Random kora esti levegőzés közben, az egyik sikátorból kifordulva éppen észreveszek négy rossz arcú alakot, kapucniban. Úgy terveztem elkerülöm az edzőteremből edzőterembe ugrálás tornateremszagát, vagy Kamar-Taj magaslati levegőjét, szívok egy kis szmogot, baromira hiányzott már a kipufogók New York-i bűze. Először azt hittem csórják a stílusom és valami elmebeteg rajongó banda eredt nyomomba, mert fiúbanda szeretne lenni, ha nagy lesz és kell a managerem száma, aztán szemem sarkában feltűnik egy máguspajzs villanása. Ez sok mindent jelenthet. Strange ellenes aktivisták ki tudja melyik dimenzióból, Kaine Parker rejtélyes mágusai jöttek rá, hogy utánuk kajtatunk, vagy az anyám és Dominic emberei, akik egyszerűen levadásznának, mert miért ne alapon. Vagy kihúznának belőlem valamit a szentélyekről-és elég változatos kínzások jelennek meg lelki szemeim előtt, akad itt fantázia bőven. Fura módon nem annyira szarok be, talán Bishop, a mostanában megszaporodott edzések, vagy átkattanásaim, csak a nyúlcipőt hagyják rajtam, vagyis megszaporázom lépteim és számba veszem, merre lépjek tovább. Az ereklye jelenleg telefontok, rá van húzva az iphone drága displayére, elővehetem, hogy kockaszobámba dobjon, de a kapucnisok igazából bevárhatnak pont itt, ugrás után mindig totál kikészülve kászálódom vissza a valóságba, ugyanoda, csak időbeli eltéréssel. Az ismeretlen dimenziókat nem tudom szabályozni, az simán harakiri, ha ilyesmit tervezek, vagyis kénytelen leszek négy az egy ellen szembenézni velük, úgy, hogy oké, tudok portált nyitni és zsebdimenziót, de nagyjából ennyi. A harcművészetet elkezdtem, valószínűleg nem első nekifutásra vernek orrba, de mivel négyen vannak másodikra biztosan. Persze még csinálhatok portált, kérdés, hogy mennyire gyorsan képesek utánam ugrani és hová az ördögbe vigyem őket. Strange harmadik szeme mennyire hunyorogna, ha beállítanék egy rakás ki tudja ki az istennel a nyomomban, ugyanúgy Wong akárhol, vagy Bishop itt New York-ban. Szóval megfordulok, levegőt veszek, jó nagyot és alapállás, ahogy a tatamin csináltam.
▪▪ : : ▪▪ Play by : Thomas Stanley Holland ▪▪ Karakterdal : Homecoming ▪▪ Kapcsolat : my dear Watson ▪▪ Karakterlap : ▪▪ Foglalkozás : Szabadúszó önbíráskodó ▪▪ : : ▪▪ Hozzászólások : 313 ▪▪ Csatlakozott : 2021. Jul. 04. ▪▪ Tartózkodási hely : 410 Chelsea Street, Apt. 4, Manhattan, NY ▪▪ : :
Tudod, mi segít igazán abban, ha ki szeretnéd szellőztetni a fejedet és meg akarsz feledkezni a fejedben kavargó problémáktól? Neeeem, nem egy pizza, bár ha Eddie pizzériájáról beszélünk, akkor egyet tudok érteni abban, hogy egy igen erős második helyezett a sorban. De akkor mégis mi lehet a nyertes? Egy jó járőrözés! És ez most nem egy béna, menetszélre vonatkozó utalás volna a részemről, hanem teljesen komoly meglátás. Ilyenkor kicsit el tudok vonatkoztatni a kételyektől és miközben piti autótolvajokat vagy a rendőrségtől serényen menekülő, veszélyes sofőröket állítok meg, valamilyen fájdalmasan naiv indíttatásból átmenetileg be tudom csapni magam, hogy a világomban minden a helyén van. Mert igen, első ránézésre még akár tehetnénk is egy eféle merész kijelentést... MJ és én jól elvagyunk, vagyis... gondolom, hogy jól elvagyunk, mert eddig még nem osztotta rám az univerzum az évszázad legbalfékebb barátja címet. A berendezkedés is gyorsabban és zökkenőmentesebben ment, mint arra bármelyikünk számított volna éééés még megvan a munkám. A "megvan" alatt azt érdemes érteni, hogy még nem robbantottam fel a labort és nem szabadítottam el zombivírust sem. Utóbbival még várok, amíg találkozok egy Grimes családnevű jelvényessel, mert az ilyesminek azért mégiscsak meg kell adni a módját, nem? Öhm... azt hiszem, kezdek elkalandozni, szóval vissza a lényeghez! Ha éppen ennyire klappol minden, akkor felvetődhet két kérdés: De hát Póki, mégis kinek narrálod te ezt az egészet? Ezek a belső gondolatmenetek szépek és jók, de hacsak nem suhansz el egy telepata mellett, soha senki nem fogja tudni, mi zajilk a fejedben! Erre pedig azt mondom: jogos! Mi több, talán jobb is. Egyébként tényleg nem tudom, mikor alakult ki, hogy magamban dumálok. A maszkban töltött órák nem a közösségi eseményekről szólnak, úgyhogy elsősorban ennek a számlájára írom. Meg aztán, segít rendezni a gondolataimat, ne ítélkezzen senki! Erről jut eszembe, nem két kérdésről volt szó? De! Összejöttek a dolgaid, miért van szükséged arra, hogy járőrözéssel ereszd ki a gőzt? Nos, azon kívül, hogy az idén szembenéztem egy transzdimenzionális lélekfaló seregével, kishíján átéltünk egy apokalipszist (már megint!), találkoztam egy időutazó katonával, meg kellene fejtenünk egy fejlett technológiát, mielőtt Ultron 2.0 kopogtatna az ajtónkon és ezek mellett bármelyik napon kitörhet New York utcáin egy véres bandaháború? Igazából csak a szokásos... mit kéne ma enni vacsira, miért viselkednek a feletteseim mostanában olyan furán és hogy meddig várhatok még, mielőtt sort kerítenék egy beszélgetésre Dokival. Ha most azon tűnődsz, hogy ennek a háromnak totál semmi köze nincs egymáshoz, akkor tudd: igazad van! Ez a nyughatatlan elme hátránya. Szerencsére ez egy olyan város, amely megérzi, mikor van szükséged egy (vagy, esetünkben négy) bátor vállalkozóra (fordítás: szükségtelenül bunkó izomagyra), akik hajlandóak elterelni a figyelmed... és megkönnyíteni a zsebeidet néhány dolcsival. - Skacok, értem én, hogy kemény időket élünk és uralkodjanak az utcatörvények, meg minden, de ez komoly? Négyen egy ellen? Ennél azért még az old-school zsebesek is nagyobb fair play hívők voltak. - kettőt leválasztok a nyájról, a hátukra szőtt hálóval rántom őket a falnak ugyanazzal a lendülettel, amellyel a csoport feje felett szaltózok át, hogy testemet még a levegőben átfordítva a harci pózt felvett srác és ellenlábasai között landoljak. - Úgy látom, a kapucnik sosem mennek ki a divatból. Van valami "Hogyan legyünk elcsépelt, száz méterről is kiszagolható bűnözők" kézikönyv? Ha esetleg bevállalnátok a megírását, lenne néhány észrevételem a kézirathoz! Persze az érdem a tiétek maradna! Nem mondom, azért meghatódnék, ha benne lennék az előszóban. - vagy az epilógusban, nem vagyok én válogatós. - A barátaid? - pillantok hátra a vállam felett a mögöttem állóra. Noha elég jól tudok olvasni a feszült szituációkban ahhoz, hogy zsigereimben érezzem a nemleges választ, így ez inkább egy "Jól vagy?" kérdés akart lenni az én könnyedebb nyelvemen.
Ez valami betegség lehet a kötekedő farkaknál, hogy csuklyát húznak, aztán rámszállnak, mintha potrohom lenne, amiből láthatatlan virágpor szivárog, vagy szivárvány farkat húznék magam után, ami a pöcsfejek titkos afrodiziákuma. Bár logikusabb arra gondolni, hogy ezek a bátyám, Dominic emberei, ha már anyánk volt akkora címeres ökör és megtette vezetőnek labilis testvérem. Igen, hogyne, jártam a bázisukon és valahogy sikerült meglépnem, bár semmilyen tervet nem szereztem arra vonatkozóan mikor, hogyan és melyik szentélyt széndékozzák megtámadni. Szóval miért is kergetnek? Lehet csak parancsba adták, nézzék meg a seggem, vagy kérdezzék meg hová dugta Dominic azokat a zseniális firkálmányokat. Stranget már figyelmeztettem, hogy valószínűleg lesz kísérlet rá és lerohanják a szentélyt, szóval ha most megfordulnék és tudnék magamból klónokat csinálni, mint Naruto, egész biztosan kihallgatnám őket. De ha egyenként beugrunk a zsebvilágomba, nem hiszem, hogy önként iterjút adnának és a kínzáshoz nincs elég jó gyomrom, hacsak nem veszik bántásnak, ha végigjátszásokat kell nézniük. Ezen agyalok éppen, melyik videóval kínozzam, őket, miközben én, meg a négy másik nézzük egymást, amikor… Ez most Ő, akire gondolok? Jó duma pipa, mert máris mosolyra görbül az ajkam, de a ruha és termet is stimmel végre, pont úgy hangzik, érződik a hirtelen felbukkanó alak, mint az igazi PÓKEMBER, nem holmi Kaine Parker, aki kiherél, ha kérek egy autogrammot. -Aztakurva Nyögöm ki, amilyen pók még meghallja, de tényleg oda tapassza Dominic embereit a falhoz, én meg rohanok csekkolni miből van a háló, Kaine Parker ugyanis nem engedte megfogni. -Ez komoly! Tényleg te vagy! Szarom le az engem támadókat, úgy fordulok felé, mintha az egyik aciófigurám kelt volna életre, valószínűleg ezért nem veszem észre, hogy mögöttem motoszkál az egyik falhoz lőtt és veszi elő azt az energia pajzsot, amivel szép lassan a hálót is átvágja. Nem túl beszédesek, mert az oltást elengedik fülük mellett, illetve a maradék kettőből az egyik ráhördül, beteg cigihangon. -Nem a te dolgod Pók, ránk tartozik! -Ugye mennyire gáz? Tényleg mind így öltöznek, amúgy mágusok és valószínűleg a bátyám küldte rám őket, mert én…Strange oldalán állok, úgyhogy nem kifejezetten nevezném barátoknak… Kezdem magyarázni, amikor a hátam mögötti tag, mert rohadtul nem figyelek semmi másra, csak az életnagyságú, húsvér akciófigurámra, fogja és konkrétan nyakon ragad, kezében valami penge, miközben a másik kettő már idézi is a portált, hogy Pókember elé kerüljön. -Maradj ki belőle, ez a mágusok dolga! -Lehet, hogy mégis szarban vagyok egy kicsit, bocs, mindjárt megoldom. Illetve próbálkozok benyúlni zsebembe a telefontoknak álcázott könyvért, csak kurva erősen fognak, valami gyúrós lehet a tag, mindig kifogom ezeket, olyan karja van, mint a combom kétszer.
▪▪ : : ▪▪ Play by : Thomas Stanley Holland ▪▪ Karakterdal : Homecoming ▪▪ Kapcsolat : my dear Watson ▪▪ Karakterlap : ▪▪ Foglalkozás : Szabadúszó önbíráskodó ▪▪ : : ▪▪ Hozzászólások : 313 ▪▪ Csatlakozott : 2021. Jul. 04. ▪▪ Tartózkodási hely : 410 Chelsea Street, Apt. 4, Manhattan, NY ▪▪ : :
Tárgy: Re: Run boy run Szer. Szept. 27 2023, 18:30
"Tényleg te vagy!" Hajjaj, ez túl magas labda ahhoz, hogy ne csapjam le. - A világ legelfuseráltabb Hangya imitátora? Igen, hús-vér valómban. - aztán reméljük, nincs a farzsebében egy aláírásra váró "Vigyázz a kisemberre!" példány, mert kevés kellemetlenebb élmény van annál, mint amikor az ember saját béna szövege pattan vissza az arcába. Amúgy a piros-kék anyag alatt megbújó, laborlakó lelkemet simogatja, hogy ilyen kitüntetett figyelemben részesül a hálóm, sajnos az ezzel kapcsolatos kérdések általában kimerülnek abban, hogy a testemből származik-e, amit kilövök, pedig benne van pár átkotyvasztott délutánom a formulában. Az elnyújtott munkaórák persze betudhatóak a rendelkezésemre álló eszközök limitáltságában, de hát az embernek azzal kell dolgoznia ami van, és szerencsémre, a Midtown kémialaborok még órák után is hozzáférhetőek voltak a különféle versenyek miatt és a túlterhelt tanári kar aligha figyelt fel arra, hogy valaki a szertári készleteket használja saját szakállára. - Nem az én dolgom? Ööö... nem tudom, hogy hallottátok-e, de amolyan lokális seriff vagyok. - önjelölt seriff, méghozzá csillagalakú (vagy bármilyen) jelvény nélkül, de ne akadjunk fenn minden apró részleten, hagyjuk meg az ilyesmit Jamesonnak. - Ti pedig egy ártatlan srácot terrorizáltok, szóval, de, az én dolgom. Viszont pirospont, amiért Póknak hívtál rovar helyett, el se hinnéd, hányan rontják el a fajbesorolást, még a szimbólum ellenére is. - nem hinném, hogy ez akár a legcsekélyebb mértékben is izgatná, de nem én lennék, ha megkönnyíteném a dolgukat. - Egyébként elég csúnya a hangod, pajtás! Ez a mágiahasználattól van vagy a túlzott nikotinfüggőségtől? - ezek száz százalékban komoly kérdések, még ha nem is érződnek annak. - Mert utóbbi esetében ajánlom figyelmedbe a Füm termékeit, ők a szponzorai a jelenlegi seggbebillentésnek. Nincs benne dohányszármazék, se porlasztó, minden ízesítése növényi alapú és ha a "MegjavulokÉn" kódot használjátok a rendeléshez, 15 százalékot elengednek az árból! Mivel a hála helyett továbbra is eléggé elszántak a srác elkapását illetően, csak sóhajtok egyet. Kénytelen leszek a további jótanácsok helyett elrúgni magamat a földről, hogy lábaimmal a portállal operáló varázslók két kobakját vegyem célba. Nem áll szándékomban túl nagy lendületet belevinni a mozdulatomba, éppen csak annyi erőt fejtek ki, ami abszolút szükséges ahhoz, hogy két ellentétes irányba, a falak felé (vagyis, a baloldali esetében egészen pontosan a szemeteskonténer irányába) rúgjam őket. Így nem eshet komoly bajuk, viszont a dekoncentráltsággal kivonhatom őket (egy időre, remélem) az egyenletből. Azóta, hogy nyáron Mordo majdnem saslikot csinált belőlem, volt időm ilyen taktikákon gondolkodni. - Mágusok dolga, hm? Ez elég elitista gondolkodás, és mélyen megbántottatok vele. Lehet, hogy nem konyítok sokat a misztikus témához, de én alapítottam Facebook-on a Dr. Strange rajongói csoportot, ne mondjátok nekem, hogy ez smafu. - annyira azért nem sértődtem meg, hogy befogjam a számat, de amíg Greyback termetű varázslónk a bűntudatkeltésemen rágódik, addig sem azzal van elfoglalva, hogy a szemére célozva lövök ki egy hálót. Még a legerősebbeknek is látniuk kell mit csinálnak és ezzel nyerhetek egy kis időt is a szorongatott helyzetben srácnak, bármi legyen is, amire a "mindjárt megoldom" helyzetjelentése vonatkozott.
Egy határozottan Pókember humor köszön felém és bár kurvára nincs kedvem vigyorogni, a veszélyfaktorom is éppen tikkel, rajongás törvény bont, úgy nézek rá, mint egy idétlen fanboy. Pedig én, akinek 13-tól 19-ig sok kislány visítja a nevét átérezhetném a dolgot… A hálója összetétele például nagyon érdekel, miért ragad ennyire, de mielőtt feltehetném az első kérdést, beugatnak a szararcok. -Király, én is csatlakoztam, nemrég. Mármint Strangen keresztül, őt biztos ismered. Mert nem hiszem, hogy a no name Niel mondana neki valamit, vagy fiúzenekarokat hallgatna, ami egyrészt kár, mert vicces az ismerjük egymást heurékája, másrészt hála a magasságosnak, nem én írom azokat a gáz dalszövegeket. Úgy tűnik a csuklyás mágusok pont leszarják a nagy egymásra találást, ami igazából csak részemről fanatizmus. Viszont egyik a másiknak fontos infót súg. -Pókemberrel együtt nagy falat lesz. Ártatlan srác. Gyorsan kihúzom magam, mintha ez valami érdem lenne, helyettem máris válaszol az egyik kapucnifejes. -Ez egy mágus, nem ártatlan. Ha lehet, méginkább kihúzom magam, ezek szerint az edzésem óta számítok köreinkben valamit, már nem én vagyok a lúzer, akinek egyszer régen (egy hónapja) felszakadt a szemöldöke, ezért meg kellett hívni teázni. A faji besorolás nyilvánvaló, de ők meg csak néznek, szerintem a TV-ből tudják, hogy Pók és nem rovar ember. -Ugye? Milyen gáz, hogy a sztereotip pénisznyalogatók mind cigihangon beszélnek! Lehet előírás, minél széjjelcseszettebb, annál nagyobb valószínűséggel kerülsz a bandába. Gondolkodj el a rocksztárságon, haver. Ő nem örül neki, pedig Pókember előtt még csak nem is káromkodtam akkora cifrát. Imádom a dumáját, éppen felröhögök, amikor a Nemjavulok én brigád válaszul gyomron boxol, aminek jelenleg éppen nem örülök annyira. Mázli, hogy nincs időm enni, illetve még gyorskaja előtt vagyok, mert egy pókember előtt hányást még a figuráim is szégyellnének. Kicsit kárpótol, hogy repülnek és mivel élvezni akarom a műsort, nem annyira görnyedek össze, látni akarom a röppályát is. -Az komoly, rá fogok keresni. Torpanok meg egy pillanatra, hogy elraktározzam ezt a világ legfontosabb infója dolgot, aztán vissza ahhoz, hogy használjam az ereklyém, mert bár portálidézésből sem vagyok annyira szar, azért mégis látványosabb lenne például fénykarddá változtatni. Rövidesen már egy varázskönyvet szorongatok, amit azonmód fel is lapozok. Mondjuk a mágus az utolsó pillanatban elenged, így csak mellém csapódik be egy háló, az meg elteleportál. -Mondd csak, pontosan miből? Ekkor megjelenik mögötte, mármint Pókember mögött és ha csak nem kerül nagyot, nekem rúgja. Ha pedig esetleg botalana, vagy bármi helyváltoztatása lenne, hát itt vagyok, kezemben az egyik legerősebb mágikus ereklyével és futok felé, hogy elkapjam, vagyis berántsam a zsebvilágomba. Csak egy pillanatra akarom magunkat megtartani és még véletlenül sem a róla készült figurákat mutogatni, tényleg csak egy pillanatra, de annyira tele van a fejem, hogy nem lövöm be a célt. Vagyis, hogy hová szeretném magunkat teleportálni.
▪▪ : : ▪▪ Play by : Thomas Stanley Holland ▪▪ Karakterdal : Homecoming ▪▪ Kapcsolat : my dear Watson ▪▪ Karakterlap : ▪▪ Foglalkozás : Szabadúszó önbíráskodó ▪▪ : : ▪▪ Hozzászólások : 313 ▪▪ Csatlakozott : 2021. Jul. 04. ▪▪ Tartózkodási hely : 410 Chelsea Street, Apt. 4, Manhattan, NY ▪▪ : :
A kijelentésbe csomagolt kérdésén (legalábbis, én annak azonosítom be) halkan kuncogok egyet. Nem tartalmilag, mert amúgy jól tippel, hanem megfogalmazásában csal mosolyt az arcomra, főleg a "őt biztos ismered" rész, mert biztos vagyok benne, hogy ezt a szóban forgó Varázsló egészen másképp öntötte volna szavakba. - Dokit? Igen, így is mondhatjuk. - ami engem illet, az igazsághoz közelebbinek érzem azt, hogy összehozta már velem párszor a balsors. De hát minek akadjunk fenn apróságokon egy szorult helyzet kellős közepén? - Nyáron asszisztáltam neki Mordo és Dormammu megállításában. - túlzásnak érezném azt mondani, hogy együtt mentettük meg a világot, tekintve, hogy a munka oroszlánrészét ő végezte, és az ő vezetése nélkül az említett ellenfelek bármelyike gond nélkül söpört volna félre minket az útjából. - Erről jut eszembe, ők Mordo követői volnának vagy valami teljesen független mágusfrakció? - nem fogok úgy tenni, mintha bármit is konyítanék a mágiahasználók szervezeti felépítéséhez. Vagy bármilyen felépítéséhez, ha már itt tartunk. Lelkes vagyok, nyitottnak is tartom magam, de még így is rengeteg megválaszolatlan kérdésem van a mágiával kapcsolatban. Persze, feltehetném őket Dokinak, de miért tenném? Nem raboltam már így is eleget az idejét? - "Ez"? Haver, az illemeden és a nyelvhaasználatodon is van ám csiszolnivaló! - a hangom nem változik, továbbra is igyekszek megtartani a könnyedséget, amivel általában a bajkeverőket kezelni szoktam, de ettől még nagyon nem szeretem a gyűlölködést és nem vagyok rest ennek hangot is adni. Nem tudom, miért pikkelnek a srácra ennyire, mármint azon túl, hogy talán családi vitáról lehet szó. - Nem rám tartozik, és szakértő sem vagyok a témában, de ha tényleg a testvéred küldte ezeket az embereket a nyakadra, nem kreálna ilyesmi kínos csendet a következő családi ebédnél? - elég béna témaindítónak tűnik: "- Szia, jó látni, de nem halottnak kellene lenned?" "- Ja, úgy volt, a te heted jól telt?" Egyébként tényleg távol álljon tőlem a kutakodás és az, hogy kierőszakoljak belőle egy olyan választ, ami vélhetően alapból érzékeny témán tépne fel sebeket, de valahogy mégis muszáj kipuhatolóznom, hogy számít-e a továbbiakban ehhez hasonló merényletkísérletekre. Mert ha a válasz igen, akkor sürgősen ki kell találnunk valamit a védelme biztosítására. Kezdetnek például vele maradok és gondoskodok róla, hogy egy darabban jusson el a Szentélyhez. Az üldözői elszántnak tűnnek, de nem ostobának, nem fognak úgy próbálkozni, hogy Stephen Strange és Mr. Wong vigyáznak a célpontjukra. - A szórakoztatóipar egyáltalán nem rossz gondolat! Ha az éneklés befuccsolna, még mindig bedobhatnátok a varázstrükkjeiteket. Ti lehetnétek az új Dynamo! Ő bűvészkedik még egyáltalán? - igen, már megint nagyon fontos dolgokkal vagyok elfoglalva a lényeg helyett. - Az... igazából egy saját formula. Eredetileg csak egy molekuláris ragasztóanyagnak indult, de nem akartam itt megállni. Közelebb akartam vinni a természetben megtalálható pókselyemhez, de ehhez mímelnem kellett az állatok által termelt nanokristályokat és replikálnom a polim... - feljegyzés magamnak: ne harc közben akarj kiselőadást tartani totálisan irreleváns dolgokról! Úgy talán jobban koncentrálnál a környezetedre (Liam Neeson megmondta, milyen fontos!) és elkerülhetnéd a rúgást, ami a védett személy irányába repít. De hát... késő bánat, ugyebár, így már csak arra leszek figyelmes, hogy fura érzés kerít hatalmába. Hirtelen azt hiszem zuhanunk, és ettől ösztönösen próbálom úgy pozícionálni magunkat, hogy a srácot átkarolva őt tarthassam felül és a hátammal fogjam fel az esést. Pedig csak én estem. Mert egy mágus mögém osont és fenéken billentett. Szó szerint. Szép volt, Póki! - Öööö... most mi is történt? - azon kívül, hogy beégtem. Amit próbálok nem tetézni, szóval gyorsan el is engedem, mielőtt ez az egész ultra kínossá válna. - És hol is vagyunk? - igen, azt hiszem, ez lényegesebb kérdés, mint bármi más, amit feltehetnék jelen pillanatban.
Csak egy gondolatfoszlány távozik belőlem mosoly formájában, ahogy összekötöm dokit Peterrel, kérdésekbe most asszem nincs idő bonyolódni, bár remélem valami köszi után majd ha lerendeztük ezeket, jut idő ájuldozni. Ergo nem számítok rá, hogy lesz folytatás, de ő oda böki az asszisztálást és én majdnem tátott szájjal dőlök sárba. -Wooow, komolyan? És pontosan… Kezdeném, amikoris a kapucnyis kompániára nézek. -Nem tudom, lehetnek ők is, vagy az anyám emberei, ő kevésbé gáz gonosz a színen, mert még nem csinált semmit, elég annyit róla, hogy megszállott, őrült, le akarja igázni a szentélyeket. Sorolom hadarva, amikoris tárgyiasítanak már megint, de erre már igazán csak legyintek, Wong levele után a mágusbunkóság a legkevésbé hat meg. Úgy tűnik a csuklyást sem, csak ránéz a másikra, aztán elengedi a füle mellett a kurta, de nekem nagyon is sokat számító megjegyzést. Tényleg pont az a hős, éppen az a Pókember, akinek képzeltem! -Nem nagyon lesz családi ebéd, bármit kérdezek tőle, csak annyit mond, idézem “faszom” Remélem azóta járt már urológusnál. Komolyan rám tapad a stílusa, mármint Pókemberé, Domi általában tényleg csak ennyit vágott hozzám köszönés helyett, gyakran emlegette a sajátját, illetve, hogy menjek a picsába, nem akar a tesóm lenni, se látni, meg mekkora nyomorék vagyok-amiket nyilvánvalóan nem osztok meg a kedvenc szuperhősömmel. Még akkor sem, ha valami béna, harmadrangú mágusnak tűnök most elég nyilvánvalóan. Párszor már össze is akadt velük a bajszom, gondolom megneszelték, hogy jártam a főhadiszállásukon és azt hiszik többet tudok a terveikről. Megrágom alsó ajkam, hogy most mégis mihez kezdjek elméletben ezzel a támadással. Menjek vissza anyám kikutatott rejtekhelyére és veregessem hátba, hogy annyi azért nem derült ki, mert a drága bátyám bedugta a terveit a gatyájába? Vigye el valami szexuálpszchológushoz? Vagy addig járnak majd a nyakamra, mint korsó a kútra és ki nem törik? A cirkuszi javaslaton felröhögök, de mágusainknak kezd nem tetszeni, hogy ennyire jól szórakozunk rajtuk. Fú na Pókembernek biztos nem vallanám be, hogy popsztár vagyok. Sokkal jobban érdekel a hálója összetétele, mert ahogy mondja is, egyszerre tűnik természetesnek és szintetikusnak, részemről szájtátva hallgatnám hogyan replikálta a polimizét, amikor rúgják, esünk, hülyén, kínos, de nem ezt fogom fel, hanem, hogy francba és természetesen megint rám hangolódik az ereklye, pont olyan önálló életet él, mint Strange köpenye, azzal a kurvanagy különbséggel, hogy én nem tudom irányítani. Mert menő lett volna behúzni a zsebvilágomba, vagyis legalább annyira ciki, mert túl sok Pókemberes cuccom van (bármelyiket szignózhatná is) hát nem oda kerülünk, hanem a helyre, valamelyikre a sok közül, amik teljesen random dimenzióba nyílnak. -Annyira sajnálom! Én egy nagyon béna mágus vagyok! Még! De már dolgozom rajta, hogy jobb legyek, tudok például portált idézni, mert Wong ad magánórákat, mert annó nagyon lemaradtam. Viszont van egy ereklyém, még gyerekkoromban választott, egyrészt szerintem a világ legmenőbb cucca, márészt annyira az, hogy megfejteni egy egész életre való meló. Beszélek? Tényleg ennyit beszélek? -Úgyhogy…képes elvinni igazából bárhová az univerzumban, nem csak saját magam által létrehozott apró szobákba, és azt hiszem most nem abban vagyunk, amit én…kreáltam. //sajnálom, elég bénát dobtam, de még lehet belőle akármi. igazából// Ebben a teremben ugyanis életnagyságú tükrök vannak, de vagy egy tucat. A szoba nagyságát nem is lehet pontosan meghatározni, de minden tele van mágikusnak ható tükrökkel. Kíváncsi vagyok Edevis jellegű-e, de egyelőre nem mozdulok, csak ajkam rágva bámulok Pókemberre. Ez az én formám! Végre találkozom vele és ahelyett, hogy menő helyre hívnám, sörözni egyet, vagy mittomén, megnézni a pókokat dzsungelben, berántom ide, fogalmam sincs hová. És most megint stresszelhetek rajta hogy a jóégbe fogom kivinni magunkat.
