsak valami radikális nem történik, ami Wanda mellett simán előfordulhat, sőt, amennyire nem ismerem őt, akár még mindennapos is lehet) hamarosan már ott is vagyunk a kastélyfal lábánál, ahol leparkolom a kocsit. Kiszállok, a csomagtartóhoz baktatok, és komótosan elkezdek magamra pakolni egy tekintélyes mennyiségű arzenált.*

//Felelősséget nem vállalok, remélem tetszik! Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wanda Maximoff
Törvényen kívüli
avatar

Play by : Elizabeth Olsen
: :
Hozzászólások száma : 17
Csatlakozás dátuma : 2017. Sep. 06.
Tartózkodási hely : Szökésben valahol New Yorkban
Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli


TémanyitásTárgy: Re: Hydra Kutatóközpont (NYILVÁNOS)   Pént. Szept. 22 2017, 21:57


Winter Soldier & Scarlett witch

Idegesen nézek hol magam elé, hol Barnesra. Az ideg majd szétvett, de ezt egyenlőre ügyesen leplezem. Szépen nyugodtan ülök az ülésemen, rezzenéstelen arccal, és mint egy őrült gépelem a sorokat, amelyet a mellettem ülő diktál. Ölemben a tablet, én pedig igyekszem követni szavait. Kicsit gyors, de azért bírom a tempót. Közben fél szemmel néha rápillantok a férfire, aki látszólag szintén nem tud mit kezdeni magával. Nos hát, ezzel nincs egyedül. Legalább le tudom kötni magamat a gépeléssel, mert különben biztosan a hajam végével játszadoznék, lerágnám tövig a körmöm vagy dobolnék a lábammal, mint ahogyan mindig szoktam. Szerencsére igyekszem kontrolálni magamat, mert Bucky biztosan kihajítana az ablakon, ha most elkezdenék neki dobolni.
- Bekapcsolhatom a rádiót? - nyúlnék a bekapcsológomb felé, de aztán gyorsan visszakapom a kezemet, mert ha nem tévedek, már pedig nem szokásom, úgyis "nem" lenne a válasz (kivéve ha nincs igazam). Inkább csinálom azt, amit mond és gépelem tovább a számokat és betűket. Már kezd unalmas lenni, de ha már elválaltam, akkor csinálom, ahogy csak tudom. Végülis mondhattam volna simán nemet is, de akkor most otthon enne a fene és azért lennék ideges, hogy vajon mi lehet szegény Steve-el és hogy a többiek egyedül vágnak neki az útnak. Így is már sok rossz döntést hoztam, ami miatt gyötör a bűntudat, nem maradhattam otthon sajnáltatni magamat. Nem hagyhatom, hogy Steve-nek baja essen (ennél is jobban). Mikor végeztem Bucky felé nyújtom a tabletet, aki egyből el is veszi.
Nézem, ahogy babrál valamit rajta egy darabig, majd vissza is adja.
Ahogy kipillantok az ablakon, látom a sokoviai kanyargós utakat, amiktől kicsit furcsán érzem magamat. Olyan rég jártam erre, igaz, hogy eléggé hiányosan, de még emlékszem erre a helyre. Valami nincs rendben, túl nagy a csend. Próbálok visszaemlékezni, de igazából csak akkor jövök rá a dologra, amikor Bucky megkérdezi, hogy "Nem fogsz kiakadni, ugye?". Abban a pillanatban beugrott: a hegyi utak, a romok, a kínzás, a sok fájdalom...egyenes a HYDRA bázisa felé tartunk. Egy ideig meredten bámulok magam elé teljesen lefagyva, majd hogy megtörjem a kínos csendet, felteszem a kérdést.
-Ugye ezt Te sem gondoltad komolyan? -pillantok felvont szemöldökkel Barnesra, majd folytatom- Most komolyan be akarsz törni hozzájuk? Van fogalmad arról, hogy mire képesek? Nem kell mondania, egyből világossá vált szándéka. Nem tagadom, nagyon ideges lettem rá, hogy elrángatott idáig. Ha ezt tudtam volna...de mostmár teljesen mindegy. Nincs visszaút. Elválaltam és végig fogom csinálni, akármennyire is nehéz lesz. Steve is megtenné értem.

Amikor kiszállunk a kocsiból, a csomagtartóhoz baktatok, ahol Bucky már serényen pakolászik is. Hol a sok fegyverre, hol a férfire pillantok, aki minnél többet magára pakol.
-Nem lesz ez egy kicsit sok?- nézek végig Buckyn, majd veszek egy nagy levegőt és folytatom a szokásos kérdés sorozatomat.
- Segíthetek valamiben? Vagy vigyek valamit? -nézek rá, hiszen ha már itt vagyok, akkor nem létszámnövelés céljából, hanem segítségnek vagyok itt. És ha itt vagyok, akkor kérdezek, ráadásul nagyon sokat. De én már csak ilyen vagyok, jobb ha az ember megszokja.





Remélem tetszik Smile
••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
James B. Barnes
Admin
avatar

Play by : Sebastian Stan
: :
Hozzászólások száma : 122
Csatlakozás dátuma : 2017. Apr. 15.
Kor : 99
Tartózkodási hely : on the run
Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli


TémanyitásTárgy: Re: Hydra Kutatóközpont (NYILVÁNOS)   Szomb. Szept. 23 2017, 13:25

=** Wanda és Barnes **=

ELŐZMÉNY

*Fókusz, koncentráció, hozzáértés... csupa olyan tulajdonság, ami fejleszthető, és a Hydra gondoskodott róla, hogy fejlesszem is őket. Miközben diktálok, szöget üt a fejembe ez a gondolat, és lassan, nagyon lassan felfelé kunkorodik a szám széle. Ó, igen, van ebben valami poétikus igazságszolgáltatás. Két és fél éven keresztül mindent megtettem, hogy elkerüljem őket, kitértem az útjukból és és akkor sem keveredtem harcba, amikor lett volna rá lehetőségem, akkor sem, amikor pontosan tudtam, hogy nyernék... nem tettem meg. Képes voltam eltűnni előlük. És a Hydra ahelyett, hogy hálás lenne ezért, hogy imákba foglalnák a napot, amikor bosszú helyett a bujkálást választottam, még nekiáll hajkurászni és piszkálódni. Hogy is van az a mondás? Ne zavard az alvó sárkányt?
Nos. Ideje azokat a férgeket emlékeztetni, hogy milyen az a sárkány ébren. Szinte gyengéd pillantást siklatok Maximoff arcára, mert ráadásképpen nem is egyedül vagyok, hanem egy még veszélyesebb sárkányt is viszek magammal. Az oroszlánok barlangjába. Szegény, nyápic oroszlánok.
Ha nem Steve-ről lenne szó, talán még sajnálnám is őket.
Na, ezt a majdhogynem szentimentális hangulatot töri össze azonnal a kérdése. Megrándulok, láthatóan és fizikailag, és azonnal megrázom a fejem. - Ne! - vágom rá, aztán jobb kezemmel kisimítok néhány kósza tincset az arcomból. - Még nem - korrigálok aztán jóval lágyabban, de magyarázatot nem fűzök hozzá, sem mikort. Feltételezem, mivel ő a boszi, részben úgyis tudja, mi zajlik bennem. A késztetést, hogy mindig egy lépéssel a környezetem előtt járjak - hogy tudnék rendesen odafigyelni, ha közben dallamok követelik a maguk részét a koncentrációmból? -, a paranoiát, hogy mi minden lehet egy-egy populáris zeneszámba is kódolva, az igényt, hogy az ismerős csend öleljen körbe, szemben azzal a végtelen variációjú lehetőséghalmazzal, amit egy egyszerű rádióállomás is jelenthet. A tudatot, hogy hiába szedem össze magam, még mindig kellően emberi roncs vagyok ahhoz, hogy még egy ilyen hétköznapi cselekedet is könnyedén átbillenhessen a "túl sok" kategóriába.
A kód közben elkészül és netre kerül, aztán csendben autózunk tovább. Tulajdonképpen még szépnek is nevezhetjük a tájat. A világháború emlékei telepszenek rá a jelenbéli képekre, akkor is ugyanilyen erdőkben voltunk állandóan, táborhellyről táborhelyre, csatáról csatára, vért és kínt és bajtársiasságot éppúgy megosztva, mint az egyre gyérebb fejadagokat vagy a tábortűz melegét. Meg vagyok róla győződve, hogy az öreg kontinens erdei egyszerűen másmilyenek, mint az amerikaiak. Mások a formák, az érzések, még a levegő illata is - hiába élnek szinte ugyanolyan növények és állatok itt, mint mondjuk a Sziklás-hegység egyes részein.
Megint Wanda nem bírja úgy a csendet, mint én, vagy csak most esett le neki, hová tartunk.
A képemre szökő vigyort egy farkas is megirigyelhetné. - Miért is ne? - kérdezek vissza vállat vonva, de már folytatja is, amitől csak még önelégültebbnek hat a mosolyom. - És neked van fogalmad arról, hogy mi mire vagyunk képesek? - Most először használom ezt a nyelvtani formulát. Nem csak te vagy én, hanem mi, ketten, együtt, csapatként. Lehet, hogy nem bízom meg benne száz százalékosan (és őszintén, senkiben nem bízom meg száz százalékosan - még Steve-ben sem, bármilyen fájó volt is erre rájönni), de elkezdtem tervezni vele. Valamennyire bízni benne. Elkezdtem számítani rá.
Talán azért, mert megmentett a lipcsei reptéren. A kis vörös boszorka nélkül csinos párduckarmok tépték volna ki a gégémet, és oké, lehet, hogy túléltem volna, fene se tudja, mire képes a bemocskolt szérum a szervezetemben (a Hydra tudósai pontosan tudják), de akkor is. Gusztustalan, véres és fájdalmas lett volna.
Már kiszállunk a kocsiból és a csomagtartónál vagyunk, amikor felelek a másik kérdésére is. - És nem, nem akarok betörni hozzájuk. - Felcsatolok egy második fegyverövet, hogy a harmadik pisztolyt is magamra aggassam. - A betörés elég diszkrét. Inkább lerohanni tervezem őket - pillantok rá két mozdulat között, és a tekintetemben táncoló érzelmek határozottan veszélyesek néhány pillanatig, mielőtt ismét moderálnám magam, és egy mérsékelten semleges és üres álarc mögé rejteném őket. - Már ha itt vannak még egyáltalán. Kábé harminchat százalékos esélye van, hogy nem mertek visszajönni, miután elintéztétek... mármint, a Bosszúállók elintézték a helyet. - Akkor Wanda még nem volt a csapat tagja, épp ellenkezőleg, inkább a védők között ténykedett. Mindegy, fátylat a múltra, én sokkal rosszabb dolgokat is tettem.
Igaz, engem agymostak, hogy megtegyem, de ez nem a szőrszálhasogatás ideje.
Amikor a kezem a gránátvető fölött tétovázik, miközben számba veszem a magammal cipelés előnyeit és hátrányait, Wanda ismég megszólal. Normális esetben ez az igen felé billentene, sőt, a fejemben már meg is formálódik a gondolat, hogy ha rögtön a bejáratnál elhasználom, akkor el is dobhatom és a továbbiakban nem gátolja majd a mozgékonyságomat, de leállítom magam. Maximoff aggódik, értelmezem (talán helyesen, talán hibásan) a kérdését. Visszalököm a gránátvetőt a csomagtartóba, és sóhajtok. - Inkább legyek túlzottan felkészült, mint hogy ne legyen nálam valami, amire szükségünk lenne, nem igaz? - pillantok rá, de közben tovább turkálok, míg rá nem bukkanok a megfelelő fegyverre. Egy Glock 42-es. Egy pillanatig a tenyeremen méregetem a súlyát (meg van töltve, állapítom meg), aztán felé nyújtom. - Tessék. Megtanítottak lőni, ugye? - Ha Steve és Natashka még erre se vették a fáradtságot, akkor mindkettőt meg kell majd fojtanom egyszer. Fegyverkezelési ismeretek nélkül még egy boszi is civil a szememben, pláne egy csatatéren, ahol a rosszfiúk bizony lelkiismeretfurdalás nélkül durrogtatják a maguk puskáit.- Ez a legkisebb Glock most a piacon, könnyen kezelhető, csak legyen nálad tartalék tár, és számold, mikor fogysz ki a hat golyóból - magyarázom. Jó lenne rámosolyogni amúgy bíztatóan, de pillanatnyilag csak a fenyegető gesztusok telnek tőlem igazán őszintén, szóval hanyagolom a dolgot. Remélem azért így is elfogadja. - Ha kifogysz a hókuszpókuszból vagy kifáradsz benne vagy mittudomén, akkor jól jöhet - teszem hozzá, ha úgy látom, tiltakozni szeretne. Nem tudom, pontosan hogy működik a bűbájolása, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem végtelen a forrása. Végezetül még egy golyóálló mellényt is előszedek, és igen, ragaszkodom hozzá, hogy felvegye. - Steve kinyír, ha lelövetlek, mielőtt megtaláljuk - racionalizálom a döntésem, vitára készen.

Így vagy úgy, hamarosan lecsapom a csomagtartó fedelét, utoljára végigellenőrzöm mindkettőnk felszerelését (valakinek felelősségteljesnek is kell lenni és én vagyok az őrmester az én dolgom hogy mindenki életben maradjon az egységben), majd némán magam után intem a nőt. Ideje indulni.
Ha egyedül lennék, akkor tényleg tartanám magam a szavaimhoz és egyszerűen lerohannám a helyet egyszemélyes lovasságként. De tekintettel kell lennem Wandára, úgyhogy némi szájhúzással ugyen, de a csendesebb verziót választom. Ha vannak az épületben ellenséges ügynökök, valószínűleg úgyis figyelték az ide vezető utakat, tehát tudják, hogy valaki jön, de nem feltétlenül tudják, hogy kicsoda. - Még valami - szólalok meg, mert az ördög nem alszik. - Ha meghallod bárki szájából azt, hogy желание vagy Семнадцать, azonnal rohanj el a közelemből. Ha pedig azt, hogy Возвращение домой vagy Грузовой автомобиль, akkor üss ki, kábíts el vagy ölj meg. Ez parancs. - A hangsúlyomból érződik, hogy nem, ezen nem fogok leállni vitatkozni. A franc akar felelős lenni azért, hogy ráuszítanak és megölöm. Adok magamnak annyi előnyt, hogy talán a kódszavak legelején még képes lennék megállítani azt, aki használja őket, de a végén... nem akarok még egy Berlint.
Persze valószínűleg senki sem ismeri itt a kezelési útmutatómat. A Hydra a legnagyobb titokban tartotta, épp azért, nehogy bárki más használhassa ellenük a drágalátos Tél Katonáját. Rezeltek tőlem rendesen, valljuk be.
Miután ezt tisztáztuk, és időközben olyan falszakaszhoz értünk, ami tulajdonképpen úgy húsz méter szikla és vegetáció, majd afölött kezdődik az épület, előveszem a szigonypuskát és a falba lövök vele az egyik ablak fölött, amit kinéztem behatolási pontnak. Nem ideális, de még mindig diszkrétebb, mint ha bekopognék az ajtón, és tulajdonképpen számítok rá, hogy a Hydra, miután a Bosszúállók kis híján megsemmisítették az egész szervezetüket, nem éppen a legerősebb állapotában fog fogadni minket.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Admin
avatar

Play by : Mr. Stan Lee
: :
Hozzászólások száma : 1
Csatlakozás dátuma : 2017. Apr. 07.
Tartózkodási hely : egy lépéssel előtted

TémanyitásTárgy: Re: Hydra Kutatóközpont (NYILVÁNOS)   Vas. Szept. 24 2017, 23:07

WARNING!

Sokovia azon részét, ahol Von Strucker báró és a HYDRA berendezkedett a kísérleteihez, annyira nem érintette Ultron és a Bosszúállók rombolása. A kastély egyes szárnyai ugyan megsérültek, de a keleti rész egészen épen megmaradt. A kísérleti állomások, a központi torony és a tisztek tartózkodási helye tökéletes állapotban voltak ahhoz, hogy a HYDRA néhány elszánt és elvakult emberének érdemes legyen visszatérnie ide, ahol Strucker és Dr List feljegyzéseit sejthették. A mutánssá vált Maximoff ikreken és Loki jogarán végzett sikeres kísérletek futótűzként terjedtek a HYDRA köreiben, így jó néhányan szerették volna magukénak tudni ezeket a dokumentumokat, remélve, hogy nem semmisült meg mind. Ugyan a jogar már nincs a birtokukban, ráadásul az elmekő Víziónál van, egyáltalán nem estek kétségbe, hogy a kísérletek itt bebuknának. A 2012-es new york-i incidens után rengeteg chitauri maradványt gyűjtöttek össze a fegyverkereskedők, így a HYDRA bizonyos körei is. Rájöttek, hogy ezek hasonló túlvilági erőforrást hasznosítanak, mint a tesseract, így talán ezzel ki tudnák küszöbölni jelen esetben a jogar hiányát.
Ehhez azonban vissza kellett térniük a kastély gyomrában lévő kutatóközpontba. Egész szép kis rögtönzött labort és kutatócsoportot berendeztek maguknak, és a kastélyt is alaposan körbebiztosították, hogy egyetlen váratlan vendég se legyen képes meglepni őket. Sikerült kiszimatolniuk Barnes és Maximoff érkezését is, ugyanis a kastély különböző bástyáira őrszemeket állítottak. Jelentették is a belsős embereknek, hogy látogatókat kapnak. Persze ilyen távolságból nem tudták beazonosítani, hogy kik ők, ahhoz közelebb kell érniük, hogy az arcfelismerő szoftverek felfedezzék James Barnes és Wanda Maximoff jellegzetes arcvonásait. Rengeteg kütyüt elkoboztak a SHIELD-től, amíg benne rejtőztek kitörésre készen, így sokkal modernebb eszközök álltak a rendelkezésükre, mint korábban.
A tél katonája egyelőre gond nélkül a falba tudott célozni a szigonypuskával, hogy azzal felhúzzák magukat a kiszemelt ablakig, ami a behatolási pontjukat jelölte. A besurranást nem tudták megakadályozni, de az egyik tetőn lapuló őr leadta a drótot a többieknek, így egy kisebb fegyveres csoportosulás kezdett el feléjük özönleni a folyosó mindkét irányából, igyekezve elzárni a menekülési útvonalakat.
-Hände hoch! -kiálltotta az egyik, rájuk szegezve a fegyvert, amint elérte őket. Kissé bizonytalannak tűnt, ahogy a pusztító fém karra és a boszorkány képességeire gondolt.
-Die Waffen niederlegen! -szólította fel őket a fegyverek letételére, bár legbelül sejtette, hogy ez halott ügy, pláne, hogy tudták, a szökött mutánssal és a tél katonájával állnak szemben. Egy tapasztaltabb HYDRA ügynök lépett aztán az emberei élére, tüzet nyitva a rögtönzött duóra. A szavak itt feleslegesek, egymás ellenségei és nem fogják megtalálni a közös hangot. Ők valamiért idejöttek és nem akarnak anélkül távozni, ahogy a HYDRA sem.

Hogy a tűzharcban esetleg valamelyikük szerez-e sebesülést, ez a játékosokon múlik.

To: James Barnes, Wanda Maximoff

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wanda Maximoff
Törvényen kívüli
avatar

Play by : Elizabeth Olsen
: :
Hozzászólások száma : 17
Csatlakozás dátuma : 2017. Sep. 06.
Tartózkodási hely : Szökésben valahol New Yorkban
Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli


TémanyitásTárgy: Re: Hydra Kutatóközpont (NYILVÁNOS)   Pént. Okt. 20 2017, 20:58


Winter Soldier & Scarlett witch

Már egy ideje úton vagyunk és még alig történt valami. Unatkozom. Valahogyan biztos el tudnám foglalni magamat, de itt ülök egy kocsiban, egy olyan emberrel összezárva, aki még azt sem engedi, hogy a rádiót bekapcsoljam. Oké, ez érthető, a feladatra kell koncentrálni, nem efajta butaságokra, de akkor sem értem. Egyántalán látta valaki mosolyogni? Szerintem már régóta senki.
Amikor fény derül a kis tervére, ideges leszek. Nem kényszeríthet arra, hogy visszamenjek arra a borzalmas helyre. Igaz, mostmár nem fordulhatok vissza, de ez akkor se jó. Miért nem szólt előre, miért kellett elhalgatnia?...Mondjuk talán ha tudtam volna róla, akkor mégsem tartottam volna vele az úton, pedig Steve-nek szüksége van a segitségre.
Ezért most veszek egy kis erőt magamon és megpróbálok lenyugodni (kisebb-nagyobb sikerrel), mert nincsen semmi kedvem kiugorni egy mozgó kocsiból.
-Tisztában vagyok azzal, hogy mire vagyunk képesek, de egyikünk sem golyóálló. Ez túl veszélyes- mondom egy kicsit aggódóan. Tudom, hogy ketten erősek vagyunk, simán le is tudnánk győzni őket, de az nem megy egyik percről a másikra, könnyedén. A Hydrához nem lehet csakúgy berontani, feltűnést kelteni, mert akkor egyből szitává lőnek. Legalábbis ha van itt valaki, mert utóljára csúnyán elzavarták őket a Bosszúállók.
Csak hallgatom Bucky szavait, nem szólok bele, hiszen mégcsak az kéne, hogy elkezdjünk itt vitatkozni. Szemeimet forgatom, majd úgy döntök, hogy inkább némán nézem a tájat, amíg meg nem érkezünk.

Mikor odaérünk, kiszállok a kocsiból és a csomagtartó felé veszem az irányt, ahol társam már nagyban pakolászik. Kicsit furcsának tartom a sok fegyvert, soha nem voltam az erőszak híve, nem is volt alkalmam lőni soha. Mindenesetre azért megkérdezem, hogy tudok e valamiben segíteni, mire ő a kezembe nyom egy kisebb méretű fegyvert. Ahogy megfogom, majdnem kiesik a kezemből. Annak ellenére, hogy olyan könnyűnek tűnik, ahhoz képest eléggé nehéz. Méghogy a " legkisebb Glock a piacon".
Kérésére csak bólogatok, annak ellenére, hogy használni sem tudom ezt az izét. Remélem nem kell majd használnom, mert még a végén én is megsérülök. Ha ezt túlélem, korrepetáltatni fogom magam céllövésből.
Végezetül elővesz egy golyóálló mellényt is. Kicsit sértődötten nézek rá, majd elveszem tőle.
-Tudok vigyázni magamra-duzzogok, majd felveszem a mellényt. Harcoltam már nem egyszer és nem sérültem meg egyszer sem. De inkább felveszem, jobb a biztonság.

Mikor végeztünk, Bucky lecsapja a csomagtartó tetejét, majd elindulunk befelé. Mikor megszólal, hogy még egy utolsó fontos dolgot közöljön, felé fordulok, hogy lássa, figyelek rá. Habár nem tudok oroszul, igyekszem megjegyezni ezt a pár szót. Merem remélni, hogy nem fogom hallani ezeket a mondatokat, hiszen nincs se kedvem, se szívem ártani neki. Ő se bánt engem, én sem bántom őt és jó volna, ha ez így is maradna.
-Rendben...-válaszolom végezetül. Kicsit rémisztő, hogy ennyire komoly, kiráz tőle a hideg. Mint valamilyen parancsnok, úgy viselkedik, annak ellenére, hogy már nem a második világháborúban élünk. De ha belegondolunk, igaza van, ő mégis csak jobban tudja. Inkább hagyom magamat, csinálom, amit mond és nem lesz semmi baj. Végülis, biztosan van egy terve...remélem...
Egy magas falhoz érünk, ahol már Bucky biztosan kiszemelt egy csinos kis ablakot, mert egy szigonypuskával a falba lő. Az ablak kicsit magasan van, én pedig nem vagyok egy edzet alkat, de azért csak megbirkózom ezzel is. Legszívesebben bevetném a képességemet, de akkor még jobban felhívnám magamra a figyelmet, ezért inkább megvárom, amíg az előttem lévő felmászik, majd követem én is. Mire felérek kicsit el vagyok fáradva a sok mászásba. Hirtelen a folyosó végéről ügynökök rontanak le ránk, amitől kicsit meglepődök. Mikor fegyvert szögeznek ránk, már automatikusan felteszem a kezemet, leteszem a fegyvert, majd hátrálok egy kicsit. Engedelmeskedek a parancsnak, de azt nem hagyom, hogy ilyen gyorsan végezzenek velünk. Amint a csapat tüzet nyit ránk, kiárasztom vöröslő erőmet, amely hamar egy védőburkot emel körénk. Nem hagyom, hogy bárkinek baja essen.



Remélem tetszik Smile Ha valami nem jó, akkor szólj nyugodtan.  
••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
James B. Barnes
Admin
avatar

Play by : Sebastian Stan
: :
Hozzászólások száma : 122
Csatlakozás dátuma : 2017. Apr. 15.
Kor : 99
Tartózkodási hely : on the run
Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli


TémanyitásTárgy: Re: Hydra Kutatóközpont (NYILVÁNOS)   Hétf. Nov. 06 2017, 21:19

=** Wanda és Barnes **=
18+ felkavaró tartalom - erőszak

*Azért egyszer megkérdezném, a többi csapattag mit tud rólam. Csak úgy... kíváncsiságból. Mert az alap, hogy én utánanéztem mindannyiuknak, meg Steve-et is kifaggattam azért, paranoia mindenekfelett, de kétlem, hogy ők olyan beható ismeretekkel rendelkeznének szerény személyemről. Steve nem az a fajta, aki egykönnyen megnyílik, legalábbis ha személyes dolgokról van szó, és melegen ajánlom neki, hogy én ez utóbbi kategóriába tartozzak nála.
Azt hiszem, kezdek kicsit bekattanni. Nem túl jó. Valószínűleg ezért felejtkezem el róla, hogy nem mindenkinek úgy működik a gondolkodásmódja, mint nekem, és a számomra egyértelmű úticél esetleg nem olyan magától értetődő a nőnek. Pedig bizisten szóltam volna korábban is, csak hát... nem rajta járt az eszem, na.
- Cukorborsó, ha a veszély kizáró ok nálad, akkor elég rosszul választottál magadnak hivatást - meredek rá értetlenül. Persze, hogy veszélyes, persze, hogy lőni fognak ránk, mi ebben az újdonság? Jézusom, Stevie, hány küldetésen volt eddig ez a lány? Bárcsak személyesen is megkérdezhetném, de a szólított nincs itt, azt meg nem hinném, hogy Wanda őszintén válaszolna nekem.

Aztán meg kapok egy kisebb szívrohamot, amikor még csak nem is rendesen fogja meg a pisztolyt. Rámeredek, előbb a kezére, benne az idegenül álló fegyverre, aztán az arcára, és a vonásaimon tisztán látszik a horror, amit érzek. Te jóságos ég. Ha Natalia a kezem közé kerül, megfojtom. Terepre engedik a gyereket rendes fegyveres kiképzés nélkül? Mi a fene ütött ezekbe?! Veszek egy mély lélegzetet, és az ujjaira kulcsolom az enyéimet, a fém hidege és az emberi melege keveredik az érintésemben. Eligazgatom a fegyvert. - Így. Igazából nagyon egyszerű - rendezem a vonásaimat tőlem telhetően barátságossá. - Ha lőni akarsz, ki kell biztosítanod. - Megmutatom párszor, oda-vissza, hogy szokja az ujja a mozdulatot, a füle a hangot. - Ráemeled a rosszfiúkra, javaslom a mellkasra célzást, még ha mellény van rajtuk, akkor is tud rúgni a golyó és időt nyer neked. - Az a legnagyobb felület, vagyis képzetlenül ott van a legnagyobb esélye tényleg találatot elérni. Nem mintha most nagy távolságú lövészetekre kellene számítanunk - és arra különben is ott leszek mellette én. - Éles helyzetben vagyunk, szóval ujjad nyugodtan a ravaszon lehet, inkább lőj feleslegesen, mint hogy ne találd meg a pillanat hevében. Csak ne engem, lehetőleg - teszem hozzá az utolsó mondatot némi töprengés után. Bárki más szabad préda, de én azért szeretnék nem kilyukadni. Később majd rendesen kitanítom, becsszó, de pillanatnyilag nem ez a prioritás. Most csak mögé állok, hátulról átkarolva a pisztolyt markoló kezére teszem a kezem, vezetem a mozdulatát, hogyan emelje, hogyan tartsa stabilan a fegyvert - kétkezesen -, hogyan illik a kezébe a legjobban, hogyan forduljon vele. Gyors vagyok és precíz és teljesen professzionális, és fél perc múlva már el is engedem. - Reméljük, hogy nem lesz rá szükséged, de ha a vörös veszedelem kifullad, akkor jól jöhet - ismétlem el az érvemet, aztán átadok egy fegyverövet, hogy legyen hová csúsztatnia a pisztolyt menet közben. Úgy tudom, a hókuszpókuszhoz szüksége van a kezeire. A mellényhez viszont ragaszkodom. - Én is tudok, mégis van rajtam mellény - forgatom a fejem. Sőt, még Steve modern egyenruhája is többé-kevésbé golyóálló, pedig ő aztán a felelőtlenség mintaképe, ha a saját biztonságáról van szó.

A biztonsági óvintézkedést megtettem. Néhány pillanatig még fogva tartom a tekintetét az enyémmel, aztán szinte kísérleti jelleggel a vállára simítom a - valódi - tenyeremet és finoman megszorítom. - Köszönöm. - Aztán váltok is vissza célorientált üzemmódba.
A bejutással nincs gond, az úgymond komplikációk odabent kezdődnek. Összességében elégedett vagyok ezzel a fordulattal, és ha csak ennyi szerencsénk lesz az egész akció folyamán, már jók vagyunk. Simán alakulhatott volna sokkal rosszabbul is. - Tiéd a bal - dömögöm Wandának, leosztva neki azt a végét a folyósnak, ahonnan látszólag kevesebben érkeznek, miközben felmérem a nekem jutó delikvenseket. Úgy döntök, humoromnál leszek, úgyhogy amikor az első felszólítás elhangzik, ronda vigyorra húzom a szám, és úgy teszek, mintha feltett szándékom lenne szót fogadni. - Ach nein! Ich habe wirklich Angst vor dir - ironizálok. Édes istenem, ezek a fickók olyan halottak. Ha legalább rögtön lőttek volna. A mi időnkben még rendes rosszfiúkra is telt. Ezek amatőrök. A szemem sarkából látom, hogy Wanda is hasonló módon humoránál van - legalábbis remélem, hogy hasonlóan nem gondolja komolyan ezt az egészet, mint én -, de különösebben nem foglalkozom vele, inkább a Hydrára koncentrálok, a testbeszédükre, az arcokon gyöngyöző izzadságcseppekre, a levegőben keringő feszült kisugárzásra, az ideges rándulásokra a fegyvereken... - Ich bin enttäuscht - jegyzem meg, és a hangomból elszivárog a maradék kedélyesség is.
Az emberek kiszámíthatóak. Egy pillanattal azelőtt mozgásba lendülök, hogy elsülnének a fegyverek, oldalra térülve, miközben magam is fegyvert rántok, szemfényvesztő gyorsasággal. Azzal nem számolok, hogy Wanda engem is bevesz a vöröslő energiapajzs védelmébe, így bár pillanatnyilag védve vagyok a lövedékektől, én magam sem tehetek kárt a ránk támadókban. - Boszi! Engedj ki! - szólok rá, és reménykedem benne, hogy szót fogad, ahogy eddig is tette.
És amikor ez megtörténik, akkor megmutatom, miért is van mindenki beszarva a Tél Katonájától. Milyen az, amikor nem fogom vissza magam, amikor hagyom, hogy a belém plántált, precíz szörnyeteg a maga gyönyörű brutalitásában kibontakozhasson. Nincs olyan emberfeletti erőm, mint a Hulknak vagy Thornak, sem olyan atlétikai bravúrjaim, mint Steve-nek, sem olyan jellegzetes manírjaim, mint Clintnek vagy Natashának. Az én stíusom a lecsupaszított pontosság, az intenzív hatékonyság. Minden egyes mozdulatom csakis a minél nagyobb pusztítás célját szolgálja minél kevesebb energiabefektetéssel; és mindezt rémisztően gyors sebességgel, hogy az ellenségnek felocsúdni se legyen, mire én már rajtuk vagyok. A fejemben már azelőtt lejátszódott az egész jelenet, hogy elindultam volna. A fegyvereket olyan természetességgel használom, mint a saját testemet: tombolásra termett, de precíz vadászként kell kiiktatnom egymás után az összes áldozatot, és minden mozdulatom után harcképtelen vagy halott ügynököknek kell maradnia utánam.
Ezúttal halottaknak. Nem érzek magamban cseppnyi kegyelmet sem irántuk, nem, amíg Steve nincs épségben és biztonságban.
Az egyik kezemben félautomata géppisztoly, a másikban kés - utóbbi a fém, és azt tartom magam elé szemmagasságban, hogy a fejemet is védje, ahogyan a golyóálló mellény teszi a mellkasommal, amíg elég közel érek, hogy ténylegesen használjam a pengét, és közben térdmagasságban végigkaszáltam a folyosót egy sorozattal. Az ellenségen is golyóálló mellény van, végtére. Érzem, hogy legalább két lövedék elég erővel csapódik belém, hogy átszakítsa a kevlárt, de pillanatnyilag nem vagyok olyan mentális állapotban, hogy ez akár csak lelassítson: amint elég közel vagyok, felhasítom a legközelebbi fickó torkát, egy másik mögé ugorva egy rúgással tisztán kettétöröm a sípcsontját és a kirántott pengét visszakézből megmerítem az elzuhanó ügynök koponyájában. Ott is hagyom, rántom elő a következőt, hogy vicsorogva azt is beleállítsam valakibe, miközben a géppisztollyal sorozat helyett egyes lövésekre váltok, ezúttal már a pontosságra (és fejlövésekre) törekedve.
Foglyokat majd később ejtünk: ezúttal meg akarom ölni az összeset.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wanda Maximoff
Törvényen kívüli
avatar

Play by : Elizabeth Olsen
: :
Hozzászólások száma : 17
Csatlakozás dátuma : 2017. Sep. 06.
Tartózkodási hely : Szökésben valahol New Yorkban
Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli


TémanyitásTárgy: Re: Hydra Kutatóközpont (NYILVÁNOS)   Szomb. Nov. 11 2017, 22:02


Winter Soldier & Scarlett witch

Kicsit furcsán érzem magam, mikor meglátom Bucky reakcióját arra, ahogyan a fegyvert tartom. Nincs ezen mit szégyelni, nem igazán értek az ilyesmihez. Csak állok egy helyben és a kezemben lévő szerkezetet tartom. Az előttem álló egy darabig még tűri az ügyetlenkedésemet. Majd gyorsan ki is javít. A fémkarjai nagyon hidegek, annyira, hogy beleborzongok. Először megmutatja, hogy hogyan kell tartani, ami tényleg nem nehéz, talán egy kicsit kényelmetlen, de tűrhető. Emellett ad pár jó tanácsot, ami még jól jöhet. Örülök, hogy megmutatta, hiszen nem nagyon értek az ilyesmihez és az igazat megvallva, soha nem is tanítottak meg erre. Fegyvert is csak futólag láttam, használatukat maximum a filmekből lestem el, de lőni soha nem is tudtam (valószinűleg soha nem is fogok), de nem hinném, hogy most ez annyira életbevágó lenne. Mindenesetre jó, hogy megmutatta, hogyan kell ezt a vackot használni, mert egyedül az életben nem jöttem volna rá. A biztonság kedvéért jó, hogyha fejemben tartom a tanácsait, hiszen lehet, hogy még jól jöhet. De leginkább azt remélem, hogy nem lesz majd rá szükségem.
Már minden készen áll, hamarosan indulhatunk. Egy ideig még Buckyt nézem, aki vállamra helyezi a valódi karját, ami egy kicsit megnyugvással tölt el, hisz nem vagyok kibékülve a fémkarjával. Valamiért mindig is furcsának és bizarrnak tartottam, hogy valakinek nincsen meg egy végtagja. Ráadásul nagyon erős is, szóval igyekszem magamat távol tartani tőle.
A mostani gesztusa egy hangyányit meg is lep, hiszen nem ezzel a Buckyval ismerkedtem meg. Nem gondoltam volna, hogy tud kedves is lenni. Ezért megpróbálom viszonozni.
-Nem, én köszönöm-mondom, miközben egy enyhe mosolyt erőltetek az arcomra, majd hamarosan elindulunk befelé.

A bejutással egyenlőre nem volt semmi probléma, a neheze még csak most jön. Hirtelen fegyveres katonák jelennek meg a folyosó végén, mire már automatikusan hátralépek és felteszem a kezemet, hogy a katonák azt hihessék, hogy megadom magamat. De a vesztük csak most következik.
Bucky szavaira hallgatok és a folyosó felől érkezőket támadom, akik viszonylag kevesebben vannak. Vöröslő erőmnek hála, úgy taszítom a falnak szegénykéket, hogy kezdem megsajnálni őket. Direkt nem akarom most megölni őket, annyira azért nem vagyok vandál. Meg úgyis öltem már elég embert, nincs kedvem bővíteni a listát. Szerintem az is jó, hogyha egy kicsit falhoz csapkodom őket vagy elhajítom őket a folyosó végébe, hogy elveszítsék az eszméletüket. Ha akkora baj, akkor Bucky elintézi helyettem.
De hirtelen tüzet nyitnak ránk, mire egy védőpajszot formálok körénk, ami látszólag a mrllettem àllónak nem tetszik.
-Bocsánat... Egy pillanat...-mondom majd kieresztem a pajzs védelméből. Én viszont inkább továbbra is a biztonságot nyújtó rejtekben maradok. Sejtem, hogy most mi lesz. Bucky szempillantás alatt elintézi őket, úgyhogy én csak állok és csodálkozva pillantok hol a halott katonákra hol a veszedelmes tél katonára. Nem gondoltam volna, hogy valaki tud ekkora precízitással ölni. Kicsit gyávának is érzem magamat innen a pajzs mögül, de egyenlőre hagyom, hogy kitombolhassa magát.
Hamarosan már az összes kaszabolható ember elfogy, úgyhogy leeresztem a vörös pajzsot, felkapom a földről a fegyvert, majd Bucky felé fordulok. Érzem, hogy hamarosan közelednek a többiek és hogy mégtöbben vannak. Hallom a gondolataikat.
-Mennünk kell! Mindjárt ideért még egy osztag, ráadásul sokkal többen vagynak!-szólok a férfi felé, aki remélhetőleg megérti a helyzet súlyosságát és elindulhatunk végre a célunk felé. A többi katonát pedig elintézhetjük majd út közben is.







Remélem tetszik Smile Ha valami nem jó, akkor szólj nyugodtan.  
••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
James B. Barnes
Admin
avatar

Play by : Sebastian Stan
: :
Hozzászólások száma : 122
Csatlakozás dátuma : 2017. Apr. 15.
Kor : 99
Tartózkodási hely : on the run
Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli


TémanyitásTárgy: Re: Hydra Kutatóközpont (NYILVÁNOS)   Yesterday at 21:18

=** Wanda és Barnes **=
18+ felkavaró tartalom - erőszak

*Egyfelől gyűlölöm a Katonát. Ő mindaz, amit elveszítettem, és amivé váltam a kimetszett részek helyett: a hideg, kiszámított, élettelen szelleme az egykori embernek, lélek és belátás és döntésképesség nélkül, a lecsupaszított hatékonyság, maga a küldetés. A Katona nem létezik, amikor nincs feladat, és mindent alárendel annak, hogy teljesítse a parancsot. Bucky Barnes is tud céltudatos lenni, de ilyen szintű embertelen célorientáltság nem létezik, csak a gépekben. És ez fagyos rettenetet mar belém, csontig, és fájdalmas megtorpanásra készteti a lélegzetemet és összeszorítja a mellkasomat, ha csak rágondolok.
Ugyanakkor viszont szükségem van a Katonára, mert az is én vagyok. A hegek, amiket a testemre és a lelkembe égettek, tesznek azzá, aki ma vagyok. Az elmúlt két év menekülése során nem csak azért voltam magamban, mert veszélyt jelentek mindenkire: szükségem volt rá. Meg kellett találnom, ki vagyok, ki lehetek mindezek után; összefércelni a darabokat, amiket a HYDRA hagyott belőlem, és ezt egyedül kellett megtennem. Nem bízhattam semmi másra, mert nem akartam mássá válni, mint aki én magam lehetek. Még akkor sem, ha az a másvalaki jobb ember lenne - de nem Bucky Barnes. Dolgoztam rajta, erőltettem vagy hagytam szabadon működni, szilánkos elmémben kitartó régészként ástam az emlékek után és próbáltam újabbakat is szerezni, kipróbálni magam az emberi tevékenységekben, és így tovább... és valamennyire ment. Kezdtem felépíteni valamit. Kezdtem önmagamnak érezni magam. Kezdtem... ember lenni megint.
Aztán jött egy hülye, bosszúszomjas seggfej, jött néhány karrierista titkosügynök, jött az egész világ, és elcseszték az egészet.
És amikor végre megint levegőhöz jutnék, végre megint próbálkozhatnék, akkor meg a mostani események. Akkor a mocsadékok úgy döntenek, hogy ha engem nem érnek el, akkor elkapják Steve-et. Éppen őt. Rohadékok. Erre nincs bocsánat és nincs kegyelem. Haljanak. Magamért nem állnék bosszút, saját magamért nem engedném eluralkodni a Katonát, de most Steve-ről van szó, és érte viszont a világot is felégetem, ha kell.
Úgyhogy a Hydra katonái, egyik a másik után, úgy hullanak el, mint kalász a sarló alatt. A halál a Katona képében jött aratni. Az érzékeim perifériáján tudom, hogy Wanda is ott van a maga részével (ha más nem, azért, mert nem lőnek onnan is), de gyakorlatilag csak akkor törődöm vele ismét, amikor az én részemmel már készen vagyok. Gyors és jól begyakorolt mozdulattal cserélek tárat. A fémlemezek illesztései között vérpatakok csordulnak végig - nem nyeshetsz át ütőereket anélkül, hogy össze ne mocskolnád magad -, és vér pöttyözi az arcom és a ruhám is, de szerencsére nem áztatott el annyira, hogy értelmetlenné váljon megtörölni az utolsó hullából visszaszerzett pengét. A combomon újabb foltot kap a nadrág, aztán visszakerül a tőr a hüvelyébe, és amikor biztossá válok benne, hogy kellően önmagam vagyok, akkor teljesen Maximoff felé fordulok. Felmérem az ő terepét is.
És visszahőkölök. Az ő szakaszán ugyanis minden támadónk életben van. Oké, jóóóval kevesebben, mint amennyit én elintéztem, de nem az a lényeg. Hirtelenjében nem tudom eldönteni, hogy lenyűgözött legyek, vagy elborzadt. Valószínűleg egy kicsit mindkettő. Egyrészt... hűha. Nem semmi a csaj. Tapasztalatból tudom, hogy nem-letálisnak lenni - pláne a harc és a pillanat helyében - baromi nehéz. Persze lehet, hogy ha nem kell a jéghideg robotikus visszhangokat visszafognia a fejében, akkor neki valamivel könnyebb, mint nekem, de akkor is. Ölni egyszerű - biztonságosan megsebesíteni baromi nehéz, pláne menet közben kiszámolni a szükséges-de-nem-túlzás erőket. Egy alapos fejbe vágásnál például mindig, MINDIG ott az esélye a tartós és/vagy fatális sérülésnek, az agy egyszerűen túl bonyolult és érzékeny műszer, hiába használjuk mindannyian olykor ezt a módszert. (Vagy ez nagyon pszichopatán hangzik?) Közelebb masírozok, és alaposabban felmérem a terepet.
- щеколда - mormolom magam elé, és ránézek a gyerekre. - Egy tanács a jövőre nézve: elhajítani az ellenfeleidet csak akkor jó taktika, ha van benne elég erő, hogy biztosan lent maradjanak, vagy ha idő kell a meneküléshez. Egyébként csak teret adsz nekik és feldühíted őket. Találj más módszert. - Bár sikerül visszatérnem az angol nyelvre - annak ellenére, hogy érzem az orosz füstös ízét a nyelvemen és a késztetést, hogy azt használjam, annyival egyszerűbb lenne! -, azért még mindig a Katona érzelemmentes, monoton tónusán beszélek meg, tényként közölve véleményem. A figyelmeztetésére egy kicsit megborzongok, fejem jobbra-balra rántva megreccsentem a nyakam, és átmozgatom a bal vállamat, miközben én is fülelek. Igaza van - én ugyan nem gondolatokat, csupán lépteket hallok, de a felfokozott érzékszerveknek hála azokat jobban, mint egy átlagos ember. - Nyugalom, Boszorkány. - Csak miután kicsúszott a számon, jövök rá, hogy sikeresen szokóviai nyelven szólaltam meg. (A szovjet blokk szláv nyelvei olyan hasonlóak egymáshoz, hogy egy csomagban megkaptam őket, jövök rá ebben a pillanatban.) Ó, francba. Mindegy most már, de megerőltetem magam, hogy a következő már angolul legyen. - El tudod fedni a mozgásunk hangját előlük? - kérdezek rá, miközben elindulok a folyosón, el a közeledők hangjai felől a másik irányba, miközben minden irányba igyekszem figyelni - igen, a fejünk fölé is, mert a többséggel ellentétben bárhonnan és mindenhonnan számítok veszélyre. A latexruhás pókkölyök után? Nem lepődünk meg semmin, ugyebár. A helyszín előnye, hogy a régimódi építészetnek hála baromi magas a plafon, tehát arrafelé mindig ki lehet kerülni a látószögből, ha muszáj. Nem mindig jön be, de olykor megér egy próbát.
Egyébként meg ez a hely egy rohadt labirintus. Már az első kanyarban megállok, hogy a vibránium karral jelet karcoljak a kőbe, így ha valamiért eltévednénk, akkor tudjuk, merre jártunk már. (Valaki nem bízik a saját memóriájában, hiába közel-fotografikus. Ki, én?)*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Hydra Kutatóközpont (NYILVÁNOS)   

Vissza az elejére Go down
 
Hydra Kutatóközpont (NYILVÁNOS)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Manhattani S.H.I.E.L.D.-központ
» A Hydra felemelkedése 3.: A Kígyó Csókja
» Mi is az a hydra?
» Szó bújócska közvélemény kutatás^^
» Hydra > Reena Reynolds

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Marvel Universe :: Föld (Midgard) :: Sokovia-
Ugrás: