the future will be wonderful
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Moszkva (NYILVÁNOS)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
▪▪ Play by : mindenki és senki
▪▪ : :
▪▪ Hozzászólások : 532
▪▪ IC hozzászólások : 10
▪▪ Csatlakozott : 2013. Dec. 08.
▪▪ Tartózkodási hely : mindenütt és sehol
Admin

Jelvények
Csoport: Staff Staff
Összesítő: Admin

 #1•• TémanyitásTárgy: Moszkva (NYILVÁNOS)   Kedd Szept. 12 2017, 17:29

coming soon
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://marvel-universe.hungarianforum.com
avatar
▪▪ Play by : Sebastian Stan
▪▪ : :
▪▪ Hozzászólások : 164
▪▪ IC hozzászólások : 93
▪▪ Csatlakozott : 2017. Apr. 15.
▪▪ Kor : 100
▪▪ Tartózkodási hely : on the run
▪▪ Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli

Admin

Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Bucky

 #2•• TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Csüt. Szept. 28 2017, 22:58

--** Thor és James **--
Múlt: 2015 december

*Menekülés. Bujkálás. Sokszor meg vagyok róla győződve, hogy az egész élet pusztán ennyiből áll: hogy elodázzuk az elkerülhetetlent. Vagy ez csak nekem van így?
Figyelem az embereket. Ritkán tűnnek boldognak, de amikor igen, azokat a képeket megőrzöm. A fejemben is, de abban nem bízok - nem bízhatok - vettem egy fényképezőgépet. Nagyon... kompakt kis gép. Elfér a tenyeremben, de jól zoomol. Majdnem olyan jól... majdnem olyan jól, mint a puskán... az a küldetés Svédországban... vagy Finnország volt? Először hiányoltam a filmtekercseket - mint régen - azt hiszem, a háború előtt is fotóztam - de mostanra megszerettem a digitálisat. Több ezer képet készíthetek. És jólesik esténként leülni és végignézni őket. Válogatni. Törölni. Megtartani azt, ami tetszik és eldobni azt, ami nem.
Újraformálni a múltat.
Bárcsak a valóságban is ilyen egyszerű lenne!
A pénz miatt eleinte nem kell aggódnom. Az első héten valaki megpróbált visszavinni. Egy ideiglenes rejtekhelyig jutott velem, mielőtt ellene fordultam volna - addig találtam hasznosnak. Zsebre vágtam az összes pénzt - és az ilyen helyeken rengeteg készpénz van -, meg egy zsákban mindent, amit hasznosnak ítéltem, aztán kihívtam rá a rendőröket. Ez még Washingtonban volt.
Azóta átszeltem előbb Amerikát, majd az óceánt, végül Európát is.
Általános szabály: egy-három hétnél tovább ne maradj egy helyben. Általános szabály: száz-háromszáz mérföldet haladj két tartózkodási hely között. Általános szabály: ne hívd fel magadra a figyelmet és ne érintkezz a civilekkel.
Rengeteg új és hasznos szabályom van magamnak, mert inkább ezeket követem, mint azt, amit a Hydra a fejembe ültetett. Így sem lehetek biztos benne, hogy mi az, ami tényleg tőlem származik, és mi az, ami... nos, ami nem. A fotózás segít. A képeket időnként kinyomtatom és albumokba rendezem és megnyugszom, hogy emlékszem rájuk. Az írás is segít. Azok a füzetek kevésbé rendezettek, mint a fényképek, és nem mindig van rá elég erőm, hogy foglalkozzak velük. A fejemben egymásra rétegződik ezerféle igazság és hazugság és agymosás és kimerítő bogozni őket.
Néha egyszerűen csak hagyni akarom, hogy elkapjanak, mert az könnyebb lenne. De soha nem vitt rá a lélek, hogy tényleg hagyjam. (Képes lennék rá egyáltalán?) Időnként úgy sejtem, Steve keres - néha szinte érzem, mint borzongást a gerincem mentén. De neki sem hagyhatom, hogy megtaláljon. Nem biztonságos. Én nem vagyok biztonságos. Csak a bajt hoznám rá. (Steve világbajnok a baj megtalálásában nélkülem is.) Marad a futás. Az utazás. A keresés.
Talán ha egyszer rájövök, hogy ki voltam, akkor találok rá okot, hogy megengedjem magamnak, hogy megálljak.
Magamhoz veszem a kamerát, és kilépek a motelszobából, hogy újabb eseménytelen napot töltsek Moszkvában. Oroszország. Veszélyes terület. Néha mintha minden sarkon emlékek leselkednének rám, néha pedig semmi sem mozdul meg bennem. Nem tudom eldönteni, hogy jártam-e Moszkvában valaha, vagy csak szeretném azt hinni, a fejemben lévő orosz tudás miatt. Hó szállingózik, és szinte látom a vörös tincsek libbenését. (Natalia.)
A tél szimpatikus, olyankor nem feltűnő, hogy annyi réteget veszek magamra. Most is legalább három pulóver van rajtam a kabát alatt. Kell is, mert a kabát cipzárját nem húzhatom fel teljesen. (Akkor nem tudnék olyan gyorsan a pisztolyhoz kapni, ami a hónaljtokban pihen rajtam. Az övemen meg a késekhez.) Kesztyű, mindig, még nyáron is. (Nem láthatják a fém csillanását.) Nadrág, dupla. Bakancs. (Acélbetétes. A szokás nagy úr.) A kötött sapka egészen nevetségesen áll rajtam, de nem bánom. A borostát sem: megszoktam, és a borotválkozás még mindig olyan próbatétel az idegeimnek, amit ritkán vállalok be. Az ollóig egyáltalán nem jutottam el. (Vajon mikor szűnt meg idegesíteni a hosszú haj?)
A parkban alig járnak. A levegőt szinte harapni lehet, bizonyára a hideg miatt. Jobb híján a havas-fagyott, üzemen kívüli szökőkutat fotózom éppen, amikor meghallom-látom-érzem. Csak éppen fogalmam sincs, mi az: sosem tapasztaltam még ahhoz hasonlót. Nem földrengés, de mégis érzem a talpam alatt a talaj finom remegését, amit kivált; nem villámlás és mennydörgés, mégis fénye van és hangja, és...
Elemzés helyett a szökőkút mögé vetődöm (jobb kezem a fényképezőgépet öleli, arra vigyáz), bal kezem a pisztoly markolatára fonódik, miközben a havas szegély mögül kandikálok arrafelé, a magányos alakra. Mi a fene? Fejben már a menekülésemet tervezem. Megint... pedig szívesen maradtam volna még Moszkvában néhány napot, de hát ez van.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Chris Hemsworth
▪▪ Hozzászólások : 16
▪▪ IC hozzászólások : 13
▪▪ Csatlakozott : 2017. Sep. 06.
▪▪ Csoport :
  • ✯Hero/Hős


Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Thor

 #3•• TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Pént. Szept. 29 2017, 19:50

ThorésJames





A nevem Thor Odinson.
Asgardi vagyok.
Mióta megvédtük Midgardot a chitauri sereg ellen, akiket Loki vezetett harcba, rendszeresen visszatérek a Földre a jól összekovácsólodótt csapathoz, hogy rendet vágjunk az emberiség ellenségei között. Azelőtt nem gondoltam volna, hogy itt is létezhetnek olyan erejű harcosok, akik méltók a társaságomra. Ám a közösen megvívott ütközetek bebizonyították csapatunk ellenállhatatlan erejét.
Bár számomra sokszor csak szórakozás az egész, jól érzem magam új barátaim között. Számomra ismeretlen vidékeket járok be és bizonyítok a harcban – mi több kellhet a világok védelmezőjének? Különösen a kapitánnyal tudok jól együttműködni. Kifejlesztettünk egy közös harcmodort, a pajzsa és a pörölyöm használatával, ami meglehetősen pusztító hatású. Miközben egyre jobban egymásra hangolódtunk a csatatéren, észrevettem egy jelentős változást a hangulatában.
Az utóbbi időben egyre többet járnak a gondolatai egy régi barátja körül. Ez kíváncsivá tett. Ki lehet az a harcos, aki ilyen mértékű aggodalomra sarkallja Midgard egyik legnagyobb nemzetének hősét? Próbáltam finoman információt nyerni arról a barátról. Szóval, egyenesen rákérdeztem. Amikor eleget tudtam már róla, elgondolkoztam a következő lépésen.

Azt mégsem lehet, hogy beavatkozzam kettejük ügyébe. Nem tudhatom, mi oka van rejtőzni a katonának, aki engem is kíváncsivá tett. Viszont szerettem volna jobban a dolgok mélyére látni. Meg aztán... Ott van a Végtelen kövek ügye. Az egyikről tudom, hogy Midgardon van. A Hydra nevű szervezettől szereztük vissza, és a fém embere épített egy lényt, aki használja, és aki képes felemelni a Mjölnirt. De mit tudhatott a Hydra a Végtelen kövekről? Talán az a katona nekem is segíthet, és talán cserébe én is tehetek valamit érte, és a kapitányért.

Egy kis ideig nem volt szükség a Bosszúállókra a harctéren, így visszavonulhattam Asgardba. Miközben a Végtelen köveket kerestem, olykor megpihentem, ilyenkor mulatság mulatságot követett, béke volt, és ezt ünnepeltük. Hiába, a népem tud élni.

Hajnalodott már az ivászat után, amikor felkerestem Heimdallt. Az őrszem, mint mindig, már várt.
– Túlságosan józannak tűnsz, ahhoz képest, mennyit kellett volna innod – mondta üdvözlet helyett. Én csak mosolyogtam. – A csillagok szépségében jöttél gyönyörködni, vagy...?
– Nem, most mást szeretnék kérni tőled.
Beszámoltam neki a tervemről. Nem volt oka ellentmondani nekem. Hosszan nézett ki a Bifrostból, hosszan nézte a csillagokat. Aztán csak annyit mondott:
– Megvan.
Így hát újra útra keltem Midgardba. Egy eddig ismeretlen nagyváros felé tartottam, és a híd a város közepén tett le. Amikor megálltam végre a lábamon, körülnéztem. Egy szökőkút mellé értem. De nem láttam, akit kerestem. Heimdall rossz helyre küldött volna? Az lehetetlen...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Sebastian Stan
▪▪ : :
▪▪ Hozzászólások : 164
▪▪ IC hozzászólások : 93
▪▪ Csatlakozott : 2017. Apr. 15.
▪▪ Kor : 100
▪▪ Tartózkodási hely : on the run
▪▪ Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli

Admin

Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Bucky

 #4•• TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Vas. Okt. 01 2017, 00:52

--** Thor és James **--
Múlt: 2015 december

*Jó megfigyelő vagyok. Mindig is az voltam, és még inkább azzá kellett válnom: egy magamfajta árnyéknak ez elkerülhetetlenül a vérébe ivódik. Ügyelni a részletekre, hogy ne hagyjak nyomot, hogy elkerüljem a kandi tekinteteket... és mindezt még felfokozott érzékek súlyosbítják. Néha szinte elviselhetetlen a rengeteg információ, ami folyamatosan áramlik, és amit néha legszívesebben kizárnék és eltompítanék. De nem tehetem meg, az ugyanolyan luxus lenne, mint hosszan időzni egy helyen: nem biztonságos.
A fotózásban ezt is szeretem. Amíg a kamerán keresztül nézem a világot, addig az leszűkül egyetlen téglalapnyi területre, amennyivel sokkal könnyebb megbirkózni, mint az egészével. Nem vagyok olyan paranoiás, hogy azt higgyem, még ennyit sem engedhetek meg magamnak (ha más nem, a turista-személy egy remek álca a mindennapokban), ugyanakkor annyira öntelt sem a saját képességeimet illetően, hogy azt higgyem, a magam felé tett engedményeknek nem lesz meg az ára valamikor.
Mint például most. Nem veszem észre időben a különös, érthetetlen, a puszta levegőbe hirtelen színeket robbantó jelenséget, és nincs már másra időm, mint egyszerűen elvetődni az első fedezéket nyújtó tereptárgy (a szökőkút) mögé. Az agyamban meg közben az üvölt, hogy ez kevés, még egy vak kiskölyök is tudná, hol vagyok - ha más nem, a sekély hóban kirajzolódó lábnyomaim miatt. Úgyhogy nem bízhatok pusztán a fedezékben, meg kell védenem magam. (A Hydrához nem megyek vissza inkább a halál.) Még azt sem tudom, ki jutott a nyomomra, de már a legrosszabb forgatókönyvre készülök. Inkább, mint hogy meglepetésszerűen érjen. És mindegy, ki az és melyik szervezet és milyen célból akar elkapni, mindenképpen egy valóra vált rémálom, olyasmi, ami miatt nem bírom a szirénák hangját, ami miatt duplán ellenőrzök minden árnyékot, ami miatt minden reggel görccsel a gyomromban ébredek.
Kilesek a medence szegélye fölött, és megdermedek, mert az alak... ismerős, ha nem is személyesen, de nem egy kő alatt éltem az elmúlt másfél évben. Tudom, kik azok a Bosszúállók. (Naná, hogy érdekelt, Steve kikkel vette körül magát.) Felismerem az egyiket, ha hirtelen a semmiből előttem terem. A gond csak az, hogy erre még nagyon nem érzem magam késznek.
Ha az egyik Bosszúálló itt van, akkr nyilván a többi is. Ami azt jelenti, hogy egyszerre kellene boldogulnom egy villámistennel (huh, ez még így gondolatban is fura), egy zöld szörnyeteggel (erre nem is tudok mit mondani), két ex-kémmel (akik közül az egyik talán az ex-szeretőm is? - de ők legalább emberek), az ifjabb Starkkal (gyomorgörcs), és...
És Steve-vel. (KékszőkekicsikedvesotthonENYÉM.)
Nem állok rá készen. Vissza kell nyomnom a pánikot, és csak közben regisztrálom, hogy bár az asgardi szó szerint a park közepén dekkol és meg sem próbál rejtőzködni, addig a többieknek semmi de semmi nyomát nem érzékelem. Akárhogy hegyezem a fülem, akárhogy meresztem a szemem, akárhogy szagolok a levegőbe, semmi más, mint az ózontól terhes csend és egyedüllét. Még emberek sincsenek a közelünkben, valószínűleg a még helyi mércével is erőteljes hideg miatt. Ez a vihar előtti csend egyáltalán nem nyugtat meg, azonban cselekvésre késztet. Most, amíg még - látszólag - van rá bármi esélyem, hogy tegyek valamit.
Úgyhogy zsebre vágom a fényképezőgépemet, előhúzom a pisztolyomat (kétségbeesetten vágyom most egy rendes kalasnyikovra, miért is nem azt hordok magammal? ja, mert elég feltűnő lenne a városban), és kétkezes, stabil kisteerpeszben célra tartva felemelkedem a szökőkút takarásából. Ahelyett, hogy a mellkasára irányítanám a fegyvercsövet, miként bármelyik mezei halandónál tenném, neki a fejét (halántékát, illetve ha idefordul, a homloka közepét) célzom, mert nem kell nagy szakértőnek lenni ahhoz, hogy lássam, az öltözéke páncélozott. (Páncél?) Aligha jutnék sokra egy kilenc miliméteres lövedékkel. (Oké, lehet, hogy a fejénél sem, de azzal dolgozunk, amink van.)
Nem bírom rávenni magam, hogy megszólaljak, pedig kellene, de hirtelen megint úgy érzem, mintha az arcom előtt lenne a maszk, mint egy kezdődő rémálomban, úgyhogy csak meredek rá túlságosan nagyra tágult szemmel és stabilan rá szegezett fegyverrel és - bár ez díjnyertesen hülye stratégia és magamra kellene ordítanom és tennem valamit - várom, hogy ő lépjen először.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Chris Hemsworth
▪▪ Hozzászólások : 16
▪▪ IC hozzászólások : 13
▪▪ Csatlakozott : 2017. Sep. 06.
▪▪ Csoport :
  • ✯Hero/Hős


Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Thor

 #5•• TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Vas. Okt. 01 2017, 15:04

ThorésJames





Heimdall még sosem küldött rossz helyre. Asgard mindent látó őre még sosem tévedett. Biztosra vehettem, hogy ez ezúttal sem történt meg. Pedig egy ember sem volt a közelben. Kutatni kezdtem olyan nyomok után, amik célra vezethetnek. A hóban számtalan lábnyomot láttam, némelyek sekélyebbek voltak, a frissebbeket viszont még nem temette be a szél. A szökőkút mögé vezetett az egyik. Nyilván elbújt előlem, amikor meglátta a Bifrost hídját. Hallottam róla, hogy óvatos, és lehet, hogy van is oka az óvatosságra. Bár én nem akarom bántani.
Elindultam a szökőkút felé, de megtorpantam, amikor mozgás hangját sodorta felém a hideg szél. Vártam, mi történik? Végül előbukkant, akit kerestem. Egy pisztollyal célozta meg a fejem, terpeszállásban. Nem gondoltam rá, hogy komolyabb veszélyben lennék. A pisztoly apró volt, de ha eltalál, okozhatott volna sérülést. És már tapasztaltam, milyen gyorsan tud haladni a golyó, nem lett volna egyszerű ekkora távolságból kitérni előle. Mjölnirrel a kezemben széttártam karjaim, jeleztem, hogy nem jelentek fenyegetést. Nem azért jöttem, hogy harcoljunk. Viszont ismertem a harcosok gondolatait. Sejtettem, mi járhat a fejében.

Nemrég én is olyan voltam, hogy előbb ütöttem, és aztán gondolkoztam. Már, ha utóbbira egyáltalán sor került. Sokat változtam az elmúlt rövid évek folyamán, köszönhetően a Bosszúállóknak és Jane Fosternek. És ezért is voltam most abban a hideg városban.
Elhajíthattam volna felé a Mjölnirt, megelőzve a lövést. Legyőzhettem volna (talán), bebizonyítva, hogy erősebb vagyok. Nem ismertem még ezt a férfit, de a harcosok világában az erő az, amit mindenki tisztel. Miért is nem tettem meg?
Sokat tanultam az elmúlt években. A puszta erő nem mindig vezet célra. Szavakkal néha jobb belátásra lehet bírni az embereket, vagy az ellenséget. Most nem volt értelme annak, hogy harcoljunk, a segítségéért jöttem. És bár kíváncsi lettem volna, mekkora erő lakozik benne, hogy a kapitány miért hisz benne annyira, a Mjölnirt a kezemben tartva széttártam a karjaim.

– Nem akarok harcolni – mondtam. – A segítségedért jöttem.

Vártam, hogy mi történik. Vártam, hogy meghúzza-e a ravaszt. Készen álltam kitérni, és készen álltam a harcra. Ahogy apám tanította, nem kerestem a harcot, de készen álltam rá.

Az ő kezébe helyeztem a döntést, hogy most mi legyen.

– A kapitány a barátom – folytattam. – Nem vagyok ellenség.

Reméltem, nem kell harcolnunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Sebastian Stan
▪▪ : :
▪▪ Hozzászólások : 164
▪▪ IC hozzászólások : 93
▪▪ Csatlakozott : 2017. Apr. 15.
▪▪ Kor : 100
▪▪ Tartózkodási hely : on the run
▪▪ Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli

Admin

Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Bucky

 #6•• TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Hétf. Okt. 02 2017, 19:00

--** Thor és James **--
Múlt: 2015 december

*Asgardi mércével talán nem számítanék harcosnak, mivel szó szerint azzal töltöm újabban az életem, hogy meneküljek. Hogy elkerüljem, hogy ne kelljen megint, ne rángassanak vissza... és én se másokat. Inkább tartom magam időzített bombának, ami egyszer elkerülhetetlenül fel fog robbanni, én pedig tehetetlen leszek a kataklizmával szemben. De attól még... meg kell próbálnom megállítani, vagy legalább halogatni, vagy a károkat minimalizálni, vagy... nem is tudom, mit kellene tennem. Csak élek egyik napról a másikra és próbálom rendbe tenni a fejem, az emlékeim, próbálom nem felhívni magamra a figyelmet.
Mégis megtaláltak. Nincs rá időm, hogy átadjam magam a zsigereimbe kúszó pániknak, cselekszem, mert hiába gyűlölöm a fegyvert, amivé váltam, attól még belém ivódott minden kiképzés. (Talán épp ez a probléma gyökere, hogy nem tudom magam függetleníteni tőle.) Ahogy felemelkedek, rászegezett fegyverrel, még ilyen távolságból is látom, hogy az alak megőrzi a nyugalmát, ami tovább fokozza az én idegességemet. Senki nem ilyen higgadt ok nélkül, vagyis tud valamit, amit én nem, és le merném fogadni, hogy az a valami nekem nem fog tetszeni. Gyanakvó ébreséggel figyelek, és várakozásom annyiban meghozza a gyümölcsét, hogy Thor megszólal.
Nem tudok elfojtani egy gúnyos prüszkölést.
- Én meg a Mikulás vagyok - vágom rá. Még hogy nem akar harcolni. Nyilván azért bukkant fel itt egy rohadt páncélban és valami rohadtul szokatlan fegyverrel. A legtöbb fegyverrel szemben tudnám, hogyan kell védekezni, de mit csinál az ember egy kalapáccsal? Azon kívül, hogy próbál nem szögnek látszani. De ugye ismerjük a mondást... - Tedd le a fegyvert. Hol vannak a többiek? - követelek választ, még mindig célra tartva. (Merő véletlenség, hogy nem azt mondom, 'dobja el' a fegyvert, ami valószínűleg sokkal viccesebb lenne a számára.) A szemem sarkából próbálom nyomon követni a környezetemet is, de nem merem elég ideig levenni róla a szemem, hogy rendesen felmérjem a terepet. Melyik a kisebbik rossz? Ha hátba támad az Özvegy, ha lelő a Sólyomszem, vagy ha nekem esik a Viharisten? Nehéz döntés.
- Ha az lenne a segítség, hogy adjam fel magam és ne tanúsítsak ellenállást, akkor el kell keserítselek. - A szavaim ellenére azonban, ha és amennyiben valóban letette a pörölyt, én is hajlandó vagyok az ég felé emelni a fegyvercsövet. Ez a legtöbb engedmény, mivel közben is folyamatosan azt várom, mikor bukkan fel a teljes Bosszúállók-kompánia. Amerika Kapitánnyal az élen. Csak azt nem tudom, hogy azt túlélnénk-e. Én tuti kapnék egy szívrohamot minimum, ha váratlanul szembesülnék vele életnagyságban, hús-és-vér valójában.
És mintha csak a gondolataimban olvasna, már fel is emlegeti Steve-et. Az élő kezem megremeg. A fém kéz stabil marad. Feladom a kétkezes fogást, most a balomban tartom a pisztolyt, és ahogy leresztem a karjaim, a fegyver ezúttal a föld felé néz szorosan a combomnak simulva, ám közben a tartásom ugyanolyan feszült és harcra kész marad. Kisterpesz, enyhén levitt súlyponttal, hogy bármikor bármerre elvetődhessek, akárhonnan is érkezik rám a fenyegetés. - Talán nem. De attól még barát sem vagy - mérlegelem a lehetőséget. Való igaz, hogy eddig egy mozdulatot sem tett felém, ha minden igaz. Megkockáztatok egy gyors körbefordulást a saját tengelyem körül, hogy meggyőződhessek róla, még mindig nem látok-érzékelek senki mást. Az persze nem jelenti azt, hogy tényleg nincsenek itt. De... ha valamiért úgy döntenek, hogy nem mutatkoznak, már az is valami... Csak nem tudom, micsoda. Visszanézek a szőke alakra. - Nem ártottam senkinek. Hogy találtál meg? Mit akarsz tőlem? - A hangom jóval elkeseredettebbnek hangzik, mint szeretném. Ha ő megtalált, más is megteheti. Hiába tüntettem el a nyomaimat, hiába lapultam meg, hiába utazok keresztül-kasul a világban, semmi sem elég... A reménytelenség megint belecsócsál a lelkem maradékába egy kicsit. Hát nincs menekvés nekem? Sosem lesz már vége?*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Chris Hemsworth
▪▪ Hozzászólások : 16
▪▪ IC hozzászólások : 13
▪▪ Csatlakozott : 2017. Sep. 06.
▪▪ Csoport :
  • ✯Hero/Hős


Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Thor

 #7•• TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Kedd Okt. 03 2017, 04:31

ThorésJames





Szinte születésemtől fogva készen álltam a harcra. Egész életemben mindig szomjaztam is az összecsapásokat. Az erőt tiszteltem, és úgy voltam vele, ha erősebb vagyok másoknál, akkor fognak engedelmeskedni nekem. A harcmezőn nem számít semmi, csak, hogy ki mennyire forgatja jól a fegyverét. Mindig az erősebb győz, vagyis én.
Viszont nem vagyok valami nagy diplomata. És bár a királyoknak a szavakkal is jól kell tudni bánniuk, Loki jobb ebben. Ő jobban ért mások meggyőzéséhez, mások lefegyverzéséhez szavakkal. Viszont ő már nem él.
Abban a helyzetben, amibe kerültem, éreztem, hogy nem venném hasznát Mjölnirnek. Ha összecsapásra kerülne sor, nehezebben jutnánk dűlőre, és nem érnék célt. Vagy talán vertem volna a fejébe, hogy nincs miért félnie? Talán nem a legjobb módszer.
De viszont eszem ágában sem volt letenni a pörölyt. Olyanná vált számomra, mintha a testrészem lenne. Az ember pedig nem teszi le például az öklét a földre, ugye? Az istenek meg pláne. Én és a pöröly egyek vagyunk, nem megyek sehova nélküle.

A katona lassan leeresztette a pisztolyát, de látszott, hogy bármikor lőhet vele. Szerettem volna, ha inkább elteszi. Azonban felmerült bennem, hogy lehet, hogy ugyanazt érzi a fegyvere iránt, mint én Mjölnir iránt. Végülis mindketten katonák vagyunk, akik harctéren edzőttek.

– Közös az ellenségünk – mondtam. Próbáltam rávilágítani arra, hogy egy oldalon állunk. Gyorsan körbenézett, mintha keresne valamit, valakit. Sehol egy ember nem látszott.

– Nem azért jöttem, hogy bevigyelek, vagy csapdába csaljalak – feleltem. – És, hát, bárkit megtalálok. A hogyan meg maradjon az én titkom.

Egyre magabiztosabb voltam. Nem is olyan nehéz ennek a beszélgetésnek az irányítása, gondoltam. Úgy éreztem, a terveim szerint alakulnak a dolgok.  

– A Hydra miatt vagyok itt. Egy oldalon állunk – bizonygattam. Nem tudtam, mennyire van tisztában a helyzettel. A Bosszúállók harcával a szervezet ellen, hogy én is az ő egykori fogvatartói ellen küzdök.

Vagyis, ellenük küzdöttem a csapattal.

– Eddig senkit nem tudtunk kihallgatni. Akit elfogunk, az vagy nem tud semmit, vagy nem éli meg, hogy beszélhessen. Információra van szükségem, ezért kerestelek meg.

Figyeltem, hogyan reagál. Sosem voltam jó emberismerő. Nem tudtam megmondani, mi jár a fejében. A harc sokkal könnyebb. Sokkal kevesebb a bizonytalan tényező. Csak oda kell menni, és zúzni – azt szeretem igazán. Ott mindegy, ki mit gondol, az erősebbnek van igaza. Vagyis nekem. A többiek pedig kénytelenek engedelmeskedni. Amíg a válaszra vártam, elgondoltam, mit szólna a kapitány, ha össze kéne verekednem a barátjával? Nem sülne el jól, reméltem, elkerüljük a dolgot, mert nem mindig ez a megoldás.

– Igyunk valamit, közben elmesélek mindent – ajánlottam, mert tapasztalatom szerint a közös ivászat közelebb hozza egymáshoz a harcosokat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Sebastian Stan
▪▪ : :
▪▪ Hozzászólások : 164
▪▪ IC hozzászólások : 93
▪▪ Csatlakozott : 2017. Apr. 15.
▪▪ Kor : 100
▪▪ Tartózkodási hely : on the run
▪▪ Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli

Admin

Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Bucky

 #8•• TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Csüt. Okt. 05 2017, 09:38

--** Thor és James **--
Múlt: 2015 december

*Látva, hogy a felszólításom süket fülekre talál, megint befeszülök. Azt mondani, hogy nem akar rosszat, de közben fegyvert szegezni a másikra - mert biztosra veszem, hogy pusztán attól, hogy a kezében van az a rohadt kalapács, ez már annak minősül - kicsit üti egymást. A tekintetem Thor arca és a Mjölnir között jár. Még a távolság sem ad magabiztosságot - láttam a felvételeket, az egész rohadt világ látta a felvételeket, mindenki tudja, hogy az a nevetséges szerszám nem csak közelről veszélyes.
- És? - vetem oda foghegyről. Számomra nem bizonyít semmit. Egykor régen még számított volna - egy világháborúban sokkal könnyebb volt meghatározni a prioritásokat, és még rohadt vámpírokkal is inkább összeállt az ember, semmint a nácik nyerjenek. (De komolyan, ki gondolta, hogy az jó ötlet lesz...) Ez a század más. Érdekek és ellenérdekek bonyolult hálózata szövi át, amiket nem látok át teljesen, és amikbe pillanatok alatt belegabalyodnék, ha megpróbálnám kibogozni. A CIA vagy az FBI is ellenségének tartja a Hydrát (már amennyire elhiszik egyáltalán a létét), de ez nem akadályozná meg őket abban, hogy engem habozás nélkül lelőjenek, mint közveszélyes terroristát. Thor is ellenségeskedhet nyugodtan a szervezettel, az még nem garancia. És apropó, hé, én különben is épp a békés és zavartalan életre gyúrok a háború helyett, kösz szépen. (Némileg rontja az esélyeimet már az is, hogy erre minden nap igen sokszor kell emlékeztetnem magam.)
- Ha nem ezért jöttél, akkor el is mehetsz - javaslom, a gyomromban már nem is idegesség, hanem kezdődő pánik tanyázik, amiért nem tudom megmondani, mit fog tenni, mi lesz a következő lépése. - Aki békén hagy, azt én is békén hagyom. Csak... hagyjatok békén. Nem állok senki útjába. Nem jelentek veszélyt rátok sem. - Miért is győzködöm? Elkeseredett grimaszba fordul az arcom. Úgyis mindenki azt hisz el, amit el akar, az érvek csak ideiglenes illúzióját jelentik a problémamegoldásnak. A civilizáció álcája, de mögötte mindig ott van az erőszak, az ösztönök, az érdekek. Fogalmam sincs Thor érdekeiről.
- A magam oldalán állok, és senki másén - ingatom meg a fejem, és teszek egy lépést hátrafelé. Nincs bennem már afféle büszkeség, ami megakadályozná a menekülést, a világmegmentési kényszerem meg sosem volt Steve-mértékű. És sosem sült el jól. Segíteni akartam, és mi lett belőle? Húsz év kínzás, amíg meg nem törtek, aztán ötven év, ami alatt a legpocsékabb bűnöket követtem el és káoszt szítottam a lépteim nyomában. Mindezt, legjobb hitem szerint, a nagyobb jó érdekében.
Nem. A világmegmentés nem nekem való... arról nem is beszélve, hogy 'a Hydra miatt' jelenthet bármit. Akár azt is, hogy Thor hirtelen őrült náci lett és vissza akar vinni hozzájuk.
Még egy lépés hátra. És még egy. Vajon jönni fog utánam? Tartja a távolságot? Hagyja, hogy távolodjak? Nem tudhatom, amíg meg nem próbálom.
- Információval meg végképp nem tudok szolgálni - rázom a fejem tagadólag. Nem mintha a bérgyilkos háziállattal vitatták volna meg a stratégiájukat, vagy a tagsági díjat. Én csak a feladatokat kaptam meg. Nem tudok neveket, terveket, stratégiákat... na jó, néhány helyszínt talán. De kicsit feltűnő lenne, ha sorban elkezdenének hullani azok a bázisok, amikről a Tél Katonája tudott. (Ha ugyan megvannak még. A tudásom nagy része valószínűleg úgyis elévült már.)
Persze ez nem jelenti azt, hogy ne tudnék további információkat megszerezni, ha kellene.
Hátra, hátra, hátra. Lassan, kiszámítottan, minden lépést kitapogatva, mielőtt megtenném, a fegyver a föld felé mutat ugyan, de örökké készenlétben. Ha itt vannak a társai, kihasználhatják, amint beérek a fák közé. Ugyanakkor viszont én is.... és ha követett és tartotta a távolságot, akkor lassan Thor is beér a fák közé.
Ebben az esetben a felvetésére úgy teszek, mintha egy pillanatra elgondolkodnék. - Inkább kihagyom - felelem aztán, és ezzel egyidőben felkapom a pisztolyt. Nem Thorra célzok, hanem fölé: az egyik vastagabb ágra, ami a becsapódó lövedék erejétől a rajta tanyázó közepesen vastag hóréteget (meg néhány száraz gallyat) figyelmeztetés nélkül az istenség nyakába zúdít. Én pedig kihasználom az alkalmat, hogy sarkon fordulva menekülőre fogjam, a növényzet között cikázva, gyors irányváltásokkal, hogy az esetlegesen utánam hajított fegyverrel ne legyen gyerekjáték eltalálni. Fogalmam sincs, mennyi esélyem van lehagyni valakit, akit a nagy többség istennek tart, de azért meg kell próbálnom kideríteni. Ha nem civil területen lennék, akkár valószínűleg lőnék is hátrafelé, de így... nem kockáztatom meg.
(Ha nem követett a fák alá, akkor valószínűleg elég nagy közöttünk már a távolság ahhoz, hogy lövés nélkül kíséreljem meg ugyanezt az elrohanós mutatványt.)*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Chris Hemsworth
▪▪ Hozzászólások : 16
▪▪ IC hozzászólások : 13
▪▪ Csatlakozott : 2017. Sep. 06.
▪▪ Csoport :
  • ✯Hero/Hős


Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Thor

 #9•• TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Kedd Okt. 10 2017, 15:48

ThorésJames





Nyilvánvalóan nem volt célravezető a taktikám. Pedig a kedvesebbik arcomat vettem elő, és nem tudom, mit ronthattam el. Barátságosan közelítettem, de talán nem elég határozottan. A határozottság hiánya egy nemes asgardinál végzetes hiba. Hol puhulhattam ennyire el? Persze, ez sem egészen igaz. Olykor nem az erőtlenség jele, ha nem fegyverrel közelítünk a másik felé. Igen, régen nem volt más eszközöm, csak a Mjölnir. Minden helyzetből vele vágtam ki magam. Erőszak, harc, ezt a nyelvet minden harcos ismeri. Biztos voltam benne, hogy a nyers erő tiszteletet váltana ki ebből a fiúból is.
De sokat változtam az elmúlt időszakban. Nem csak változtam, de tanultam is egyet s mást. Még mindig tanulom azonban a diplomácia nyelvét. Az emberek ügyesebbek a szavak ilyetén használatában, mint én. Apám is jobban bánik a szavakkal, Lokiról nem is beszélve. És igen, nekem is meg kell tanulnom, ha méltó akarok lenni a nevemhez.
És most az erőszakkal minden bizonnyal csak rontottam volna a helyzeten. Különben meg, a kapitány nem tudom, mit szólt volna, ha kikalapálom a barátját. Steve barátja, emlékeztettem magam.
A testbeszédet, az emberismeretet is gyakorolnom kell még. Még mindig. Most azonban úgy tűnt, értem a motivációját. Legalábbis én így gondoltam. Csak menekül. Csak hagyjuk békén, kérte. Mint egy öreg katona, aki túl sokat harcolt. Pedig annyira sokat nem élhetett még.
És akkor sem szeretem, ha nem hallgatnak meg. Főleg, hogy egy italra is meghívtam.

Felemelte a fegyverét és lőtt. Elvétett. Elvétett? A kapitány meséiből úgy tűnt, sosem hibázik. A hideg hó a nyakamba esett, és ez meglepett. Mire leráztam magamról a havat, ellenfelemnek nyoma veszett. Nem gondolkoztam tovább. Megpörgettem a Mjölnirt, és a magasba lendültem. A fák eltakarták a katonát. De a tapasztalataim alapján sejtettem, merre lehet. Villámokat szórtam, hogy megvilágítsák az erdőt, és megláttam, merre fut. Előtte landoltam.

– Nem akarok erőszakot alkalmazni – mondtam. Nem tudtam, most mit fog reagálni, tényleg nem akartam bántani őt. Letettem a Mjölnirt. Széttártam a karom. – Pár kérdést akarok csak feltenni.

Vártam, mit reagál.

– A többiek nem tudják, hogy itt vagyok. De én beszélni akarok veled.

Reméltem, beválik a taktikám. Ha nem, készen álltam akár harccal is rávenni, hogy szót tudjunk váltani. Most mi lesz?

(Tényleg nem szeretem, ha a dolgok nem a terveim szerint alakulnak.)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Sebastian Stan
▪▪ : :
▪▪ Hozzászólások : 164
▪▪ IC hozzászólások : 93
▪▪ Csatlakozott : 2017. Apr. 15.
▪▪ Kor : 100
▪▪ Tartózkodási hely : on the run
▪▪ Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli

Admin

Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Bucky

 #10•• TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Pént. Okt. 13 2017, 23:28

--** Thor és James **--
Múlt: 2015 december

*Ha valami teljesen biztos, akkor az az, hogy nyers erővel közelíteni felém épp az ellenkező hatást váltana ki. Tisztelet helyett gyűlöletet és félelmet okozna, és nemhogy nullára, de minusz tartományokba redukálná a hajlandóságomat bármiféle együttműködésre. Thor jól taktikázott, amikor inkább békés módszerekre szavazott - ha nem is vagyok készséges, de már az a tény, hogy nem reagálok agresszíven, eredmény.
Mindig készen állok rá, hogy megvédjem magam, és bár nem szívesen birkóznék meg utána a lelkiismeretemmel, hajlandó lennék igen magas árakat - és járulékos veszteségeket - fizetni a megmenekülésemért. Mostanra már eljutottam idáig, hála az égnek: értékelem magam annyira, hogy prioritás lehessek. Ha Thor támadóan lépett volna fel velem szemben, az éppen ellenkezőjét váltotta volna ki a tiszteletnek. Egy ideje már nem igazán tudom semennyire sem pozitívan értékelni az erőt. Volt benne részem elég... a rossz oldalán. Thor nem tűnik amúgy rosszfiúnak. Más körülmények között, egy kicsit kevesebb démonnal és kísértettel a sarkamban, valószínűleg azonnal kedvelném. Nem erősködik, nem vitatkozik velem, ugyanakkor nem is hátrál meg, és mindkettőt értékelem tulajdonképpen. Sok tekintetben különbözik Steve megátalkodott, örök-harcos attitűdjétől, ahogyan különbözik az én dacos élni akarásomtól is, de nem kevésbé makacs és hajthatatlan. Nem tudom, milyen folyamatok zajlanak az asgardi fejében, úgyhogy még egy utolsó kísérletet teszek a menekülésre - vagy arra, hogy bizonyíthassa magát, nehéz lenne objektíven megítélni.

Lövés után, inalás közben lüktet bennem a gondolat: könnyebb lenne neki engedni, mint Steve-nek. Arra abszolút nem állok még készen, hogy neki engedjem, hogy megtaláljon, de ha Thor valóban egyedül van itt, és tényleg csak beszélni akar... a racionalitás óva int, hogy túlságosan beleéljem magam, hiszen mindez túl szép, hogy igaz legyen. Ugyanakkor van egy kevésbé racionális énem, az, amelyik hetven éve nem akar semmi mást, csak hazamenni, a világ többi része meg legyen átkozott.
A villámlástól összerezzenek olyan erőteljesen, hogy elvétem a lépést és bucskázok egyet, de kigurulom az esést (kész szerencse, hogy ilyen jó vagyok a fegyverekkel, így véletlenül sem sül el a pisztoly a kezemben közben) és már talpon is vagyok, hogy tovább rohanjak, de pár lépés után... a fenébe. Pár lépés után Thor landol előttem, én pedig satufékezek, hogy csak úgy száll a porhó, és lecövekelek ott, ahol ért. Még csak nem is lihegek, ez a jelenet fizikailag nem volt megerőltető. Érzelmileg ellenben...
Lehunyom a szemem, és lassan, magamban számolva kifújom a levegőt.
- Nyakas egy alak vagy - állapítom meg, és épp arra nyitom ki a szemem, hogy Thor maga mellé ereszti a kalapácsot. Elgondolkodva szemlélem egy, kettő, három szívdobbanás erejéig, majd ugyanennyi ideig bámulom a saját kezemben a pisztolyt.
És döntök.
A fegyverem visszakerül a tokjába, és lassan felmutatom felé üres tenyeremet.
Előbb vagy utóbb úgyis meg kellene állnom. Akkor inkább tegyem meg egy Bosszúállónak. (Egyszer talán arra is készen leszek majd, hogy Steve elől ne fussak többé.)
- Rendben. - Szinte érzem, ahogy valami mázsás kő legördül a lelkemről. Igaz, érkezik a helyére egy másik, de az talán valamivel könnyebb teher. Teljesen jó megoldás amúgy sem létezik. - Rendben - ismétlem meg, és megdörgölöm a halántékom. - Akkor legyünk civilizáltak. Mit szólnál egy... kávéhoz? Az emberek még mindig kávéznak. - Vagy ha ők nem is, én biztosan. Nagyjából el sem tudom képzelni az életemet nélküle. És van egy Starbucks a környéken, úgyhogy ha Thor beleegyezik, akkor arrafelé veszem a lépteim irányát, ügyelve rá, hogy egyszer se engedjem két méteres testközelségen belül ideiglenes társaságomat. A paranoia nem múlt el, csak ideiglenesen kissé háttérbe szorítom a kedvéért. Egyelőre nem mutatok hajlandóságot a beszédre, persze kezdeményezni valószínűleg bárhol és bármikor neki kell majd. Arra még... pláne nem állok készen.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Chris Hemsworth
▪▪ Hozzászólások : 16
▪▪ IC hozzászólások : 13
▪▪ Csatlakozott : 2017. Sep. 06.
▪▪ Csoport :
  • ✯Hero/Hős


Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Thor

 #11•• TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Kedd Okt. 17 2017, 19:09

ThorésJames





Nem tudtam, mi jár a fejében, hogy vajon most harcolnom kell-e (egy kicsit reméltem). Lehet, hogy túl rámenős vagyok – de ha egyszer valamit elhatározok, ahhoz ragaszkodom. Ezért vagyok olyan hatalmas, amilyen. Ezért félnek tőlem világok szerte. De a hatalom nem beszélhet csak egy nyelvet. Apám mellett megtanultam, hogy létezik az erőn kívül másfajta tisztelet is.

A bölcsesség tisztelete.

Felmerült bennem a kérdés, elég bölcs vagyok-e ahhoz, hogy ezt a helyzetet kezeljem. A félelem ismeretlen fogalom számomra, most is inkább izgatottságot éreztem. Új szituáció volt számomra is, de nem akartam ezt ellenfelem orrára kötni. Szélesen elmosolyodtam, amikor újfent eltette a fegyverét.

– Menjünk – egyeztem bele, amikor kávét javasolt. – Követlek.

Legalább gyakorolhatom a beszélőkém.

Bár a kávékról nincs jó emlékem. A Bosszúállók főhadiszállásán már próbáltam inni, és elég keserű egy ital. Az embereket feltöli energiával. De engem... Én amúgy is fel vagyok töltve. Viszont, legalábbis gondoltam, érthető, ha meg akarja őrizni tisztán a gondolkodását a jelenlétemben. Még mindig éreztem a testtartásán a feszültséget, és az óvatosságot. Nem baj. Legalább már nem kell fenyegetően fellépnem. Kezdtem kiengedni.

A városban hideg szél fújt, és néhány járókelő is előkerült. Jottünheim jutott eszembe, a jégóriások világa. Szinte már láttam magam előtt, ahogy egy őrült óriás elénk lép és megküzdünk vele... Annak rendje, és módja szerint. A közös harc biztos jobban feloldaná közöttünk a fagyos légkört. Apropó fagy. A házak falairól jégcsapok lógnak. Miközben az emberek megbámulnak a páncélom miatt, figyelem James reakcióját. Vajon zavarja, hogy ilyen feltűnést keltünk?

Remélem, nem gondolja meg magát.

A kávézóhoz vezető úton végiggondolom, hogy is kezdjem majd a beszélgetést. Térjek rögtön a lényegre? Elképzelem, hogy először leülünk, felmelegszünk a szabad levegő hidege után. Az emberek bámulnak, ami engem nem zavar... Biztos jópáran felismernek majd. Talán megint autogrammokat osztogathatok...

Hagytam a gondolataimat elterelődni. Vissza a valósághoz. Ezzel a kérdéssel fogok nyitni:

–  A kapitány sokat mesélt rólad, felkeltetted az érdeklődésem – mondom majd neki. – Ha valakinek a kapitány ennyi figyelmet szentel, az biztos kemény fickó lehet.

Megvárom a reakcióját. Lokitól lestem el. Ha előbb egy kis dicsérettel kezdek, talán könnyebb lesz a folytatás. Bár Loki biztos ügyesebben csinálta volna. Akárhogy is, rögtön a lényegre térek ezután:

 Tudni szeretném, mit tud a Hydra a végtelen kövekről?

Végül is, ezért indultam útnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Sebastian Stan
▪▪ : :
▪▪ Hozzászólások : 164
▪▪ IC hozzászólások : 93
▪▪ Csatlakozott : 2017. Apr. 15.
▪▪ Kor : 100
▪▪ Tartózkodási hely : on the run
▪▪ Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli

Admin

Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Bucky

 #12•• TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Csüt. Okt. 19 2017, 01:54

--** Thor és James **--
Múlt: 2015 december

*Nem kellene meglepődnöm, hogy egyáltalán nem tudok kiigazodni ezen az alakon. Ha hinni lehet a híradásoknak meg a róla keringő ismereteknek, vagy egyenesen a norvég (?) mitológiából, vagy valami flancos űrbéli másik világból érkezett ide, szóval normális, ha egy kicsit fura.
Ja. Normális.
Én viszont paranoiás vagyok és szorongó görcsöt mar a gyomromba a tudat, hogy a legkevésbé sem vagyok képes kiszámítani őt és a következő lépéseit. Az emberekkel borzasztóan egyszerű, csak rá kell jönni néhány motivációra, felfejteni néhány meggyőződést, és máris nyitott könyvként olvasható az illető. Thor nem ilyen... vagy csak számomra nem. Persze, az igazsághoz hozzá tartozik, hogy én amúgy sem vagyok a világ legjobb emberolvasója, máskülönben talán magamat is jobban megérteném. Pedig hát én még mindig nagyobb rejtély vagyok saját magam számára, mint akár ez a Thor.
Aki követ. Engem. Az én képem meg elnyúlik, és úgy érzem, az agyam is eldobom ettől az egyszerű szótól, és legszívesebben megint futásnak erednék. Jön utánam, hajlandó rá. Amikor valakik legutóbb ezt tették, az egy STRIKE team volt és éppen levadásztam valakit. (Nem emlékszem pontosan, kit, de aligha számít.)
Mindenesetre megyek, és igyekszem nem törődni a szédelgéssel, amit a szituáció okoz számomra. Úgyis csak a fejemben létezik: a mozdulataim ugyanolyan pontosak maradnak, hiába érzem rá a késztetést, hogy elterüljek, mint a nagyalföld. Nagyjából addig vagyunk rendben, amíg a park néptelenségében baktatunk, de amint emberek közé érünk... a földet kezdem bámulni, ujjaim idegesen morzsolják a zsebemben lévő tárgyak sarkait, és nagyokat nyelek. A figyelem rossz. Maradj észrevétlen. Belém ivódott parancs. - Nem volt egy civil ruhád...? - motyogom, valószínűleg nem is teljesen neki, mindenesetre a helyzet miatt újra kell gondolnom a távolságtartó stratégiámat. Mert semmire sem vezet, ha cserébe fél Moszkva tekintetét magamon érzem, akkor ennyi erővel pisztolyt is szoríthatna a halántékomhoz, attól se idegesednék be ennyire. Felsóhajtok, fél kézzel még jobban összeborzolom és az arcomba rendezem a hajam, kigombolom a kabátom és félig előrángatom a pulóverem alját a nadrágom övéből, végül pedig meg is gyűröm egy kicsit a fém markommal az összes (amúgy is turkálóból származó) ruhadarabot. Aztán célzottan Thor mellé lépek. - Fogd meg a felkarom - utasítom mogorván, felajánlva a bal vállamat, és a következő pillanatban úgy kezdek tántorogni, mint egy igencsak dezorientált részeg. A lépteim meg-megbicsaklanak, hol nekiütődöm az engem 'vezető' alaknak, hol szinte lesétálok mellőle a járdáról az úttestre, szóval összességében: játszom a hajléktalant, akin a drágajó szuperhősnek valamiért megesett a szíve. Így senki nem fogja megkérdőjelezni, mit keres a 'fiatalember' Thor mellett. És mivel segítségre szoruló, részeg hajléktalanokat észrevenni nagyon nem trendi manapság, a szembejövők töbsége kis szerencsével egyszerűen félrenéz majd rólunk.
A színjátékot egészen a Starbucks ajtajáig fenntartom, akkor viszont úgy egyenesedem fel a korábbi görnyedt-részeges tartásból, mintha ütnének. - Engedj el - morgom alig hallhatóan, de a fenyegetést tisztán éreztetve, hogy nem fogok örülni, ha nem fogad szót. (Nem érdekel az sem, hogy egy istenséget nem szokás így ugráltatni, hát nem ő mondta, hogy követ?!) A pulthoz teljes magabiztossággal masírozok, újabb mozgásmintát mutatva meg, ami alapjaiban különbözik a korábbi kettőtől.
- Egy nagy tripla americanót, sovány tejjel, sok cukorral, extra habbal, vaníliával és fahéjszórással - adom le a rendelésem (oroszul) minden gond nélkül, gyakorlottan. Hát igen. A Starbucks életmentő egy hely, szintem már legalább harminc ország teljes kínálatát végigkóstoltam, és bár nem mindennel voltam elégedett, a kávé attól még megmaradt nagyon fontos túlélési segédeszköznek a szememben.
- Milyen névre?
- Anton - hazudom szemrebbenés nélkül, aztán kinézek egy félreeső, kétszemélyes asztalt az egyik fal mellett, ahonnan könnyen elérhető a kijárat és a konyhába vezető ajtó is, és ahhoz telepszem le, háttal a falnak. Előttem kávé, kezem-lábam összekulcsolva, az arckifejezésem meg olyan mogorva, hogy arról tanulmányt lehetne írni: minden nonverbális gesztusom azt sikoltja, hogy hagyjon engem mindenki békén.
- A kapitány túl sokat járatja azt a nagy száját - vágom rá morózusan, de aztán... - Mit mondott? - Bár nem akarok semmiféle érdeklődést mutatni, de óhatatlanul is kissé előrébb hajlok a széken.
Az viszont már az első pillanatban nyilvánvalóvá válik, hogy hasznos információforrás nem tudok (vagy nem akarok) lenni, mert a következő kérdésre nyíltan értetlenül bámulok vissza rá. - Hogy mikről? - Megrázom a fejem, mintha azt remélném, hogy rosszul hallottam... de fogalmam sincs, miről beszél. - Mit kellene tudnia róluk? - Annyira semmi ötletem sincs, hogy még vissza is kérdezek. Azt már meg sem említem, hogy tényleg egy kávézóban akar velem a Hydráról csevegni? Ennek a fickónak teljesen elment az esze?*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Chris Hemsworth
▪▪ Hozzászólások : 16
▪▪ IC hozzászólások : 13
▪▪ Csatlakozott : 2017. Sep. 06.
▪▪ Csoport :
  • ✯Hero/Hős


Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Thor

 #13•• TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Kedd Nov. 07 2017, 17:31

ThorésJames





Anton, mi?

Nem mondtam semmit, hogy ilyen álnévre rendelt magának, csak mosolyogtam magamban. Nekem nem kellett bemutatkozni. Én kértem egyet a legfinomabb kávéból, a felszolgáló ízlése szerint. Úgysem terveztem meginni.

- Nem zavar téged a bújkálás?

Én biztos nem bírnám.
Aztán kérdéseket tettem fel, mire a katona értetlenül nézett rám. Láthatóan nem tudta, mik azok a Végtelen kövek.
Bajban vagyok azonban én is, ha a Végtelen kövekről szerzett ismereteimet kell részleteznem, hiszen éppen, hogy én is tudni szeretném, pontosan mit tudnak ezek, azon kívül, hogy rendkívüli pusztító erővel bírnak és Vízió, az Elme kővel képes felemelni Mjölnirt (ami felettébb elgondolkodtató)...
Szeretném viszont megtalálni őket és biztosítani, hogy nem okoznak bajt sem Asgardban, sem Midgardban. Viszont, jogosnak tartom a felvetésem, miszerint a Hydra valamivel előrébb jár - megszerezték a jogarban rejlő követ, és tudták használni. Két embert is különleges képességgel ruháztak fel általa. Létezik, hogy nem tudták pontosan, mivel játszanak? Egyáltalán, mi ez a szervezet, hogy ennyivel többet tudnak nálunk?
Ha Loki még élne, talán ő is tudna valamit mondani, de... Ő már nem segíthet.

(Hacsak nem abban, amit tanultam tőle. A sok csínytevése után rám is ragadt egy kis furfang.)

- Hatalmas pusztító erővel bíró különleges kövek, amik - láttam azonban a katona szemében az értetlenséget. Lehet, hogy tényleg nem tud semmit ezekről? Elmeséltem neki a Szokoviában történteket, hogy jött létre Vízió, és, Wanda milyen képességekre tett szert. Próbáltam tömör lenni.

- Az egész még a Chitauri sereg támadásával kezdődött... - kezdtem a mondandómat. Vajon mennyit tudhat ezekről a dolgokról? A kapitány szerint sokáig nem volt ura saját tudatának, de utána bepótolta a lemaradást? Ezt nem tudhattam.
Egy újabb gondolat született meg a fejemben. Talán, máshogy is megközelíthetjük a dolgot.

- Azt sem tudod, honnan tudhatnék meg többet a Hydráról? Meg a titkaikról?

Elvégre ez is egy nyom, aminek érdemes utána járni. Én legalábbis szeretnék. A Hydra ellen elég sokat harcoltunk a Bosszúállókkal, mégsem jutottunk sokkal előrébb. Bár közös ellenség volt, ennek most nekem kellett utánajárnom. Most a saját útjaimon járok, a saját döntésem után.
Talán egy társ mégis segíthet.

(Közben megérkeztek a kávéink. A felszolgálólány minden figyelmét nekem szentelte, aminek gondolom, a katona örült. "Antonra" rá se hederített.)

- Tudnál nekem segíteni?
- kérdeztem, de... Ez így nem elég. Valamit azonban cserébe fel kell kínálnom, gondoltam. Nem úgy tűnt, hogy csak úgy szembeszáll egykori fogvatartóival, csak mert egy idegen (értsd: szó szerint idegen) arra kéri. Végig kellett gondolnom, mim van számára, amiért érdemes harcolnia. Ekkor azonban bajban voltam. Mivel motiválhatnám? A kapitánnyal, talán?

- Cserébe mesélhetek a kapitányról, ha akarod. Vagy akár... Elvihetlek hozzá. Lehetnél Bosszúálló!
Nem voltam biztos benne, hogy a többiek befogadják, de ha ejtek pár szót az érdekében, az segíthet, és ott van a kapitány is. Rá lehet számítani.

- Igazi Bosszúálló! Nem kéne bújkálnod többet...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Sebastian Stan
▪▪ : :
▪▪ Hozzászólások : 164
▪▪ IC hozzászólások : 93
▪▪ Csatlakozott : 2017. Apr. 15.
▪▪ Kor : 100
▪▪ Tartózkodási hely : on the run
▪▪ Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli

Admin

Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Bucky

 #14•• TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Kedd Dec. 19 2017, 00:56

--** Thor és James **--
Múlt: 2015 december

*Zavar a fickó, zavar, hogy úgy tesz, mintha bármit is tudna rólam. Nem tudom, honnan vezi a bátorságot a feltételezéseihez, de minden, amit tehetek ellene, kimerül mogorva arckifejezésekben és egyáltalán nem bíztató testbeszédben. Persze az elvi lehetőségem megvan rá, hogy ennél drasztikusabb módszerekkel is tiltakozzak, de épp az lenne a lényeg, hogy azokhoz ne folyamodjak. Főleg nem akkor, amikor nem létszükséglet. Egy dolog, hogy feltűnő - egy másik pedig, hogy éppenséggel szeretnék olyan messzire kerülni attól az élettől, ami ezekre tanított, amennyire csak lehet.
Sajnos, a jelek szerint, ez a távolság a minimálisnál is kisebb.
- Nem - vágom rá az egyszerre-igaz-és-mégis-hazugságot. Olyan szempontból, amire ő gondol, valóban nem zavar - nem aggaszt a kényelmetlenség, nem bánt, ha átsiklik rajtam az emberek tekintete, és egyáltalán nem érzem rossznak, hogy valami átlagos, hősöktől és gonosz szuperszervezetektől távoli életet próbáljak meg felépíteni. Még ha ehhez állandóan mozgásban kell lennem és a normalitásról is lemondani, akkor sem baj. De vannak dolgok, amik igenis zavarnak.
Az örök félelem, Steve hiánya... hosszan sorolhatnám, de nem teszem, mert akármi kerülne is fel a sorba, mindet megérdemlem.
Végtére borzalmas dolgokat műveltek általam.
De az információ jól jöhet még akkor is, ha nem úgy teszek szert rá, ahogy kedvem szerint való, úgyhogy nem hallgattatom el az istenséget, amikor annak mesélni van kedve, igaz, nem is bíztatom különösebben. Hátradőlök, leengedem magam mellé a karjaim, és figyelek. Végtelen kövek. Mágikus android. Boszorkányok. Tehetetlenül lehunyom a szemem - és most ez Steve élete. Őrület. Csak egy vézna kölyök Brooklynból, mi? És lám, hová jutott. Hová jutottunk. Kettőnk közül még az én életem a normálisabb, annak ellenére, hogy hetven évet jégen és/vagy gyilkosságokkal töltöttem. Anyám, borogass!
De persze a mesedélutánnak ára van, és Thor máris előáll egy újabb kérdéssel, minthogy az elsőre nem tudtam bíztatóan felelni. Enyhén félredöntöm a fejem, úgy tanulmányozom.
- Talán... - felelek végül óvatosan. Ó, igen, nagyon sok mindent tudok a Hydráról. Nem a titkaikat, azt nem kötötték a gépezet orrára, de a törlések csak a hosszú távú memóriát, és a személyiséget voltak hivatottak eltörölni normális ügymenetben. Vagy csak... azok jönnek vissza a legnehezebben, nem tudom. Mindenesetre rengeteg emlékem van róluk - jelentések, kikérdezések, tájékoztatások, feladatok információi, hasznos tudnivalók... Helyszínek. Nevek. Rangok. - De nem véletlenül tartottam magam távol tőlük. Nem akarok... - Hagyom a mondatot befejezetlenül lógni a levegőben. Annyi mindent nem akarok. Belekeveredni megint. Visszatérni. Szembenézni mindazzal, amit tettem. Azokkal, akik megtetették velem. Még több vért mázolni a kezeimre, ha mégoly jogosan ontanám is. Felhívni magamra a figyelmet és még inkább célponttá válni. Veszélybe sodorni embereket.
Ezerféleképpen sülhet el rosszul az, ha a Hydra felé mozdulok akár egy lépésnyit is. Mégis, Thor ajánlatának első fele akár kecsegtető is lehetne, de rögtön el is rontja. Felkuncogok - horkantós, örömtelen, gyakorlatlan hangon. Nem szokásom mostanában a nevetés, na.
- Akar a fene Bosszúálló lenni! Az életetek kész téboly! - Mégis kissé előrébb csusszanok a székemen, és megragadom a kávéspoharamat. - Mesélj Steve-ről. - Veszélyes játékot játszom saját magammal, de a hangomból nyilvánvalóan kicseng a mohóság és a tudás utáni vágy. Nem is próbálom teljesen leplezni, mert lehetetlen volna, és Thor előtt már úgyis elárultam magam, akkor még felesleges erőfeszítés is. Csak... hallani akarok róla. Még pontosabban: azt akarom hallani, hogy jól van, hogy boldog, hogy otthonra talált, hogy végre beilleszkedett, hogy olyanok veszik körül, akik megértik és támogatják és visszafogják a hülyeségeit és... Igen, nagyrészt ezt akarom hallani.
Ugyanakkor egy önző részem egészen mást kíván. Hogy boldogtalan nélkülem, hogy keres, hogy nyughatatlan, hogy nem változott meg, hogy még mindig ugyanaz a kölyök, akire felnéztem kilenc éves korom óta, hogy én is annyira hiányzom neki, mint amennyire fájdalmas árkokat váj belém az ő hiánya.
És ha Thor mesél, ha érdekes, ha érdemes, akkor talán felmarom az egyik szalvétát, és lefirkantok rá egy moszkvai címet.
- Ez egy RAS helyszín. - Report and supply - ha egy küldetés félresiklik, ezekre kell eljutni, hogy az ember (vagy a Katona) sorait rendezve újra nekifusson a feladata teljesítésének, illetve további instrukciókat kérjen. Nincs olyan nagyváros a világon, ahol ne lenne legalább egy belőlük, a Hydra igen jól ellátott kompánia volt. - Felszerelés, készpénz, elektronikus eszközök. A laptopokon és a telefonokon kémprogram lesz, de ha azokat hatástalanítod, utána használhatod őket, hogy elvigyenek a következő helyszínre, ami már egy rendes bázis lesz - nyújtom át a szalvétát gyors instrukciókkal, aztán megint hátradőlök, és iszogatom a kávémat. A magam részéről teljesítettem, amit kellett, nem?*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Chris Hemsworth
▪▪ Hozzászólások : 16
▪▪ IC hozzászólások : 13
▪▪ Csatlakozott : 2017. Sep. 06.
▪▪ Csoport :
  • ✯Hero/Hős


Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Thor

 #15•• TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Szer. Jan. 24 2018, 19:35

ThorésJames





– Mesélj Steve-ről – kérte, miután visszautasította Bosszúállós javaslatomat. Alig láttam rajta bármilyen érzelmet – de ezzel elárulta magát. Ismerős érzés. A bajtársak mindig törődnek egymással. Eleget tettem a kérésnek, és meséltem a kapitányról. Közös kalandjainkról, csatáinkról… Hogyan lett a Bosszúállók ikonikus alakja, és hogy jól érzi magát a bőrében.

Csak a Washingtonban történtek után… – elharaptam a mondatot. Nem beszéljük ki egymás gyengeségeit. Az nem lenne illendő. Meg nem tudtam, pontosan mit is várt tőlem "Anton". Akarta, hogy aggódjanak érte? Akarta, hogy keressék? Ellenségesebbé vált volna, ha elmondanám, hogy a kapitány sokat foglalkozik a keresésével?

Ha akarod, találkozhattok – ennyit mondtam.
Felkapott egy szalvétát, és leírt rá egy címet. Odacsúsztatta nekem, és elmondta, mit találok ott. Laptopokat, telefonokat, kémprogramokat… Megnéztem a címet, eltettem a szalvétát. Úgy tűnt, végeztünk egymással. De…
Megköszörültem a torkom. Egy kínos dolog jutott eszembe. Bevalljam?, töprengtem. Végül…

Nem tudom hatástalanítani a kémprogramokat – mondtam. Lesütöttem a tekintetem. – Nem vagyok Tony Stark.

Figyeltem a reakciót, amit szavaim váltottak ki.
Nem akartam bevallani, de igen, nekem is vannak gyengeségeim, és Asgardban nem nagyon vannak számítógépek. A Föld különleges eszközei számomra sokszor idegennek tűnnek. Jane varázslatnak tartja, amiket mi csinálunk, én meg pont fordítva. Bevonhattam volna őt, de… Vannak, amiket egy harcos nem tesz meg. Egy harcosnak védenie kell az övéit, nem veszélybe sodorni.

Hívhatnám a Bosszúállókat, de akkor kíváncsiak lennének, honnan van az információ – folytattam. – Harcosok vagyunk. Nem?
Vártam a válaszát. Éreztem, hogy lassan túlfeszítem a húrt. Talán nem kéne erőltetnem a dolgot, futott át az agyamon.

Ráadásul a földi címekkel is bajban vagyok…

Talán, gondoltam, felveti, hogyan találtam akkor rá. Elmondhatnám neki. Készen álltam elmondani neki. Ha már így feltártam a gyengeségemet előtte. Egyáltalán, miért tettem? Az a Thor, aki voltam, ilyenekre nem gondolt volna. Odament volna, ahova mondják, és szétvert volna pár koponyát, hogy megtudja a válaszokat, amiket akart. Mi akadályozott meg abban, hogy így tegyek? Mi volt most más?
Kettős cél motoszkált bennem. Meg akartam ismerni a kapitány bajtársát, hogy méltó-e arra a figyelemre, amivel kitünteti. És valóban, segíteni akartam ennek a fickónak. Távolságtartása és hihetetlen önfegyelme révén alig árult el magáról valamit. Még a kapitány utáni érdeklődése – mely, ha olyan erős kapocs volt köztük, akkor elég erős lehet – is kimerült egy ártatlannak leplezett kérdésben. Tetszett ez az önfegyelem, kedveltem ezt a harcost. Másrészt, tényleg nem értek a gépekhez, és ha csak odamentem volna törni-zúzni, túl nagy figyelmet vontam volna magamra és akaratlanul rá is.

Akkor – tettem fel a végső kérdést, amelyre adott válasza egyértelműen eldönti, közösen folytatódik-e a jövőnk –, jössz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Sebastian Stan
▪▪ : :
▪▪ Hozzászólások : 164
▪▪ IC hozzászólások : 93
▪▪ Csatlakozott : 2017. Apr. 15.
▪▪ Kor : 100
▪▪ Tartózkodási hely : on the run
▪▪ Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli

Admin

Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Bucky

 #16•• TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Csüt. Jan. 25 2018, 09:15

--** Thor és James **--
Múlt: 2015 december

*Tulajdonképpen megkapom, amit akartam, és egy kicsit belehalok. Miközben hallgatom, hogy Steve jól van, hogy barátok és szövetségesek veszik körül, akikben megbízhat, akik nem hagyják, hogy kinyírja magát valami nemesi felbuzdulásból... nos, közben érzem, ahogy a tartásomból fokozatosan elszivárog a feszültség, és az izmaimból kienged néhány görcs, aminek az ottlétét nem is realizáltam korábban. Mindezt eddig is tudtam elméletben, hiszen nyomon követem a csapat sajtóját, már amennyire a folyamatos bujkálás és utazás közben nyomon lehet bármit követni. De egészen más látni a képet, amit a kíváncsi külső szemlélők (köztük milliónyi rosszakaró) szeme elé festetnek, mint azt hallgatni, ahogy valaki belülről látja és átéli a történeteket. Úgyhogy csak iszogatom a cukros kávémat (nemlétező istenek nektárja, komolyan), és egy kicsit még el is mosolyodom.
Ugyanakkor viszont kíméletlenül torkon ragad és gyomromba tép néhány negatív érzés is. Féltékenység és kicsinyes harag - olyasmik, amikre egyáltalán nem vagyok büszke, de nem tudom megállni, hogy ne érezzem őket. Jót akarok Steve-nek, tényleg, és örülök, hogy jól vagy és nincs egyedül, de nem tehetek róla, hogy gyűlölöm, amiért nem velem van jól. Ami persze teljesen abszurd, hiszen ha itt lenne, akkor két perc múlva már kupán vágnám valami hülyesége miatt, és egyébként is én döntöttem úgy, hogy meg kell tartanom tőle a távolságot. Én úgyis csak boldogtalanságot hoznék neki az ezernyi problémámmal, fóbiámmal, tikkemmel, túlterhelődésemmel. Úgyhogy csak hátradőlök a helyemen, lehajtom a fejem, hagyom, hogy előreessen a vállam és úgy merülök el a szavak simogatásában, ahogy egy meleg fürdőben tenném. Egészen az elharapott mondatig.
Tudom, hogy azért csinálja, hogy behúzzon a csőbe, de a pokolba mindennel, nem kell engem húzni, ugrom én anélkül is. Felkapom a fejem megint, tekintetem és testbeszédem éber, hangom éles és mohó. - A DC-ben történtek után?! - sürgetem, követelem a választ, tudni akarom, tudnom kell. Túlélte, kibírta, így kell lennie. Keresett egy darabig, aztán túltette magát rajta. Nem számít, mennyire fáj nekem, ez a helyes reakció Steve részéről, ezt kell kívánnom neki.
A találkozás lehetőségére tehát azonnal megrázom a fejem, és visszahúzódom a csigaházamba. - Nem - vágom rá gyorsan. - Találkoznánk, és aztán? Rángassam vissza ebbe, miközben lehetősége van valami jobbra? Nem - ismétlem meg, mintha nem is őt, hanem magamat győzködném. Nem is értem, miért mondom ki ilyen őszintén a helyzetet. Van valami ebben a Thorban, amitől... könnyebb vele beszélni, mint másokkal. Talán, mert olyan, mintha ő mindig őszinte lenne, mintha lenne benne valami... bölcsesség, ami másokból hiányzik. Hülyeség. De valahogy ösztönösen ezt érzem a közelében, és az ösztönökre illik hallgatni, mert még egy normális agyú ember esetében is megbízhatóbbak, mint a tudatosság, nálam meg pláne.
A vallomására rábámulok.
Azt hiszem, csak az illendőség tart vissza attól, hogy ne tátsam el a számat, de a tekintetemben ott a döbbent zavar. - Ez nem Stark-szintű... - kezdem, de aztán alsó ajkam beharapva inkább elhallgatok.- Ti nem képzitek ki egymást? - túrok végül a hajamba tehetetlenül. Ugyanaz jut eszembe, mint neki. Ha segítséget kér vele, az kérdéseket szül, a kérdésekre vagy őszintén válaszol, vagy hazudik, de mindenképpen kételyeket és viszályt szítana egy olyan csapat tagjai között, akikre nekem erős egységként van szükségem, hogy Steve-et képesek legyenek relatíve biztonságban tartani...
- Te lehetsz, de én nem akarok többé az lenni... - motyogom félrenézve. Harcos. Én nem így fogalmaznék. Gyilkos, bérgyilkos, szörnyeteg... az inkább voltam. Hetven évig. Nem vágyom több vérre, ami a kezemhez tapadhatna. Aztán az a mondat valószínűleg az utolsó csepp a pohárkámban, mert lehunyt szemmel sóhajtok, mint aki megadja magát az elkerülhetetlennek, és hirtelen már nem tudom rendesen megtartani magam. Összegörnyedek, a fejemet olyan éles szögben szegem le, hogy tarkómon a csigolyám szinte átszúrja a bőrt, mindkét karommal a saját mellkasomat ölelem át, épp csak a térdeimet nem húzom fel. Nagyokat nyelek, hogy visszanyomjam a rám törő hányingert. Szükségem van egy fél percre, hogy összeszedjem magam, hogy megint emberi ábrázatot öltsek a döntéshozás után.
Mert ez az volt, és nem is apró-cseprő döntés. Segíteni egy Bosszúállónak fenekestül fel fogja forgatni azt az életet, ami már-már normalitássá vált számomra. És őszintén, Thor elég nagy rakás bajnak ígérkezett, szóval nem az előnyére fog változni a helyzet. De hát... a magamfajta emberek (ha ugyan ember vagyok valóban) úgysem érdemelnek stabilitást vagy biztonságot vagy kényelmet. És ez különben is csak... csak valami átmeneti állapot lesz. Egy gyors megszakítása a világ körüli utazásnak, mondhatni. Majd ha elválnak útjaink a fickóval, akkor elmegyek valami mongol sivatagba vagy ilyesmi.
Úgyhogy lassan, megfontoltan kicsomagolom magam a stresszlabdából, amibe visszahúzódtam, és amikor feláll és magával hív, veszek egy mély lélegzetet. Lehajtom a maradék, azóta kihűlt kávémat (még így is finom), és határozott koppintással teszem le a papírpoharat az asztalra. - Láthatóan életképtelen vagy nélkülem - felelem szárazon. - Egy feltétellel. Én vagyok a terepparancsnok. - félrebiccentett fejjel várom a válaszát. Ha nemet mond, akkor itt elválnak útjaink, mert még tőle sem lennék, leszek hajlandó parancsokat elfogadni. (Még akkor sem, ha rosszabb napjaimon semmi másra nem vágyom, mint egy határozott parancsnokra.) És különben is én ismerem a terepet, a megszerzendő felszerelést, azt, hogy mit kell tennünk vele... mindent. - És az első, amit meg kell tenned, hogy szerzel civil ruhákat, amikben nem vagy feltűnő - teszem hozzá, és kissé viszolyogva a páncélra meg a köpenyre bökök. - A második meg az, hogy megtanulsz tájékozódni. - Bajban van a földi címekkel... jézusom. Akármelyik sarkon eltévedhetne? Bele sem akarok gondolni. - Hogy a fenébe találtál egyáltalán rám? - Fel nem foghatom. Ha nem sikerült a Hydrának, a maradék SHIELD-nek, Steve-nek...*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Chris Hemsworth
▪▪ Hozzászólások : 16
▪▪ IC hozzászólások : 13
▪▪ Csatlakozott : 2017. Sep. 06.
▪▪ Csoport :
  • ✯Hero/Hős


Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Thor

 #17•• TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Szer. Jan. 31 2018, 18:53

ThorésJames





Nem én leszek a parancsnok, ez volt a feltétele. Vállalható feltétel egy idegen, és nyilvánvalóan a számára veszélyesebb terepen, ahol én simán mészárszékbe sétálhatok vele. Mondhattam volna, hogy megvédem, persze, de amikor azt sem tudom, mitől, és amikor ő vállalja a veszélyt miattam, és a kövek miatt, amikhez sok köze nincsen, ráadásul elég tapasztalt, hogy ne szoruljon védelemre, nem fogok ilyen gyerekes marhaságot mondani. Csak mosolyogtam a saját gondolataimon.

Vezess – mondom. Az már nem tetszik, amikor az öltözetem piszkálják. Akárki is. – Jól van. Van fölös ruhád? Bár kétlem, hogy rám jönne…

Tekintve, hogy én voltam a nagyobb
Valami más megoldást kellett keresni. Már volt is egy ötletem.

Hogy találtam rád? Talán, el se hiszed… A kapuőrünk keresztüllesett az űrön.
Reméltem, nem veszi tréfának, vagy átverésnek. Őszintének akartam hatni, talán nem jött át.– Sok mindent láttunk mind a ketten már. Heimdall különleges képessége ez. És… Jane-ről is így szerzek információt.

Mielőtt megkérdezhette volna…

– Jane a párom. Csillagász. A csillagok segítségével találkoztunk, és…

Még meséltem volna. Jane-ről bármennyit.

– Segített magamra találnom.

Jól van, ennyi elég erről. Megittuk a maradékot.


– A földi tájékozódás kész rémálom számomra –
mondtam. – Tudod… ismeretlen terep. Körberepülöm bármikor, de ha le kell mennem a városok utcáinak labirintusába… Na, mindegy.

Ideje volt indulni.

– Várj itt – mondtam. – Szerzek ruhát.

A kávézóból kifelé menet rámosolyogtam a pincérnőre. Majdnem elalélt. Átmentem a szemközti ruhaboltba. Már zárni akartak, épp elkaptam a rácsot. Feltoltam. Vigyorogva a pénztárhoz sétáltam és ledobtam egy marék földi aprót a pultra.

– Egy öltönyt szeretnék.

A nő ijedten nézett rám. Hebegett-habogott, alig értettem.

– Hogy nincs?

Körülnéztem. Sportruhák voltak mindenfelé. Odakint a hóesésben kellett majd elrejtőznünk.

– Valami fehér nincs?

A nő felszólított, hogy távozzak.

– Ugyan, fizetek én – tettem még egy kis aprót a szeme elé. Aztán leakasztottam egy fehér kabátot és egy fehér nadrágot. Felhúztam egy fehér csizmát. A páncélomat meg a köpenyemet a pultra helyezve az ereklyéim megőrzését kértem.
Visszamentem a kávézóba, Buckyhoz. Vigyorogva mutattam a tökéletes álcámat.

– Mit szólsz? – kérdeztem. Nem akartam visszamenni, új ruhát keresni. Elég volt egyszer válogatni. A pincérnő csodálkozva nézett rám. Kifele mutatott.

– Azt hiszem, miattad…

Szirénák hangja közeledett. Affene, ezt jól megcsináltam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Sebastian Stan
▪▪ : :
▪▪ Hozzászólások : 164
▪▪ IC hozzászólások : 93
▪▪ Csatlakozott : 2017. Apr. 15.
▪▪ Kor : 100
▪▪ Tartózkodási hely : on the run
▪▪ Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli

Admin

Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Bucky

 #18•• TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Csüt. Feb. 01 2018, 00:44

--** Thor és James **--
Múlt: 2015 december

*Ha Thor nem fogadná el a feltételemet, az tulajdonképpen megkönnyebbülés lenne, mert abban az esetben gyorsan és tisztán véget érne ez a találkozó, anélkül, hogy bele kellene másznom az ügyeibe. Sajnos vagy szerencsére ezt ő is belátja, így hát nem ágál az ellen, hogy én legyek a főnök. Némileg megkönnyebbülés, némileg meg gyanakvásra ad okot, de hát manapság és velem mindig is jellemző ez a kettősség.
Persze, rögtön szembesülünk az első problémával. Nevezetesen, hogy mibe. Hát a fenébe, azt hittem, holmi istenségnek van erre valami trükkje, de csalódnom kell. Grimaszolok. - Gondolom, pénzed sincs... - csóválom meg a fejem, de mielőtt előállhatnék a megoldással, vagy egyáltalán felmérhetném, hogy pontosan mire van szükségünk, eltereli a figyelmem egy nagyon fontos közléssel. Mármint, azt remélem, hogy fontos lesz. Közben meg... üres tekintettel és fapofával meredek rá, mert a szavai olyan abszurdak, külön-külön is alig van értelmük, együtt meg pláne. Milyen kapuőr. Ki les keresztül az űrön és hogyan. És egyáltalán ennek mi köze hozzám, meg a rámtalálásomhoz. Mi - vagyis ki? - az a Heimdall. És...
Végül jobb híján besuvasztom a beszélgetésnek ezt a részét az agyam aon tárolódobozába, amire az "fura UFÓ cucc, ne próbáld megérteni csak fogadd el" feliratú címkét ragasztanám, ha egy papír alapú archívumról lenne szó. Ennél jobb stratégiát pillanatnyilag nem tudok kitalálni az "idegen bolygóról kukkol valami csóka csak mert megteheti" szcenárióra. - Foster - bólintok, kivételesen rosszul leplezett érdeklődéssel. - Írtak róla anno. - Ám ennél is sokkal érdekesebb, amit a Thorral való incidensei között művel, legalábbis ha engem kérdeznek. - Díjat érdemelne. A júniusi cikke az Astrophysical Journalban, mármint - jelentem ki, és valószínűleg a találkozásunk kezdete óta most hangzom a leglelkesebbnek, bármivel kapcsolatban. A féregjárat-stabilizálási számítás képlete nem olyasmi, ami iránti érdeklődésemmel bárkinek árthatnék, szóval nem kell úgy elrejtenem, mint mondjuk a Steve Rogers iránti odaadásomat. Persze még mindig messze áll a reakcióm attól, amit a régi Bucky művelne ennyi fantasztikus tudományos elmélet és áttörés és lehetőség közelében...

Sóhajtok egy nagyot a beismerésére. Oké, meg kell tanítanom tájékozódni, nem állapot, hogy még arra is képtelen legyen. Nekem kompetens partner kell, még ha csupán egyetlen közös akcióról van szó, akkor is. Nem olyasvalaki, aki eltéved az utcán és emiatt mondjuk nem tudja magát tartani egy terv időbeosztásához, hogy csak egy problémát mondjak a sok közül. Azonban Thor megint megelőz, mielőtt belelovallhatnám magam egy gutaütésbe vagy valami hasonló kellemességbe. Noha a felszólítását egy szemöldökfelvonással honorálom, nem tiltakozom. Úgyis unnám vele végigjárni a boltokat, szóval nem ugrálok, hogy ajánlkozzam elkísérni.
Merthogy az én fejemben megvan a megfelelő metódus. Feladatsor: kiválasztani a pillanatnyi ruházat jellegéhez aránylag közeli ruházati boltot, bemenni, választani egy új, a megelőzőnél valamivel jobb minőségű és állapotú szettet. Átöltözni a kiválasztott ruhákba, a régieket a próbafülkében hagyni némi borravaló kíséretében, hogy a bolt alkalmazottai megszabaduljanak tőle. Keresni a következő boltot, ami megint csak egy lépéssel közelebb visz a végcélul kitűzött öltözék minőségéhez. Mindezt addig ismételni, amíg a küllem megfelelővé nem válik a környezethez, amiben be kell majd olvadni. Az apró lépések elősegítik, hogy az ember sehol se keltsen feltűnést, hiszen ha szakadt, véres terepruhában felbukkanna egy szabóságnál, az igencsak emlékezetessé válna.
Meg vagyok róla győződve (mert egy idióta vagyok), hogy Thor is ennek az eljárásnak a mentén fog cselekedni, így nem nyugtalankodom. A távollétében a barista segítésével szerzek egy Moszkva-térképet, hasznos lesz majd a következő leckéhez, és a hátizsákomba süllyesztem a zsákmányt, majd rendelek egy újabb csupacukros cappucinót... hogy aztán a torkomon is akadjon a nyelete, amikor Thor besétált.
Talpig az oroszok kedvenc A-betűs márkájában, egymáshoz cseppet sem passzolóan, azonban szinte világító fehérben. A szemem kerekre tágul, miközben köhécselve ürítem ki a légcsövemből az oda nem való folyadékot. - Borzalmas - válaszolom teljesen őszintén. Komolyan azt hiszi, hogy hópehelynek öltözve nem fog feltűnést kelteni? Na jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy kevésbé virító szín(telenség)ben és egy sportcipővel nem lógna ki nagyon a helyiek közül. Amíg meg nem szólal. Mert akkor viszont mindenki számára azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy nem helyi, és ha a gyanakvás feléledt, akkor kiolthatatlanná harapódzik pillanatok alatt.
És akkor még szirénák is felhangzanak. - Blyat! - káromkodom ismét, halkan ugyan, de átérzéssel, főleg a pincérnő megjegyzésével együtt. Kényszerítem magam, hogy ne pattanjak fel, még akkor sem, ha az agyamat megtöltik a saját félelmeim. Kapkodás és rohanás helyett lassan és megfontoltan állok fel. Számlánk egyenlítve, szóval kisétálhatunk. - Köszönjük - szólok oda a segítőkész alkalmazottnak a legmegnyerőbb mosolyommal. Thor mellé lépek, és fejemmel a kijárat felé intek sürgetően, de a lépteim egyenletesek és nem sietősek, ahogy arrafelé indulok. - Mi a fenét műveltél? - sziszegem közben neki összeszorított, alig mozgó ajkakkal.
Ahogy kiérünk az orosz tél hidegébe, azonnal jobbra fordulok, rántom magammal a nagydarab melákot is, és nyugodt, de tempós sétára váltok zsebre dugott kézzel és lehajtott fejjel, nem nézve fel, amikor elhúznak mellettünk a rendőrautók, csak a másodlagos érzékszerveimmel tapadva rájuk, hogy tudjam, ha esetleg ez mégsem történne meg... Aminek nem örülnék. Nem akarok embereket bántani. És pont a ruszki rendőrséggel kellett Thornak kikezdenie?! Öreg hiba...*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Mr. Stan Lee
▪▪ : :
▪▪ Hozzászólások : 10
▪▪ IC hozzászólások : 12
▪▪ Csatlakozott : 2017. Apr. 07.
▪▪ Tartózkodási hely : egy lépéssel előtted
Admin

Jelvények
Csoport: NJK NJK
Összesítő: Mesélő

 #19•• TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Csüt. Feb. 01 2018, 17:40

Marvel-Universe
Az élet nem mindig egyszerű
♔ Az oroszok mentalitása nem mindig olyan egyszerűen kiszámítható, mint az egykori Tél Katonája szeretné. Hiába gondolja magát idetartozónak, még mindig érhetik meglepetések.

Az alkalmazott, aki alig bírja kordában tartani zavarát Thor közelében, hagyná őket kisétálni a kávézóból. A pult mögött álló (fiatal férfi) tagja a személyzetnek azonban másképp vélekedik erről, és mire James Thor mellé ér, neki már egy masszív baseball-ütő van a kezében, amit talán a pult alól szedett elő. A bejárat felé tart, hogy elállja az utat. Talán abban bízik, hogy Thor, Bosszúálló lévén, nem fog kárt tenni egy civilben - vagy talán jobban fél a rendőrségtől, mint két ismeretlentől. A karján látható tetoválások alapján egyébként börtönviselt az úriember. Nehéz lenne megállapítani az indokait, de elszántnak tűnik, nem akarja kiengedni a párost a kávézóból.

♔ Ha és amennyiben Jameséknek sikerül keresztülvinni a férfi tervét és a bejáraton keresztül távoztak a kávézóból, akkor az utcán fogy el az amúgy sem túl nagy szerencséjük, ugyanis az egyik rendőrautó lassít mellettük, majd meg is áll, és két termetes, bajuszos egyenruhás száll ki belőle, igazoltatási szándékkal, és persze megkérdezni, kiféle-miféle népek ők s hová tartanak ezen a szép délutánon, amikor ilyen különös dolgok történnek a környéken.


//Thor következik, aztán Bucky, majd újabb mesélői. Az NJK-k általatok nem mozgathatóak Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Chris Hemsworth
▪▪ Hozzászólások : 16
▪▪ IC hozzászólások : 13
▪▪ Csatlakozott : 2017. Sep. 06.
▪▪ Csoport :
  • ✯Hero/Hős


Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Thor

 #20•• TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Szomb. Márc. 03 2018, 16:56

ThorésJames





A szirénák gyors közeledésére a tél katonája káromkodott egyet. Lassan, nyugodtan állt fel és fizetett.

- Köszönjük - mondta. Aztán mellém lépett. Fejével a kijárat felé intett. Jobban ismeri a terepet, mint én, és bár nem lenne ellenemre egy kis pörölylóbálással feldobni a napot, inkább szó nélkül követtem.

- Mi a fenét műveltél? - sziszegte közben úgy, hogy csak én halljam. Hát, igen, a feltűnésmentességnek annyi.

-Csak átöltöztem - súgtam vissza neki. - Így beolvadok a közegbe. Mint a kémek.

Sosem szerettem kémkedni. Harcos vagyok. De nem értettem, mi baja? Az álcám a lehető legjobb. Csak a pöröly a kezemben szokatlan.

Nem tudtuk nem észrevenni a pult mögül a fiatalembert, aki valahonnan egy baseball ütőt szerzett. Elindult felénk, pontosabban a kijárat felé. Vajon mit gondolt, hogy nem csapjuk agyon, ha ránk támad? Néha nem értem az embereket. Majdhogynem isteni erővel rendelkezek velük szemben... De lehet, hogy nem hitte, hogy tényleg bosszúálló vagyok? Hogy én vagyok Thor? (ha már sikeredett lelepleznünk magunkat, és felhívni ránk a figyelmet... habár, lehet, hogy ez az álcám sikeressége mégis csak.) Alaposan szemügyre vettem a férfit. Alkarját tetoválások díszítették, izmos, edzett testével nyilván verekedésekhez szokott. Nem jelentett volna számunkra veszélyt. Egyenesen a szemébe néztem, lássa csak kivel áll szemben. Közben gyorsabb léptekre váltottunk, hogy előtte az ajtóhoz érjünk. A tél katonája nem tudom, észrevette-e a férfit. Megráztam a fejem, jelezve, hogy nem jó ötlet velünk ujjat húznia. Bucky húzott magával - kiértünk a hidegbe. Jobbra fordultunk, tempósan gyalogoltunk tovább. Nem akartam a rendőrséggel összecsapni. Nem vetett volna jó fényt rám. De míg Bucky lehajtott fejjel és zsebredugott kézzel megpróbált eltűnni, én kihúztam magam, és jól megnéztem magamnak a rendőrautókban ülőket.

Ez lehetett a vesztünk.

Miközben páran már megérkeztek a kávézóhoz, és kiszálltak ott, az utolsó rendőrautó lassított mellettünk. Megálltak. Két, nagydarab, bajszos férfi szállt ki és elénk álltak. Igazoltatni akartak minket.

Buckyra néztem, most mi legyen. Nekem ugyanis nem voltak papírjaim.

A kezemben a pöröllyel olyan látványt nyújthattam, amilyet nem sokszor láthattak. Szélesen rájuk mosolyogtam.

- Kérem, csak átutazóban vagyok - mondtam, közben szemem sarkából észleltem, hogy többen is közelednek felénk. Mellettem Bucky, de nem figyeltem rá. Talán kellett volna.

A következő mondatommal ugyanis mindent elrontottam.

- Ugye, nem kell a pörölyömet használnom?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Sebastian Stan
▪▪ : :
▪▪ Hozzászólások : 164
▪▪ IC hozzászólások : 93
▪▪ Csatlakozott : 2017. Apr. 15.
▪▪ Kor : 100
▪▪ Tartózkodási hely : on the run
▪▪ Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli

Admin

Jelvények
Csoport: Canon Canon
Összesítő: Bucky

 #21•• TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Kedd Márc. 27 2018, 14:11

--** Thor és James **--
Múlt: 2015 december

*Átöltözött. Így, egyes számban.
Tudom, hogy higgadtnak kellene maradnom. A programozás a fejemben vészharangokat kongat és kalapál, hogy csináljak valamit, oldjam meg, veszély veszély veszély, és azt el kell hárítanom.
És erre mi az én zseniálisan professzionális, borzasztóan higgadt, érzelemmentes és racionális reakcióm?
Belefejelek a saját tenyerembe és fojtottan belehörgök. Édes anyaföld, adj nekem türelet, de most rögtön! Mint a kémek, persze. Mit mondhatnék erre? Épp időben emelem fel a fejem, hogy regisztráljam a második alkalmazottat, és amellett, hogy fejben éppen mindkét kezem Thor nyaka körül van, azonnal az ő elemzésére is ugrik a mentális kapacitásom, összehúzott szemmel vizslatom, különösen a karján a mintákat, egészen addig, amíg nem találok olyanokat, amiket tudok értelmezni.
Nem tart sokáig. Orosz vagyok én is, legalább egy részem.
Ahogy hallótávolságba érünk, félrebiccentem a fejem. - Mit szólna Mikhas*, ha látná, hogy feltartóztatod a pribékjeit? - érdeklődöm a fickótól fenyegetően nyugodtan, természetesen tiszta oroszul. Hogy befelé ideges vagyok, nem hangzik rajtam, pedig az vagyok, nem is kicsit. Az adatbázisaim elavultak. Nem tudom, Sergei Mikhailov még mindig maffiavezér-e, vagy rég halott. Valószínűbb az utóbbi. De a banda jele a karján van, szóval az említés akkor is elég lehet rá, hogy megzavarja és megállítsa a fickót addig, amíg mi kislisszolunk az ajtón, és nekem annyi is elég, csak... jobb lenne, ha naprakész lennék. Az információ életet menthet. Jelen esetben a kávézó alkalmazottjáét, végtére "nem lehet minden pofon mellé közlekedési rendőrt állítani", és kettőnk ellen egy egyszeri halandó... már ha az. A gondolat még inkább eljegesíti a vért az ereimben, és halkan összekoccannak a fogaim, ahogy próbálom elűzni a hidegét. Az, hogy még közel sem múlt el a veszélyhelyzet, segít kordában tartani a formálódó pánikot.
Csak az utcán van megint időm rendesen Thorra koncentrálni. - Mit csináltál? - ismétlem meg a kérdést elég elkeseredetten, hiszen valamit tuti csinált. Aztán felvetődik bennem valami. Ki tudja, hogy egy UFÓ tudja-e egyáltalán, mi az a pénzrendszer meg kapitalizmus. - Mondd, hogy nem loptad a ruhát! Blyat! Keleten csalunk, nyugaton lopunk, de itthon viselkedünk! - idézem az alapszabályt, amit... mondjuk, fogalmam sincs, pontosan mikor, hol, milyen körülmények között szedtem magamra, de attól még igaz. Közmondás orosz kémek és terroristák között. Heh. Miket nem tudok.

Természetesen miért menne minden simán. Túl későn veszem észre, hogy a szőke melák olyan feltűnően bámul, mintha legalábbis invitálná a bajt a fejünkre. Legszívesebben itthagynám a fenébe. Erős a kísértés, hogy megtegyem - beleolvadni az árnyékokba, eltűnni a mellékutcákban, keresni egy népesebb helyet és elillanni az emberi testek leple alatt. De.
Már a szavamat adtam neki. Azt mondtam, hogy segítek. Nem esküszóval és nem ígérettel, de nem sok minden maradt, amit még a magaménak tekinthetek, és a tiszta pillanatban, felelősségem tudatában adott szavam épp emiatt ér többet, semhogy elvesztegessem. Nem sok becsületem van, de ahhoz ragaszkodom.
Különben sem ismerem Thort, még az is lehet, hogy megölné a rendőröket, ha csak úgy hátrahagynám. Aminek eggyel több indoknak kellene lennie, hogy elhúzzak, bizonytalansági tényező és hasonlók, mégis megvetem a lábam, ahogy ránk villannak a fényszórók és egy hangosat, figyelmeztetőt vijjog a sziréna. Kihúzom magam, és mogorva magabiztosságot varázsolok az arckifejezésemre, és a felénk közelítő egyenruhásra mérsékelten gyilkos, enyhén jeges tekintetet vetek. (Szerintem tudnék én úgy is bámulni, hogy azonnal fegyvert rántsanak, de nem az a cél most.)
- A zsebembe fogok nyúlni - figyelmeztetem a zsarukat, és így is teszek. Közben, sajnos, Thor is megszólal. Bár ne tette volna. A fejemben villámgyors helyzetelemzést tartok a másodperc törtrésze alatt. Ahelyett, hogy tartanám a szemkontaktust a rendőrrel, Thorra nézek, és (mivel teljesen elrejteni úgyse tudnám), nyíltan, sarokkal és teljes testsúllyal a lábára taposok, miközben a könyökömet a gyomorszájába vágom. - Nem dumál, Amerikai! - Ez angolul. A szemem sarkából figyelem az egyenruhásk reakcióját, csak hogy tudjam, mennyire értik a nyelvet. Remélem, Thor veszi a lapot, és ad1, eljátssza hogy egyszerű ember és ennek megfelelően reagál a fizikai inzultusokra, ad2, rájön hogy csak ront a helyzeten minden szóval, amit kiejt a száján.
Visszafordítom fókuszom a rendőrökre, és átadom az előszedett igazolványt. KGB. És elkap a pánik. Nem jut eszembe, ki a vezetője pillanatnyilag. Ki a belügyminiszter? Kire tudok hivatkozni? Ó, basszus. És a hirtelen pánikban kimondom az első, nagyon hülye dolgot, ami automatikusan a nyelvemre jön. - Lukin elvtárs nem örülne, hogy feltartóztatnak. - Azonnal verni is akarom a fejem a falba. Francba. Ezt elcsesztem. Az arcomon nem látszik, de a gyomrom azonnal süllyed vagy két emeletnyit, és ha nem állnék amúgy is stabilan megvetett lábbal és harcra készen, akkor valószínűleg most váltanék rá. Mit elvtársozom én itt cirka huszonöt évvel a Szovjetúnió felbomlasztása után... hogy lehetek ekkora idióta?*

//*orosz maffiavezér, amúgy létező személy Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
▪▪ Play by : Mr. Stan Lee
▪▪ : :
▪▪ Hozzászólások : 10
▪▪ IC hozzászólások : 12
▪▪ Csatlakozott : 2017. Apr. 07.
▪▪ Tartózkodási hely : egy lépéssel előtted
Admin

Jelvények
Csoport: NJK NJK
Összesítő: Mesélő

 #22•• TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Hétf. Ápr. 23 2018, 19:14

Marvel-Universe
Az élet nem mindig egyszerű
♔ Akár James megjegyzése ér célt, akár Thor farkasszemet nézése - bár valószínűbb, hogy a kettő hatása összeadódik -, a pultos leereszti a kezében lóbált baseball-ütőt, és szinte látni, ahogy mérlegeli a lehetőségeit, és belátja eleve vesztes helyzetét. Az első akadályt tehát sikeresen vették, Thor és Bucky anélkül lépnek ki a kávézóból, hogy fel kellene emelniük az öklüket vagy a fegyverüket.

♔ Bucky két dologgal nem számol, amikor próbálja menteni a menthetőt. Az egyik, hogy Thor sosem úgy reagál, ahogyan azt az ex-orosz bérgyilkos hiszi, a másik, hogy Thor nem angolul beszél azokhoz, akik nem úgy szólítják meg, hiába hallja Barnes akként. Az asgardiak képessége, miszerint értik és beszélik Midgard minden nyelvét, ezúttal kifejezetten hátrányukra válik, mivel még inkább megerősíti a rendőröket meggyőződésükben, hogy ezekkel valami nem stimmel.
Gyanakodva húzzák a szájukat és ráncolják a homlokukat, viszont az egyikük átveszi az igazolványt, és enyhén el is sápad a KGB betűk láttán. Talán (hangsúlyozottan talán) ennek köszönhetően megúsznák a találkozást, de mindketten rosszul reagálnak ezután is.
Előbb Barnes rontja el a megnevezést, amire az egy lépéssel hátrébb álló rendőr fegyvert ránt ás rájuk szegezi, Thor fenyegetésére pedig a bajszos is a földre dobja az igazolványt és inkább pisztolyra kap. - Kezeket a tarkóra, most! Dobja el a fegyvert, vagy lövünk! - Az idegenek kifejezetten szerencsésnek tarthatják magukat, hogy egyáltalán elhangzanak figyelmeztető szavak, és nem rögtön tüzelnek rájuk. A kiabálásra ráadásul a kávézónál állomásozó egyenruhások is felfigyelnek, így nagyon záros határidőn belül erősítésre lehet számítani.

♔ Barnesnak és Thornak döntenie kell, mit kezdenek a helyzettel.

//Ha úgy döntötök, hogy harcba szálltok a rendőrökkel, kockadobással döntsétek el, sikerül-e eltalálni(uk) az első lövés(ek)nek: páros - igen, páratlan - nem. Ha inkább kidumálnátok magatokat vagy egyéb módon reagálnátok a helyzetre, a szokásos Thor - Bucky kör után újabb mesélői reag jön Smile//

//Az eddigi események kimenetelét meghatározó kockadobások eredményét itt találhatjátok.//

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

 #23•• TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   

Vissza az elejére Go down
 
Moszkva (NYILVÁNOS)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Marvel Universe :: Föld (Midgard) :: Oroszország-
Ugrás: