the future will be wonderful
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Hydra Kutatóközpont (NYILVÁNOS)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Admin
Admin
avatar

: :
Play by : mindenki és senki
: :
Hozzászólások száma : 463
Csatlakozás dátuma : 2013. Dec. 08.
Tartózkodási hely : mindenütt és sehol
: :

TémanyitásTárgy: Hydra Kutatóközpont (NYILVÁNOS)   Kedd Szept. 12 2017, 21:15

Marvel-Universe
Hydra Kutatóközpont

A kastély, amelyben Strucker és a Hydra berendezkedett, aránylag épen megúszta Ultron rombolását, bár a lehulló törmelék így is okozott károkat. Az egyik alsóbb szintű épület szinte teljesen összeomlott, de a keleti front, ahol az emberkísérleteket végezték, és a központi torony, ahol a tisztek tartózkodtak, meglepően jó állapotú.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://marvel-universe.hungarianforum.com
James B. Barnes
Admin
avatar

: :
Play by : Sebastian Stan
: :
Hozzászólások száma : 105
Csatlakozás dátuma : 2017. Apr. 15.
Kor : 99
Tartózkodási hely : on the run
Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli

: :

TémanyitásTárgy: Re: Hydra Kutatóközpont (NYILVÁNOS)   Kedd Szept. 12 2017, 23:25

=** Wanda és Barnes **=

ELŐZMÉNY

*Még van néhány óránk a találkozóig Wilsonékkal, és jelen felfedezésünk fényében én egészen biztosan nem lennék képes megülni a seggemen és malmozni. Illetve... ez nem teljesen igaz. Mesterlövész vagyok - ergo tulajdonképpen a specialitásom az, hogy nyugton maradjak és várjak az áldozatokra, a tökéletes lövésre, már ha olyan létezik. Csak éppen nem akarom most megtenni. Ezúttal nem egy személytelen gyilkosságról van szó, parancsok követéséről és valami homályos végső célról. Steve a Hydra kezében húsba vágóan személyes ügy számomra minden okból és szempontból, úgyhogy nem, egyszerűen nem vagyok hajlandó egy pillanatot is elvesztegetni.
Nem borulok a kormányra és omlok össze. Nem hagyom, hogy eluralkodjanak rajtam a viharos érzelmeim. Mindegyik ott ólálkodik bennem, kitörni készen - a kis boszorkány mellettem bizonyára fogja a radarján az összeset. Az éjfekete gyűlöletet, a mélybordó dühöt, a ragacsosszürke fájdalmat, a jegeskék rettegést, a méregzöld bosszúvágyat... de mindent jótékony hótakaróként borít és kordában tart a tanult önuralom, a hideg, szinte statikus zörejű üresség, amit magamra kényszerítek a kitörés helyett.
Talán lesz majd lehetőségem rá, hogy kieresszem a démonokat a palackból, talán nem, de ez semmiképpen sem a megfelelő alkalom. Emberi kezem tenyerét időről időre a nadrágomba törlöm, mintha a videó érintésének emlékétől akarnék szabadulni. (Ha egyedül lennék, valószínűleg egy késsel játszanék. Vagy többel.) (A másiknál nem számít, ráadásul a fémet rejtendő úgyis bőrkesztyűt húztam rá.) A tekintetem folyamatosan ide-oda vágódik, az utat magunk előtt jóformán csak egy-egy pillanatig nézem, egyébként viszont a környezet állandó felmérését választom. Egyébként tényleg jó sofőr vagyok, ez még így is érződik - nem kapkodok, nem rángatom a kormányt; simák a váltások és még a közlekedési szabályok zömét is betartom. Pedig láthatóan a gondolataim igen csekély százalékát köti le a két tonna fém, amiben utazunk.
És diktálok Wandának, oldalra vetett pillantásokkal ellenőrizve, hogy tudjon követni, miközben az ujjai alatt remélhetőleg kódok peregnek a képernyőre. Más körülmények között még élvezném is a kihívást, amit a verbális programozás jelent, így viszont inkább csak koncentrálok, hogy ne csesszem el.
Amint megvan maga a kód, félrehúzódom az autóval - épp a semmi közepén vagyunk valami szokóviai hegyoldalban, közel s távol madár se jár -, és nyújtom a kezem a tabletért, hogy elvéve a nőtől átfussam a közös munka eredményét, és ha mindent rendben találok, akkor feltöltsem az internetre a pofonegyszerű kis jelet. (Pofátlan módon a Stark műholdak jelét lopom. Steve hozzáférésével. Újabb jelzőfény, annak, aki keresi. Találjatok csak meg. Számolom az időt.) Régimódi formátumot használtam, olyasmit, amiről érződik majd az értő szemeknek, hogy nem egy kiskamasz alkotása, olyasmit, amiben a célszemély felismer majd egy mintázatot, amennyiben felfigyel rá. Amennyiben úgy monitorozza az online tereket, ahogyan remélem, hogy teszi.
És amíg mindezt megejtem, Maximoffnak lehetősége nyílik kérdezni, akár él vele, akár nem.

Miután végeztem, a tablet visszavándorol a nőhöz, én pedig ismét visszatérek a vezetéshez, és lassanként nyilvánvalóvá válik, hová is igyekszem: a szokóviai Hydra kutatóközpont maradványaihoz. Ha csend van, nem sietek megtörni, egészen amíg aránylag közel nem érünk a célállomásunkhoz. Lehet, hogy illett volna megkérdeznem, mielőtt elrángatom magammal a helyre, ahol fiatalként kísérleteztek vele? Hm. Nem mintha nekem lett volna választásom egy éve Szibériában. Nem mintha én visszamentem volna önként oda, ha nem lett volna muszáj. És elviseltem, mert ez volt az egyetlen racionális dolog, amit tehettem.
De akkor is. Talán nem mindig magamból kellene kiindulnom. Még én is tudom, hogy én elég extrém eset vagyok, akárhogy is értsük ezt a kijelentést.
- Nem fogsz kiakadni, ugye? - teszem fel végül a kérdést kissé sután, és Wanda profilját szemlélem a szerpentinként kanyargó hegyi út helyett. Neki sincsen sok választása; visszarángattam a drámába. De nem vagyok hajlandó bűntudatot érezni - emiatt legalábbis. Ő mondott igent, amikor nem lett volna számára kötelező, úgyhogy mosom kezeimet, innentől az ő felelőssége, ami vele történik. És az is, hogy ne boruljon el az agya csak azért, mert visszamegyünk oda, ahol ki-tudja-meddig kínozták és megpróbálták azt tenni vele, amit nálam sikerült elérniük.
És (hacsak valami radikális nem történik, ami Wanda mellett simán előfordulhat, sőt, amennyire nem ismerem őt, akár még mindennapos is lehet) hamarosan már ott is vagyunk a kastélyfal lábánál, ahol leparkolom a kocsit. Kiszállok, a csomagtartóhoz baktatok, és komótosan elkezdek magamra pakolni egy tekintélyes mennyiségű arzenált.*

//Felelősséget nem vállalok, remélem tetszik! Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wanda Maximoff
Törvényen kívüli
avatar

: :
Play by : Elizabeth Olsen
: :
Hozzászólások száma : 5
Csatlakozás dátuma : 2017. Sep. 06.
Tartózkodási hely : Szökésben valahol New Yorkban
Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli

: :

TémanyitásTárgy: Re: Hydra Kutatóközpont (NYILVÁNOS)   Pént. Szept. 22 2017, 21:57


Winter Soldier & Scarlett witch

Idegesen nézek hol magam elé, hol Barnesra. Az ideg majd szétvett, de ezt egyenlőre ügyesen leplezem. Szépen nyugodtan ülök az ülésemen, rezzenéstelen arccal, és mint egy őrült gépelem a sorokat, amelyet a mellettem ülő diktál. Ölemben a tablet, én pedig igyekszem követni szavait. Kicsit gyors, de azért bírom a tempót. Közben fél szemmel néha rápillantok a férfire, aki látszólag szintén nem tud mit kezdeni magával. Nos hát, ezzel nincs egyedül. Legalább le tudom kötni magamat a gépeléssel, mert különben biztosan a hajam végével játszadoznék, lerágnám tövig a körmöm vagy dobolnék a lábammal, mint ahogyan mindig szoktam. Szerencsére igyekszem kontrolálni magamat, mert Bucky biztosan kihajítana az ablakon, ha most elkezdenék neki dobolni.
- Bekapcsolhatom a rádiót? - nyúlnék a bekapcsológomb felé, de aztán gyorsan visszakapom a kezemet, mert ha nem tévedek, már pedig nem szokásom, úgyis "nem" lenne a válasz (kivéve ha nincs igazam). Inkább csinálom azt, amit mond és gépelem tovább a számokat és betűket. Már kezd unalmas lenni, de ha már elválaltam, akkor csinálom, ahogy csak tudom. Végülis mondhattam volna simán nemet is, de akkor most otthon enne a fene és azért lennék ideges, hogy vajon mi lehet szegény Steve-el és hogy a többiek egyedül vágnak neki az útnak. Így is már sok rossz döntést hoztam, ami miatt gyötör a bűntudat, nem maradhattam otthon sajnáltatni magamat. Nem hagyhatom, hogy Steve-nek baja essen (ennél is jobban). Mikor végeztem Bucky felé nyújtom a tabletet, aki egyből el is veszi.
Nézem, ahogy babrál valamit rajta egy darabig, majd vissza is adja.
Ahogy kipillantok az ablakon, látom a sokoviai kanyargós utakat, amiktől kicsit furcsán érzem magamat. Olyan rég jártam erre, igaz, hogy eléggé hiányosan, de még emlékszem erre a helyre. Valami nincs rendben, túl nagy a csend. Próbálok visszaemlékezni, de igazából csak akkor jövök rá a dologra, amikor Bucky megkérdezi, hogy "Nem fogsz kiakadni, ugye?". Abban a pillanatban beugrott: a hegyi utak, a romok, a kínzás, a sok fájdalom...egyenes a HYDRA bázisa felé tartunk. Egy ideig meredten bámulok magam elé teljesen lefagyva, majd hogy megtörjem a kínos csendet, felteszem a kérdést.
-Ugye ezt Te sem gondoltad komolyan? -pillantok felvont szemöldökkel Barnesra, majd folytatom- Most komolyan be akarsz törni hozzájuk? Van fogalmad arról, hogy mire képesek? Nem kell mondania, egyből világossá vált szándéka. Nem tagadom, nagyon ideges lettem rá, hogy elrángatott idáig. Ha ezt tudtam volna...de mostmár teljesen mindegy. Nincs visszaút. Elválaltam és végig fogom csinálni, akármennyire is nehéz lesz. Steve is megtenné értem.

Amikor kiszállunk a kocsiból, a csomagtartóhoz baktatok, ahol Bucky már serényen pakolászik is. Hol a sok fegyverre, hol a férfire pillantok, aki minnél többet magára pakol.
-Nem lesz ez egy kicsit sok?- nézek végig Buckyn, majd veszek egy nagy levegőt és folytatom a szokásos kérdés sorozatomat.
- Segíthetek valamiben? Vagy vigyek valamit? -nézek rá, hiszen ha már itt vagyok, akkor nem létszámnövelés céljából, hanem segítségnek vagyok itt. És ha itt vagyok, akkor kérdezek, ráadásul nagyon sokat. De én már csak ilyen vagyok, jobb ha az ember megszokja.





Remélem tetszik Smile
••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
James B. Barnes
Admin
avatar

: :
Play by : Sebastian Stan
: :
Hozzászólások száma : 105
Csatlakozás dátuma : 2017. Apr. 15.
Kor : 99
Tartózkodási hely : on the run
Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli

: :

TémanyitásTárgy: Re: Hydra Kutatóközpont (NYILVÁNOS)   Szomb. Szept. 23 2017, 13:25

=** Wanda és Barnes **=

ELŐZMÉNY

*Fókusz, koncentráció, hozzáértés... csupa olyan tulajdonság, ami fejleszthető, és a Hydra gondoskodott róla, hogy fejlesszem is őket. Miközben diktálok, szöget üt a fejembe ez a gondolat, és lassan, nagyon lassan felfelé kunkorodik a szám széle. Ó, igen, van ebben valami poétikus igazságszolgáltatás. Két és fél éven keresztül mindent megtettem, hogy elkerüljem őket, kitértem az útjukból és és akkor sem keveredtem harcba, amikor lett volna rá lehetőségem, akkor sem, amikor pontosan tudtam, hogy nyernék... nem tettem meg. Képes voltam eltűnni előlük. És a Hydra ahelyett, hogy hálás lenne ezért, hogy imákba foglalnák a napot, amikor bosszú helyett a bujkálást választottam, még nekiáll hajkurászni és piszkálódni. Hogy is van az a mondás? Ne zavard az alvó sárkányt?
Nos. Ideje azokat a férgeket emlékeztetni, hogy milyen az a sárkány ébren. Szinte gyengéd pillantást siklatok Maximoff arcára, mert ráadásképpen nem is egyedül vagyok, hanem egy még veszélyesebb sárkányt is viszek magammal. Az oroszlánok barlangjába. Szegény, nyápic oroszlánok.
Ha nem Steve-ről lenne szó, talán még sajnálnám is őket.
Na, ezt a majdhogynem szentimentális hangulatot töri össze azonnal a kérdése. Megrándulok, láthatóan és fizikailag, és azonnal megrázom a fejem. - Ne! - vágom rá, aztán jobb kezemmel kisimítok néhány kósza tincset az arcomból. - Még nem - korrigálok aztán jóval lágyabban, de magyarázatot nem fűzök hozzá, sem mikort. Feltételezem, mivel ő a boszi, részben úgyis tudja, mi zajlik bennem. A késztetést, hogy mindig egy lépéssel a környezetem előtt járjak - hogy tudnék rendesen odafigyelni, ha közben dallamok követelik a maguk részét a koncentrációmból? -, a paranoiát, hogy mi minden lehet egy-egy populáris zeneszámba is kódolva, az igényt, hogy az ismerős csend öleljen körbe, szemben azzal a végtelen variációjú lehetőséghalmazzal, amit egy egyszerű rádióállomás is jelenthet. A tudatot, hogy hiába szedem össze magam, még mindig kellően emberi roncs vagyok ahhoz, hogy még egy ilyen hétköznapi cselekedet is könnyedén átbillenhessen a "túl sok" kategóriába.
A kód közben elkészül és netre kerül, aztán csendben autózunk tovább. Tulajdonképpen még szépnek is nevezhetjük a tájat. A világháború emlékei telepszenek rá a jelenbéli képekre, akkor is ugyanilyen erdőkben voltunk állandóan, táborhellyről táborhelyre, csatáról csatára, vért és kínt és bajtársiasságot éppúgy megosztva, mint az egyre gyérebb fejadagokat vagy a tábortűz melegét. Meg vagyok róla győződve, hogy az öreg kontinens erdei egyszerűen másmilyenek, mint az amerikaiak. Mások a formák, az érzések, még a levegő illata is - hiába élnek szinte ugyanolyan növények és állatok itt, mint mondjuk a Sziklás-hegység egyes részein.
Megint Wanda nem bírja úgy a csendet, mint én, vagy csak most esett le neki, hová tartunk.
A képemre szökő vigyort egy farkas is megirigyelhetné. - Miért is ne? - kérdezek vissza vállat vonva, de már folytatja is, amitől csak még önelégültebbnek hat a mosolyom. - És neked van fogalmad arról, hogy mi mire vagyunk képesek? - Most először használom ezt a nyelvtani formulát. Nem csak te vagy én, hanem mi, ketten, együtt, csapatként. Lehet, hogy nem bízom meg benne száz százalékosan (és őszintén, senkiben nem bízom meg száz százalékosan - még Steve-ben sem, bármilyen fájó volt is erre rájönni), de elkezdtem tervezni vele. Valamennyire bízni benne. Elkezdtem számítani rá.
Talán azért, mert megmentett a lipcsei reptéren. A kis vörös boszorka nélkül csinos párduckarmok tépték volna ki a gégémet, és oké, lehet, hogy túléltem volna, fene se tudja, mire képes a bemocskolt szérum a szervezetemben (a Hydra tudósai pontosan tudják), de akkor is. Gusztustalan, véres és fájdalmas lett volna.
Már kiszállunk a kocsiból és a csomagtartónál vagyunk, amikor felelek a másik kérdésére is. - És nem, nem akarok betörni hozzájuk. - Felcsatolok egy második fegyverövet, hogy a harmadik pisztolyt is magamra aggassam. - A betörés elég diszkrét. Inkább lerohanni tervezem őket - pillantok rá két mozdulat között, és a tekintetemben táncoló érzelmek határozottan veszélyesek néhány pillanatig, mielőtt ismét moderálnám magam, és egy mérsékelten semleges és üres álarc mögé rejteném őket. - Már ha itt vannak még egyáltalán. Kábé harminchat százalékos esélye van, hogy nem mertek visszajönni, miután elintéztétek... mármint, a Bosszúállók elintézték a helyet. - Akkor Wanda még nem volt a csapat tagja, épp ellenkezőleg, inkább a védők között ténykedett. Mindegy, fátylat a múltra, én sokkal rosszabb dolgokat is tettem.
Igaz, engem agymostak, hogy megtegyem, de ez nem a szőrszálhasogatás ideje.
Amikor a kezem a gránátvető fölött tétovázik, miközben számba veszem a magammal cipelés előnyeit és hátrányait, Wanda ismég megszólal. Normális esetben ez az igen felé billentene, sőt, a fejemben már meg is formálódik a gondolat, hogy ha rögtön a bejáratnál elhasználom, akkor el is dobhatom és a továbbiakban nem gátolja majd a mozgékonyságomat, de leállítom magam. Maximoff aggódik, értelmezem (talán helyesen, talán hibásan) a kérdését. Visszalököm a gránátvetőt a csomagtartóba, és sóhajtok. - Inkább legyek túlzottan felkészült, mint hogy ne legyen nálam valami, amire szükségünk lenne, nem igaz? - pillantok rá, de közben tovább turkálok, míg rá nem bukkanok a megfelelő fegyverre. Egy Glock 42-es. Egy pillanatig a tenyeremen méregetem a súlyát (meg van töltve, állapítom meg), aztán felé nyújtom. - Tessék. Megtanítottak lőni, ugye? - Ha Steve és Natashka még erre se vették a fáradtságot, akkor mindkettőt meg kell majd fojtanom egyszer. Fegyverkezelési ismeretek nélkül még egy boszi is civil a szememben, pláne egy csatatéren, ahol a rosszfiúk bizony lelkiismeretfurdalás nélkül durrogtatják a maguk puskáit.- Ez a legkisebb Glock most a piacon, könnyen kezelhető, csak legyen nálad tartalék tár, és számold, mikor fogysz ki a hat golyóból - magyarázom. Jó lenne rámosolyogni amúgy bíztatóan, de pillanatnyilag csak a fenyegető gesztusok telnek tőlem igazán őszintén, szóval hanyagolom a dolgot. Remélem azért így is elfogadja. - Ha kifogysz a hókuszpókuszból vagy kifáradsz benne vagy mittudomén, akkor jól jöhet - teszem hozzá, ha úgy látom, tiltakozni szeretne. Nem tudom, pontosan hogy működik a bűbájolása, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem végtelen a forrása. Végezetül még egy golyóálló mellényt is előszedek, és igen, ragaszkodom hozzá, hogy felvegye. - Steve kinyír, ha lelövetlek, mielőtt megtaláljuk - racionalizálom a döntésem, vitára készen.

Így vagy úgy, hamarosan lecsapom a csomagtartó fedelét, utoljára végigellenőrzöm mindkettőnk felszerelését (valakinek felelősségteljesnek is kell lenni és én vagyok az őrmester az én dolgom hogy mindenki életben maradjon az egységben), majd némán magam után intem a nőt. Ideje indulni.
Ha egyedül lennék, akkor tényleg tartanám magam a szavaimhoz és egyszerűen lerohannám a helyet egyszemélyes lovasságként. De tekintettel kell lennem Wandára, úgyhogy némi szájhúzással ugyen, de a csendesebb verziót választom. Ha vannak az épületben ellenséges ügynökök, valószínűleg úgyis figyelték az ide vezető utakat, tehát tudják, hogy valaki jön, de nem feltétlenül tudják, hogy kicsoda. - Még valami - szólalok meg, mert az ördög nem alszik. - Ha meghallod bárki szájából azt, hogy желание vagy Семнадцать, azonnal rohanj el a közelemből. Ha pedig azt, hogy Возвращение домой vagy Грузовой автомобиль, akkor üss ki, kábíts el vagy ölj meg. Ez parancs. - A hangsúlyomból érződik, hogy nem, ezen nem fogok leállni vitatkozni. A franc akar felelős lenni azért, hogy ráuszítanak és megölöm. Adok magamnak annyi előnyt, hogy talán a kódszavak legelején még képes lennék megállítani azt, aki használja őket, de a végén... nem akarok még egy Berlint.
Persze valószínűleg senki sem ismeri itt a kezelési útmutatómat. A Hydra a legnagyobb titokban tartotta, épp azért, nehogy bárki más használhassa ellenük a drágalátos Tél Katonáját. Rezeltek tőlem rendesen, valljuk be.
Miután ezt tisztáztuk, és időközben olyan falszakaszhoz értünk, ami tulajdonképpen úgy húsz méter szikla és vegetáció, majd afölött kezdődik az épület, előveszem a szigonypuskát és a falba lövök vele az egyik ablak fölött, amit kinéztem behatolási pontnak. Nem ideális, de még mindig diszkrétebb, mint ha bekopognék az ajtón, és tulajdonképpen számítok rá, hogy a Hydra, miután a Bosszúállók kis híján megsemmisítették az egész szervezetüket, nem éppen a legerősebb állapotában fog fogadni minket.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Admin
avatar

: :
Play by : Mr. Stan Lee
: :
Hozzászólások száma : 1
Csatlakozás dátuma : 2017. Apr. 07.
Tartózkodási hely : egy lépéssel előtted
: :

TémanyitásTárgy: Re: Hydra Kutatóközpont (NYILVÁNOS)   Vas. Szept. 24 2017, 23:07

WARNING!

Sokovia azon részét, ahol Von Strucker báró és a HYDRA berendezkedett a kísérleteihez, annyira nem érintette Ultron és a Bosszúállók rombolása. A kastély egyes szárnyai ugyan megsérültek, de a keleti rész egészen épen megmaradt. A kísérleti állomások, a központi torony és a tisztek tartózkodási helye tökéletes állapotban voltak ahhoz, hogy a HYDRA néhány elszánt és elvakult emberének érdemes legyen visszatérnie ide, ahol Strucker és Dr List feljegyzéseit sejthették. A mutánssá vált Maximoff ikreken és Loki jogarán végzett sikeres kísérletek futótűzként terjedtek a HYDRA köreiben, így jó néhányan szerették volna magukénak tudni ezeket a dokumentumokat, remélve, hogy nem semmisült meg mind. Ugyan a jogar már nincs a birtokukban, ráadásul az elmekő Víziónál van, egyáltalán nem estek kétségbe, hogy a kísérletek itt bebuknának. A 2012-es new york-i incidens után rengeteg chitauri maradványt gyűjtöttek össze a fegyverkereskedők, így a HYDRA bizonyos körei is. Rájöttek, hogy ezek hasonló túlvilági erőforrást hasznosítanak, mint a tesseract, így talán ezzel ki tudnák küszöbölni jelen esetben a jogar hiányát.
Ehhez azonban vissza kellett térniük a kastély gyomrában lévő kutatóközpontba. Egész szép kis rögtönzött labort és kutatócsoportot berendeztek maguknak, és a kastélyt is alaposan körbebiztosították, hogy egyetlen váratlan vendég se legyen képes meglepni őket. Sikerült kiszimatolniuk Barnes és Maximoff érkezését is, ugyanis a kastély különböző bástyáira őrszemeket állítottak. Jelentették is a belsős embereknek, hogy látogatókat kapnak. Persze ilyen távolságból nem tudták beazonosítani, hogy kik ők, ahhoz közelebb kell érniük, hogy az arcfelismerő szoftverek felfedezzék James Barnes és Wanda Maximoff jellegzetes arcvonásait. Rengeteg kütyüt elkoboztak a SHIELD-től, amíg benne rejtőztek kitörésre készen, így sokkal modernebb eszközök álltak a rendelkezésükre, mint korábban.
A tél katonája egyelőre gond nélkül a falba tudott célozni a szigonypuskával, hogy azzal felhúzzák magukat a kiszemelt ablakig, ami a behatolási pontjukat jelölte. A besurranást nem tudták megakadályozni, de az egyik tetőn lapuló őr leadta a drótot a többieknek, így egy kisebb fegyveres csoportosulás kezdett el feléjük özönleni a folyosó mindkét irányából, igyekezve elzárni a menekülési útvonalakat.
-Hände hoch! -kiálltotta az egyik, rájuk szegezve a fegyvert, amint elérte őket. Kissé bizonytalannak tűnt, ahogy a pusztító fém karra és a boszorkány képességeire gondolt.
-Die Waffen niederlegen! -szólította fel őket a fegyverek letételére, bár legbelül sejtette, hogy ez halott ügy, pláne, hogy tudták, a szökött mutánssal és a tél katonájával állnak szemben. Egy tapasztaltabb HYDRA ügynök lépett aztán az emberei élére, tüzet nyitva a rögtönzött duóra. A szavak itt feleslegesek, egymás ellenségei és nem fogják megtalálni a közös hangot. Ők valamiért idejöttek és nem akarnak anélkül távozni, ahogy a HYDRA sem.

Hogy a tűzharcban esetleg valamelyikük szerez-e sebesülést, ez a játékosokon múlik.

To: James Barnes, Wanda Maximoff

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Hydra Kutatóközpont (NYILVÁNOS)   

Vissza az elejére Go down
 
Hydra Kutatóközpont (NYILVÁNOS)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Manhattani S.H.I.E.L.D.-központ
» A Hydra felemelkedése 3.: A Kígyó Csókja
» Mi is az a hydra?
» Szó bújócska közvélemény kutatás^^
» Hydra > Reena Reynolds

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Marvel Universe :: Föld (Midgard) :: Sokovia-
Ugrás: