the future will be wonderful
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Moszkva (NYILVÁNOS)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Admin
Admin
avatar

: :
Play by : mindenki és senki
: :
Hozzászólások száma : 463
Csatlakozás dátuma : 2013. Dec. 08.
Tartózkodási hely : mindenütt és sehol
: :

TémanyitásTárgy: Moszkva (NYILVÁNOS)   Kedd Szept. 12 2017, 17:29

coming soon
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://marvel-universe.hungarianforum.com
James B. Barnes
Admin
avatar

: :
Play by : Sebastian Stan
: :
Hozzászólások száma : 105
Csatlakozás dátuma : 2017. Apr. 15.
Kor : 99
Tartózkodási hely : on the run
Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli

: :

TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Csüt. Szept. 28 2017, 22:58

--** Thor és James **--
Múlt: 2015 december

*Menekülés. Bujkálás. Sokszor meg vagyok róla győződve, hogy az egész élet pusztán ennyiből áll: hogy elodázzuk az elkerülhetetlent. Vagy ez csak nekem van így?
Figyelem az embereket. Ritkán tűnnek boldognak, de amikor igen, azokat a képeket megőrzöm. A fejemben is, de abban nem bízok - nem bízhatok - vettem egy fényképezőgépet. Nagyon... kompakt kis gép. Elfér a tenyeremben, de jól zoomol. Majdnem olyan jól... majdnem olyan jól, mint a puskán... az a küldetés Svédországban... vagy Finnország volt? Először hiányoltam a filmtekercseket - mint régen - azt hiszem, a háború előtt is fotóztam - de mostanra megszerettem a digitálisat. Több ezer képet készíthetek. És jólesik esténként leülni és végignézni őket. Válogatni. Törölni. Megtartani azt, ami tetszik és eldobni azt, ami nem.
Újraformálni a múltat.
Bárcsak a valóságban is ilyen egyszerű lenne!
A pénz miatt eleinte nem kell aggódnom. Az első héten valaki megpróbált visszavinni. Egy ideiglenes rejtekhelyig jutott velem, mielőtt ellene fordultam volna - addig találtam hasznosnak. Zsebre vágtam az összes pénzt - és az ilyen helyeken rengeteg készpénz van -, meg egy zsákban mindent, amit hasznosnak ítéltem, aztán kihívtam rá a rendőröket. Ez még Washingtonban volt.
Azóta átszeltem előbb Amerikát, majd az óceánt, végül Európát is.
Általános szabály: egy-három hétnél tovább ne maradj egy helyben. Általános szabály: száz-háromszáz mérföldet haladj két tartózkodási hely között. Általános szabály: ne hívd fel magadra a figyelmet és ne érintkezz a civilekkel.
Rengeteg új és hasznos szabályom van magamnak, mert inkább ezeket követem, mint azt, amit a Hydra a fejembe ültetett. Így sem lehetek biztos benne, hogy mi az, ami tényleg tőlem származik, és mi az, ami... nos, ami nem. A fotózás segít. A képeket időnként kinyomtatom és albumokba rendezem és megnyugszom, hogy emlékszem rájuk. Az írás is segít. Azok a füzetek kevésbé rendezettek, mint a fényképek, és nem mindig van rá elég erőm, hogy foglalkozzak velük. A fejemben egymásra rétegződik ezerféle igazság és hazugság és agymosás és kimerítő bogozni őket.
Néha egyszerűen csak hagyni akarom, hogy elkapjanak, mert az könnyebb lenne. De soha nem vitt rá a lélek, hogy tényleg hagyjam. (Képes lennék rá egyáltalán?) Időnként úgy sejtem, Steve keres - néha szinte érzem, mint borzongást a gerincem mentén. De neki sem hagyhatom, hogy megtaláljon. Nem biztonságos. Én nem vagyok biztonságos. Csak a bajt hoznám rá. (Steve világbajnok a baj megtalálásában nélkülem is.) Marad a futás. Az utazás. A keresés.
Talán ha egyszer rájövök, hogy ki voltam, akkor találok rá okot, hogy megengedjem magamnak, hogy megálljak.
Magamhoz veszem a kamerát, és kilépek a motelszobából, hogy újabb eseménytelen napot töltsek Moszkvában. Oroszország. Veszélyes terület. Néha mintha minden sarkon emlékek leselkednének rám, néha pedig semmi sem mozdul meg bennem. Nem tudom eldönteni, hogy jártam-e Moszkvában valaha, vagy csak szeretném azt hinni, a fejemben lévő orosz tudás miatt. Hó szállingózik, és szinte látom a vörös tincsek libbenését. (Natalia.)
A tél szimpatikus, olyankor nem feltűnő, hogy annyi réteget veszek magamra. Most is legalább három pulóver van rajtam a kabát alatt. Kell is, mert a kabát cipzárját nem húzhatom fel teljesen. (Akkor nem tudnék olyan gyorsan a pisztolyhoz kapni, ami a hónaljtokban pihen rajtam. Az övemen meg a késekhez.) Kesztyű, mindig, még nyáron is. (Nem láthatják a fém csillanását.) Nadrág, dupla. Bakancs. (Acélbetétes. A szokás nagy úr.) A kötött sapka egészen nevetségesen áll rajtam, de nem bánom. A borostát sem: megszoktam, és a borotválkozás még mindig olyan próbatétel az idegeimnek, amit ritkán vállalok be. Az ollóig egyáltalán nem jutottam el. (Vajon mikor szűnt meg idegesíteni a hosszú haj?)
A parkban alig járnak. A levegőt szinte harapni lehet, bizonyára a hideg miatt. Jobb híján a havas-fagyott, üzemen kívüli szökőkutat fotózom éppen, amikor meghallom-látom-érzem. Csak éppen fogalmam sincs, mi az: sosem tapasztaltam még ahhoz hasonlót. Nem földrengés, de mégis érzem a talpam alatt a talaj finom remegését, amit kivált; nem villámlás és mennydörgés, mégis fénye van és hangja, és...
Elemzés helyett a szökőkút mögé vetődöm (jobb kezem a fényképezőgépet öleli, arra vigyáz), bal kezem a pisztoly markolatára fonódik, miközben a havas szegély mögül kandikálok arrafelé, a magányos alakra. Mi a fene? Fejben már a menekülésemet tervezem. Megint... pedig szívesen maradtam volna még Moszkvában néhány napot, de hát ez van.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thor Odinson
Hős
avatar

Play by : Chris Hemsworth
Hozzászólások száma : 9
Csatlakozás dátuma : 2017. Sep. 06.
Csoport :
  • ✯Hero/Hős


TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Pént. Szept. 29 2017, 19:50

ThorésJames





A nevem Thor Odinson.
Asgardi vagyok.
Mióta megvédtük Midgardot a chitauri sereg ellen, akiket Loki vezetett harcba, rendszeresen visszatérek a Földre a jól összekovácsólodótt csapathoz, hogy rendet vágjunk az emberiség ellenségei között. Azelőtt nem gondoltam volna, hogy itt is létezhetnek olyan erejű harcosok, akik méltók a társaságomra. Ám a közösen megvívott ütközetek bebizonyították csapatunk ellenállhatatlan erejét.
Bár számomra sokszor csak szórakozás az egész, jól érzem magam új barátaim között. Számomra ismeretlen vidékeket járok be és bizonyítok a harcban – mi több kellhet a világok védelmezőjének? Különösen a kapitánnyal tudok jól együttműködni. Kifejlesztettünk egy közös harcmodort, a pajzsa és a pörölyöm használatával, ami meglehetősen pusztító hatású. Miközben egyre jobban egymásra hangolódtunk a csatatéren, észrevettem egy jelentős változást a hangulatában.
Az utóbbi időben egyre többet járnak a gondolatai egy régi barátja körül. Ez kíváncsivá tett. Ki lehet az a harcos, aki ilyen mértékű aggodalomra sarkallja Midgard egyik legnagyobb nemzetének hősét? Próbáltam finoman információt nyerni arról a barátról. Szóval, egyenesen rákérdeztem. Amikor eleget tudtam már róla, elgondolkoztam a következő lépésen.

Azt mégsem lehet, hogy beavatkozzam kettejük ügyébe. Nem tudhatom, mi oka van rejtőzni a katonának, aki engem is kíváncsivá tett. Viszont szerettem volna jobban a dolgok mélyére látni. Meg aztán... Ott van a Végtelen kövek ügye. Az egyikről tudom, hogy Midgardon van. A Hydra nevű szervezettől szereztük vissza, és a fém embere épített egy lényt, aki használja, és aki képes felemelni a Mjölnirt. De mit tudhatott a Hydra a Végtelen kövekről? Talán az a katona nekem is segíthet, és talán cserébe én is tehetek valamit érte, és a kapitányért.

Egy kis ideig nem volt szükség a Bosszúállókra a harctéren, így visszavonulhattam Asgardba. Miközben a Végtelen köveket kerestem, olykor megpihentem, ilyenkor mulatság mulatságot követett, béke volt, és ezt ünnepeltük. Hiába, a népem tud élni.

Hajnalodott már az ivászat után, amikor felkerestem Heimdallt. Az őrszem, mint mindig, már várt.
– Túlságosan józannak tűnsz, ahhoz képest, mennyit kellett volna innod – mondta üdvözlet helyett. Én csak mosolyogtam. – A csillagok szépségében jöttél gyönyörködni, vagy...?
– Nem, most mást szeretnék kérni tőled.
Beszámoltam neki a tervemről. Nem volt oka ellentmondani nekem. Hosszan nézett ki a Bifrostból, hosszan nézte a csillagokat. Aztán csak annyit mondott:
– Megvan.
Így hát újra útra keltem Midgardba. Egy eddig ismeretlen nagyváros felé tartottam, és a híd a város közepén tett le. Amikor megálltam végre a lábamon, körülnéztem. Egy szökőkút mellé értem. De nem láttam, akit kerestem. Heimdall rossz helyre küldött volna? Az lehetetlen...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
James B. Barnes
Admin
avatar

: :
Play by : Sebastian Stan
: :
Hozzászólások száma : 105
Csatlakozás dátuma : 2017. Apr. 15.
Kor : 99
Tartózkodási hely : on the run
Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli

: :

TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Vas. Okt. 01 2017, 00:52

--** Thor és James **--
Múlt: 2015 december

*Jó megfigyelő vagyok. Mindig is az voltam, és még inkább azzá kellett válnom: egy magamfajta árnyéknak ez elkerülhetetlenül a vérébe ivódik. Ügyelni a részletekre, hogy ne hagyjak nyomot, hogy elkerüljem a kandi tekinteteket... és mindezt még felfokozott érzékek súlyosbítják. Néha szinte elviselhetetlen a rengeteg információ, ami folyamatosan áramlik, és amit néha legszívesebben kizárnék és eltompítanék. De nem tehetem meg, az ugyanolyan luxus lenne, mint hosszan időzni egy helyen: nem biztonságos.
A fotózásban ezt is szeretem. Amíg a kamerán keresztül nézem a világot, addig az leszűkül egyetlen téglalapnyi területre, amennyivel sokkal könnyebb megbirkózni, mint az egészével. Nem vagyok olyan paranoiás, hogy azt higgyem, még ennyit sem engedhetek meg magamnak (ha más nem, a turista-személy egy remek álca a mindennapokban), ugyanakkor annyira öntelt sem a saját képességeimet illetően, hogy azt higgyem, a magam felé tett engedményeknek nem lesz meg az ára valamikor.
Mint például most. Nem veszem észre időben a különös, érthetetlen, a puszta levegőbe hirtelen színeket robbantó jelenséget, és nincs már másra időm, mint egyszerűen elvetődni az első fedezéket nyújtó tereptárgy (a szökőkút) mögé. Az agyamban meg közben az üvölt, hogy ez kevés, még egy vak kiskölyök is tudná, hol vagyok - ha más nem, a sekély hóban kirajzolódó lábnyomaim miatt. Úgyhogy nem bízhatok pusztán a fedezékben, meg kell védenem magam. (A Hydrához nem megyek vissza inkább a halál.) Még azt sem tudom, ki jutott a nyomomra, de már a legrosszabb forgatókönyvre készülök. Inkább, mint hogy meglepetésszerűen érjen. És mindegy, ki az és melyik szervezet és milyen célból akar elkapni, mindenképpen egy valóra vált rémálom, olyasmi, ami miatt nem bírom a szirénák hangját, ami miatt duplán ellenőrzök minden árnyékot, ami miatt minden reggel görccsel a gyomromban ébredek.
Kilesek a medence szegélye fölött, és megdermedek, mert az alak... ismerős, ha nem is személyesen, de nem egy kő alatt éltem az elmúlt másfél évben. Tudom, kik azok a Bosszúállók. (Naná, hogy érdekelt, Steve kikkel vette körül magát.) Felismerem az egyiket, ha hirtelen a semmiből előttem terem. A gond csak az, hogy erre még nagyon nem érzem magam késznek.
Ha az egyik Bosszúálló itt van, akkr nyilván a többi is. Ami azt jelenti, hogy egyszerre kellene boldogulnom egy villámistennel (huh, ez még így gondolatban is fura), egy zöld szörnyeteggel (erre nem is tudok mit mondani), két ex-kémmel (akik közül az egyik talán az ex-szeretőm is? - de ők legalább emberek), az ifjabb Starkkal (gyomorgörcs), és...
És Steve-vel. (KékszőkekicsikedvesotthonENYÉM.)
Nem állok rá készen. Vissza kell nyomnom a pánikot, és csak közben regisztrálom, hogy bár az asgardi szó szerint a park közepén dekkol és meg sem próbál rejtőzködni, addig a többieknek semmi de semmi nyomát nem érzékelem. Akárhogy hegyezem a fülem, akárhogy meresztem a szemem, akárhogy szagolok a levegőbe, semmi más, mint az ózontól terhes csend és egyedüllét. Még emberek sincsenek a közelünkben, valószínűleg a még helyi mércével is erőteljes hideg miatt. Ez a vihar előtti csend egyáltalán nem nyugtat meg, azonban cselekvésre késztet. Most, amíg még - látszólag - van rá bármi esélyem, hogy tegyek valamit.
Úgyhogy zsebre vágom a fényképezőgépemet, előhúzom a pisztolyomat (kétségbeesetten vágyom most egy rendes kalasnyikovra, miért is nem azt hordok magammal? ja, mert elég feltűnő lenne a városban), és kétkezes, stabil kisteerpeszben célra tartva felemelkedem a szökőkút takarásából. Ahelyett, hogy a mellkasára irányítanám a fegyvercsövet, miként bármelyik mezei halandónál tenném, neki a fejét (halántékát, illetve ha idefordul, a homloka közepét) célzom, mert nem kell nagy szakértőnek lenni ahhoz, hogy lássam, az öltözéke páncélozott. (Páncél?) Aligha jutnék sokra egy kilenc miliméteres lövedékkel. (Oké, lehet, hogy a fejénél sem, de azzal dolgozunk, amink van.)
Nem bírom rávenni magam, hogy megszólaljak, pedig kellene, de hirtelen megint úgy érzem, mintha az arcom előtt lenne a maszk, mint egy kezdődő rémálomban, úgyhogy csak meredek rá túlságosan nagyra tágult szemmel és stabilan rá szegezett fegyverrel és - bár ez díjnyertesen hülye stratégia és magamra kellene ordítanom és tennem valamit - várom, hogy ő lépjen először.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thor Odinson
Hős
avatar

Play by : Chris Hemsworth
Hozzászólások száma : 9
Csatlakozás dátuma : 2017. Sep. 06.
Csoport :
  • ✯Hero/Hős


TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Vas. Okt. 01 2017, 15:04

ThorésJames





Heimdall még sosem küldött rossz helyre. Asgard mindent látó őre még sosem tévedett. Biztosra vehettem, hogy ez ezúttal sem történt meg. Pedig egy ember sem volt a közelben. Kutatni kezdtem olyan nyomok után, amik célra vezethetnek. A hóban számtalan lábnyomot láttam, némelyek sekélyebbek voltak, a frissebbeket viszont még nem temette be a szél. A szökőkút mögé vezetett az egyik. Nyilván elbújt előlem, amikor meglátta a Bifrost hídját. Hallottam róla, hogy óvatos, és lehet, hogy van is oka az óvatosságra. Bár én nem akarom bántani.
Elindultam a szökőkút felé, de megtorpantam, amikor mozgás hangját sodorta felém a hideg szél. Vártam, mi történik? Végül előbukkant, akit kerestem. Egy pisztollyal célozta meg a fejem, terpeszállásban. Nem gondoltam rá, hogy komolyabb veszélyben lennék. A pisztoly apró volt, de ha eltalál, okozhatott volna sérülést. És már tapasztaltam, milyen gyorsan tud haladni a golyó, nem lett volna egyszerű ekkora távolságból kitérni előle. Mjölnirrel a kezemben széttártam karjaim, jeleztem, hogy nem jelentek fenyegetést. Nem azért jöttem, hogy harcoljunk. Viszont ismertem a harcosok gondolatait. Sejtettem, mi járhat a fejében.

Nemrég én is olyan voltam, hogy előbb ütöttem, és aztán gondolkoztam. Már, ha utóbbira egyáltalán sor került. Sokat változtam az elmúlt rövid évek folyamán, köszönhetően a Bosszúállóknak és Jane Fosternek. És ezért is voltam most abban a hideg városban.
Elhajíthattam volna felé a Mjölnirt, megelőzve a lövést. Legyőzhettem volna (talán), bebizonyítva, hogy erősebb vagyok. Nem ismertem még ezt a férfit, de a harcosok világában az erő az, amit mindenki tisztel. Miért is nem tettem meg?
Sokat tanultam az elmúlt években. A puszta erő nem mindig vezet célra. Szavakkal néha jobb belátásra lehet bírni az embereket, vagy az ellenséget. Most nem volt értelme annak, hogy harcoljunk, a segítségéért jöttem. És bár kíváncsi lettem volna, mekkora erő lakozik benne, hogy a kapitány miért hisz benne annyira, a Mjölnirt a kezemben tartva széttártam a karjaim.

– Nem akarok harcolni – mondtam. – A segítségedért jöttem.

Vártam, hogy mi történik. Vártam, hogy meghúzza-e a ravaszt. Készen álltam kitérni, és készen álltam a harcra. Ahogy apám tanította, nem kerestem a harcot, de készen álltam rá.

Az ő kezébe helyeztem a döntést, hogy most mi legyen.

– A kapitány a barátom – folytattam. – Nem vagyok ellenség.

Reméltem, nem kell harcolnunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
James B. Barnes
Admin
avatar

: :
Play by : Sebastian Stan
: :
Hozzászólások száma : 105
Csatlakozás dátuma : 2017. Apr. 15.
Kor : 99
Tartózkodási hely : on the run
Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli

: :

TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Hétf. Okt. 02 2017, 19:00

--** Thor és James **--
Múlt: 2015 december

*Asgardi mércével talán nem számítanék harcosnak, mivel szó szerint azzal töltöm újabban az életem, hogy meneküljek. Hogy elkerüljem, hogy ne kelljen megint, ne rángassanak vissza... és én se másokat. Inkább tartom magam időzített bombának, ami egyszer elkerülhetetlenül fel fog robbanni, én pedig tehetetlen leszek a kataklizmával szemben. De attól még... meg kell próbálnom megállítani, vagy legalább halogatni, vagy a károkat minimalizálni, vagy... nem is tudom, mit kellene tennem. Csak élek egyik napról a másikra és próbálom rendbe tenni a fejem, az emlékeim, próbálom nem felhívni magamra a figyelmet.
Mégis megtaláltak. Nincs rá időm, hogy átadjam magam a zsigereimbe kúszó pániknak, cselekszem, mert hiába gyűlölöm a fegyvert, amivé váltam, attól még belém ivódott minden kiképzés. (Talán épp ez a probléma gyökere, hogy nem tudom magam függetleníteni tőle.) Ahogy felemelkedek, rászegezett fegyverrel, még ilyen távolságból is látom, hogy az alak megőrzi a nyugalmát, ami tovább fokozza az én idegességemet. Senki nem ilyen higgadt ok nélkül, vagyis tud valamit, amit én nem, és le merném fogadni, hogy az a valami nekem nem fog tetszeni. Gyanakvó ébreséggel figyelek, és várakozásom annyiban meghozza a gyümölcsét, hogy Thor megszólal.
Nem tudok elfojtani egy gúnyos prüszkölést.
- Én meg a Mikulás vagyok - vágom rá. Még hogy nem akar harcolni. Nyilván azért bukkant fel itt egy rohadt páncélban és valami rohadtul szokatlan fegyverrel. A legtöbb fegyverrel szemben tudnám, hogyan kell védekezni, de mit csinál az ember egy kalapáccsal? Azon kívül, hogy próbál nem szögnek látszani. De ugye ismerjük a mondást... - Tedd le a fegyvert. Hol vannak a többiek? - követelek választ, még mindig célra tartva. (Merő véletlenség, hogy nem azt mondom, 'dobja el' a fegyvert, ami valószínűleg sokkal viccesebb lenne a számára.) A szemem sarkából próbálom nyomon követni a környezetemet is, de nem merem elég ideig levenni róla a szemem, hogy rendesen felmérjem a terepet. Melyik a kisebbik rossz? Ha hátba támad az Özvegy, ha lelő a Sólyomszem, vagy ha nekem esik a Viharisten? Nehéz döntés.
- Ha az lenne a segítség, hogy adjam fel magam és ne tanúsítsak ellenállást, akkor el kell keserítselek. - A szavaim ellenére azonban, ha és amennyiben valóban letette a pörölyt, én is hajlandó vagyok az ég felé emelni a fegyvercsövet. Ez a legtöbb engedmény, mivel közben is folyamatosan azt várom, mikor bukkan fel a teljes Bosszúállók-kompánia. Amerika Kapitánnyal az élen. Csak azt nem tudom, hogy azt túlélnénk-e. Én tuti kapnék egy szívrohamot minimum, ha váratlanul szembesülnék vele életnagyságban, hús-és-vér valójában.
És mintha csak a gondolataimban olvasna, már fel is emlegeti Steve-et. Az élő kezem megremeg. A fém kéz stabil marad. Feladom a kétkezes fogást, most a balomban tartom a pisztolyt, és ahogy leresztem a karjaim, a fegyver ezúttal a föld felé néz szorosan a combomnak simulva, ám közben a tartásom ugyanolyan feszült és harcra kész marad. Kisterpesz, enyhén levitt súlyponttal, hogy bármikor bármerre elvetődhessek, akárhonnan is érkezik rám a fenyegetés. - Talán nem. De attól még barát sem vagy - mérlegelem a lehetőséget. Való igaz, hogy eddig egy mozdulatot sem tett felém, ha minden igaz. Megkockáztatok egy gyors körbefordulást a saját tengelyem körül, hogy meggyőződhessek róla, még mindig nem látok-érzékelek senki mást. Az persze nem jelenti azt, hogy tényleg nincsenek itt. De... ha valamiért úgy döntenek, hogy nem mutatkoznak, már az is valami... Csak nem tudom, micsoda. Visszanézek a szőke alakra. - Nem ártottam senkinek. Hogy találtál meg? Mit akarsz tőlem? - A hangom jóval elkeseredettebbnek hangzik, mint szeretném. Ha ő megtalált, más is megteheti. Hiába tüntettem el a nyomaimat, hiába lapultam meg, hiába utazok keresztül-kasul a világban, semmi sem elég... A reménytelenség megint belecsócsál a lelkem maradékába egy kicsit. Hát nincs menekvés nekem? Sosem lesz már vége?*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thor Odinson
Hős
avatar

Play by : Chris Hemsworth
Hozzászólások száma : 9
Csatlakozás dátuma : 2017. Sep. 06.
Csoport :
  • ✯Hero/Hős


TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Kedd Okt. 03 2017, 04:31

ThorésJames





Szinte születésemtől fogva készen álltam a harcra. Egész életemben mindig szomjaztam is az összecsapásokat. Az erőt tiszteltem, és úgy voltam vele, ha erősebb vagyok másoknál, akkor fognak engedelmeskedni nekem. A harcmezőn nem számít semmi, csak, hogy ki mennyire forgatja jól a fegyverét. Mindig az erősebb győz, vagyis én.
Viszont nem vagyok valami nagy diplomata. És bár a királyoknak a szavakkal is jól kell tudni bánniuk, Loki jobb ebben. Ő jobban ért mások meggyőzéséhez, mások lefegyverzéséhez szavakkal. Viszont ő már nem él.
Abban a helyzetben, amibe kerültem, éreztem, hogy nem venném hasznát Mjölnirnek. Ha összecsapásra kerülne sor, nehezebben jutnánk dűlőre, és nem érnék célt. Vagy talán vertem volna a fejébe, hogy nincs miért félnie? Talán nem a legjobb módszer.
De viszont eszem ágában sem volt letenni a pörölyt. Olyanná vált számomra, mintha a testrészem lenne. Az ember pedig nem teszi le például az öklét a földre, ugye? Az istenek meg pláne. Én és a pöröly egyek vagyunk, nem megyek sehova nélküle.

A katona lassan leeresztette a pisztolyát, de látszott, hogy bármikor lőhet vele. Szerettem volna, ha inkább elteszi. Azonban felmerült bennem, hogy lehet, hogy ugyanazt érzi a fegyvere iránt, mint én Mjölnir iránt. Végülis mindketten katonák vagyunk, akik harctéren edzőttek.

– Közös az ellenségünk – mondtam. Próbáltam rávilágítani arra, hogy egy oldalon állunk. Gyorsan körbenézett, mintha keresne valamit, valakit. Sehol egy ember nem látszott.

– Nem azért jöttem, hogy bevigyelek, vagy csapdába csaljalak – feleltem. – És, hát, bárkit megtalálok. A hogyan meg maradjon az én titkom.

Egyre magabiztosabb voltam. Nem is olyan nehéz ennek a beszélgetésnek az irányítása, gondoltam. Úgy éreztem, a terveim szerint alakulnak a dolgok.  

– A Hydra miatt vagyok itt. Egy oldalon állunk – bizonygattam. Nem tudtam, mennyire van tisztában a helyzettel. A Bosszúállók harcával a szervezet ellen, hogy én is az ő egykori fogvatartói ellen küzdök.

Vagyis, ellenük küzdöttem a csapattal.

– Eddig senkit nem tudtunk kihallgatni. Akit elfogunk, az vagy nem tud semmit, vagy nem éli meg, hogy beszélhessen. Információra van szükségem, ezért kerestelek meg.

Figyeltem, hogyan reagál. Sosem voltam jó emberismerő. Nem tudtam megmondani, mi jár a fejében. A harc sokkal könnyebb. Sokkal kevesebb a bizonytalan tényező. Csak oda kell menni, és zúzni – azt szeretem igazán. Ott mindegy, ki mit gondol, az erősebbnek van igaza. Vagyis nekem. A többiek pedig kénytelenek engedelmeskedni. Amíg a válaszra vártam, elgondoltam, mit szólna a kapitány, ha össze kéne verekednem a barátjával? Nem sülne el jól, reméltem, elkerüljük a dolgot, mert nem mindig ez a megoldás.

– Igyunk valamit, közben elmesélek mindent – ajánlottam, mert tapasztalatom szerint a közös ivászat közelebb hozza egymáshoz a harcosokat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
James B. Barnes
Admin
avatar

: :
Play by : Sebastian Stan
: :
Hozzászólások száma : 105
Csatlakozás dátuma : 2017. Apr. 15.
Kor : 99
Tartózkodási hely : on the run
Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli

: :

TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Csüt. Okt. 05 2017, 09:38

--** Thor és James **--
Múlt: 2015 december

*Látva, hogy a felszólításom süket fülekre talál, megint befeszülök. Azt mondani, hogy nem akar rosszat, de közben fegyvert szegezni a másikra - mert biztosra veszem, hogy pusztán attól, hogy a kezében van az a rohadt kalapács, ez már annak minősül - kicsit üti egymást. A tekintetem Thor arca és a Mjölnir között jár. Még a távolság sem ad magabiztosságot - láttam a felvételeket, az egész rohadt világ látta a felvételeket, mindenki tudja, hogy az a nevetséges szerszám nem csak közelről veszélyes.
- És? - vetem oda foghegyről. Számomra nem bizonyít semmit. Egykor régen még számított volna - egy világháborúban sokkal könnyebb volt meghatározni a prioritásokat, és még rohadt vámpírokkal is inkább összeállt az ember, semmint a nácik nyerjenek. (De komolyan, ki gondolta, hogy az jó ötlet lesz...) Ez a század más. Érdekek és ellenérdekek bonyolult hálózata szövi át, amiket nem látok át teljesen, és amikbe pillanatok alatt belegabalyodnék, ha megpróbálnám kibogozni. A CIA vagy az FBI is ellenségének tartja a Hydrát (már amennyire elhiszik egyáltalán a létét), de ez nem akadályozná meg őket abban, hogy engem habozás nélkül lelőjenek, mint közveszélyes terroristát. Thor is ellenségeskedhet nyugodtan a szervezettel, az még nem garancia. És apropó, hé, én különben is épp a békés és zavartalan életre gyúrok a háború helyett, kösz szépen. (Némileg rontja az esélyeimet már az is, hogy erre minden nap igen sokszor kell emlékeztetnem magam.)
- Ha nem ezért jöttél, akkor el is mehetsz - javaslom, a gyomromban már nem is idegesség, hanem kezdődő pánik tanyázik, amiért nem tudom megmondani, mit fog tenni, mi lesz a következő lépése. - Aki békén hagy, azt én is békén hagyom. Csak... hagyjatok békén. Nem állok senki útjába. Nem jelentek veszélyt rátok sem. - Miért is győzködöm? Elkeseredett grimaszba fordul az arcom. Úgyis mindenki azt hisz el, amit el akar, az érvek csak ideiglenes illúzióját jelentik a problémamegoldásnak. A civilizáció álcája, de mögötte mindig ott van az erőszak, az ösztönök, az érdekek. Fogalmam sincs Thor érdekeiről.
- A magam oldalán állok, és senki másén - ingatom meg a fejem, és teszek egy lépést hátrafelé. Nincs bennem már afféle büszkeség, ami megakadályozná a menekülést, a világmegmentési kényszerem meg sosem volt Steve-mértékű. És sosem sült el jól. Segíteni akartam, és mi lett belőle? Húsz év kínzás, amíg meg nem törtek, aztán ötven év, ami alatt a legpocsékabb bűnöket követtem el és káoszt szítottam a lépteim nyomában. Mindezt, legjobb hitem szerint, a nagyobb jó érdekében.
Nem. A világmegmentés nem nekem való... arról nem is beszélve, hogy 'a Hydra miatt' jelenthet bármit. Akár azt is, hogy Thor hirtelen őrült náci lett és vissza akar vinni hozzájuk.
Még egy lépés hátra. És még egy. Vajon jönni fog utánam? Tartja a távolságot? Hagyja, hogy távolodjak? Nem tudhatom, amíg meg nem próbálom.
- Információval meg végképp nem tudok szolgálni - rázom a fejem tagadólag. Nem mintha a bérgyilkos háziállattal vitatták volna meg a stratégiájukat, vagy a tagsági díjat. Én csak a feladatokat kaptam meg. Nem tudok neveket, terveket, stratégiákat... na jó, néhány helyszínt talán. De kicsit feltűnő lenne, ha sorban elkezdenének hullani azok a bázisok, amikről a Tél Katonája tudott. (Ha ugyan megvannak még. A tudásom nagy része valószínűleg úgyis elévült már.)
Persze ez nem jelenti azt, hogy ne tudnék további információkat megszerezni, ha kellene.
Hátra, hátra, hátra. Lassan, kiszámítottan, minden lépést kitapogatva, mielőtt megtenném, a fegyver a föld felé mutat ugyan, de örökké készenlétben. Ha itt vannak a társai, kihasználhatják, amint beérek a fák közé. Ugyanakkor viszont én is.... és ha követett és tartotta a távolságot, akkor lassan Thor is beér a fák közé.
Ebben az esetben a felvetésére úgy teszek, mintha egy pillanatra elgondolkodnék. - Inkább kihagyom - felelem aztán, és ezzel egyidőben felkapom a pisztolyt. Nem Thorra célzok, hanem fölé: az egyik vastagabb ágra, ami a becsapódó lövedék erejétől a rajta tanyázó közepesen vastag hóréteget (meg néhány száraz gallyat) figyelmeztetés nélkül az istenség nyakába zúdít. Én pedig kihasználom az alkalmat, hogy sarkon fordulva menekülőre fogjam, a növényzet között cikázva, gyors irányváltásokkal, hogy az esetlegesen utánam hajított fegyverrel ne legyen gyerekjáték eltalálni. Fogalmam sincs, mennyi esélyem van lehagyni valakit, akit a nagy többség istennek tart, de azért meg kell próbálnom kideríteni. Ha nem civil területen lennék, akkár valószínűleg lőnék is hátrafelé, de így... nem kockáztatom meg.
(Ha nem követett a fák alá, akkor valószínűleg elég nagy közöttünk már a távolság ahhoz, hogy lövés nélkül kíséreljem meg ugyanezt az elrohanós mutatványt.)*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thor Odinson
Hős
avatar

Play by : Chris Hemsworth
Hozzászólások száma : 9
Csatlakozás dátuma : 2017. Sep. 06.
Csoport :
  • ✯Hero/Hős


TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Kedd Okt. 10 2017, 15:48

ThorésJames





Nyilvánvalóan nem volt célravezető a taktikám. Pedig a kedvesebbik arcomat vettem elő, és nem tudom, mit ronthattam el. Barátságosan közelítettem, de talán nem elég határozottan. A határozottság hiánya egy nemes asgardinál végzetes hiba. Hol puhulhattam ennyire el? Persze, ez sem egészen igaz. Olykor nem az erőtlenség jele, ha nem fegyverrel közelítünk a másik felé. Igen, régen nem volt más eszközöm, csak a Mjölnir. Minden helyzetből vele vágtam ki magam. Erőszak, harc, ezt a nyelvet minden harcos ismeri. Biztos voltam benne, hogy a nyers erő tiszteletet váltana ki ebből a fiúból is.
De sokat változtam az elmúlt időszakban. Nem csak változtam, de tanultam is egyet s mást. Még mindig tanulom azonban a diplomácia nyelvét. Az emberek ügyesebbek a szavak ilyetén használatában, mint én. Apám is jobban bánik a szavakkal, Lokiról nem is beszélve. És igen, nekem is meg kell tanulnom, ha méltó akarok lenni a nevemhez.
És most az erőszakkal minden bizonnyal csak rontottam volna a helyzeten. Különben meg, a kapitány nem tudom, mit szólt volna, ha kikalapálom a barátját. Steve barátja, emlékeztettem magam.
A testbeszédet, az emberismeretet is gyakorolnom kell még. Még mindig. Most azonban úgy tűnt, értem a motivációját. Legalábbis én így gondoltam. Csak menekül. Csak hagyjuk békén, kérte. Mint egy öreg katona, aki túl sokat harcolt. Pedig annyira sokat nem élhetett még.
És akkor sem szeretem, ha nem hallgatnak meg. Főleg, hogy egy italra is meghívtam.

Felemelte a fegyverét és lőtt. Elvétett. Elvétett? A kapitány meséiből úgy tűnt, sosem hibázik. A hideg hó a nyakamba esett, és ez meglepett. Mire leráztam magamról a havat, ellenfelemnek nyoma veszett. Nem gondolkoztam tovább. Megpörgettem a Mjölnirt, és a magasba lendültem. A fák eltakarták a katonát. De a tapasztalataim alapján sejtettem, merre lehet. Villámokat szórtam, hogy megvilágítsák az erdőt, és megláttam, merre fut. Előtte landoltam.

– Nem akarok erőszakot alkalmazni – mondtam. Nem tudtam, most mit fog reagálni, tényleg nem akartam bántani őt. Letettem a Mjölnirt. Széttártam a karom. – Pár kérdést akarok csak feltenni.

Vártam, mit reagál.

– A többiek nem tudják, hogy itt vagyok. De én beszélni akarok veled.

Reméltem, beválik a taktikám. Ha nem, készen álltam akár harccal is rávenni, hogy szót tudjunk váltani. Most mi lesz?

(Tényleg nem szeretem, ha a dolgok nem a terveim szerint alakulnak.)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
James B. Barnes
Admin
avatar

: :
Play by : Sebastian Stan
: :
Hozzászólások száma : 105
Csatlakozás dátuma : 2017. Apr. 15.
Kor : 99
Tartózkodási hely : on the run
Csoport :
  • ✯Outlaw/Törvényen kívüli

: :

TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Pént. Okt. 13 2017, 23:28

--** Thor és James **--
Múlt: 2015 december

*Ha valami teljesen biztos, akkor az az, hogy nyers erővel közelíteni felém épp az ellenkező hatást váltana ki. Tisztelet helyett gyűlöletet és félelmet okozna, és nemhogy nullára, de minusz tartományokba redukálná a hajlandóságomat bármiféle együttműködésre. Thor jól taktikázott, amikor inkább békés módszerekre szavazott - ha nem is vagyok készséges, de már az a tény, hogy nem reagálok agresszíven, eredmény.
Mindig készen állok rá, hogy megvédjem magam, és bár nem szívesen birkóznék meg utána a lelkiismeretemmel, hajlandó lennék igen magas árakat - és járulékos veszteségeket - fizetni a megmenekülésemért. Mostanra már eljutottam idáig, hála az égnek: értékelem magam annyira, hogy prioritás lehessek. Ha Thor támadóan lépett volna fel velem szemben, az éppen ellenkezőjét váltotta volna ki a tiszteletnek. Egy ideje már nem igazán tudom semennyire sem pozitívan értékelni az erőt. Volt benne részem elég... a rossz oldalán. Thor nem tűnik amúgy rosszfiúnak. Más körülmények között, egy kicsit kevesebb démonnal és kísértettel a sarkamban, valószínűleg azonnal kedvelném. Nem erősködik, nem vitatkozik velem, ugyanakkor nem is hátrál meg, és mindkettőt értékelem tulajdonképpen. Sok tekintetben különbözik Steve megátalkodott, örök-harcos attitűdjétől, ahogyan különbözik az én dacos élni akarásomtól is, de nem kevésbé makacs és hajthatatlan. Nem tudom, milyen folyamatok zajlanak az asgardi fejében, úgyhogy még egy utolsó kísérletet teszek a menekülésre - vagy arra, hogy bizonyíthassa magát, nehéz lenne objektíven megítélni.

Lövés után, inalás közben lüktet bennem a gondolat: könnyebb lenne neki engedni, mint Steve-nek. Arra abszolút nem állok még készen, hogy neki engedjem, hogy megtaláljon, de ha Thor valóban egyedül van itt, és tényleg csak beszélni akar... a racionalitás óva int, hogy túlságosan beleéljem magam, hiszen mindez túl szép, hogy igaz legyen. Ugyanakkor van egy kevésbé racionális énem, az, amelyik hetven éve nem akar semmi mást, csak hazamenni, a világ többi része meg legyen átkozott.
A villámlástól összerezzenek olyan erőteljesen, hogy elvétem a lépést és bucskázok egyet, de kigurulom az esést (kész szerencse, hogy ilyen jó vagyok a fegyverekkel, így véletlenül sem sül el a pisztoly a kezemben közben) és már talpon is vagyok, hogy tovább rohanjak, de pár lépés után... a fenébe. Pár lépés után Thor landol előttem, én pedig satufékezek, hogy csak úgy száll a porhó, és lecövekelek ott, ahol ért. Még csak nem is lihegek, ez a jelenet fizikailag nem volt megerőltető. Érzelmileg ellenben...
Lehunyom a szemem, és lassan, magamban számolva kifújom a levegőt.
- Nyakas egy alak vagy - állapítom meg, és épp arra nyitom ki a szemem, hogy Thor maga mellé ereszti a kalapácsot. Elgondolkodva szemlélem egy, kettő, három szívdobbanás erejéig, majd ugyanennyi ideig bámulom a saját kezemben a pisztolyt.
És döntök.
A fegyverem visszakerül a tokjába, és lassan felmutatom felé üres tenyeremet.
Előbb vagy utóbb úgyis meg kellene állnom. Akkor inkább tegyem meg egy Bosszúállónak. (Egyszer talán arra is készen leszek majd, hogy Steve elől ne fussak többé.)
- Rendben. - Szinte érzem, ahogy valami mázsás kő legördül a lelkemről. Igaz, érkezik a helyére egy másik, de az talán valamivel könnyebb teher. Teljesen jó megoldás amúgy sem létezik. - Rendben - ismétlem meg, és megdörgölöm a halántékom. - Akkor legyünk civilizáltak. Mit szólnál egy... kávéhoz? Az emberek még mindig kávéznak. - Vagy ha ők nem is, én biztosan. Nagyjából el sem tudom képzelni az életemet nélküle. És van egy Starbucks a környéken, úgyhogy ha Thor beleegyezik, akkor arrafelé veszem a lépteim irányát, ügyelve rá, hogy egyszer se engedjem két méteres testközelségen belül ideiglenes társaságomat. A paranoia nem múlt el, csak ideiglenesen kissé háttérbe szorítom a kedvéért. Egyelőre nem mutatok hajlandóságot a beszédre, persze kezdeményezni valószínűleg bárhol és bármikor neki kell majd. Arra még... pláne nem állok készen.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thor Odinson
Hős
avatar

Play by : Chris Hemsworth
Hozzászólások száma : 9
Csatlakozás dátuma : 2017. Sep. 06.
Csoport :
  • ✯Hero/Hős


TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   Yesterday at 19:09

ThorésJames





Nem tudtam, mi jár a fejében, hogy vajon most harcolnom kell-e (egy kicsit reméltem). Lehet, hogy túl rámenős vagyok – de ha egyszer valamit elhatározok, ahhoz ragaszkodom. Ezért vagyok olyan hatalmas, amilyen. Ezért félnek tőlem világok szerte. De a hatalom nem beszélhet csak egy nyelvet. Apám mellett megtanultam, hogy létezik az erőn kívül másfajta tisztelet is.

A bölcsesség tisztelete.

Felmerült bennem a kérdés, elég bölcs vagyok-e ahhoz, hogy ezt a helyzetet kezeljem. A félelem ismeretlen fogalom számomra, most is inkább izgatottságot éreztem. Új szituáció volt számomra is, de nem akartam ezt ellenfelem orrára kötni. Szélesen elmosolyodtam, amikor újfent eltette a fegyverét.

– Menjünk – egyeztem bele, amikor kávét javasolt. – Követlek.

Legalább gyakorolhatom a beszélőkém.

Bár a kávékról nincs jó emlékem. A Bosszúállók főhadiszállásán már próbáltam inni, és elég keserű egy ital. Az embereket feltöli energiával. De engem... Én amúgy is fel vagyok töltve. Viszont, legalábbis gondoltam, érthető, ha meg akarja őrizni tisztán a gondolkodását a jelenlétemben. Még mindig éreztem a testtartásán a feszültséget, és az óvatosságot. Nem baj. Legalább már nem kell fenyegetően fellépnem. Kezdtem kiengedni.

A városban hideg szél fújt, és néhány járókelő is előkerült. Jottünheim jutott eszembe, a jégóriások világa. Szinte már láttam magam előtt, ahogy egy őrült óriás elénk lép és megküzdünk vele... Annak rendje, és módja szerint. A közös harc biztos jobban feloldaná közöttünk a fagyos légkört. Apropó fagy. A házak falairól jégcsapok lógnak. Miközben az emberek megbámulnak a páncélom miatt, figyelem James reakcióját. Vajon zavarja, hogy ilyen feltűnést keltünk?

Remélem, nem gondolja meg magát.

A kávézóhoz vezető úton végiggondolom, hogy is kezdjem majd a beszélgetést. Térjek rögtön a lényegre? Elképzelem, hogy először leülünk, felmelegszünk a szabad levegő hidege után. Az emberek bámulnak, ami engem nem zavar... Biztos jópáran felismernek majd. Talán megint autogrammokat osztogathatok...

Hagytam a gondolataimat elterelődni. Vissza a valósághoz. Ezzel a kérdéssel fogok nyitni:

–  A kapitány sokat mesélt rólad, felkeltetted az érdeklődésem – mondom majd neki. – Ha valakinek a kapitány ennyi figyelmet szentel, az biztos kemény fickó lehet.

Megvárom a reakcióját. Lokitól lestem el. Ha előbb egy kis dicsérettel kezdek, talán könnyebb lesz a folytatás. Bár Loki biztos ügyesebben csinálta volna. Akárhogy is, rögtön a lényegre térek ezután:

 Tudni szeretném, mit tud a Hydra a végtelen kövekről?

Végül is, ezért indultam útnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Moszkva (NYILVÁNOS)   

Vissza az elejére Go down
 
Moszkva (NYILVÁNOS)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Marvel Universe :: Föld (Midgard) :: Oroszország-
Ugrás: